Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-10 / 2. szám
XXIV. évfolyam 2. szám Szatmár-Németi, 1915. január 10. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér. Egész évre 10 K — f. élévre — 5 , — , Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos k SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadőhivalalt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. A fáradt fehér galamb elrepült a földről; a békesség olaj ágát magával vitte az örök hazába; miután a föld fejedelmei utolsó szózatának békére intó zokogását nem hallgatták meg. így irt egy nagy magyar lap, napi újság a ,szelid, jóságos fehér pápának halálakor. És mi, kicsike kis vidéki lap, ezekre a szép szavakra czélozva ezt irtuk : — A fehér pápa, a fáradt galamb meghalt. De a pápaság él. És mint fáradhatlan fehér galamb fog újra Péter szikláján megjelenni. És oda fog repülni a vízözönszerű nagy pusztulások felé. A hol most vérözön- ben úszik a világ. És a hamvaiból kikelt Foenix, fehér galamb, nemsokára, szájában a békességnek olajágával, és lelkében a rettent - hetleneknek bátorságával, az Istenségnek örök tekintélyével fog oda szállani a királyok, császárok és fejedelmek ablakára. És zörgetni fog a szerencsétlen világért. A zörgetést, a kopogtatást pedig meghallják a fejedelmek lelkei és lelkiismeretei. A fáradhatlan fehér galamb XV. Benedek pápa személyében csakugyan oda repült Péter sziklájára. Sas szárnyakkal röpül a pusztulásokon, a harczi fegyverek villanásai és ágyuk mennydörgései közt, árvák sírásai és özvegyek sóhajtásainak szárnyain .. a fejedelmek, királyok, császároknak leikéhez, lelkiismeretéhez a béke olajágával a szájában. Szivében, agyában és lelkében pedig a pápaságnak meguövekedett tekintélyével és isteni küldetésének nagy missziójával. A háborgó tengert nem csillapíthatja le pillanat alatt, egy intésével, mint Krisztus Urunk a tengert. De a hullámok felett áll. Elsőben a foglyoknak ajtaját akarja kinyitni A mindennapi kenyér. — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. — Az az egyszerű koponya, mely arról tűnődött, miért tanított minket az Üdvözítő csak a mindennapi kenyérért való kérésre : képviselője, típusa millió és millió embernek. — Hát miért ? A magyar ész, született logikus ész ugyancsak megfelelt erre, mikor a mindennapi kenyeret, a búzát, a gabonát, a kalászos termést úgy nevezi: élet. Bizony élet is a mindennapi kenyér. Ha kenyér van, csaknem minden van. Legalább is életfentartás. Élet. Ha kenyér nincs . . . ínség van. Nagy baj van. A bajok baja. Mint most. Régen nem tapasztalta úgy a társadalom, mint most, hogy az élet kenyér. És a kenyér az élet. Ez a nem rég kenyérben duslakodó társadalom három év óta kezdi érezni, hogy bizony . . . bizony . . . Megszokta, hogy a mindennapi kenyér. . . jő. Minden nagyobb a szabadságra. Az élő halottaknak igyekszik visszaszerezni az élő életet. Az édes otthont, a munkát, hitveseknek, ártatlan gyermekeknek forró ölelését. De bízik ... de hisz. És itt nem áll meg és nem röpül vissza csalódottan a nagy, általános békének olajágával, milliók lelkének felzokogása vágyódásával. Vár egy nagy eseményt. Egy megrázó nagy villanást, talán utolsót, a melynek fényében, mint a sinai hegy dörgésében és villámlásai közt .. meg fog jelenni a Gond viselő _ Istennek ujja. A digitus Dei. Isten ujja. És az ujjak közt lehull a földre a békességnek olajága is ... és kibontakozik az igazak igazsága, mint vad, romboló zivatarok után kibontja szárnyait a királyi Nap. Mint győzedelmeskedik a hamisságon az Igazság. A mi vérrel szerzett igazságunk. A mi diadalmas igazságunk. (br.) ____* * *_______ A mi katonáink itthon maradt családtagjainak segélyezése. Sajnáljuk, hogy a szatmári katonák itthon maradt családtagjainak segélyezéséről — az elmúlt évek segélyezéséről, sem hivatalos, sem eredeti tudósítást nem adhattunk. Pedig a mi lapunk is igyekezett a jótékony- sági akcziót minden erejével előmozdítani. S igy szinte természetesnek találhatja mindenki, hogy onnan Vesszük a beszámolás adatait, a honnan tudjuk; hogy mi is képét nyújthassuk a segélyezésnek. Gönczy Miklós, a polgármesteri hivatalba beosztott városi jegyző tollából jelent meg a „Sz.