Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-17 / 21. szám
XXIV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1915. márezius 17. 21. szám. * i (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész érre 10 K — f. Félévre — 6 , — , Negyedévre — 2 K 60 f. Egyes szám éra 6 fillér. Tanítóknak ée kézmfiiparoeoknak egy évre t korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre S dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonoa A SZATMÁR - EGYHÁZKEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, péassk, hir detések stb. Dr. Uukkny Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati talrdatáaalz agyasarl kSalé.. I kor.na ---------------- Nyllttér sora 40 fillér. ---------------Me gjelenik minden hiten kituer: Hordán is vasárnap. munkáját olvassa és államférfiu tevékenységének nem csak politikai, de társadalom fejlődéstani szempontjait vizsgálja az, a ki az ő lelkének egészét meg akarja érteni. Most, mikor a magyar nemzet ennek az uj századnak tüzpróbáját állja: figyelme, ébredése, jövendő gondolata szinte átkarolja a föld népét, mely a nemzetnek többsége. Nem divatból. Oh, be könnyelmű, felületes lélek az, a ki ilyen hatalmas közérzést, a nemzeti életnek ezt a osudás felébredését — a divatból akarná megmagyarázni. A nemzeti léleknek rég elfojtott és az uj időknek kölcsönhatásaival elnyomott intellektuális szükséglete, életnyilvánulása ez a felébredés. Azok a nagyok, akik a magyar nemzet lelkét, fejlődésének feltételeit hordozzák lelkűkben, a magyar földmives népet mindig a nemzet legelső erőforrásának, megújhodása biztositékának tekintették. Kossuth, Deák, Eötvös közös értelmen, alapon és biten voltak ebben az alaptételben. Hiszen Deák Fe- rencz rajongott a népért. Eötvös az első közoktatási törvényünkben a nép iránt való szeretőiének, demokratikus gondolkodásának hatalmas körvonalait helyezte el. És Széchenyi? Nem mi mondjuk, ő maga hirdeti egyik szózatában, hogy jobbágyaival élni, halni kiván. Hiszen, mikor ő arról ábrándozott, amely ábrándjai valóságos bitté izzódott, hogy ez az ország erős és hatalmas legyen gazdaságilag is, nem egyes, osztályokra, rétegekre gondolt. 0 a néppel egyetemben, sőt éppen a néppel kivánta Magyarországot a „hatalmas országok“ közé emelni. 0 igenis, a magyar nép nagy rétegeit törekedett „az alkotmány sánczai köré bevenni “ A dolgozó, a fejlődő az emelkedő, az erkölcseiben is erős és tiszta nemzet volt az ő eszménye. A nemzet minden erejének egy czélra való egyesítését tűzte ki feladatául. Az egyensúlyt osztály és osztály között. — Ha volt magyar, kiről elmondhatjuk, Írja róla Eötvös József b., hogy nem egy vidéknek, hanem hazájának, nem egy osztálynak vagy pártnak, hanem nemzetének élt, akkor ő volt az. És ő a nemzet fogalmában, élő, orgonikus szervezetében — a föld népének helyét, értékét már akkor eldöntőén ismerte. Pedig az ő korában fele számban lehettünk, mint most vagyunk. Alig bevégzett nagy háborúk után, a melyekben tenger magyar vér folyt. Földünknek nagy része csaknem lakatlan. Az Alföld óriási térségein nem eke, hanem a halászok csónakja járt... Csuda-e, ha nagy lelke az erőknek egyesitésén dolgozott... és ebben az egyesítésben éppen a magyar, földmives népet értékelte a legjogosabban. Nem divat ennek az értéknek mérlegelése. A ki ilyet ir és erről a nagy nemzeti hagyományról csak igy ítélkezik: az nem ismeri a nemzeti lelket és e léleknek törvényszerűséget. ... Ha majd elérkeznek a csöndes