Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-09-29 / 77. szám

Szatmár-Németi, 1915. szeptember 29.

SZATMÁRI HÍRLAP*

3

M HÍREK

Szatmárfalva . • .

A „Szatmári Hírlap* azon héten, amikor az elpusztult, sokat szenvedett kárpátiközségek segedelméről, újjáépítéséről szóló eszme felmerült: szeréuy működése körébe vette az eszmének gyakorlati megtestesítését elősegítő agitálást.

Hétről-hétre, számról-számra, hol vezér- czikkeiben, hol más rovatában hangoztatta, hogy ennek az akcziónak legteljesebb felkarolását nemcsak becsületes hálánk követeli. Hiszen a kárpáti falvak szenvedésein keresztül jutottunk mi is, szatmáriak a felszabaduláshoz. Lelkűnknek, városunknak és vármegyénknek fellélegzéséhez.

Ebben az érzésben . . a hálában, bár mily szép és emberséges . . lehet, talán van is egy kevés egyéni vonás, sőt érdek is.

Van azonban a kárpáti falvaknak felépítése gondolatában tiszta, ragyogóan, általános nemzeti nagy gondolat.

A Kárpátokat mi lelkűnkben mindig nagyra becsültük. Az ősi érzéseknek, a nyugalomnak, a biztonságnak alvó, háborítatlan tudatával. De mégis.

Nem járt a mi lelkünk oda, a Kárpátokba oly gyakran, figyelő, ébredő értelemmel, előrelátással és főleg cselekvő, alkotó munkával.

Nem értettük meg a kárpáti ős ormoknak, völgyeknek, szorosoknak néma, de mégis érthető intelmeit. S főleg nem hatoltunk be nemzeti ráhatásokkal eléggé a kárpáti népiélekre.

Most már sok-sok minden világosabb, érthetőbb a mi lelkűnkben; a mi mulasztásainkat, kényelmes biztonságunkat, kötelességeinket nagy tandíj árán tehetjük mérlegre.

Hogy nemcsak a kárpáti falvak felépítéséről van itt szó. Nemcsak annak a népnek felsegélyezéséről. Oh nem!

Nagy, döntő, századokra szóló nemzeti védélmröl. Fizikai védelemről és nemzeti szellem, kultúra, megbízhatóság, testvéresités és testvérülésröl. Fizikai és szellemi űrállomásokról, őrtornyokról ... a magyarság egész nagy létkérdéséről.

S ha erről van szó, — a mit egy igaz, értelmes, elemi műveltségű magyar ember sem tagadhat — elmaradhat-e e munkából, ez építésből Szatmár megye és Szatmár-Németi ?

Múltjának, történeti életének megtagadása nélkül.

Méltó volna-e ez a megye arra, hogy Kölcseyt a maga szülöttének vallja. Akinek leikéből fakadt a Himnusz, a nemzet imádságos éneke ? És a ki elsősorban a mi szivünkbe, az uj Magyarországnak első megmozdulásának emlékébe véste a nagy tanítást: Hass, alkoss ,és a haza fényre derül.

A mi kötelességünk tehát nem a jótékonyság, nemcsak a hála, nem az adakozás talajában leli meg gyökerét: a nemzet iránt való kötelességben. E nemzedéknek, mely tanúja volt a nemzettörténetében páratlanul álló véráldozatoknak, kötelességek teljesítésében, érettségében, történeti érzékében és értékében . . .

Szatmárfalvának megalkotása, ott a kárf

»átokban nem a jótékonyságnak hirdetője enne, (szeretjük hinni, hogy) lesz, de nemzeti tett, cselekedet, mely e megyét, e várost a magyarságnak, a nemzeti kötelességnek és a jövő megértésének színvonalán mutatja be.

Itt most nem arról van szó: ki mennyit, mit ad. Hanem arról, hogy mindenki adjon. Gazdag és szegény. Gyermek és férfi. Leányok és asszonyok .. Ha ez megtörténik : nagy, hatalmas lesz a talaj, csudás termésű, melyből meg kell születni: Szatmárfalvának:

A Vatikánból. Az olasz posta már többször elsikkasztotta a pápa külföldre szóló leveleit, melyeket az olasz garanczia törvény sérthetetlennek minősít. Most utóbb a német közvéleményt foglalkoztatja annak a hivatalos okmánynak az olasz posta visszafogása miatt, mely okmányt a római Kúria a müncheni nuncziushoz küldött. Hitszegő kormánytól

mit lehessen várni. — Az olasz lapok azt a hirt terjesztették, hogy a pápa Albert- belga királyt — előzetes közvetítés után — fogadja. A Vatikán hivatalos lapja kijelentette, hogy a pápa a háború folyamán egy hadviselő állam fejét sem fogadja, mert híven megőrzi a semlegességet. — A pápa nagy hatalom. Ezt Írja a protestáns Niderländer Walter egyik legújabb munkájában. És igy okolja meg:

