Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-12-15 / 99. szám
XXIV. évfolyam Szatmáp-Néreeti, 1915. deczember 15. 99. szám. 11 & (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Félévre 10 K — f. 5 . - . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ars 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZHEGYEI IRODALMI KÖR. Az a két beszéd, mely ugyanegy napon és oly egyező tartalommal hangzott el a magyar parlamentben Tisza Istvánnak és a német birodalmi gyűlésben Beth- mann-Hollweg birodalmi kanczel- lárnak ajkain: nemcsak beszéd volt, hanem valóságos fegyvertény. Erőnk és győzelmeink tudatának leghatalmasabb megnyilvánulása. Beszámolás arról, hogy mi megtettük kötelességünket. A fegyvert nyugodt lelkiismerettel letehetjük. Önvédelmünkre kihúzott kardunkat becsülettel visszatehetj ük hüvelyébe. A véráldozatokat megszüntethetjük. Az emberiség, a nemzetek bókevágyának, sóhajainak szabad folyást engedhetünk. Mi hóditani nem akartunk. De erőnk, összetartásunk, igazságunk tudata ime szivetek felett tartja hóditó kardunkat, rajtatok ülünk, tőletek függ . . . álljunk-e meg? Vagy tovább menjünk. A harcz napról-napra drágább leszen. A háború költségeit nem mi fizetjük ... A sors eldőlt. Minket többé legyőzni nem lehet, kivívott pozi- cziónkat feladni többé nem szabad. Sem itt. Sem, ott . . . Sehol, de sehol sem ... És tudja meg az egész világ, hogy a tovább való vérözö- nökért és pusztulásokért... az emberiségnek szenvedéseiért a felelősség, valamint eddig, úgy ezentúl sem . . a miénk . . . Ki és kik beszélhetnek igy?A nyugalomnak, a lelkiismeretnek, a kézenfekvő tényeknek eme nagy, mérhetetlen fenségével. A gigászi lelkeknek bámulatosan csodás nyugalmával ? Csak azok, a kik erőiknek, győzedelmüknek, nyugodt lelkiismeretüknek jogos tudatában vannak. A kiknek lelkében a kicsinyes henczegésnek, az elbizakodottságnak egy parányi részecskéjük sincs. A kik nagy, mérhetetlen eposzi cselekedeteket, világtörtóneti tetteket bontanak ki a világ szeme előtt, hogy nyomban a jövő perspektíváját tárják fel, a mely az ő népük jutalma, jogos része . . . Megrezdül lelkűnkben az öröm, a büszkeség annak tudatában, hogy e világtörténeti megnyilvánulásnak egyik hangja a mi országgyűlésünkön, a mi államférfiunk ajkán szállott a négy világtáj felé. Mit elemeztek, mit kicsinyeskedtek, mit politizáltok, mit kerestek most is ellentéteket ti ősi maradványai azon szittyáknak, a kik soha meg nem tudjátok érteni, becsülni, a kik elfogultságtok kapcsaiból soha szabadulni nem tudtok, mikor a magyar fajban kigyul a lángósz, a hatalmas ősi erő, melyet megcsudál a világ ... s melyet csak mi hallunk és mérlegelünk a kicsinyességnek és feledésnek kö- nyüségével. A világ ma már tudja és ismeri . . . hogy a magyar lélekben Istennek, az örök szellemnek genie él és tör egek felé. A Eső után — köpönyeg. Szinte jogszokássá vált a mi kíi-őletünkbén, hogy miniszterek, akik hosszabb-rövidebb idő után elhagyják miniszteri széküket, pár hónap vagy esztendő után egyszer csak elő állanak, hogy ők ezt, vagy azt nem úgy csinálnák. És nyíltan — burkoltan vagy egyenesen kimondják, hogy a mostan való eljárás, irány, rendszer egyenlő a nullával. Sőt az országra, vagy nemzetre ilyen, vagy olyan végzetes. Ez a szokás ismétlődött most meg a legteljesebb mértékben, mikor a kópvise- lőházban Serényi Béla gr. volt földm. miniszter szinte teljesen lesújtó kritikát mondott mostani gazdasági állapotainkról. Világosan megjelöli utódjának nagy hibáit, sőt baklövéseit. Hát helyes. De furcsa állapot az, mikor a mi volt minisztereink — nem véven ki sem Andrássy grófot, sem Apponnyi grófot és sok másokat, csak akkor tudnának már tenni, mikor nem ülnek ott a bársonyszékben. Eső után — köpenyeg. Hát miért nem tettek akkor, amikor a hatalom a kezükben volt ? Miért nem érvényesítették