Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-07 / 18. szám
5 A professzorok professzora valójában ez a világháború. Főleg a földrajz tanításban, a természet tudománynak feltárásában. Arczunkba szökik a vér és szégyen pírral borítja el homlokunknak büszkeségét, mikor beláttatja velünk, hogy a földrajz ismeretének legelemibb részébee is, mily gyengék, tehetetlenek, tudatlanok vagyunk. Nincs egyáltalán perspektívánk. Sőt idegenek vagyunk a magunk földjén, a magunk országában és vakon bolyongunk kárpátainknak hegylánczai közt, a hol a muszka egy szem- pillantásra olvassa utainkat, szorosainkat és völgyeinket. Mi a természetrajzban a bőgőmajmoknak oldalbordáit magoltattuk gyermekeinkkel; a délszaki növényeknek flóráját hajszoltattuk és nem tanítottuk meg a körülöttünk élő szervezetnek életét megismerni. Mi Afrikában, meg tudja a jó ég hol jártunk és járunk térképeinken a gyermekekkel és teljes tájékozatlanságban hagytuk a velünk kapcsolatos földjkkel és tényekkel. Mi adatoknak tömkelegével tömjük az ifjúságnak koponyáját; európai színvonalra akartunk kapaszkodni a tudásnak maximumával és nem vesszük észre, hogy a legjobb methodikus a közmondás, mely arra tanít minket, hogy a ki sokat markol, keveset fog. Valójában nem a professzorok az okai, hogy földrajz tanításunknak csődjét hirdeti ez a világháború. Tanterv elméletünk, methodi- kán járt hiábavaló utakon. Ez az oka, hogy földrajz tanításunk megcsuklott. Beletévedt a magolásnak, az előmondás és utómondások sablonába, gépies methodikájába. A mely nem az életnek tanít, hanem a vizsgálatnak és — a főigazgatóknak és miniszteri biztosoknak. A kik fülükkel szokták felülvizsgálni, hogy mikép darál, habzsol az a tanuló ; a ki előtt és az iskolában tuczet tanuló marad, ha értelmével akar behatolni a földrajzi tények motívumába és önmagától rájön arra a jelenségre, hogy a földrajz tanításnak is középpontja az ember. Az ember élete és azon jelenségek, melyek ezen a földön az emberi kultúra nyomán keletkeznek. A mi tanulóink eldarálják igen, hogy kereskedelmi város, ipara virágzó, van püspöksége, van gyára, vannak katholikus intézetei. De például, hogy valamely városnak mily jelentőséget adott ez a püspökség (csak Szatmárnak is) hogy kulturális intézményei nyomában, eredetében és hatásaiban miféle motívumok támadtak ... ezt már nem vághatja be a tanuló . . . erről nem is kell felelni, hát nem is lát be a tények benső összefüggésének kölcsönhatásába. Valóban . . eszembe szökik az öreg pedagógusnak, Comeniusnak befelé siró szava: „Keservesen emlékszem vissza azon betüfa- lásokra, a miket professzoraim velem müveitek. Legszebb ifjú koromat vette el és keserítette meg és késő férfi koromban kellett pótolni azt az űrt, melyet a bemagolt képzeteknek gyors eltűnése hagyott az én lelkemben.“ Nem vádolom professzoraimat. Nyugodjanak békességben. De hogy nekem is, neked is most kell pótolni azon tátongó űröket, melyeket a száraz, élettelen földrajz és mimás tanítás és magolás hagyott a lelkűnkben: az fáj. Fáj, hogy a mi kárpátaink földrajzának még abcjét se tudtuk. Hogy pirulva hallgatjuk, mikor említik a mi szorosainkat, utainkat, völgyeinket, kisebb és nagyobb helyiségeinket. Ezeknek még égtájait sem ismeri a magyar. Hanem igenis, bevágtuk annak idején a Himalája csúcsait, a legsötétebb Afrikának neveit. A mi hazánkra, a mi kapcsolatos földjeinkre alig jutott idő. A professzorok professzora ... a háború. Most tanít meg minket — a földrajzra. Hogy felkereshessük azokat a helyeket majd, a hol vitézeink vére ömlött. Veterán. TANÁCSADÓ A tanácsadó rovat népszerűsége. Hogy mennyire lehet a magyar közönséget is a lapokban egyes hasznos és áldásos közleményeknek, gazdasági, egészségtani és más czikkeknek