Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-09-29 / 77. szám

Szatmár-Németi, 1915. szeptember 29. SZATMÁRI HÍRLAP* 3 M HÍREK Szatmárfalva . • . A „Szatmári Hírlap* azon héten, ami­kor az elpusztult, sokat szenvedett kárpáti­községek segedelméről, újjáépítéséről szóló eszme felmerült: szeréuy működése körébe vette az eszmének gyakorlati megtestesítését elősegítő agitálást. Hétről-hétre, számról-számra, hol vezér- czikkeiben, hol más rovatában hangoztatta, hogy ennek az akcziónak legteljesebb felka­rolását nemcsak becsületes hálánk követeli. Hiszen a kárpáti falvak szenvedésein keresz­tül jutottunk mi is, szatmáriak a felszabadu­láshoz. Lelkűnknek, városunknak és várme­gyénknek fellélegzéséhez. Ebben az érzésben . . a hálában, bár mily szép és emberséges . . lehet, talán van is egy kevés egyéni vonás, sőt érdek is. Van azonban a kárpáti falvaknak felé­pítése gondolatában tiszta, ragyogóan, általá­nos nemzeti nagy gondolat. A Kárpátokat mi lelkűnkben mindig nagyra becsültük. Az ősi érzéseknek, a nyu­galomnak, a biztonságnak alvó, háborítatlan tudatával. De mégis. Nem járt a mi lelkünk oda, a Kárpátokba oly gyakran, figyelő, ébredő értelemmel, elő­relátással és főleg cselekvő, alkotó munkával. Nem értettük meg a kárpáti ős ormok­nak, völgyeknek, szorosoknak néma, de mé­gis érthető intelmeit. S főleg nem hatoltunk be nemzeti ráhatásokkal eléggé a kárpáti népiélekre. Most már sok-sok minden világosabb, érthetőbb a mi lelkűnkben; a mi mulasztá­sainkat, kényelmes biztonságunkat, köteles­ségeinket nagy tandíj árán tehetjük mérlegre. Hogy nemcsak a kárpáti falvak felé­pítéséről van itt szó. Nemcsak annak a nép­nek felsegélyezéséről. Oh nem! Nagy, döntő, századokra szóló nemzeti védélmröl. Fizikai védelemről és nemzeti szel­lem, kultúra, megbízhatóság, testvéresités és testvérülésröl. Fizikai és szellemi űrállomások­ról, őrtornyokról ... a magyarság egész nagy létkérdéséről. S ha erről van szó, — a mit egy igaz, értelmes, elemi műveltségű magyar ember sem tagadhat — elmaradhat-e e munkából, ez építésből Szatmár megye és Szatmár-Németi ? Múltjának, történeti életének megtaga­dása nélkül. Méltó volna-e ez a megye arra, hogy Köl­cseyt a maga szülöttének vallja. Akinek leiké­ből fakadt a Himnusz, a nemzet imádságos éneke ? És a ki elsősorban a mi szivünkbe, az uj Magyarországnak első megmozdulásá­nak emlékébe véste a nagy tanítást: Hass, alkoss ,és a haza fényre derül. A mi kötelességünk tehát nem a jóté­konyság, nemcsak a hála, nem az adakozás talajában leli meg gyökerét: a nemzet iránt való kötelességben. E nemzedéknek, mely tanúja volt a nemzettörténetében páratlanul álló véráldozatoknak, kötelességek teljesítésé­ben, érettségében, történeti érzékében és érté­kében . . . Szatmárfalvának megalkotása, ott a kár­f »átokban nem a jótékonyságnak hirdetője enne, (szeretjük hinni, hogy) lesz, de nemzeti tett, cselekedet, mely e megyét, e várost a ma­gyarságnak, a nemzeti kötelességnek és a jövő megértésének színvonalán mutatja be. Itt most nem arról van szó: ki mennyit, mit ad. Hanem arról, hogy mindenki adjon. Gazdag és szegény. Gyermek és férfi. Leá­nyok és asszonyok .. Ha ez megtörténik : nagy, hatalmas lesz a talaj, csudás termésű, melyből meg kell születni: Szatmárfalvának: A Vatikánból. Az olasz posta már többször elsikkasztotta a pápa külföldre szóló leveleit, melyeket az olasz garanczia törvény sérthetetlennek minősít. Most utóbb a német közvéleményt foglalkoztatja annak a hivata­los okmánynak az olasz posta visszafogása miatt, mely okmányt a római Kúria a müncheni nuncziushoz küldött. Hitszegő kormánytól mit lehessen várni. — Az olasz lapok azt a hirt terjesztették, hogy a pápa Albert- belga királyt — előzetes közvetítés után — fo­gadja. A Vatikán hivatalos lapja kijelentette, hogy a pápa a háború folyamán egy had­viselő állam fejét sem fogadja, mert híven megőrzi a semlegességet. — A pápa nagy hatalom. Ezt Írja a protestáns Niderländer Walter egyik legújabb