Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-12-01 / 95. szám

Szatmár-Németi 1915. deczember 1. „SZAiMÁRI HÍRLAP. 3 Sub auapiciis Regiis doktoravatás a budapesti Tudományegyetemen. A budapesti tud. egyetem nov. 29. a nagy nyilvánosság és emelkedettség mellett is ben­sőséges ünnepet ült. A mai rendkívüli időben rendkívüli ünnepet. A tudományos pályán Isten­től a rendesnél több talentummal megáldott s a talentumokkal eddig Isten szent akarata szerint sáfárkodó két fiatal tudóst ünnepelt az Alma Mater. Nagy az édesanyának öröme, ha fiát felmagasztalva látja. A görög anya meghalt örömében, mikor a két marathoni győző anyjának vallhatta magát. Nagy volt és a nagyvároshoz szokatlanul bensőséges az az öröm, mely a régi falak közt élő minden lelken átrezgett. Az egyetem minden épüle­tén a kiváltságos trikolór jelezte, hogy belül valami készül. A bejáratnál kilencztagu egyetemi ta­nács élén Beöthy Zsolt rektor várta Őfelsége képviselőjét Jaokovich Béla dr. vk. minisz­tert. Pont 10 óra 59 perozkor érkezett meg. Déli növényekkel ékesített lépcsőházon át előkelő közönség sorfala közt vonult be a díszes Aulába, mely akkorra már zsúfolásig megtelt. A meghívó miatt disztingvált kö­zönség leste várta a tudás két újabb csilla­gát. Imponáló két alak lépett be a nagyte­rembe legelőször: Egy fekete és egy fehér reverendás pap. Dr. Scheffler János szatmári theologiai tanár, Orsovai Márton Fülöp cisz- terczi rendi főgimnáziumi tanár. A rektor röviden üdvözölvén a király képviseletében megjelent minisztert, felszólí­totta dr. Hanuy Ferencz hittudományi dé­kánt, hogy ismertesse dr. Scheffler János életrajzát. Ennek keretében a dékán különö­sen kiemelte páratlan kitartását, tehetségét, melynek nyilvánvaló bizonyítéka gyanánt aposztrofálta dr. Scheffler mellén diszlő Ró­mában nyert „Bene Merenti“ pápai arany­érmét. Aztán felszólította Scheffiert, hogy ismertesse doktori értekezésének tartalmát, melyről megjegyezte, hogy a tanári kar íté­lete szerint a tudományos világirodalomban is megállja helyét. Scheffler csengő hangon, szinte szónoki lendülettel adta elő VIII. Sándor pápa és a bécsi udvar diplomácziai viszonyát ismertető doktori értekezését, mely­nek főforrása a vatikáni levéltárban két évig folytatott önálló kutatás volt. Schefller előadása után a rektor felszó­lította Pelz Gedeon bölcsészetkari dékánt, hogy ismeretessé Orsovai Márton Fülöpnek, a másik doktorjelöltnek életrajzát. A dékán szónoki szempontból gyönyörű formában raj­zolta le a paptanárnak kettős hivatását: a tudás és hazafias szellem terjesztését, mely­ben a tanitórendek kezdettől kezdve mindig kitűntek. Az isteni gondviselésben való vég­telen bizalomra és a végtelen isteni bölcses­ségnek a tudományos kutatásban való szem- előtt-tartásra buzdító szavai hitvallói emel­kedettséggel hangzottak ajkán. Majd átadta a szót Orsovainak, ki Arnobius mysteriumai kapcsán a pogány irodalomból értékes ada­tokat mutatott be a lélek halhatatlanságában való hitről. Az előadás végét követte a tulajdon­képen való doktor-avatás. A két jelölt Páz­mány Péternek, a tudapesti tudományegye­tem halhatatlan emlékű alapítójának idejé bői fennmaradt rektori botot érintve a hit- tudomáuyi dékán előolvasása mellett tette le a rektor kezébe a hüségesküt. Az eskü vé­geztével a rektor és a négy kari dékán kéz­fogással fogadta őket doktorokká. Majd a miniszteri emelvény elé járul­tak, ki rövid meleg hangú beszéd keretében nyújtotta át a királyi kegy záloga gyanánt a gyémántgyűrűket. A király kegyét Scheff­ler dr. köszönte meg. A rektor zárószavai után a miniszter az egyeteni tanács kíséretében egynegyed egykor eltávozott. Következtek a gratulácziók, melynek során a jelenlevők közül a következőket si­került megjegyeznem. A már említett Beöthy Zsolt egyetemi rektoron, Hanuy Ferencz és Petz Gedeon dékánokon kívül, Concha Győző jogi