Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-10-10 / 80. szám
2 ___________________ _________ .SZATMÁRI HÍRLAP. Szatmár-Németi 1915 október 10. Há t nem tehetetlen gyávaság, tétlenség és élhetetlenség-e az, hogy itt a városunkban, a hol annyi intézet, internátus, hivatal, üzletek, iskolák vannak: nem birunk összeverődni egy fabeszerzö szövetkezetbe, a mellyel az egyesek, a város egyes polgárainak sokszor ismétlődő ki- nos helyzetein is segithetnénk. Hiszen a szemünkbe röhög, a mi tehetetlen mozdalatlanságunkba kaczag a fakirályoknak kényelmesen űzött uzsoráskodása. Hiszen látva-láthatjuk, hogy az idők és körülmények átfordult viszonyai közt az egyes egyén élvész az érdekcsoportoknak hajszái és vakmerő társulásainak közepette. Hiszen ordit felénk a bizonyosság, hogy a kartelekkel, érdekcsoportu- lásokkal az éhen hálásig, a megder- mettségig, a megfagyásig üz minket éppen a lelketlen szövetkezés. Ennyit egyelőre ... A kiegyezési tárgyalások az osztrák kormánnyal megkezdődtek. Immár nem kétséges és nem is lehet vitatárgya, hogy úgy a magyar, mint az osztrák kormány az időt elérkezettnek látják a kiegyezésre és magát a kiegyezést szükségesnek. Azért már készítik a tárgyalási anyagot, legalább azokra az alapokra nézve, melyeken a kiegyezés felépülhet. Nincs benne kétség, hogy a kormánynak ez a lépése egy pillanatra sem bontja meg a nemzetnek egységét, csudás politikai nyugalmát, ha mindjárt más politikai nézetek is élnek egyes pártokban és lelkekben. Ha ez a lépés a mi mai viszonyaink követelménye: ám legyen a kormányzat keze szabad ez ügyben. De reménylenünk lehet, sőt kell, hogy a mit egy, a múltkori kiegyezésben oly fontos szerepet játszó osztrák politikus elismert, már akkor . . . most még jobban érvényesülni fog; mikor az osztrákok ugyanaz a képviselője újra nyíltan elismeri legutóbbi nyilatkozatában, melyszerint „Ausztria ebben a háborúban teljességgel felismerhette, mit jelent ránézve Magyarország.“ A zsír és a bankok. Minap irtunk arról, hogy alapos a feltevés, hogy a nemzetet sanyargató drágaságba a bankokráczia, a bankok financzirozásai, zsir és mimás összevásárlásai játszanak bele. Hogy a nagy bankok kapzsi zsebei akarnak meghízni a mi önvédelmi harczunk nagy, küzdelmes idejó— Hát akkor méP haragszol ? — Mert a hadsegélyesekre volt gondja. — Hát hiszen kötelessége. — Csitt 1 ... hallgass, tette dereka csípejére a kezét Náncsi feleség. — Hohó . . . édes, kedves feleségem ... mostan már ezután más világ következik ám . . . Rettenetes nyugalommal mondotta ezeket a szavakat a kiérdemült népfelkelő. — Félre beszélsz. Biztosan megzavart az ágyu-szó. A puska. A roham, biztosan. — Helyre billentett . . , — Látom . . . — Bizony lelkem . . . látni is fogod. Napról-napra. Reguláris élet következik. — Szeretném én azt látni . . . — De még mennyire látni fogod . . . — Mondottam . . . mindennap mondottam, hogy nincs szerencsétlenebb, mint egy hadsegélyes asszony. — Ha ő maga akarja. — Hát én akartam? — Úgy látszik . . . — No jó, hát úgy látszik? majd meglátjuk. Az öreg csontnak első csatája itthon is elég sikeresnek bizonyult. Elérkezettnek látta az időt, hogy egy lépéssel,tovább haladjon: — Látod édes oldalbordám, a háború nagy tanótó. Se az iskolában, se az életben nem tudtam