Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-10-20 / 83. szám
XXIV. évfolyam. 83. szám Szaímár-Németi, 1915. október 20. /f*.' SíS ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egéei évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, bir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Páljrintl hlrd.tés.k .gysa.pl klilés. I korona ----------------- Nyllttér sora 40 flll.r. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap A férfiak sorát a háborube vonulás nagyon megritkitotta. A munkaerőknek hiánya úgy a szellemi, mint a fizikai munka terén napról-napra érezhetőbb lesz. Az uj sorozások, esetleges behívások pedig éppen a legmunkabiróbb férfiakat fogják kiemelni a békés munka köréből. A hiányt pótlandó — napról- napra szaporodnak a női alkalmazottak. Nyilvános és magán hivatalok, ipar és kereskedelem, sőt maguk a katonai irodák nőket kezdenek alkalmazni. Nincs, nem lehet ellene kifogásunk. Nemzeti szempontból főleg igen hasznos a női nemnek ez a szolgálatkészsége és feltétlenül elismerésre méltó ez a vállvetett munka, amelyet a nők kifejtenek mostan. Hány olyan feleség van, ki ura üzletét, műhelyét nem hagyta inegállani. Nagy értéket képvisel ez a női munkaproduktum és anyagi hasznán kívül épen nem megvetendő az erkölcsi nyereség sem, amely abban Az angol-német ellentétek forrásaihoz. — A Szatmári Hirlap eredeti tárczája. — I. Mindinkább bizonyosabbá válik, hogy a világháborúnak okozója, diabolusa a világuralmát féltő — anglus. A háború egy éve után röpült szét a világban egy orosz képviselőnek ajkáról elhangzott nyilatkozat, hogy úgy látják e háború előidézésénél valami bűntény forog fenn. Majd egy fővárosi lapnak meglepő nyilatkozata, hogy a háború oka nem a népeknek gyűlölete, hanem egyes emberek bűne. A diagnózis megtámadhatlan. Egy kis, <k sötét társaság az, mely a világot a legnagyobb szerencsétlenségbe taszította. Mindinkább nyilvánvaló tehát, hogy az angol nem tudta czéljaira felhasználni a népeknek egymás ellen való gyűlöletét. Azzal kezdte tehát Európa felgyujtását, hogy egyeseket, ezt a kis, de sötét társaságot nyerte meg gonosz czéljainak, mint stróinán. Ezzel a társasággal borította lángba Európát, ezzel a kis, de sötét társasággal vitette aljas hit- szegésbe Olaszországot is. Az angol vakmerőségnek, ördögi nagy- ravágyásának és féltékenységének forrásaihoz kell azonban jutnia annak, a kinek csak helyben hagyja a világ Ítéletét, hogy az angol oka a világháborúnak, de öntudatos be látásává teszi oknyomozás kapcsán ő maga mintegy újra felfedezi. Bő alkalom kínálkozott arra, hogy nyomozzak, böngésszek azon iratokban, régibb nyilvánul, hogy a háború sem képes a mi közgazdasági és közéletünk nyugodt folyását megakadályozni. Dicséret tehát kétségkívül a női nemnek ezért a hazafias vállalkozásáért. A háborúban igen hasznos és szemmellátható térfoglalásuk láttára azonban akaratlanul is eszünkbe jut a nőkérdós, mint még mindig megoldatlan és égető probléma. Hogy feltűnik mindannyiunknak a női munkaerő mostani nagy térfoglalása, az ékes bizonyságtétele annak, hogy emberi természetünk nem tartja normálisnak azt, ha a nő kenyeret keres. Ezt csak szükségnek, kényszerűségnek ismeri el és valahányszor a nőt látja megjelenni férfi munkakörben, menten elborul homloka, a miért munkaerő és nem anya lett a no. Nem szemrehányás ez a női nemnek, amely kenyérkereső része előtt csak kalapot emelhet mindenki. S hogy mégsem örülünk neki, annak oka a velünk született nőtisztelet, melyet sért az, ha a nőnek tülekedni kell a kenyérharczban. Sajkeletü újságokban, értekezésekben, revükben, melyek lépésről-lépésre elviszik az embert azon ^forrásokhoz, a hol a közelebbi angolnémet antagonizmus (ellentétek) forrásai vannak. Kezdődik pedig ez a nagy hömpöly- géssé vált elleniét II. Vilmos trónra lépésével. Mikor az a lángeszű uralkodó trónra lép, a német birodalom katonai hatalmának legmagasabb fokán van. Semmiféle támadástól nem kellett tartania. De a lángésznek éppen az a tulajdonsága, hogy mig mi közönséges emberek csak látjuk a jövőt, a tépelődések útjait és törvényeit, a lehetőségek kibontakozását, sőt kipattanását: addig a géni a villany fények erejével tűzi tekintetét a jövendőbe. Egyszerre óriási körzetét fogja át a világ forgásának. Szétbont, összetesz és a bizonyosság erejével állapit meg egyes bekövetkezendő tényeket. II. Vilmost sokáig maga az ő népe is egy nagyra vágyó féktelen ambiczióju császárnak tekintette. így járnak az értelmi világ üstökösei mind a történelem utjain. Mikor II. Vilmos mindjárt uralkodásának kezdetén nem elégedett meg a világ leghatalmasabb szárazföldi hiderejével mindjárt trónralépte után, hanem oly flottára törekedett, mely a világ nemzeteivel leghatalmasabb haderejével is felveszi a versenyt . . már akkor megmutatta, ha az ő népe még nem is értette meg, ő maga ő tisztában van népének európai hivatásával és felfogta, milyen jövendő következik a népre a fejlődések hullámvonalaiban. nos, ez a tülekedés mind nagyobb és nagyobb lesz, mert mindig szaporodik a kenyeret kérő nők száma. Még pedig mesterségesen és épen ezért mérgesedik egyre jobban a nőkérdés, amely már-már katasztrófával fenyeget. A nőkérdés nem lenne oly aggasztó, ha csakis azok a nők lépnének diplomás, hivatalnoki pályára, akiknek más megélhetési mód nincs, akik erre kényszerítve vannak. Vagyis nem lenne a nőkérdés aggasztó, ha természetes lenne a fejlődés. Csakhogy a magyar hőkérdés mesterségesen fuvódik fel ma már megoldhatatlan problémává. Figyeljük csak meg, hogy a legegyszerűbb napszámosok, apró iparosok, legfőkép állami és vállalati szolgák, altisztek egy jórésze arra törekszik, hogy leányukból úri kisasszony legyen. Kitanittatják leányaikat tanítónőnek, postás, vasutas, meg gép- irókisasszonynak. Pedig ezzel gyermekeikben csak soha ki nem elégíthető igényeket és nem egyszer az egyszerű származáshoz járuló tanulással egészségtelen erkölcsi, tárA nemzetek eleinte szinte kicsinyes gunymosollyal figyelték „a féktelen ambiczióju császárt.“ az ő népe maga azt látta, hogy ipara és kereskedelme szinte aggodalmas arányban izmosul. Hogy pénzügyi küzdelmei vannak. De mégis meghozta császárjáért az óriási áldozatokat, melyeket „nagyravágyó“ császárja tengeri haderejének kifejlesztésére követelt. Két évtized nem telik bele, eróly, törekvés, szívósság, hihetetlen áldozatok meghozzák azt a valóságot, hogy Németország nemcsak a világ leghatalmasabb szárazföldi, de második leghatalmasabb tengeri haderővel rendelkezik. „Félemletes ellenség a tengeren és szárazföldön.“ Ezt az Ítéletet 1909-ben már, mint általános elfogadott közvéleményt lehet olvasni az egykorú iratokban. Természetes, hogy ez az óriási müve nem teljesülhetett volna, ha abszolút hosszú békét nem teremt népének, mely alatt kereskedelmi, ipari és földmivelésügyi fejlődését realizálhatta. De nem teljesült anélkül sem, hogy a gyűlöletet, erős féltékenységet és nyugtalanságot, mondjuk irigységet ne keltett volna. Különösen az anglusban. Ángolországban. Az anglus úgy járt, mint a világ legszebb asszonya, a kiről állították azt, hogy nincs párja és a ki maga is tudta. Nagyon tudta. Egy reggelre csak arra ébredt fel, hogy versenytársa van. Akiről már a világ kezdi állítani, hogy szép ; olyan szép, mint ő. És talán eljön mihamarabb az idő, mikor
