Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-24 / 15. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP“ A háború. A kárpáti harczokból, melyeket jó ideig nem tartottunk nagy jelentőségűnek — ime óriási csata fejlődött. A mi hadseregünk ennek a világháborúnak most vívja azt a csatáját, melyben az ellenség minden erőfeszítését megteszi. Mert érzi, tudja, hogy ha itt vészit — minden csatát elvesztette. Az az ellenállás, az a héroszi küzdelem, melyet ott felveszünk, mellyel nem csak ellentállunk, de támadunk és üldözünk: a história lapjaira fog tartozni. Kolomea elfoglalása, Írja egy nagy tekintélyű katonai szakértő — Lemberg felmentését is jelenti. A németeknek tenger alatti háborúja Anglia ellen javában folyik. Amerikában lényeges hangulat változás történt ez ügyben a németek javára. Anglia különben halász bárkákkal védekezik és nagy összegeket tűz ki a német buvárhajók megsemmisítésére. A német buvárhajók azonban megkezdették sülyesztő munkájukat. Japán ravasz fordulatait az entente már kezdi észrevenni. S mert a japán jellemben semmi lehetetlen sem lehetetlen, már arról is írhatnak, hogy az entente védekezni lesz kénytelen a hü pártfogója ellen. Micsoda tragikomédiája lenne ez — a világháborúnak. Nagy német győzelem. Már hétfőn este eltejedt a hir városunkban, hogy a né metek Varsó körül nagy győzelmet arattak. A hir valónak bizonyult. A Pannónia előtt, a „Szamos“ hirdető tábláján még az este kipirult arcczal olvasta a közönség az örvendetes táviratot. Most már hivatalosan is jelentik Berlinből: — Bohr és Nareiv folyók vidékén lefolyt harczokban egy parancsnokló tábornokot, két hadosztály-parancsnokot, négy más tábornokot és újabb 40,000 embert elfogtunk, 75 ágyút, rengeteg gépfegyvert és hadieszközt zsákmányoltunk, — Az üldözés befejezést nyert, A tizedik orosz hadsereg teljesen megsemmisült. Két vitéz katonatisztnek kitüntetése. A vasúti internátusbán elhelyezett tartalék kórházban lélekemelő, bensősges, mondjuk, családias ünnepségnek voltunk tanúi vasárnap délben, tizenkét órakor. Egy nagy terem, megtöltve sebesültekkel. A terem közepe és ajtó felé eső része kiürítve, hogy a nem nagyszámú, úgyszólván meghitt, előkelő közönség helyet foglalhasson. Itt működő katona-tisztek sürgése-for- gása az ünnep rendezésében. Két-két vereskeresztes katona betegszállítón hoz egy másik kórteremből két sebesült zászlóst. Egész testükkel mozdulatlanul fekszenek. De arczuk napfényes, derült és szemükből szinte sugárzik a vágy, hogy bajtársaiknak dicsőséges kitüntetésén jelen lehessenek. Mindezen miliőben szerényen húzódik meg a két vitéz katona, Kéhler László 12. gyalogezredbeli és Maximilian Schober vadászezredbeli főhadnagy az ünnepségnek hősei, a kik maguk is sebesültek, de már felszabadulóban. Ez a keret, melyben az ünnepség kezdetét veszi. Mély csendben jelenik meg a közönség köréből Dasek Bálint ezredorvos, ez a katonában csudálatosán ideális lelkű ember, telve hittel és kötelességérzettel és beszélni kezd az előtte katonás magatartásban álló vitéz főhadnagyoknak és a közönségnek magyar nyelven. — A testiszenvedésnek e siralomvölgyé- ben, a kórházban úgymond örömünnepre gyűltünk össze. A nagy világfelfordulás között egy intim családias jellegű ünnepélyre. Két bajtársunkat, Kéhler László és Maximilian Sho- ber, hősiességükért, vitézségükért a legmagasabb kitüntetés érte: a legfőbb hadúr bátor szivük felé dicsőség jelvényét tűzette. A magyar társadalom szivszorongva lesi vitézeinek önfeláldozó hősiességét. Mikor a király kegyének verőfényes napsugara ma beragyog a szenvedés hajlékába, a tartalékkórházba, akkor felemelkedik a lelkünk és kegyelettel adózunk mindazon bajtársak emlékének ős nevének, akik még ma is a fronton vannak és akik már idegen országok katonasirjaiban nyugszanak. Sérteném a kitüntettek szerénységét, ha érdemeiket részle- teznők. Férfiak voltak, katonák, hősök 1 Példás