időknek napjai, a nemzetnek a kiállott nagy viharok után módjában lesz elmélyedni jövendő sorsának kérdéseibe: Széchenyinek müvei, elmélkedései, szózatai, nagy lelkének mindmegannyi megnyilvánulásai akkor előkerülnek a poros könyvek közül. És hisszük, hogy Széchenyi szelleme, erős, hatalmasan szálló szelleme — segíteni fogja a nemzetet — az újjászületésben. Helferich német államtitkár szavai : — Fel kell világosítani a népet arról, hogy ezt a háborút nemcsak, vérrel és vassal, hanem kenyérrel és pénzzel is kell folytatni s hogy ebben a háborúban nemcsak általános védkötelezettség van, hanem általános takarékossági kötelezettség és általános fizetési kötelezettség. A pazarló és a zsugori, aki nem akar készpénzétől megválni, épp olyan megvetendő, mint a szökevény, aki a hadkötelezettség alól menekül. 22 millió élelmiszerekre. A főváros pénzügyi bizottsága az élelmezési kérdésekkel foglalkozott. Ä főváros 17 millió koronát szánt különböző élelmiozikkek beszerzésére. De még öt millió koronára lenne szüksége, ezt kérte a pénzügyi bizottságtól. Az előadó tanácsnok bejelentette, hogy az élelmiszerrel és gyermektápliszttel május végéig el van látva a főváros. A három ezer darab marhából, melynek megvásárlására -felhatalmazást kapott a tanács, 2000 darab már a főváros hizlaldájában van. Füzeteket osztottak szét, melyben tanácsokat adnak, hogy miként lehet olcsón és jól főzni. Az előterjesztést néhány felszólalás után elfogadták. Elmaradt a szabadságharc döntő ütközete a szatmári püspöki birtokon. A kanyargó Tisza partján terül el a mi püspökségünk birtoka. Poroszló mellett Pusz- tahidvég, Sarud és még néhány község tartozik hozzá. 50 éven át az egyházmegye alapítása óta nem is beszéltek róla, csak azt tudták, hogy ez a forrása annak a nagy jótékonyságnak, amellyel Szatmár neves püspökei csodásán építik itt északkeleten a magyarság és a vallásosság védőbástyáját. A szabadságharcz azonban, amely mindenfelé felirta a honvéd nevét a magyar vérrel a mezők virágára, ennek a [helynek is nagy nevezetességet adott. Csak egy perczen, egy hadvezéri gondolaton vagy inkább vezéri kötelesség nem teljesítésen múlt, hogy nem itt játszódott le az alkotmányos küzdelem leonidási harczának döntő és reánk nézve igen szomorú csatája. Biztos helynek látszott Tiszafüred. Eleinte ezt a várost jelölte ki a kormány is ideiglenes székhelyül. De a nehéz körülmóa nyék Debreczen mellett határoztak és febr. 24-ón ép azért gyűlt össze Mezőkövesden az egész honvéd sereg, hogy a Debreczenbe vezető utat védelmezze meg. Mi lett volna akkor ennek az útnak a kulcsa más, mint a Tisza poroszlófüredi átjárója. Nagy lelkesedés égett a magyarok szivében, amint elhaladtak ezen a szép magyar vidéken. Különösen a Miklóshuszárok indultak volna rohamra, mert ők győztek is már, a napokban ép a tábor személáttára futamúották meg a vasasokat. Dembinszky azonban tiltotta a támadást. Tiszafüredre igyekezett. Fel is használta az alkalmat az ellenség, elsietett Verpelétről, hogy Poroszlónál elvágja a honvédséget a Tiszától. Márc. 1-én d. u. 4 órakor már Formosnál állt Wrlna vezér. Utólórte Klapkát és 3 óra hosszáig tüzeltek az ágyúi. A magyarok azonban mégis szép rendben átjutottak az Eger balpartjára és márc. 2-án már a fősereggel együtt Tiszafüreden voltak. Átkeltek Dembinszky vezetése alatt. Itt dőlt volna el a szabadságharcz, nem ment volna át a jászberényi—kecskeméti útra Windisch-Grätz serege, ha ügyesebb Széchenyi István