megtanulni, hol és merre van az igazi boldogság ? Most... ott a háborúban, a lövészárokban ... és a többi, megtanultam bizony. ben. íme az események napról napra igazolják a jogos és bizonyítékok ajapján épült feltevéseket. A házkutatások, közt, melyek följelentések alapján indultak meg most a fővárosban : a zsirrejtegetők közt már akadt egy banki pincze, melynek térfogata nem pénzszekrényekre, hanem a zsir összevásárlására van berendezve. Tehát a bank inkább zsirkeres- kedés, mint pénzintézet. Egy másik, sőt több fővárosi bank is nótában van már a rendőrségnél. És azt hisszük, a vidéki bankok is sorra kerülnek, ha csak addig más fordulat be nem áll. Hát a háború idején bizony az ilyen nemzetgazdászati üzemek nem visszaélések, hanem bűnök ... a nemzet ellen való bűn. E bűnt azon tisztességes pénzintézeteknek is érdekükben van megtorolni, melyeknek keze tiszta ez üzemektől. Végre maximális ára van a burgonyának, A kormány rendelete. Végre 1 Előbb kellett volna a szegényemberek, meg a nem rég „urak“ mostani egyik legfőbb élelmiczikkét kivenni a nyúzok, uzsorások karmaiból. De most sem késő! A hivatalos lapnak a hét elején megjelent száma rendeletet közöl a burgonyáért követelhető legmagasabb ár megállapításáról s a burgonya szállításához szükséges igazolványokról. A kormányrendelet 1. §-a a következő- kép intézkedik : A burgonyáért követelhető legmagasabb ár mé- termázsánkint (100 kg) tiszta súlyra a következőleg állapittatik meg: Az étkezési burgonyákért, nevezetesen a Rózsa, Hópehely, Magnum bonum, Kifli, továbbá a sárga héjú és husu burgonyáért 1915. évi október 31-ig bezárólag 9 korona, november 1-töl 30-ig bezárólag 9 korona 50 fillér, deczember egytől 31-ig bezárólag 10 korona, 1916. évi január 1-től február 29-ig bezárólag 10 korona 50 fillér, márczius 1-től május 31-ig bezárólag 11 korona; minden más burgonyáért 1915. évi deczember 31-ig bezárólag 6 korona, azontúl 9. korona. Ezt a legmagasabb árat, amely magában foglalja a rakodó állomáshoz való szállítás költségét is, zsák nélkül, készpénzfizetés mellett történő eladás esetére kell érteni. A rendelet további intézkedése szerint a megállapított legmagasabb árak 1915. október 10 én lépnek életbe, s ezen napon túl aki nagyban magasabb áron ad el burgonyát, kihágást követ el, két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. — Megtanultad ? — És úgy megtanultam, hogy tégedet is megtaníthatlak. — Megtanitsz ? Kérdezte az asszony gúnyosan. — Meg édesem. A szivünkben van a boldogság. A kölcsönös megértésben. Az itthonban. A kevésben. Az egyszerűben. A csendességben. Az Istenben. A munkában. Az egymást szeretésben. — Hát szeretsz, édes öregem ? — Most csak igazán . . . — Úgy, mint mikor megkértél ? — Ugyabban . . . Náncsi mama átölelte a kiszolgált vén fiút és érezte, hogy ennek a hazajött népfelkelőnek egészen más világa van. És ő is... hitte, hogy csakugyan — mostan már — egészen más világ következik ... * És előhozta, rendre rakta a meggyüj- tött pénzt, takarékkönyvet. A sok-sok holmit, a mit szerzett . . . Mert mióta ti odavagytok, — dicsekedett Náncsi — sokat szerezhetett a hadsegélyes asszonyis. Ahadi-asz- szony . .. Egy egészen más... de milyen más világot. . . . Náncsi mama már most eldicsekszik a szomszédasszonynak, hogy már