Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-11-07 / 88. szám

Szatmár-Németi 1915. november 7. SZAlMÁRI HÍRLAP 3 nak. A püspök azonban világosan kikötötte, hogy csak a hajdudorogi egyházmegye pap­jai pályázhatnak. A választás valószínűleg még ez évben megtörténik. Méltányosnak tartanók, ha a törvényhatóság a hitközség hangulatával és kívánságával megismerked­nék. Hiszen nem a törvényhatóságnak, a vá­rosi képviselőknek választanak papot, de a szatmárrészi gör. kath. híveknek. Egyházmegyei hírek. Püspök Ur Öméltósága Szatmári Lajos nyugalmazott lel­készt Pálóczra; Fechtel Mihály pálóczi segéd­lelkészt Felsődomonyára helyezte segódlel- készekül. Szocziális kurzus. A budapesti szo- cziális missiótársulat a szatmári kath. tanitó- és óvónőképző intézet növendékeinek három napos tanfolyamot tart, amely nov. 9-én reg­gel 8 órakor kezdődik és csütörtökön este végződik. Rónai Petra tartja az előadásokat, melyekre az irgalmas nénék képző intézeti nagytermébe a városi katholikus hölgyeket is tisztelettel meghívja. Az előadó a buda­pesti szocziális missiótársulatnak tagja. Gyűjtés halottak napján a temető­ben és templomban. A róm. kath. templom­ban és a hidontuli temetőben való gyűjtés eredménye 280 Korona. Ezen összeget a tüdő-betegek és az elesett vitézek hátrama­radt árváinak felsegélyezósére fogják az egy­házmegyei Hatóság utján elküldeni. A jóté­konyság napról-napra és százféle önti eny­hítő balzsamait. A városi gazdasági és jogügyi szak­bizottság ülése most pénteken igen jelentős és figyelemreméltó ügyekkel foglalkozott. így, a mit lapunk oly gyakran sürgetett, elren­delte a városi konyhakertészet megindításá­hoz szükséges munkálatokat. Figyelemmel fogjuk kísérni a városi konyhakertószetet. A másik ügy, melyről annak idején szintén ir­tuk, hogy jelenteni fogjuk beteljesülését: intézkedések történnek a digeszter telepnél kiöntő és deritő-kut elkészítésére. A hadi- gyermekek otthonához szükséges telek el­adása tárgyában is tárgyal a bizottság. Mind ezen ügyekre még mi is vissza fogunk tenni és részletesen foglalkozunk velük. A városi villamvilágitási bizottság a városi villamosmü terhére a hadikölcsönre 20,000 koronát, a szatmári elesett katonák özvegyei és árvái alapja javára 1000 koronát és a kárpáti falvak felépítésére szintén 1000 koronát szavazott meg. A villámvilágitási gazdálkodás eredményét üdvözöljük e nemes adományozásban. A kinek a háború dús jövedelmet hoz — adózzék. Ez a királyi pénzügyigaz­gatóságnak helyes álláspontja. Viszont, a kinek a háború kárt okozott és ez kézzelfog­hatóan kiviláglik, azt az adózót ne terheljük meg alaptalanul. Ilyen igazságos elvekkel kezdette meg november 5-én működését is­mét a hadi adóra kivető bizottság, hogy a pót­kivetéseket megtegye, azokra nézve, akiknek 1914. évben kétségtelenül szép summa jöve­delmük volt szállításból, mimásból. A hadiadó után községi és másnemű pótadót nem kell fizetni. A börze-spekulánsokat jól megadóz­tatják. Fájdalom nem nálunk, hanem Dániá­ban ; ahol is igazságosnak tartják, hogy ilyen nehéz időben adózzanak azok, a kik könnyen jutnak dús jövedelemhez. Nálunk vígan fo­lyik a börze spekuláczió. Itt Szatmáron is. Ki gondol arra, hogy nehéz helyzetünkben ne a lesújtott lateinereket szorítsák az adóval, hanem Dánia példájára szedjenek adót a „nemzet terheinek könny itéséré* a börze-speku­lánsoktól. Orosz fogságban. Rab István szat­mári ref. gimn. tanár, tartalékos honvédhad­nagy