munkájában. És igy okolja meg: — Csak egy nagy hatalom van, amely pártokon kivül és pártok fölött állva, erkölcsi helyzete miatt heavatkozni jogosult és amely kétségkívül bele is fog avatkozni, amint az alkalmas pillanat elérkezett. Ez a nagyhatalom a pápa Őszentsége. Mindnyájan, akik a békét magáért a békéért szeretik, akár protestánsok, mint e sorok írója, akár pedig katholkusok s akik őrzik magukban azt, az égető szükséget, hogy békéért való kérést intézzenek valamely emberhez, azoknak Rómába kell menniök és nem a kormányokhoz kell fordulniok, amelyeknek egyike sem viseltetik érdek­telenül ama kérdésekkel szemben, amelyek miatt harcz folyik. A pápaság nagy szellemi jelentősége va­lamennyi országban érvényes. („E—K.“) Egyházmegyei hírek. Püspök ur Öméltósága UlMd Alfonz huszti esperes-plé­bánosnak tegnap adta át házi kápolnájában egyházi áldás kíséretében az apáti jelvénye­ket. — Stuller Jenő végzett theologus, szak- vizsgálatot tett tanárjelölt felvétetett az egy­házmegye kötelékébe és kineveztetett a kir. kath. tanítóképzőhöz helyettes tanárnak a mennyiségtan és fizika szakra. — Bodnár Gáspár szentszéki ülnök, tanitóképzőintézeti tanár és Dr. Bakkay Kálmán theologiai ta­nár kineveztetettek a hittanárofcat képesítő bizottság tagjaivá. Szeptember — malik, A régiek mon­dását, hogy bizony ez a hónap már „bér“ : ugyancsak igazolta az idei szeptember. Nem csak bundás fellegeket, ködöt, levélhullást, viharos szeleket hozott magával, de erős de­reket, sőt fagyokat is. Ilyenkor aztán felsó­hajtanak a lelkek, hogy haj : a régi szeptem­ber ! Mikor a kezdődő őszi borongás közt is még mindig bemelegített a Nap a lelkűnkbe . . a tűzhelyekre. Mikor elgyönyörködtünk a nyár utolsó virágaiban. És mikor mosolyogva figyeltük az Ízes őszi gyümölcsnek érését, hogy édesednek, pirosodnak, aranysárgává válnak a szőllőfürtök. Most alig mehettünk ki a természet őszi életéhez, sőt dideregve a kandallók felé szögződött tekintetünk. A régi szeptember azért is jutott eszünkbe, mert ak­kor — nem is oly régen — békeségben éltünk. Most . . most . . De higyjük, reméljük, hogy a szeptember utójának mosolygása ki fog ragyogni októberre , . itthon és a győzel­mes harcztereken is. A vármegye közgyűlése, mint már jeleztük f. hó 30 án lesz. Tárgysorozatát is közöltük. Azóta egy uj és igen érdekes ügyet fog tárgyalni ez a közgyűlés. Dénes Sándor lapszerkesztő, megyebizottsági tagnak indít­ványát is hogy : mondja ki a közgyűlés, hogy Lukácsiu László volt lacfalusi ős Lukácsiu Konstantin királydaróczi görög katholikus lelkészeket, Szatmárvármegye tör­vényhatóságának választott bizottsági tagjait, kik nyíl­tan izgatnak Romániában Magyarország ellen, árulók­nak tartja és mivel az 1886. évi XXI. te. nem nyújt módot arra, hogy őket a bizottság tagjainak soraiból kizárják : a törvényhatóság kijelenti, hogy nem tartja őket méltóknak arra, hogy Szatmárvármegye törvény­hatósági bizottsági tagjaiként szerepeljenek ős őket tagoknak nem is tekinti. Hudecz Rezső szatmáregyházmegyei pap, tengerész lelkész — itthon. A „Sz. Hír­lap“ annak idején (1915. ápr. 11-én) meg­írta Hudecz Rezsőről (I-ső oszt. tábori hadi tengerészlelkészről) mint jutott Pólából a Kaiserin Elisabeth hadihajóra, ahol szolgá­latot teljesített. Hajójuk az ázsiai vizeken tartózkodott, mikor a háború kitört. A hajó további sorsa ismeretes. E hajón Hudecz, igazi hősként viselkedett. A hajót ők ma­guk felrobbantották. Átélte a hadihajó fáj­dalmas pusztulását. A mikor Kiaucsaut a japánok elfoglalták . . a mi elsülyedt hajónk személyzete, tisztek és legénység a várba vonult, honnan mindnyájukat Japánba szál­lították. A mi papunk itt nehéz vándorlások után bizonyította, hogy ő tábori lelkész és nemzetközi védelmet, felszabadítást kér. Nem hitték el neki. Szerencséjére egy keresztény­hitre tért japán tiszttel jó barátságba jutott, akinek közbenjárására szabadlábra került. Ekkor sok viszontagság közt Amerikába Newjorkba jutott. Newjorkból egy dán hajó­val