éleslátásukat, észrevevósüket, akaratukat ? Miért nem tudtak úgy alkotni, cselekedni, mint bírálni. És vájjon azokban az állapotokban, visszaélésekben, bajokban nincs-e része annak a rendszernek, melynek ők hordozói, képviselői valának ? Azok az állapotok, melyekről Serényi gr. kritikát mondott, valójában megvannak. A ki lapunknak pl. csak néhány ide vonatkozó vezérczikkét némi figyelemre méltatta . . eszébe szökhetik, hogy mi éppen ezeket a dolgokat hónapokkal ennekelőtte feltártuk, nyíltan tárgyaltuk. Kicsinyek vagyunk ahhoz, hogy szavunk oda, a magasba juthasson. Sőt többet mondunk. Megmondhatjuk pl. Serényi grófnak, hogy épen az ő minisztersége alatt, különféle újságokban nyíltan hirdettük és jeleztük, hogy mindazok az állapotok, melyekről ő most mint tehetetlenségekről és baklövésekről beszól: be fognak következni. Mi gyengék voltunk arra, hogy szavunk hozzá eljuthatott volna. De, ha ő most már látta, hogy ezt és azt hónapokkal, esztendővel ennek előtte meg kellett volna cselekedni: miért nem állott elő? Volt azóta országgyűlés is. Száz és száz eszköz A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Ur. Itukkiiy Kálmán kiadóhivatal, főnök ezimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendöki Pályásat! hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. állott rendelkezésére, hogy megmondja a magáét, sőt lépéseket tegyen eszméinek érvényesítésére. Csak mikor már a baj meg van, akkor áll elő — a parlamentben, hogy üssön utódján. Eső után — köpenyeg. Városi tisztujitás előtt. Holnap lesz a városházán — a tisztujitás. Régi, ismert mondás, hogy minden város olyan magisztrátust érdemel, a milyen magisztrátusa — van. Hiszen ő maga választ magának — elöljáróságot. Hát ha nálunk is, például folyton-foly- vásí panaszkodást vagy óbógatásokat hallunk a városi magisztrátus erányában: jusson eszünkbe apáinknak régi-régi közszólása: Magad válasetottad. Élvezd ! A mostani tisztujitás nem fog lényegesebb változásokat hozni a magisztrátus testületében. Egyik változás lesz, hogy a becsületes, jó Kőrösmezey Antal főjegyző, 42 évi hü szolgálat után távozik helyéről. Megtörténhetik, hogy még egy hely ürül. Mikor e sorokat Írjuk — erről még bizonyosat tudni nem lehet. A többi változások csak épen helycserék lesznek; egy-egy jogos előrelépés, a mi természetes menete a dolgoknak, hogy a ki valamely körben dolgozott, életének java részét töltötte, ott nyerje meg jutalmát, elismerését. Birtokunkban van a pályázóknak változatos, Írhatjuk belterjes névsora is egyes pozíciókra. Vannak olyanok, a kik hogy biztosítsák előmenetelüket, több helyre is pályáznak. Sőt csaknem minden lehető pozi- czióra. A gazdasági tanácsos állásra való pályázat pedig tipikus jellemzése a mai kor emberei gondolkodásának és felfogásának. Egyes, merészebb ugrások pedig arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a féktelen ambi- czió sem veszett ki még a városházán. Hiszen igaz-igaz : pályázni lehet akár a polgármesteri székbe is, a kinek oda meg van a kvalifikácziója. De bocsánat . . . Deák Ferenc egy adomája jut eszünkbe, mikor e névsorban néhány törtetést mérőre teszünk. A haza bölcse egyszer egy jóizü magyar paraszt gazdának szérűjén, csűrös kertjén ment keresztül. A kazalok közt disku- rálva, észre sem vette, hogy kis makra pipája a szájában van. — Tyüh az áldóját. . . itten bizony talán nem is lehet pipálni, hökkent fel Deák és nyomban eltette a pipáját. — Lőhetni, lőhet — nyugtatta meg a gazda az öreg urat, de tisztösséges magyar embör nem cselekszi. Száz szónak is egy a vége, különben. A városi tisztujitás a holnapi közgyűlésen végbe megy. A választási hullámok elülnek — aztán következzék a munka. Még pedig a derék és komoly munka. Mert ez ám a dolog veleje. Ezt a mostan való •pályázati tükröt pedig el kell tenni a levéltárba: az utókornak tanulságos emlékezetéül.
