Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-26 / 76. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP, Szatmár-Németi 1915 szeptember 26. Sok száz ember szívesen végezne munkát, kötelességén kívül való munkát is, csak tudná, határoznák meg — a tennivalót. Gyakran panaszkodunk, hogy itthon való harczunkban nem találjuk fel az érdeklődést, a készséget. És hogy a szeretet munkáit rendszerint egyesek teljesítik és terheit csak néhányan hordozzák. Igaz. Tessék a mi akcziónkba betekinteni és ezt az Ítéletet minden igazságos embernek alá kell Írnia. Kezdetben felesen is sorakoznak az altruisztikus munkára . . aztán csak egyesek, vagy talán csak egy ember marad a munkaterén. A ki az eszmét sokszor emberfeletti áldozattal viszi, valósítja. Tapasztalatunk arra vezetett reá, hogy legtöbbször nem az érdeklődés hiánya, nem a közönbös lelki hangulat oka ennek a jelenségnek. Hanem az, hogy nem jelölik meg konkrétan és osztják be megjelöltén a tenni valókat. Nincs az a munkatér, ahol ha egyszer az akczió megindult,. . ne lehetne tevékenységi utakat találni. És éppen ezen tevékenységnek útja, a részleteknek kiszabása adja és nyitja meg a különböző áldások forrását. Nem szükséges minden esetben és rendszerint bizottságokat nevezni, választani, küldeni. Cseberből vederbe esik a szent ügy. A bizottságban újra csak egy ember marad és az lesz a gáton, az ügy elén. A bizottságok már rég csaknem lejárták magukat. És igazán azt a tapasztalatot szereztük, hogy ha mindent, a mi nagy, szép, jó és áldásos : cselekvéseket, akcziókat bizottságra bíztak volna, igen kevés nagy, jó dolog ért volna el eredményt. Minden egyes ember részére, egyéniségük szerint ki kell osztani a munkatórt. A körülmények is több irányt, utat jelölnek meg. Egy egy eszmében, működési irányzatban száz és száz más apróbb, de mégis jelentékeny eszmék merülnek fel, mely eszmé- neknek realizása, megvalósítása külön munkásra várakozik. Az állam nem győzi ellátni a hadi árvákat. S — édes Istenünk — az állami, hidegházakban nem is kaphatják meg a háború legártatlanabb szenvedői, a mi isteni és emberi jogok szerint őket megilleti. Legyen az az állami intézmény a legtökéletesebb. Még sem adhat meleg, minden pillanatban éber gondoskodást, anyai szere- tetet minden falat kenyérhez, izes édes anyai mosolyt. Nem imádkozhatik velük együtt és nem is ápolhatja úgy, mint az édes otthonnak virrasztó szeretető és ébersége. Bár mily drága ápolónőt fogad és tart. Mindig nagy kincse volt a magyar világnak az árvaságra jutott gyermek. Elsárgult írások őrzik a bizonyságot, hogy itt, e hazáben „tutor“-ság a „gyámság“ a „kereszt- apaság vagy anyaság“ többször sokszor egyenlő volt az „örökbefogadás“-sál. Oh igen, a magyar nemzetnek lelkében mindig nagy kincs volt a gyermek. Hát most, annyi ezer élet kialvásának nagy idejében mennyivel drágább kincs nekünk a gyermek 1 Az árvaságra jutott gyermekek. Csak tudjuk felérni. Megérteni, nem csak magának az árvaságnak érzésével, de annak gondolatával . . hogy ha minden árva gyermek, mely a háború után marad és minden magyar hazajön Amerikából : akkor is maradnak betöltetlen hézagok a nemzet folyamatos fejlődésében. Most minden szeretet hijján elkallódó, vagy kifejlődni nem képes talentum veszte nemzeti veszedelem, s aki egy hadiárvát örökbe fogad, s aki a maga védő, éltető, fejlesztő családi melegházába egy gyönge pa- palántát elültet, az nemcsak egy derék magyart ment meg épen a sok magyarral boldog magyar jövőnek, hanem esetleg egy nagy embert ment meg az elkallódástól. .. . Erdélyben megindult egy társadalmi mozgalom, s az Erdély Pártfogó Egyesület felhívására már tömegesen jelentkeznek jó emberek, hogy az ily kedves áldozattal a nemzet megújhodásának nagyszerű munkájában és dicsőségében részesedhessenek, s az erdélyi örökbefogadók példájában kell, hogy érezzék a módos magyarok, hogy milyen Istennek tetsző dolog és milyen diadalmasan szép gondolat most megmenteni az éltető szeretetnek egy gyermeket. A lengyelek. