Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-11-03 / 87. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP* ténni. Egy kicsi, de gonosz világ, egy banda döntötte veszedelembe, fulasztotta vérébe egész Európát.“ Ez a kicsi, de gonosz világ oka a mi itthon való szenvedésünknek. is. Ez a szellem ejti meg sokaknak lelkét. És tompítja el lelkiismeretét. Háborús jegyzetek. A megpróbáltatások mutatják meg igazában a népeknek egyéniségét, egész jellemét, mondják, Írják azok, akik a népiélek megismerésével foglalkoznak. És ez a leszűrt elméleti tétel a gyakorlatban általánosan be is válik. Mi magyarok bizony sose hittük, hogy annyi nehéz, súlyos megróbáltatást bírunk el, mint most ezekben a nagy időkben. Ne tessék kérem mosolyogni, ön, a ki szükséget csak madártávlatból ismeri. A megpróbáltatásokat nem az ön zsebe, erszénye és kosztja után mérjük. Önnek tálalnak. Önnek pénze van. Vehet most is, a mit akar. Ön legfeljebb a közjajgatásban vesz részt. De úgy, ezen kivül befelé mosolyog. Vagy pláne — a markába nevet. Tessék csak benézni más konyhára. Más tűzhelyre. Más erszényekbe. S meg fog győződni, hogy — hihetetlen, a mi megróbálta- tásnak vannak kitéve úri családok, a háború előtt pompás jövedelmű ügyvédek, iparosok és sok-sok mások. És viselik. Jajgatnak, panaszkodnak egymásnak. Ez már a magyar ember szokása jobb időben is. De azért nagy léleknyuga- lommal, békességgel törődnek bele a „hely- zet“-be. Különös. Mentői tovább tart, annál makacsabban; szívósság tekintntében pedig párját ritkitóan. A magyar embert a magamaga ereje nem tudja akaratszilárddá tenni. A külső hatások, körülmények, főleg, ha nagyobb, mintegy eszményi czélok lebegnek lelki szemei előtt: aczéllá edzik. Sok-sok igazságra rejlő mondásra, hasonlításra szokták ráütni a „frázis“ bélyegét. Egy időben még a közmondásokat is „frázis“- nak bélyegezték. Pedig, ha a hasonlatok sántitnak is, böleseség rejtőzik azokban Pl. — ez: mint az aczélrugó, mentői jobban szorítják, annál inkább makacskodik — a megpróbáltatásokban is. * Az egyik magyar a napokban igy kiáltott fel: kedő: ez az ő pályafutása, mig nemzete elismeri őt fejének és az ő vezérlete alatt vivja ki függetlenségét. Háromszor ujult meg a harcz, de ő háromszor győzött. Bukását a „szent“ Oroszország okozta, mely a szerbeket kiszolgáltatta a portának. Magát Karagyor- gyét ellenfele és vetélytársa Obrenovics Milos ölette meg 1817-ben. Itt veszi kezdetét az átkos harcz a Ka- ragyorgyevicsek és Obrenovicsok között, mely Szerbiát a politikai gyilkosságok klasszikus hazájává és Európa örökös tűzfészkévé teszi. Obrenovics Milos lett Szerbia fejedelme, erőskezü, de zsarnok uralkodó, akit népe végtére úgy meggyülölt, hogy 1839-ben kénytelen volt a trónról lemondani. II. Obrenovics Milán és III. Obrenovics Milán (1839—1842.) Oroszország politikájának vak eszközei voltak. Az utóbbit Karagyorgyevics Sándor kergette el. Ez az osztrák befolyásnak hódolt s meg is látszott uralmán, hogy a nyugati kultur- eszmék irányítják, mert a közoktatás és a földmivelés ügyének fejlesztésére fordította minden gondját. De népe nem tudta megérteni törekvéseit, vagy inkább elkábitotta a muszka áfium: letette a trónról 1858 ban, és előbb II. Obrenovics Milost, majd ennek halála után III. Obrenovics Mihályt hívta meg a fejedelmi székbe. Mihály bebizonyította rátermettségét, mert erős hadsereget szervezett s az idegen uralom utolsó maradványait, a török helyőrségeket a várak kiürítésére kény- szeritette. Deréksége ellenére elérte a szerb ural— Sose hittem, bogy töltött