indult haza, de útközben egy angol hajó elfogta és Edinburgba internálta őt is. Ott egy bizottság meg akarván bizonyosodni, hogy tényleg pap-e, papi vizsgálatnak vetet­ték alá, melynek sikeres letétele után nor­vég hajóra tették, mindennel ellátva Krisz- tiánián és Kopenhágán át jutott vissza Pó- lába. Jelenleg Dignanóban van, mint a 2. tengeri zászlóaljnak katonai lelkésze. Most rövid időre haza jött, s egy napot itt töltött Szatmáron. Műsora az 1915. évi október hó 3-ikán délután V23 órai kezdettel, a szatmári refor­mátus templomban rendezendő Orgonahang­versenynek : 1. Weidenhagen Hozsánna. Elő­adja a dalegylet tagjaiból és a reform, tani- tónőképző növendékeiből alakult vegyeskar. Dőry Margit zongora, Saja Sándor orgona és Ferencz Ágoston gordonka kíséretével. Vezényli Veress Lajos karnagy. 2. A. Men­delsohn : Sonata A dur b. Dubois: In para- diso c. Bőmet: Elfes. Orgonán előadja: Zsizs- mann Rezső orgonamüvész, a marosvásárhelyi városi zeneiskola tanára. 3. Stradella A.: Ir- galmazz Istenem 1 Énekli: Dr. Ambrózy Sán- dorné, orgonán kiséri : Bendiner Nándor ze­neiskolai igazgató. 4. Goldmark: Air. Hegedűn előadja : Dr. Damokos Andor. 5. Wagner: Erzsébet imája. Tannhäser c. opera III fel­vonásból. Énekli Dr. Ambrózy Sándorné; or­gonán kíséri Bendiner Nándor zeneiskolai igazgató. 6. a. Bach : Toccata D. moll. b. Padre Martini: Aria con variaczioni. c. Du­bois : Fiat lux ! (Legyen világosság!) Orgo­nán előadja : Zsizsmann Renő orgonamüvész, a marosvásárhelyi városi zeneiskola tanára. A tiszta jövedelem fele a helyi Vörös Kereszt Egylet czéljaira adatik, másik féle a templom téli fűtési költség fedezésére fordittatik. Első­rendű ülőhely ára, az első tiz sorban és a szemben levő padokban 2 korona, a többi sorpadban 1 korona, az orgonával szemben levő karban 50 fillér. A helyek számozva nem lesznek. Jegyek előre válthatók a Rá- kóczi-u. 4 és 8 szám alatti lelkész! hivata­loknál, a Deák-téren'a Huszár Aladár és özv. Löwy Miksánó könyvkereskedésében s a hangverseny kezdete előtt félórával, a refor­mátus leányiskola kapujában felállított pénz­tárnál. Az egyes számok alatt az ajtók zárva lesznek ! Az 5. gyalogezred parancsnoka Tor- nyás Károly ezredes a városhoz igen meleg­hangú köszönő iratot intézett azon sze- retetadományokért, melyeket Szatmár városa nem régen a frontra küldött. A magyar jezsuiták innsbrucki kórházpásztorácziója. A magyar jezsuita rendtartomány Innsbruckban tartózkodó egye­temi hallgatói már a háború első hónapjai­ban átvették Innsbruck és környéke félszázat meghaladó kórházaink pasztoráczióját. Jelen­leg a magyarajku katonákat: P. Zsíros, P. Nagyfalusi, P. Főnagy, P. Hauschka, P. Omerovich, P. Koppensteiner, a tótajkuakat P. Jávorka, P. Takács, a románajkuakat P. Irsik pásztorálja. A fiatal jezsuita leviták pedig jó olvasnivalókkal és friss napilapok­kal igyekeznek távolbaszakadt. magyar test­véreiknek egy pár kellemes órát, szórakozást szerezni. Egyben az egész magyar jezsuita kolónia (számra 32-en) osztrák testvéreikkel vállvetve vesz részt az innsbrucki jezsuita kollégium egyik hatalmas szárnyépületében berendezett katonakórház vezetésében. A Jótékony Nőegyesület. Csiky Gergely „Nagymama“ czimü darabját a vá­rosi színházban — közkívánatra vasárnap este újra előadatta áldozatrakész műkedvelőink által No hát ez az előadás igazán közkívánatra ismét­lődött. Még talán többen élvezték a most is művészi magaslatra emelkedett előadást, mint a múltkor. A színház teljesen megtelt. Az előadásra nézvést pedig szóról-szóra megis­mételhetjük azt, a mit róla „Nagymama“ czi­mü Tározónkban a multkorában irtunk. Halálozás. Komjáti Varga Endréné szül. Papp Mariska életének 37-ik, boldog házasságának 2-ik évében közelebb elhunyt. A megboldogult hült tetemeit itt Szatmáron szentelték be és Nagykárolyban temették el. — Vincze Sándor kőszegremetei ref. lelkész 28 éves korában Kassán, a járványkórház­ban hazafiui kötelességének hü teljesítése

Next

/
Thumbnails
Contents