megnyerni, (mint ezt a német lapok már régóta teszik) és hogy mily értéke van e praktikus közleményeknek az életre: azt a szerkesztőségünkbe érkezett levelek, hálálkodó köszönetek csattanósan igazolják. Ezen levelekből közölünk néhányat. S akkor is megjegyezzük, hogy szívesen juttatunk e közleményeknek lapunkban he- Iet — a vitriolos drámáknak napokon és hasábokon keresztül való leírása helyett. Most újra módunkban van egy igen érdekes levélnek tartalmát közölni egy oly népes intézetnek gazdasági vezetőségének tollából, mely vezetőségnek naponkint igen nagy mennyiségű kenyeret kell előállítani — otthon, az intézetben. íme a levél: T. Szerkesztő ur 1 Mióta el van rendelve a kevert liszt, mi is azt használjuk ; de az abból készült hadikenyér még egyszer sem sikerült olyan jól, mint tegnap, mert hát eddig nem találtuk el a módját. Vasárnap becses lapjában a „Tanácsadó rovatban“, melyet mindig hűségesen olvasok, rájöttünk a hadikenyér sütésének mesterségére. Úgy készítve igen jó kenyerünk van. Ezeket előre bocsájtván, hálás köszönetét mondok a közleményért és kérem a Szerkesztő urat minél több hasonló jókat közöljön becses lapjában. Kiváló tisztelettel vagyok Szatmár-Németi. 1915. márc. 4. a Tanácsadó egy szorgalmas olvasója K. K. Mit vessünk először a konyhakertben ? A kertészet szerint ott, ahol védett, meleg fekvésű a talaj, korai, előrehajtatott burgonya termelhető, mely előbb szedhető két-három héttel. Utána törpe fehér babot vethetünk. Amint a tél fagya kiengedett, s a föld némileg megszikkadt, korai czukorbor- borsót, vagy kifejtő- és magvas-borsót vessünk. Az utóbbiból különösen sokat, mert az idén a behozatal (Trieszten át) elmarad, éppen úgy mint a máltai burgonya. Mivel pótoljuk a korpát ? Korpa már alig van, vagy ha van, nagyon drága a tehenek etetésére. Legjobb helyettesitője a korpának a takarmányrépa, amelyből 10—15 kg.-ot is cs^k félve adtunk eddig a tehénnek naponta, mert tartottunk a répaiztől és a tej vizenyősségétől. Ettől nincs mit tartani, Dániában a kevés erőtakarmány mellett négy- ötszörannyi répát is kap a tehén, mint nálunk s ezt pompásan hasznosítja, mert a benne levő amidokat hosszú bélcsatornájában átalakítja tápláló fehérjévé. Nálunk dr. Rác Mihály végzett ilyen kísérleteket, s megállapította, hogy az olyan tehenek, amelyek csupán 1 kg korpát vagy 1 kg. pogácsát kaptak naponta, azonkívül 5 kg. zsombolyázott csalamádét és 45—50 kg. répát, éppen úgy leadják a 13 lt. tejet naponta, mint azok amelyek 4 kg. korpát, vagy napraforgó pogácsát, 7 kg. zabosbükkönyt és 5 kg. csalamádét, de csak 10 kg. répát kaptak anélkül, hogy a tej zsírtartalma vagy ize változott volna. Csak a legjobban tejelő tehénnek adjunk naponta 1 kg. korpát, de 30—50 kg. répát is, miáltal a korpaszükségletet lényegesen csökkentettük anélkül, hogy a tejhozam minőségét és mennyiségét apasztottuk volna. Háborús-Mókaságok. Hogy kell kiejteni „Przemysl“-t f Phyladelphiában tartózkodó németek, érdekes eseményről számolnak be egy német újságnak. „Mi németek — Írja a tudósitó — már évek óta itt éldegélünk idegen földön, e háborús időben mit tehetnénk mást, minthogy szorongó kíváncsisággal ragadunk meg- minden hirt, hogy valami bővebbet édes hazánk sorsáról megtudhassunk. Régi újságokat újra átolvasunk, politizálunk, tanakodunk s megjövendöljük újra a háború erdményét, végkimenetelét. Vagy pedig a vörös kereszt számára rendezünk gyűjtést. Mindenütt, ahol csak összejövünk nagyobb számmal, sorházakban, kaszinókban, olvasótermekben a vöröskereszt perselyt azonnal útnak eresztjük. S igy elég szép összegeket tudunk gyűjteni. A legfényesebb és legérdekesebb „üzletet“ azonban a múlt vasárnap értük el, Przemysl kimodásával. Hogyan ? — kérditek ! Hát igy ! Már régóta birtokunkba