Tomszkban — (Szibériában) orosz fog­ságot áll. Tíz hónapja, hogy életjelt nem adott magáról. Most Székesfehérvárra szülei­hez értesítés jött, hogy egészséges, fogságban van. Az élelmezés javulásáról adnak hirt a fővárosból. Sőt adatokhoz jutottunk, me­lyekből látjuk, hogy egyes városokban is rendet lehet teremteni és megfókezhetők a piacz uzsorásai. A mi városunkban még mindig áll a vásár, már t. i. az uzsora-vásár. Nemcsak nálunk, de országszerte ott volt a hiba, hogy az árak maximálását igen maga­san kezdették és most bajos azt egyszerre a normális kerékvágásba indítani. A bolgárok a magyar hadsereg­ben. A honvédelmi miniszter tudatta az alispánokkal, hogy a magyar földön tartóz­kodó bolgár alattvalók önkéntesen beléphet­nek a magyar hadsereg kötelékébe. A kiszol­gált bolgárok itt ugyanahhoz a fegyvernemhez léphetnek be, amelyben Bulgáriában szolgál­tak. A ki nem képzett bolgárok azonban csak a vadászokhoz, vagy a rendes gyalog­sághoz léphetnek be. Mároziusban vonulnak be a 42—50 éves népfelkelők. Mióta befejezést nyert a 42—50 éves II. osztályú népfelkelők sorazása, azóta állandóan izgatta a közönséget, hogy mikor vonulnak majd be a legöregebb nép­felkelők. Sokan abban a föltevésben voltak, hogy már az idén meg fog történni a behí­vás. Ez a tudat rengeteg zavart idézett elő. Sokan siettek elvégezui az őszi vetéseket, mások elhagyva minden munkájukat, nagy­szabású készülődéseket tettek a bevonulás­hoz. De sokan voltak már eddig is olyanok, akik még bár nem tudták a bevonulási idő­pontot, felmentés, vagy bizonyos ideig szóló szabadságoltatás iránt kérelmeztek. Az ilyen kérvények természetesen felesleges munkát okoztak mindenfelé, mert ha valaki p. o. 4 hónapi szabadságot kórt és most adta be kérvényét, azt azonnal el is Jintézték és az illető, mint szabadságolt, illetve 4 hónapra felmentett népfelkelő élvezte a felmentést, anélkül, hogy erre szüksége lett volna. Most mint hivatalosan értesülünk, ezeknek az öreg népfelkelőknek a behívása az eddigi tervek szerint legkorábban mároziusban fog megtörténni. Márczius előtt semmiesetre sem hívják be őket. A behívás ideje márcziusnál csak később, de hamarább nem következ- hetik be. Az utozáról. Nézedd csak mennyi ékszer, drágaság van azon a hölgyön . . . — Ühüm . . Jó, hogy a fülein harang nem lóg . . — Miért te ? — Azt rekvirálnák. Miért adják el a hadbavonultak földjeiket ? A belügyminiszter rendeletet küldött a vármegyékhez a hadbavonultak ingatlanainak eladása tárgyában. A rendelet szerint az ország területén egy feltűnő eset vonta magára a hatóságok figyelmét. Nevezetesen, a hadbavonult katonák tulajdonát képező föld­jeit az idehaza levők eladják. így a pár hold földdel, egy kis házzal biró katonák egy­másután válnak teljesen vagyontalanokká. Ez a körülmény meglepte a belügyminisz­tert is és felhívta a törvényhatóságok veze­tőit, hogy írják össze az ingatlan változáso­kat. A kormány ugyanis abban a tudatban van, hogy a földeket, házakat azért adják el, mert az idehaza maradt hozzátartozók rá vannak utalva a pénzre. Pedig egészen más­kép áll a helyzet. Azért adják el a házakat és földeket, mert ház és föld nélkül kifogásta­lanul kapják meg az államsegélyt. A ház és föld árát odahaza a láda fiában őrzik a ka­tonák hozzátartozói. Majd a háború után, ha valamivel drágábban is, de megint visz­szavásárolják; addig pedig húzzák az állam­segélyt. Ezért kerülnek idegen kézre a földek. Többet tudnak a