“-ban egy beszámolás erről az akczióról, innen vesszük ki a következőadatokat. küzdelem nélkül — megvan. A legszegényebb embernek is — olyan olcsón, olyan elviselhetően . . . megvolt. A mindennapi kenyere. * Olvastam egy kis bájos történetet az egykor nagyon szegény embernek kenyeréről. Ez a szegény ember küzdött, kenyerét véres verejtékkel szerezte. De meg volt . . . mindennap. És ezért gyermekeivel együtt mindennap hálát adott az Istennek. De ez a szegény ember hirtelen meggazdagodott. Es gyermekeivel egyetemben szép, csak hófehér kenyeret evett a családi asztalnál. Egyszer aztán ... a már eléggé megnövekedett iskolás fia el kezdett az asztali trécselósnél bölcselkedni. És emigyen : — Édes apám. Mikor mi még szegények voltunk, barna kenyeret ettünk; hálát adtunk az Istennek mindennap. Most, soha se’ tesszük, mióta fehér kenyeret fogyasztunk. Mit szólott erre az apa, nem tudom. Mert a bájos kis történet nem árulja el. * De én mostanában sokszor gondolok erre a kis történetre. És úgy el gondolom, hogy a mai időben, ebben a kenyérdrágaságban e kis történetnek fordított képét szemlélhetjük. Mikor előbb, nem is oly régen, a mi Szatmár város társadalma. Mindjárt ü háború kezdetén megindul a jótékony adakozás városunk társadalmában. A nehéz viszonyok közt is, a közönségnek, főleg egyes rétegei szinte versenyre kelnek az adakozásokban. Összegyűl 15 ezer korona. (Elsőben is, beleértve a hivatalos város 1000 koroná-' ját is.) A közönség nemcsak az első hetekben, de folytonosan és most is adakozik. Dicséretes és gyors munka folyik ezen adakozásokkal párhuzamosan a segélyre szorultak összeírását, a segély arányos és igazságos elosztását illetőleg. A polgármester különböző társadalmi egyesületek tagjait bevonva állapította meg a segélyosztás kulcsát és az utalványozandó összegek méreteit. (2—4-6-8—10 koronás heti segélyek.) A segélyt keresők száma folyton növekedett, ;ezek szerint alakult tovább és lett rendszeresebb a társadalmi forrásokból eredt segítések. Végre aug. hó 4-én megérkezett a várva várt állami segély. (Az általános társadalmi segélyezés aug. 4-étől szept. hó végéig tartott.) De az államsegély mellett folyósítani kellett tovább a társadalmi segélyt is, azok részére, a kik az államtól nem kaphattak segélyt vagy kiket a háború keresetüktől elütött. A múlt óv végéig 1600 tag részesült összesen 14 ezer korona társadalmi segélyben. Az állami segélgböl az 1914 ik évnek végéig 177 ezer koronát fizetett ki a városi számvevőség. Ebből a szatmáriaknak jutott havonkint 40 ezer korona, a hegyi segély- zetteknek pedig 4250 korona. A szegények, a munkaképtelenek, az önhibájukon kívül munkanélkülieknek, özvegyeknek, árváknak és főleg a háború folyama alatt tönkretett — szegénységüket rejtegető társadalmunk, a mi családjaink úgy megszokták, hogy a mindennapi kenyér gondot nem ad. Hogy az jő. Ára bajt, zavart nem csinál. Hát bizony a hálára se igen gondoltak. Fehér kenyeret ettek és hálát talán soha sem adtak. Most talán sok-sok családban, sok-sok embernél fordulhatott egy kicsinkét e dolog. Most, mikor hadi kenyeret eszünk, mikor a kenyér kérdés újra nagy-nagy életkérdéssé dagadt: most talán a barna kenyér szelésé- nél mégis hálát adnak a jó Istennek. Hogy ilyen is van. És mindennapra van. Vájjon akad-e gyermek, a ki ha veszi észre, hogy a kenyér szelésnél kereszttel jelölik a kenyeret és sóhajtva ismétlik, bár csak a jó Isten ilyet is adna mindennap eleget... vájjon megkérdi-e egy egy gyermek : — Édes apám, miért adunk most hálát a jó Istennek, hogy mindennapra kenyerünk van. Nem tudom. De hiszem. Mert okom van reá, hogy |higyjem. Hiszen hangosan hirdetik az „érték elmélet“ tudósai, (csaknem közhely), hogy a háború mindent „átértékel“. Azt tehát joggal következtethetem, hogy a „mindennapi kenyer“-et is átértékeli és jelentőségét növeli. Hiszen hadi kenyeret eszünk. A királyok is ezt eszik. Ez is a háborúhoz tartozik. A mindennapi kenyér. Mester.