van a város egyik legnagyobb terme, ahol szórakozás czéljából össze szoktunk jönni. Az ilyen összejöveteleknél persze első helyen áll a vörös kereszt ügye. Vasárnap is megkezdtük a gyűjtést, mialatt műkedvelők mulattatták a közönséget válogatott ének és zeneszámokkal. De mikor a persely hazaérkezett láttuk, hogy kevés gyűlt össze. Mit tegyünk hát — szólt az egyik — tán valahogy cselhez kell folyamodnunk. Hm, de hogy és milyenhez? — kérdeztük a „kulisszák“ mögött. Szerencsénkre, egy magyar férfi, ki meglehetősen beszélt lengyelül is kiszabadított minket a zavarból. Nagy karton papirost szerzett ugyanis és erre ökölnyi betűkkel ráírta: Przemysl. Majd egy üres kis szoba helyiségbe vitte, melynek nyitva hagyta az ajtaját. A kis szoba ezalatt elsötótedett s csak a rejtélyes szó világosodott egy elrejtett lámpa kisurranó sugarainál. A bemenet egyenkint szabad lett, ami persze csak növelte a hatást és érdeklődést. Mi történik ott bent ? Isten tudja, tán egy hadi titok lát unter Schuba napvilágot. A bejött személy először becsület-szavára köteles volt titoktartást fogadni, hogy amit hall, arról másnak említést nem tesz; másodszor, hogy a feladott kérést teljesíteni fogja. Erre felszólittattak, hogy mondja ki ennek a hősiesen ellenálló várnak a nevét. Az egyik azt mondta: „Pre- zemeisl“, a másik : „Schpoimisl“ a harmadik : „Pschimeisl“, a negyedik : „Prczemyczl“ A mi magyar lengyelünk erre nagy fehér tógába előlépett a sötétből s igy szólt: „Ember dobj a perselybe 30 czentet; — a balek megtette — s megfogod hallani az igazság hangját“. Mély csend. Azután mint távoli űrből vastag hangon libben fel a szó — Pschemysl — A kiváncsi boldog távozhatott ... A leleményes magyar ezen este 326 dollárt és 50 centet gyűjtött Przemysl mond: — Psche- mysl-ért 1 Előfizető. Igen, mi is megkaptuk a „Jézus“ czimü költői müvet (20 'A iv K. 3. 20 Angolkisasz- szonyok nevelőintézete Budapest IV. Váczi-utoza 47.) Egyházi czenzurával ellátva, valamint a kath. sajtó szakszerű bírálatán is keresztül ment. Még pedig elismeréssel Mi is lapozgattuk, de még el nem olvashattuk. Rövidesen rákerül a sor. Akkor írunk róla érdemlegesen. Addig is az olvasott bírálatok alapján ajánlhatjuk. Minden könyvkereskedésben megszerezhető. Háziasszony. Tessék csak beküldeni azokat a hasznos háziasszonyi teendőket és akár „megfésülés nélkül is’*. Majd mi gondoskodunk a fésülésről. Egyedüli kívánságunk, hogy praktikusak legyenek és főleg kapcsolatosak a'mai időknek szükségleteivel. És — rövidek. Várjuk tehát. Ribizke. Igen jók és szellemesek. A régi Ribizke Írásaira emlékeztetők. Tanító. Már fiókunkban várja a közlést egy ily dolgozat. „ A háború és á térkép.“ Még pedig több egységes és önálló tagozatból álló közlemény. Sajnáljuk, hogy megelőzték. Talán más irányban. Dr . . . Köszönjük a jó tanácsot. Meggyüjtöttük ama világnak lapjából a heti naptárt. Nagy telkekről, szent alakjainkról, az emberiség hatalmas apostolairól hamisan, czinikusan, kicsinylő- leg, czélzatos beállításokkal Írnak, közölnek napról- napra. Régen készülünk Írások ellenében írásokat, közlemények helyett közleményeket, heti naptár helyett heti naptárt állítani. Oh . . nem törődünk vele. Ott abban a lapban több közlemény van az ő világukról, mint a mi lapunkban a kath. dolgokról A mi küzönségünk szívesen fogja venni. — Tudóaltó. A rémhíreket terjesztők megérdemlenék, hogy a rajta- csipés pillanatában letartóztassák és dutyiba zárják. Tekintet nélkül. És az ilyeneket internálni kellene a nagy Hortobágy pusztára. Hadd csaholnának ott egymásnak és maradna szavuk a pusztában kiáltók szava. Neveket csak hivatalos jegyzőkönyvek és Ítélet után közölhetünk. Nyomatott a Pázmány-sajtóbau Szatmáron, Iskolaköz 3. sz.SzEBKESZTÖÍ UzEHETEK
