Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-12-19 / 100. szám
XXIV. évfolyam. gzatmár-Németi, 1915. deezember 19. h 100. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egye* széni áru 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : boon Ah Gáspár. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZBEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. X>i*. Balikay Kélmáu kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki I Pilyáiatt hirdetések, egysiarl közlése ( korona ----------------- NyJlttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden Réten kétsxer: szerdán és vasárnap. Imádkozó nemzetek a legnagyobbak, a legerősebbek a szenvedéseknek és nagy megpróbáltatásoknak bus idejében, mondja a francziáknak egyik geniális Írója, Feneion. Imádkozó nemzetek tudnak csak fenséges vagy inegraga- dóan jellemző megnyilvánulásokban hálát adni az Istennek, ha kiállották a tüzpróbát és megtisztultak a könnyek és vórözönök árjában. Lelkemet végig hordozom a magyar nemzet történelmének lapjain, mikor e sorokat olvasom s újra átélem, a mit már gyermekkoromtól tanultam. Hogy ez a mi nemzetünk a szenvedéseknek és nagy megpróbáltatásoknak nemzete. Ez a mi népünk a könnyek és vór- • ózönnek népe. És hogy az volt mindig legnagyobb erőssége, hatalma és fentartója, hogy imádkozó nemzet vala ez a nemzet minden időben. Bubán, gyászban, örömben és megtisztulásaiban is. És járjátok be ezt a magyar földet és keressétek fel begyeit, rónáit, völgyeit . . . rengetegeit, folyópartjait, magános pusztáit. . . fényben úszó fővárosától, keresztül minden városon, községen: lépten-nyo- mon, nemcsak a nemzet szenvedéseiről, könnyeiről, vérhullásáról fog nektek beszólni a föld röge, a folyó zúgása, az erdő zsongása, hegyek, rónák, sikok, puszták, hanem a nemzet hálájáról is, a mivel e nép a gondviselő Istennek áldozik. Tele van ez a magyar föld a hálaadásnak, a fogadalomnak, az ég Ura iránt való hódolatnak fenséges vagy meghatóan egyszerű emlékeivel, megnyilvánulásaival. Ott egy hatalmas, égbe nyúló templom. Itt egy csöndes kolostor. Egy szobor. Kereszt. Ezer és ezer más megnyilvánulása annak, hogy ez a nemzet mindig hivő, mindig bálaadó, imádkozó nemzet volt. . . . Lehetséges volna-e, hogy most, mikor Istennek kifürkészhetetlen akaratából ránk zudult a világháború förgetege, mikor megpróbáltatásoknak, a könnyeknek ^és vérözönöknek ily rettenetes fürdőjében kellett a második honfoglalás nagy eseményén keresztül mennie . . . más lelke, más szive és más akarata volna ennek a nemzetnek? A lélekzetvételnek első érzései közt, a megkönnyebbülésnek boldogabb eszméleténél, az érkező bé- keségnek szakadó virradásai sugarainál az ország szivében már megdobogott a nemzet szive. íme, kipattant a nemzet leikéből a magyar nemzet fogadalmi templomának hatalmas eszméje. * Múlt vasárnap a katholikus Magyar ország nevében fogadalom hangzott el Budapesten. A fogadalom igy hangzott I „A magyar katholikus közönségnek minden rendje és osztálya Őeminenciájának, a her- czegprimásnak vezetése alatt a világháború évében a létért folyó nemzeti küzdelem idején a háború szerencsés és dicsőséges befejezéséért, könyörögve, Istennek fogadalmat tesz, hogy az ország fővárosában templomot emel, amely örök kifejezése legyen a nemzet vallásos hitének, Istenbe vetett bizalmának és méltó megörökitője a háborúban nyert isteni segítségnek.