— Csak egy nagy hatalom van, amely pártokon kivül és pártok fölött állva, erkölcsi helyzete miatt heavatkozni jogosult és amely kétségkívül bele is fog avatkozni, amint az alkalmas pillanat elérkezett. Ez a nagyhatalom a pápa Őszentsége. Mindnyájan, akik a békét magáért a békéért szeretik, akár protestánsok, mint e sorok írója, akár pedig katholkusok s akik őrzik magukban azt, az égető szükséget, hogy békéért való kérést intézzenek valamely emberhez, azoknak Rómába kell menniök és nem a kormányokhoz kell fordulniok, amelyeknek egyike sem viseltetik érdektelenül ama kérdésekkel szemben, amelyek miatt harcz folyik. A pápaság nagy szellemi jelentősége valamennyi országban érvényes. („E—K.“)

Egyházmegyei hírek. Püspök ur Öméltósága UlMd Alfonz huszti esperes-plébánosnak tegnap adta át házi kápolnájában egyházi áldás kíséretében az apáti jelvényeket. — Stuller Jenő végzett theologus, szak- vizsgálatot tett tanárjelölt felvétetett az egyházmegye kötelékébe és kineveztetett a kir. kath. tanítóképzőhöz helyettes tanárnak a mennyiségtan és fizika szakra. — Bodnár Gáspár szentszéki ülnök, tanitóképzőintézeti tanár és Dr. Bakkay Kálmán theologiai tanár kineveztetettek a hittanárofcat képesítő bizottság tagjaivá.

Szeptember — malik, A régiek mondását, hogy bizony ez a hónap már „bér“ : ugyancsak igazolta az idei szeptember. Nem csak bundás fellegeket, ködöt, levélhullást, viharos szeleket hozott magával, de erős dereket, sőt fagyokat is. Ilyenkor aztán felsóhajtanak a lelkek, hogy haj : a régi szeptember ! Mikor a kezdődő őszi borongás közt is még mindig bemelegített a Nap a lelkűnkbe . . a tűzhelyekre. Mikor elgyönyörködtünk a nyár utolsó virágaiban. És mikor mosolyogva figyeltük az Ízes őszi gyümölcsnek érését, hogy édesednek, pirosodnak, aranysárgává válnak a szőllőfürtök. Most alig mehettünk ki a természet őszi életéhez, sőt dideregve a kandallók felé szögződött tekintetünk. A régi szeptember azért is jutott eszünkbe, mert akkor — nem is oly régen — békeségben éltünk. Most . . most . . De higyjük, reméljük, hogy a szeptember utójának mosolygása ki fog ragyogni októberre , . itthon és a győzelmes harcztereken is.

A vármegye közgyűlése, mint már jeleztük f. hó 30 án lesz. Tárgysorozatát is közöltük. Azóta egy uj és igen érdekes ügyet fog tárgyalni ez a közgyűlés. Dénes Sándor lapszerkesztő, megyebizottsági tagnak indítványát is hogy :

mondja ki a közgyűlés, hogy Lukácsiu László volt lacfalusi ős Lukácsiu Konstantin királydaróczi görög katholikus lelkészeket, Szatmárvármegye törvényhatóságának választott bizottsági tagjait, kik nyíltan izgatnak Romániában Magyarország ellen, árulóknak tartja és mivel az 1886. évi XXI. te. nem nyújt módot arra, hogy őket a bizottság tagjainak soraiból kizárják : a törvényhatóság kijelenti, hogy nem tartja őket méltóknak arra, hogy Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsági tagjaiként szerepeljenek ős őket tagoknak nem is tekinti.

Hudecz Rezső szatmáregyházmegyei pap, tengerész lelkész — itthon. A „Sz. Hírlap“ annak idején (1915. ápr. 11-én) megírta Hudecz Rezsőről (I-ső oszt. tábori hadi tengerészlelkészről) mint jutott Pólából a Kaiserin Elisabeth hadihajóra, ahol szolgálatot teljesített. Hajójuk az ázsiai vizeken tartózkodott, mikor a háború kitört. A hajó további sorsa ismeretes. E hajón Hudecz, igazi hősként viselkedett. A hajót ők maguk felrobbantották. Átélte a hadihajó fájdalmas pusztulását. A mikor Kiaucsaut a japánok elfoglalták . . a mi elsülyedt hajónk személyzete, tisztek és legénység a várba vonult, honnan mindnyájukat Japánba szállították. A mi papunk itt nehéz vándorlások után bizonyította, hogy ő tábori lelkész és nemzetközi védelmet, felszabadítást kér. Nem hitték el neki. Szerencséjére egy keresztényhitre tért japán tiszttel jó barátságba jutott, akinek közbenjárására szabadlábra került. Ekkor sok viszontagság közt Amerikába Newjorkba jutott. Newjorkból egy dán hajóval indult haza, de útközben egy angol hajó elfogta és Edinburgba internálta őt is. Ott egy bizottság meg akarván bizonyosodni, hogy tényleg pap-e, papi vizsgálatnak vetették alá, melynek sikeres letétele után norvég hajóra tették, mindennel ellátva Krisz- tiánián és Kopenhágán át jutott vissza Pó- lába. Jelenleg Dignanóban van, mint a 2. tengeri zászlóaljnak katonai lelkésze. Most rövid időre haza jött, s egy napot itt töltött Szatmáron.