káposzta nélkül meg tudjak élni . . . Kicsike kis igény. Lemondásnak is az. De jellemző. Kis dolgokban sokszor az egész ember előttünk áll. Pedig ha csak a töltött káposztáról kellene lemondani. Sokkal többről. Egész „igény- lánezolatok“-ról, melyek ennek előtte életünket tették. Legalább ezer és ezer ember azt hitte. Most — e nehéz, szorító időben, ha rágondolunk, felkaczagunk. Mi magunk-magunkat kaczagjuk ki. így szokott a magyar. Nemcsak sirva-vigad, de gyötrelmében és még koplalásai közt is — nevetni, kacagni tud. Mondják, hogy igy van ez a dolog a harcztéren is. Itthon szinte hull a szemünkből a könnyű, mikor halljuk, olvassuk, hogy a mi vitéz katonáink igy, meg úgy jártak étlen-szomjan a káposztás földeken és a többi; a fiuk meg daczos visszaemlékezéssel mesélik, hogy magyar lélekből soha annyi humor, szikrás ötlet ki nem pattant, mint épen — a káposztatorzsás földeken. * A magyar ember haragszik, mint a vihar, ha mint most is, lelketlenül zsarolják az élelmezési piaczon; markát ökölbe szorítja; de azért túl tesz a pióczákou és belül készen van vele, hogy hát : — Tanulj magyar lemondani, mert a haza kívánja. A maga-maga szándékára és java lel kére fordítja még a piaczi zsarolásokat is. A haza javára, a melyért nemcsak nagyokat tud innya, de tud érte lemondani is. Mert ’iszen nincsen olyan hosszú, a minek vége ne lett légyen. Van bizony mibennünk sok-sok büsz- késég, meg hiúság is, a mire nem lehetünk valami nagyon rátartósak. De vannak olyan tulajdonságaink, a mikről épen mi magunk nem tudunk. Mint az asszony, a ki mindenáron szép akar lenni és arra törekszik, hogy az egész világ annak tartsa. Pedig az ő dicsősége, páratlansága, értéke azokban a gyöngyös tulajdonságokban rejlik, a mikről ő nem tud, nem beszél. De mihelyest ideje jő, alkalma szökik : kiviláglik, mint a csillag, ha eljő ragyogásának ideje. Mester. Termények vasúti szállítása. A kereskedelemügyi miniszter báró Ghilány Imre földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg elrendelte, hogy a búza, továbbá több terményáru tárgyában kiadott szállítási igazolványokra vonatkozó s annak idején lapunkban is részletesen ismertetett rendeletét kiterjeszti a szárított répaszeletre, a hagymára és a foghagymára is. kodók tragikus sorsa: a topcsideri parkban a Karagyorgyevicsek bérenczei meggyilkolták 1868-ban. Utódja IV. Obrenovics Milán lett (1868-91). Uralkodásának egész ideje alatt az Osztrák-Magyar monarchiára támaszkodott és ennek mindig nagy hasznát látta. Az 1876.-Í és 1877.-Í szerencsétlen török háborúkból a mi pártfogásunkkal megnagyobbodva került ki országa, sőt teljesen független állam lett, úgyhogy Milán 1882 ben királyi czimet vette fel. Veszedelmes vállalkozása volt az 1885.-i bulgár hadjárat is, mert Battenberg Sándor bulgár fejedelem a szerb sereget Szlivniczánál megsemmisítette. Ha ekkor nemes szivü királyunk, Ferencz József Ő felsége közbe nem lép és hatalmi szavával meg nem állítja a győztes bulgárokat, örökre vége lett volna Szerbiának. A legközelebbi mült események megmutatták, hogy a hálátlan ország mikép fizette vissza a gavalló- ros nagylelkűséget. Milán király az ő népe oroszbarát üzelmek tovább nem tűrhetvén, fia Sándor javára lemondott a trónról. Ezen szerencsétlen király tragédiája és Karagyorgyevits Péter trónrajutása sokkal ismeretesebbek a közelmúltból, semmint azokat fejegetni kellene. Szerbia mai történetét pedig most Írják a mi katonáink, de nem irótollal, hanem vérrel és vassal. Bagossy Bertalan. Szatmár-Németi, 1915. november 3. Végre! A fuvar és favágás