“ A Vigadó nagytermében dr. Csernoch János herczegprimás elnöklete alatt, Stefánia kir. herczegasszony jelenlétében tartott nagygyűlésen, tizezer és tizezer katholikus magyar tette ezt a fogadalmat tizenhárom millió katholikus magyar nevében. A .herczeg- primás, gr. Apponyi Albert, Bárczy István polgármester gyújtó beszédekben hangsúlyozták a fogadalmi templom felséges gondolatát. A nemzet kegyelete, Isten előtt leboruló hálája templomot, oltárt akar emelni és ez a templom nemcsak a mai nagy idők emlékét fogja örök időkön hirdetni, hanem az utódok számára a jövőnek azért építi fel az ország szivében, hogy legyen mindenkor egy megszentelt hely, amelynek csendje — mint gróf Apponyi Albert gyönyörű szónoklatában kifejtette — szimbóluma lesz annak a nagy, jótékony megnyugvásnak, a mely a harozok befejeztével, a béke boldog napjaiban szivünkbe költözik; hogy legyen egy hely, amely Isten dicsőségét hirdeti, de tulvilági fénybe mártva a hősök, a magyar katonák homloka köró fonódó babért, ezeknek a hősöknek, az ő, a magyar nemzet nagy napjainak dicsőségét is hirdesse. Ezért van szűk- szükségünk erre a templomra és ezért fog az felépülni. A fogadalmat a budapesti nagygyűlés nyomán megismétli az egész keresztény Magyarország, benne Szatmár és a szatmári egyházmegye minden igaz keresztény fia. A fogadalmat — adja Isten, minél előbb — követni fogja a tett. S ha a békekötés után a tettek ideje következik el, a gyönyörű alkotáshoz való buzgó hozzájárulásra a mi szerény igényű lapunk is megfogja tenni kötelességét. A nemzet fogadalmi templomának felépítéséhez hozzá kell járulnia minden katholikus hívőnek; ha egy-egy porszemmel is. A nemzet fogadalmi templomának eszméjét a leikébe kell vinnünk minden magyar léleknek — itt, a mi öt vármegyés egyházmegyénkben is. Városi tisztújító-kő z gyűlés. Tehát, megtörtént! Szatmár szab. kir. városnak uj, illetőleg újonnan megválasztott magisztrátusa van. Csütörtök délután folyt le a városi tisztújító közgyűlés és mondhatjuk, hogy méltóságos nyugalommal, felemelő komolysággal és örvendetes érdeklődéssel. A közgyűlés előtt. Már délután, jóval három óra előtt gyülekeztek a városatyák, kiket díszbe öltözött szálas hajdúk fogadtak. Csupa csoda, hogy nélkülözhetetlenek; olyan hatalmasan, huszárosán feszítettek. Belépve a nagyterembe, szinte felkiálthattunk : — Végre valahára — legalább hat évenkint egyszer együtt láthatjuk a városatyákat. Olyan bizottsági tagokkal szoríthattunk kezet, a kiket bizony még nem igen volt szerencsénk a város zöld asztalánál láthatni. Még az orvosok is eljöttek. Lehoczky dr., Muhy dr., Vajay dr. Jól esett tapasztalni, hogy az ajtót nem állották el a „czédulás kortesek.“ A zöldasztalokra mintha szűz hó esett volna, úgy tele voltak szórva fehér szavazó lapokkal (a jelöltek neve reájuk nyomtatva): választhatott ki-ki tetszése szerint. A jelöltek azonban nem palástolhatták meghatottságukat. Csendesen, nesztelen keringtek a teremben . . . egy-egy szempárral való találkozás, egy-egy pislantás, jó rázós kézszoritás, a tekintetekkel való dróttalan táviratozás . . . igen érdekes lélektani tanulmányt nyújthatott. Hej, mert ól még most is a Kiss Gida bácsi-adoma. A mi bizony valóság volt. — Ötven biztos szavazatra mentem neki a választásomnak . . . panaszkodott hajdanában egy bukott jelölt a tisztujitásnál. És egy szavazatot kaptam. — Ilyen hálátlan a világ, pislogott laposan Gida bácsi. Ládd-e, azt az egyet is ón adtam rád. — Tökéletlen vagy te is Gida; hiszen.. az az egy szavazat, is az enyém volt. Én szavaztam magam-magamra. A megnyitás. Pontban három órakor nyitja meg a főispán a tisztújító közgyűlést. Oly halkan beszól, hogy csak nehezen tudjuk jegyezni és körülbelülesen a következő szavait: — Lelkűnkkel szálljunk a harcztérre, a hol a mi vitéz fiaink küzdenek, köztük e hatóságból valók is. Fájdalom, még sok idő telik el, mig eljő, megérik a dicsőséges béke, mikor a kultúra terén ennek a nemzetnek és benne városunknak uj munka, uj erőkifejtés fog osztályrészül jutni. Nagy jelentőségű, hogy ne találjon minket készületlenül ez a forrón várt idő. És hogy kik fogják vezetni e várost és összetenni erejüket a munkában. Azért bizalommal nézek e tisztujitás elé és hiszem, hogy a törvényhatósági közgyűlés megtalálja az utat e nagyjelentőségű választáshoz. A főispán megnyitója után dr. Vajay Károly polgármester, kir. tanácsos áll fel ói