Műsora az 1915. évi október hó 3-ikán délután V23 órai kezdettel, a szatmári református templomban rendezendő Orgonahangversenynek : 1. Weidenhagen Hozsánna. Előadja a dalegylet tagjaiból és a reform, tani- tónőképző növendékeiből alakult vegyeskar. Dőry Margit zongora, Saja Sándor orgona és Ferencz Ágoston gordonka kíséretével. Vezényli Veress Lajos karnagy. 2. A. Mendelsohn : Sonata A dur b. Dubois: In para- diso c. Bőmet: Elfes. Orgonán előadja: Zsizs- mann Rezső orgonamüvész, a marosvásárhelyi városi zeneiskola tanára. 3. Stradella A.: Ir- galmazz Istenem 1 Énekli: Dr. Ambrózy Sán- dorné, orgonán kiséri : Bendiner Nándor zeneiskolai igazgató. 4. Goldmark: Air. Hegedűn előadja : Dr. Damokos Andor. 5. Wagner: Erzsébet imája. Tannhäser c. opera III felvonásból. Énekli Dr. Ambrózy Sándorné; orgonán kíséri Bendiner Nándor zeneiskolai igazgató. 6. a. Bach : Toccata D. moll. b. Padre Martini: Aria con variaczioni. c. Dubois : Fiat lux ! (Legyen világosság!) Orgonán előadja : Zsizsmann Renő orgonamüvész, a marosvásárhelyi városi zeneiskola tanára. A tiszta jövedelem fele a helyi Vörös Kereszt Egylet czéljaira adatik, másik féle a templom téli fűtési költség fedezésére fordittatik. Elsőrendű ülőhely ára, az első tiz sorban és a szemben levő padokban 2 korona, a többi sorpadban 1 korona, az orgonával szemben levő karban 50 fillér. A helyek számozva nem lesznek. Jegyek előre válthatók a Rá- kóczi-u. 4 és 8 szám alatti lelkész! hivataloknál, a Deák-téren'a Huszár Aladár és özv. Löwy Miksánó könyvkereskedésében s a hangverseny kezdete előtt félórával, a református leányiskola kapujában felállított pénztárnál. Az egyes számok alatt az ajtók zárva lesznek !

Az 5. gyalogezred parancsnoka Tor- nyás Károly ezredes a városhoz igen meleghangú köszönő iratot intézett azon sze- retetadományokért, melyeket Szatmár városa nem régen a frontra küldött.

A magyar jezsuiták innsbrucki kórházpásztorácziója. A magyar jezsuita rendtartomány Innsbruckban tartózkodó egyetemi hallgatói már a háború első hónapjaiban átvették Innsbruck és környéke félszázat meghaladó kórházaink pasztoráczióját. Jelenleg a magyarajku katonákat: P. Zsíros, P. Nagyfalusi, P. Főnagy, P. Hauschka, P. Omerovich, P. Koppensteiner, a tótajkuakat P. Jávorka, P. Takács, a románajkuakat P. Irsik pásztorálja. A fiatal jezsuita leviták pedig jó olvasnivalókkal és friss napilapokkal igyekeznek távolbaszakadt. magyar testvéreiknek egy pár kellemes órát, szórakozást szerezni. Egyben az egész magyar jezsuita kolónia (számra 32-en) osztrák testvéreikkel vállvetve vesz részt az innsbrucki jezsuita kollégium egyik hatalmas szárnyépületében berendezett katonakórház vezetésében.

A Jótékony Nőegyesület. Csiky Gergely „Nagymama“ czimü darabját a városi színházban — közkívánatra vasárnap este újra előadatta áldozatrakész műkedvelőink által No hát ez az előadás igazán közkívánatra ismétlődött. Még talán többen élvezték a most is művészi magaslatra emelkedett előadást, mint a múltkor. A színház teljesen megtelt. Az előadásra nézvést pedig szóról-szóra megismételhetjük azt, a mit róla „Nagymama“ czimü Tározónkban a multkorában irtunk.

Halálozás. Komjáti Varga Endréné szül. Papp Mariska életének 37-ik, boldog házasságának 2-ik évében közelebb elhunyt. A megboldogult hült tetemeit itt Szatmáron szentelték be és Nagykárolyban temették el. — Vincze Sándor kőszegremetei ref. lelkész 28 éves korában Kassán, a járványkórházban hazafiui kötelességének hü teljesítése