szabályozása. A famizériák korai beálltával nemcsak az volt a baj, hogy fához nem lehetett jutni. Ha a közönség verejtékes fáradsággal végre egy kevés fához jutott: következett a másik, a harmadik kálvária. Következett a fuvarosok zsarolása. És az a zsarolás oly merész, embertelen módon lépett fel, hogy épen lapunk volt, mely egyenesen hazaárulásnak minősítette ezt a kapzsiságot. A zsarolás annyira ment, hogy a közönség köréből többen a rendőrséghez futottak védelemért. Ott akkor (Lénárd dr. h. főkapitány betegen feküdt) azt a feleletet kapták, hogy e zsarolással szemben nem tehetnek semmit. Azóta idő telt el s ez az idő elegendő idő volt arra, hogy meggyőződjék a h. főkapitány arról, melyszerint végre, mégis csak lehet és kell is tenni valamit. És tett is. A rendőrfőkapitányság előterjesztést tett a polgármesternek a fafuvarozása és favágási áraknak megállapítására. Igen, mert aztán, mikor már az a kevés fa az udvarra került, akkor meg a favágók állottak elő azzal a flegmatikus kijelentéssel, hogy „mostan pedig hát a mi időnk is eljőve“. így lehetetlen állapotok keletkeztek, mivel szemben Vajay Károly dr. polgár- mester a belügyminiszternek 5600—1914. sz. rendelet alapján a legmagasabb fuvarozási és favágási árakat emigyen állapította meg: I. Kézi napszám (egész napra 8 órai munkaidőt számítva) élelem nélül 5 K élelmezéssel 3 K egy ölfa fel vágásért és a helyre való rakásért, ha földszinti helyiségbe helyezendő el 10 K ha pinczehelyisőgbe le, vagy emeletre felhordva helyezendő el 12 K II. Igásfogat bérei: Egy egész napi igás fuvarért reggel 6-tól este 6-ig a város határán belöl, beleértve Szatmárhegyet is 20 K Egy öl fának, vagy egy öl fa su'ymeanyisé- gének (kb. 20 mm.) megfe'elő egyéb tárgynak az államvasutak főállomásától, a szentvéri vasútállomástól, a városi faraktárból a város belterületének bármely pontjára való be fuvarozásáért, le- és felrakásáért 8 K Ugyanezen fuvardíj a Szatmár-Gőzfiirész állomástól 10 K Egy öl fa vagy ennek megfelelő mennyiségű galyfának a Sár erdőről való behozatala fel- ős lerakásáért a belváros bármely pontjára 14 K A nagy erdőről ugyanaz 10 K A nagy mocsár és kisosonkásról ugyanaz 16 K Csererdőről ugyanaz 20 K Ezen maximális árak f. évi november hó elsején már életbe léptek Akik ennél magasabb fuvar és munkadijakat követelnek a fent hivatolt miniszteri rendeletbe ütköző kihágást követnek el s annak értelmében fognak megbüntettni. Végre tehát ez is megtörtént. Időnek és nagy tandíj lefizetésnek kellett megelőznie ezt az intézkedést. De csakhogy megvan. Most már aztán vas marokkal arról kell gondoskodni, hogy ne csak papiroson legyen meg és emléknek maradjon. A nélkülözhetetlen felekezeti tanítók fölmentése. A vallás és közoktatásügyi miniszter legújabb rendelete szerint az 1865-1872. években született B) alosztályu népfölkelésre kötelezett s a népfölkelői szemlén katonai szolgálatra alkalmasnak minősített felekezeti tanítók közül azok, akik a népoktatás zavartalan biztosítása a szempontból nélkülözhetetlenek, a népfölkelési katonai szolgálat aluli fölmentésre javaslatba hozhatók. Egyben jelzi a miniszter e rendeletben, hogy a katonailag kiképzett póttartalékos, valamint A) alosztályu népfelkelő tanítók fölmentése csak az esetben hozhatók javaslatba, ha a mondott kategóriákba tartozó katonai felülvizsgálaton fegyveres szolgálatra alkalmatlannak s csupán segédszolgálatra alkalmasnak osztályoztatnak s ez a körülmény szabályszerű katonai bizonylattal igazoltatik, mely igazolvány a felmentési javaslathoz minden esetben csatolandó.