náluk megérkezett a békesség . . . Csak megjön az országnak is. Mikoron pedig egészen más világ következik. Mester A kicsinyben való forgalomban az eladó csak olyan árat számíthat, mely a megállapított árnál nem aránytalanul magasabb. Burgonyát ezentúl vasúton, hajón, vagy gépkocsin csak szállítási igazolvánnyal lehet szállítani. * E szerint tehát a közönség egyik legszükségesebb élelmiszere megfelelő áron biztosítva van, pedig az élelmiszer-uzsorások már messzemenő „intézkedéseket“ tettek, hogy tekintélyes haszonra tegyenek szert a burgonya összevásárlása révén. Óriási mennyiségű burgonyát kötöttek le. Hir szerint egy alkalmi konzorczium is alakult; 19 spekuláns 100,000 koronát adott össze, hogy azon burgonyát szerezzenek be, elraktározzák s igy elvonják a forgalomból. Mikor magas ára lesz azután a burgonyának, akkor adjanak túl rajta. Kétségtelen, hogy ez a spekuláczió most befagyott; sőt nem lehetetlen, hogy nagyobb veszteség éri a konzorcziumot, mint általában mindenkit, akik burgonyával spekulálnak, mert a megállapított árnál magasabb összegért lehetett csak eddig burgonyát beszerezni — legtöbb helyen. Hja ... itt ez a befagyás számba nem vehető. Kisebb árakkal is lehetett volna tisztességes polgári hasznot lefejteni . . . Tizedik évébe jutott a mi egyházmegyénk annak az örvendetes eseménynek, hogy megyés püspökünk (okt. 7-én) a szatmári püspöki széket elfoglalta. Hozzánk megérkezett, a mi atyánk lett. Érkezett csöndben, észrevétlenül, hogy még a legszűkebb körben sem tudtak úgyszólván érkezéséről. A város pedig éppen nem is sejtette, hogy már falai közt van uj püspöke, kinek installácziója is csöndben, de annál bensőségesebben, bízó lelkesedéssel és általános ünnepi hangulatban folyt le. Amint igy történt ősz püspökünknek hozzánk való érkezése: oly csendben, papságának és híveinek zajtalan megemlékezése közben telt el okt. 7-iki évfordulója annak, hogy püspöki székét a mi főpásztorunk 10 ikéve elfoglalta. A fővárosi lapok jubileumi ünnepről Írtak. Mi csendességről referálhatunk, a kik itt élünk Szatmáron és arról, hogy a megye a 10 ik esztendőben teljesen egybeforrt főpásztorával, a ki zaj nélkül nyitotta meg a jótékonyság forrásait, a száz és száz ezreket, különösen az ifjúság nevelésére és mindenhova, ahol építeni, alkotni kell a jelen és főleg a jövő számára. Nekünk az egész egyházmegyének abban van tiszta örömünk, hogy főpásztorunk, aki velünk való első találkozáskor is aggódva emlegette tisztes, díszes korát . . ma a 10-ik esztendőben is eleven fizikummal és ifjon- tos lélekkel, fáradhatlan, sőt lankadást nem ismerő buzgósággal hordja vállain az egyházmegye gondjait és viszi kormányzatát. .. Magyarország Nagyasszonyának vasárnapja. Az egyházi naptárban október 8-ára van kijelölve az a kiváltságos magyar egyházi ünnep, melyet a magyar püspöki kar által tolmácsolt magyar, kath. hivek óhajtására boldogult XIII. Leó pápa engedélyezett az ünnepek sorában a magyar kath. egyházban. Nem kell indokolni ezt a kívánságát a magyaroknak, a kik a kereszténység felvétele óta, mindig buzgóbb, sőt csudásan benső tisztelettel voltak az iránt a Pártfogó iránt, kinek oltalmába ajánlotta szent István az országot, akit a Kisasszony, a Boldog asszony, a Sarlós-Boldogasszony, s főleg Nagyasszony