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt nagyobb zarándok csapattal Olaszországban jártunk, s mikor este egy a lorettói bazilikához közel eső vendéglőben ettük a jó sajtos levest, egyik asztaltársunk megszólalt: — Azok az urak és hölgyek ott a nagy sarokasztalnál lengyelek 1 Nekünk sem kellett több. A fiatalság azonnal stimmolt a lengyel himnuszra: — J-e-i-e-e-o . . . Aztán fölálltunk és rázendítettünk a fönséges melódiára : — Isten, ki Lengyelhont . . . A lengyelek is fölálltak, s velünk énekelték nemzeti himnuszukat. Aztán pedig lett óriási magyar-lengyel barátkozás. * A magyar mindig szimpátiát érzett a lengyelek sorsa iránt. És ez nem csoda. A történelem fájának sok ága-boga érintkezik a két nemzetnél. Mióta a lengyelek története kibontakozott a mondavilágból, — mely szerint a Lech, Cech és Russz fivérek megállapították a lengyel, cseh és orosz nemzeteket — azóta sok jóban és rosszban voltunk együtt a lengyelekkel. Például a lengyel küldöttség éppen akkor járt II. Szilveszter pápánál koronáért, mikor szent István követei. — Endre, Béla és Levente herczegek Lengyelországban kerestek menedéket és segítették őket a pome- rániak legyőzésében. — Ezért később (hálából 1) a lengyelek segítették ellenünk a trón- követelő Boricsot. Stb. Zajos országgyűlései és hírhedt liberum veto-ja örökre megbélyegezték a lengyel nemességet, melyről Gvadány József lovasgenerális is oly lenézőleg beszél. Á II. József korabeli idegent majmoló divathőst ekként leczkéztette : Mondtam az urfinak: fogja be a száját, Vesse el pokolba e bolond ruháját, És ne merészelje emelni pálczáját, Mert lengyel nemesnek teszem a pofáját. Azért mondom, hogy a mi szimpátiánk inkább a sorsukra, mint magukra a lengyelekre vonatkozik. Valamikor a Keleti-tengertől a Feketetengerig uralkodtak, később megcsappant birodalmukat háromszor is — utoljára véglegesen — földarabolták. A lengyel a szláv népek között a legjobb és legszelídebb, udvarias és vendégszerető, csak ne élveznék még az asszonyok is oly nagy mértékben a pálinkát, s ne kennék még emlőjük bimbóját is a csecsszopók számára pálinkával. Éz a mértéktelen pálinkaivás anyagilag és erkölcsileg teljesen korrumpálja a népet és kiszolgáltatja az izraelitának. A polgár igy lett Lengyelországban kevesebb, mint a nemes ember, s a nemes szegényebb, mint a polgár 1 Nagy Kázmér királyuk belegabalyodott valami szép Eszterbe: ez nyitotta ki Lengyelországban a zsidók szemét. Magukhoz ragadták csakhamar az egész ipart és kereskedelmet s megindult a pálinka-akczió. A pompa és szegénység sehol nevetségesebb kontrasztban nem állnak egymással, mint Lengyelországban. A nemességet a luxus (pompásan kiöltözött szolgák sokasága, franczia konyha, holland kertész, török kávéfőző, magyar huszárok, stb.) tett tönkre, a szegénység pedig többnyire áruba bocsájtja magát: — Upadam do nog ! Lábaihoz borulok ! Most a német ismét talpra akarja őket állítani. Vájjon huzamos eredménnyel ? Deák Antal. Kérelem. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy az esztendő utolsó negyedében a lap előfizetési ügyét múlhatatlanul szíveskedjenek rendezni , a hátralékokat beküldeni, mead nekünk igen súlyos fizetési kötelezettséget kell teljesíteni havonkint s főleg az utolsó hónapokban. Kiadóhivatal. A pápa a megholt hívek lelki üdvéért. Áz Egyház nemcsak itt e földön kíséri, segiti, oltalmazza híveit. A siron túl is. Hisszük, hogy halottainkért nemcsak földi emlékeket állíthatunk. Nemcsak virágot ültethetünk nyugvó helyükre, nemcsak . . . többet tehetünk. Imádkozhatunk, vérnélküli áldozatot mutathatunk be és ajánlhatunk fel érettük. És sok más lelki kegyelmet szerezhetünk számukra. Az Egyház feje, XV. Benedek pápa most ezt a kegyelem forrását még bőségesebbé, még terjedelmesebbé tette. Megengedte misés papjainak, hogy halottak napján minden pap három szentmisét mond- hassson, akár csak karácsony napján. A világ minden részéből óhajtották és leérték is ezt a privilégiumot . . kiváltságot a három szent mise mondásra. És ime a szent Atya e nagy időben, e nagy halottak napjára . . mély atyai indulattal, szánalommal van tele a csataterek áldozatai iránt, akik szinte sze- meláttára hullanak napról-napra. Ezért atyai lelkének szeretetével gondoskodik elhunyt gyermekeiről, fiairól. A ki a béke olajágával annyi rokkantnak szerzett már enyhiiletet a foglyok kicserélésével: most jóságos leikével az elesettek leikéről gondoskodik. Minden misés pap, ha három misét mond halottak napján : egy szentmisét mindig a megholt hívekért (minden meghalt hívőért); egyet pedig a szent Atya szándékáért, a mely szándék a fenti sorokból eléggé érthető — köteles felajánlani. Egyházmegyei hírek. Csont Ignácz szaniszlói segédlelkész a prosynodalis vizsgálatot f. hó 22-én jó sikerrel letette. — Kitüntetés. A szatmári tartalákkórházban betegápolói vizsgálatot teljesitő növendékpapok közül, Ferencz Szalvátor főherczeg, Őfelsége a király nevében Erdélyi Alajos jelenleg íiszaujlaki, Nemes István jelenleg fehérgyarmati és Pausz Aladár jelenleg felsőbányái segédlelkészeket a sebesült katonák ápolása körül szerzett érdemeik elismeréséül a hadi- ékitményes bronz vöröskereszt-éremmel tüntette ki. A katonaság köréből. Kitüntetések. A király Őfelsége gróf Teleki Pál önkéntes gépkocsizótestületi főhadnagynak, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül legfelsőbb dicsérő elismerését nyilvánította. Lévay Péter a szatmári 5. gy. e. önkéntese az északi hareztéren kadéttá lett kinevezve, éppen akkor, amidőn egy szép haditettéért felsőbb hatósága részéről a nagy ezüst vitézségi érem kitüntetésére lett felterjesztve. — A király gróf Teleki János huszárhadnagyot a 13. sz. huszárezredben főhadnaggyá kinevezte. — Hadifogságban. A 248 as veszteségi lajstrom szerint dr. Nagy Elek és Makáry Dezső 12. népf. gy. e. tartalékos hadnagyok hadifogságba jutottak. — Rokkant 12-es honvédek. Minap megérkezett az orosz fogságból elbocsátott rokkantak harmadik csoportja, közöttük Meles Demeter, Pista Pál és Kreteuk János 12. honvéd gy. ezredbeli honvédek, akik Szatmármegyéből vonultak be a katonasághoz és városunkból indultak a hareztérre. — A király elrendelte, hogy Gillyén Sándor népfelkelő főhadnagynak, Tariska Zoltán hadnagynak és Kéler László főhadnagynak a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassák. A harmadik hadikölcsön. A harmadik osztrák hadikölcsön előkészületei már javában folynak. Valamint a német biroda