kari, Hoór Károly orvoskari dékán ; Mihályi! Ákos, Grósz Emil, Alexander Bernát, prodékánok, Lenhosék Mihály, egyetemi prorektor; Zub- riczky Aladár és Pataky Arnold (mindketten a hittudományi karnak sub auspiciis Regiis avatott doktorai) Dudek János, Wolkenberg Alajos, Trikál József, Kmoskó Mihály, Szé­kely István, Lukcsics József, Jehlicska Fe­rencz, Kiss János egyetemi tanárok és még sok más egyetemi tanár. Erődy Bála Jtanke- riileti fő'gazgató, Kiss Zsigraond altábornagy, Hanauer A István apát, Bókefi Rémig zirci apát, minden cziszterczi gimnáziumból két- két tanár s minden gimnáziumi osztályból kél-két legjobb tanuló. Az angolkisasszonyok budapesti zárdájából dr. Orsovainak két apáczanővére, szülei és rokonságai; dr. Scheff- lernek édesatyja, nagybátyja és nagynénje, Rótt Nándor prelátus-kanonok, a Központi szeminárium rektora az elöljárósággal együtt; a Szont-Imre-kör testületileg zászlóval vonult fel; dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apát­kanonok, Zahoránszky István mezőpetrii plé­bános, (ki szintén a budapesti központi sze­minárium növendéke volt s egy évig a Ma­gyar Egyházirodalmi Iskola elnöke), Bart Mihály szatmárcsekei lelkész, Pakocs Károly püspöki szertartó, Magyar Bálint ungvári káplán, ki Schefflernek 3 évig növendék- társa volt, másfél ór >i ut után vonatkisiklás miatt kénytelen volt útjáról lemondani, ugyan­csak lekésett az ünnepségről Elszuer József dr. csanádegyházmegyei áldozópap is, ki dr. Schefflernek a központi szemináriumban társa volt. Az ungvári hi vek, hol dr. Scheffler egy évig káplán volt, sürgönyileg adtak kifejezést meg nem fogyatkozott szeretetükről. Ezeken kívül számos egyetemi hallgató, egyetemi tanárok családjai és a tudományért lelke- sedők nagy sokasága vettek részt ezen a lélekemelő szép ünnepségen. Dr. Scheffler ezután még a herczeg- primás őeminecziájánál és a kultuszminisz­ternél volt audienczián. Dr. Schefller egyházmegyénknek első papja, ki ebben a megérdemelt nagy királyi kegyben részesült. A hittudománykari dékán jogosan fűzi hozzá nagy reményét, melyben emberi előrelátás szerint egyházmegyénk nagy büszkeségére, mindannyiunk igaz örö mére csalód ni nem fog. (Jelenlevő). A király elismerése a tisztviselők­nek. Örömmel közöljük, hogy „A király Sándor János belügyminiszterhez intézett kéziratában a vármegyei, a városi és községi tisztviselőknek a háború folyamán hagyo­mányos hűséggel, a kötelességteljesités ren­des határán túl megfeszített tevékenységgel és odaadó buzgósággal teljesített rendkívül eredményes szolgálatukért a legteljesebb meg­elégedését és köszönetét fejezte ki és felha­talmazta a minisztert elismerésének meg­felelő közzétételére.“ Kath. hírlapírók hősi halála. Molnár Lajos jogszigorló a „Tiszántúl“ czimü nagy­váradi napilapnak munkatársa az orosz harcz- téren ; Major Mihály tartalékos honvéd had­apród a Székesfehérváron megjelenő „Fehér­megyei Napló“ (napi újságnak) volt szer­kesztője az olaszokkal vívott csatában San Martinónál hősi halált haltak. A keresztény, a kath. hirlapirodalom-kar lelkes, szeretett munkásait vesztette bennük, a kik vérükkel, életükkel a haza megmentésének harczát harczolták át, Ny. b. és az ö. v. f. Megkönyebbült lélekkel fogadhatják a szenvedő anyák, bánkódó hitvesek és egy­általán hozzátartozóik a biztos hirt, hogy a magyar és osztrák hadifoglyok helyzete Szer­biában megkönyebbült, jobbra fordult. A leg­közelebbi szerbiai hadi eseményeknek hatása alatt a bécsi Vöröskereszt hadifoglyokat gyá- molitó, tudakozó hivatalhoz ugyanis számos levél, távirat érkezett, melyben a szerb fog­ságba esett mieink állapotáról aggódó re­megéssel kérdezősködtek. Az említett hivatal egy semleges államnak teljesen megbízható közege utján azt az értesítést kapta, hogy foglyaink sorsa lényegesen enyhült és ja­vukra minden meg van téve, amit csak az emberi érzés a