hadifoglyok, mint kellene. Erre a tapasztalatra jött rá a ka­tonai parancsnokság. Azért a vármegyékhez átiratot intézett, melyben körülbelül ezeket Írja: a parancsnokság azt tapasztalta, hogy az orosz foglyok, akik munkára vannak ki­adva, sokkal többet tudnak a politikai és hareztóri eseményeinkről, mint amennyit szabad volna tudniok. Ebből arra következtet a parancsnokság, hogy a foglyok kezébe újságokat adnak és a fogoly tartó gazdák olyan dolgokat is mondanak el a foglyok előtt, amik egyáltalán nem tartoznak a fog­lyokra. A parancsnokság ezért elrendelte, hogy a jövőben a foglyokkal a harcztéri eseményekről egyáltalán ne beszéljenek és hogy újságot ne adjanak a kezükbe. A ren­delet végrehajtását a csendőrök fogják ellen­őrizni. A jövőben tehát a foglyok a kivilá­gításokból és az épületek fellobogózásából tudják majd meg dicső tetteinket. „Eltűntek Lapja.“ Batthyány Lajos gróf v. b. t. t., a Magyar Vörös Kereszt Hgy- let főmegbizottja az Egylet központi választ­mányának előterjesztést tett, hogy a Deutsche Suchliste mintájára uj időszaki folyóirat indít­tassák, a melyben kutatni lehet azok után a hadbavonult katonák után, akik magukról hosszú idő óta óletjeit nem adtak és akikről a hivatalos tudakozó intézmények semmiféle felvilágosítással sem tudtak szolgálni. Az in­dítványt elfogadta a választmány és elhatá­rozták, hogy az Eltűntek Lapja folyóiratot megindítja. A lapban az eltűntek személy- leírását és arczképét is lehet majd közölni és a hirdetések magyar, német és szláv nyel­ven lesznek közlendők. Elszólás. Hadisegély dolgában kopogtat be az illetékes hivatalnokhoz egy asszonyka. Az írásait át­adja. A tisztviselő olvassa: — Nagyidai Mária, Verona, Anna. Az asszonyhoz fordul: — Melyik tulajdonképen az igazi neve ? — Ahogyan az Íráson van. — Jó kérem, de a keresztnevek melyikét hasz­nálja ? — Három keresztnevet kaptam, — Ez mind igen szép ; de például a férje ho­gyan nevezi magát ? Az asszonyka jelpirul, lesüti a szemeit, aztán szemérmetes mosollyal suttogja: — Kutyuskám . . . Halat kell adni a foglyoknak. A katonai parancsnokság több fogoly táborban úgy intézkedett, hogy a katonai foglyoknak a huskimólós szempontjából halat kell adni. A halról a fogolytáborok vezetősége gon­doskodott. A jövőben tehát minden ötven fogolylyal rendelkező gazda köteles halat rendelni a foglyok részére. A halat a fogoly tábor igen olcsón bocsátja a gazdák rendel­kezésére, 500 darab hering 70 korona, 1 hordó Klipfisch 180 korona. A halból heten- kint kétszer kell adni a foglyoknak. A németek is küzdenek az élelme­zéssel. A kormány néhány tisztviselőt kül­dött ki Németországba, hogy a nálunk any- nyira feldicsórt és állandóan hangoztatott német élelmezési állapotokat tanulmányozzák. A kiküldöttek már beszámoltak ütjük ered­ményéről, azonban azt tapasztalták, hogy a német viszonyok sem olyan rózsásak, mint amilyeneknek azt nálunk feltüntetni szeretik. A német nyelv. János bácsit kérdi a komája: — Hát irt-e már a fiad a harcztérről ? — Irt biz’ a — mondja János bácsi. — Hát osztán merre van ? — Jaj lelkem, messze jár az már valahol Tal- jánországban s azt a lapot is, amit nekem irt, valami »Feldpost* nevű városból küldte. Pázmány Nagy Képes Naptár, í] ÜXáriapócsi Nagy Képes Naptár. w Máriapócsi Kis Képes Naptár. Ára 60 lér Bodnár Gáspár gyönyörű tiz népies elbeszélésével. Tömeges rendelésnél jelentékeny árengedmény. Portó a megrendelőt terheli.

Next

/
Thumbnails
Contents