körülményekhez képest meg­tehet. Ne maradjon senki el a katonád: ré­szére gyűjtendő szeretetadományból; egy lélek sem az itthon élők közül. Nemcsak a lelki­ismeret követeli e részvétet, nemcsak a haza­fias kötelesség, hanem városunk becsülete. Érzésének fokmérője. A krisztusi szeretet bensősége, mely a szegény fillérének is nagy értéket ad. A honvédek kitüntetései. Egy táb­lázatos kimutatás jelent meg arról, hogy a honvédezredek és a népfelkelés a háború kitörése óta 1915. november 31-ig hány vi- tézségi érmet kapott. A kimutatások vég­összege a következő: A honvédgyalogsáírnál összesen 97 arany, 1483 I. osztályú, 5047 II. osztályú ezüst és 3876 bronzérmet osztottak ki, tehát összesen 10.803 ember kapott ki­tüntetést. A honvéd lovasságnál 19 en kap­tak arany, 249-en I. osztályú, 780 an II. osztályú ezüst érmet, 568-an pedig bronzér­met, összesen 1600-an. A honvéd tüzérség­nél 7 arany, 125 I. és 499 II. osztályú ezüst érmet, továbbá 477 bronzérmet, összesen 1308 kitüntetést osztottak ki. A népfölkelő alakulatoknál 146 arany, 2222 I. osztályú, 7671 II. osztályú ezüstérmet és 6110 bronz­érmet, összesen 5.543 kitüntetést kapott a legénység. Katonák karácsonya. Városunk kö­zönsége, de főleg jótékonysági akcziónk ve­zetői bizonyára megértették a legfőbb, közép­ponti szervezet felhívását, melyben arra kérik a városokat, vidéket, hogy a kará­csonyi szeretetadományt kollektiv módon gyűjtsék, hogy ne egyes városok, községekre daraboljuk el adományainkat, hanem úgy intézzük ez akcziót, hogy a harcztér minden vitézét szeretetünk, megemlékezésünknek kö­rébe vonjuk. Igen felemelő, hogy úgy a város, mint a helyi Vöröskereszt, maga a közönség ezen kötelesség, a kollektiv akczión felül még azokra is külön kiterjeszti szerető gondjait, a kik a szülőföldnek és ittlevőség- nek kötelékével vannak lelkűnkhöz csatolva, így meg fognak emlékezni a város területén levő tartalék és üdítő kórházakról a mi egye­sületeink. A Vöröskereszt egylet raktárában összegyűlt természetbeli adományokból 1500 darab félkilós kalácsot süttet a barakkok és az üditő-kórház ápoltjainak. Az egri kórházba 12. honvéd gyalogezred üdülőházának (a sz8tmármegyeiek) karácsonyi adományául úgy a város, mint a helyi Vörös kereszt egylet fiókja 200—200 koronát küld. Ugyancsak meg fog emlékezni a város a mi Munkácson levő 5. gyalogezredünk lábbadozó fiairól, x^s külön fog szeretetadományt küldeni a mi harcztéren levő katonáinknak is. Berlln-Badapest-Bagdad. Mit jelent ez a három szó, melyeket a valóságban két olyan kötőjel fűz egymáshoz, melyek elseje 700 km., a másodikat pedig 2800 kilóméter hosszú . . . Tessék rajta egy kicsit a fejét törni. A dánhus próbája. Irtuk, hogy Nagy­váradon a városi tanács kisérletkép hozatott egy hordó sózott dánhust. E hús kilója 2 K. 80 fillérrel bocsátotta a tanács forgalomba. Egy dánhust élvező most azt jelenti a „T-l“- ban, hogy a húst előzőleg hosszú ideig áz­tatni kell tiszta vízben, hogy a beleedzett sót kiáztassuk belőle. Éppen ezért levesnek nem alkalmas, mert erőtlenné válik, ellágyul s természetesen az ize is sokat vészit. Pe­csenyefélének megsütve azonban teljesen be­válik, elég jóizü, élvezhető. A Szatmári os. és kir. tartalék­kórház okleves ápolónőket vesz fel korlá­tolt számban. A jelentkezők kérvényüket küldjék be a cs. és kir. tartalék-kórház pa­rancsnokságához — bélyeg nélkül. A kér­vényben jelezzék, hogy apjuk, férjük vagy hozzátartozóik a harcztéren vannak. Az ilyen asszonyok vagy leányok előnyben része­sülnek. A Jótékony Nőegylet deczember hó 12-én délután műsorral és „theá“-val egybe­kötött thea délután rendez, melynek tiszta jövedelme egészben a katonai kórházak ka­rácsonyfáinak diszitésére s a nemzeti hősök karácsonyi megvendégelésére lesz fordítva. Színházunk és a kabarék. A követ­kező sorokat vettük : „Szinügyi bizottságunk

Next

/
Thumbnails
Contents