hazafiak. Szebbet nem mondhatok róluk. Mikor szivetek fölé tűzöm a dicsőség jelvényét, azt kívánom egész Szatmár társadalma nevében, hogy jutalmazzon benneteket az Isten a végső diadal örömével és egy hosszú földi élet zavartalan boldogságával, hogy tündöklő példaképei legyetek a hazafiság és katonai erények terén az eljövendő nemzedékeknek I Éljenek hős bajtársaink 1 Éljen a haza 1 Éljen a király! A seregek Ura és hatalmas Istene ve zesse diadalra a csatamezőkön vitéz katonáinkat. Ugyan e beszédet németül is visszadta az ezredorvos. A beszéd folyamatába gyakran belevegyült a közönségnek lelkes „éljen“-e, valamint befejezésével is lelkes hangokban tör ki az öröm és elismerés hangja. Dasek ezredorvos beszéde után dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester szól. — E szép, rövid és tartalmas beszéd után — mondja — kevés szavam van. Csak örömömnek akarok kifejezést adni, hogy városunkban a mi falaink közt történik ez a ritka eset, hogy a királyi kegyben részesült vitéz hősöknek itt tűzik mellükre a „dicső“ tetteket hirdető érdemrendet. Meg vagyok győződve, hogy a lelkesedés, az öröm nem csak a mi szivünkben hullámzott, a kik szemtanúi vagyunk ennek a megható jelenetnek, de a város minden polgárának lelkében visz- hangozzák a mi örömünknek kifejezést adó hangja. Mi mindnyájan tudatában vagyunk annak, mi csudás tetteket, áldozatokat visznek végbe a mi hős katonáink, kiknek millióit önök képviselik itt, e perczekben. Büszkeségünk annál nagyobb, mert az egyik kitüntetettet városunkhoz szentelt érzelmek kötik és a másik hős tisztünkben is a mi lelkűnknek, törekvéseinknek harozainknak lelkét érezzük stb. stb. A polgármester beszédét riadó „éljen“ követi. Most Dasek ezredorvos a két tiszt mellére tűzi a hadi ókitményes 3. oszt. katonai érdemkeresztet. És látni lehetett, mint emelkednek a sebesült katonák ágyukból a jelenet felé. A két bajtárs, ide kívánkozott zászlósának arcza lelkes pírban ég. E perczek után megszólal az egyik ki tüntett Maximilian Schober. Sajnálattal vallja be, hogy a mi szép nyelvünkön nem beszélhet. De lelke velünk van. És katonás szavakkal fejezi ki köszönetét ős ad kifejezést a legfőbb hadúrnak és Szatmár közönségének. Majd Kéhler főhadnagy beszól magyar nyelven, magyaros vellőséggel. Milyen szolid, le ányos arcz! Szinte avval a vonásokkal, melyekkel az ifjúság tavasza átszökik a férfiasságba. Szinte csudálkozunk. hogy a vad ellenséggel szemben ez a fiatal ember oroszlán lehetett. Ő is megköszöni a kitüntetést a legfőbb hadúrnak és a szatmári közönségről is melegen emlékszik. ígéri, hogy ott a harcz- téren újra tudni fogja kötelességét. És mikor erről beszél, akkor vesszük észre, hogy azokban a szelíd szemekben a hős léleknek tüze lobog és az akarat erő szikrázik. Az ünnepség ezzel befejeződött és a közönség biztató és tiszta reményeket ápoló érzésekkel hagyta el — vitéz katonáinknak kórházát. Egyházmegyei hir. Buzinkay Gyula szentszóki tanácsos, szerednyei plébánost püspök ur Öméltósága a pénzügyminiszter bemutatása alapján az üresedésben levő tisza- ujlaki plébániára lelkésznek nevezte ki. Szatmár-Németi 1915. február 24. A Vöröskereszt Egylet szatmári fiókja szombaton tartotta dr. Kölcsey E'erenczné elnöklésével évi rendes közgyűlését. A mi lapunk abban a kivételes helyzetben van, hogy ezen szatmári egyesületeknek belső és külső életéről soha egyetlen jelentést, vagy életjelt nem kap, még azokról sem, melyekről a helyi sajtó közegei azt jelzik, hogy az értesüléseket — magától az egyesültektől kapta. Mi a szent ügyet soha sem tévesztjük össze a személyekkel. Azért időről-időre külön czikkekben agitáltunk a nemes egyesületnek értékes működése mellett. És azt hisszük, hogy a mi olvasó közönségünk nem maradt el, sőt talán ebben-abban vezetett is azokban, a mik az egyesület törekvéseit illetik. Most is szívesen ismerjük el és közöljük is, hogy a szatmári fióknak közgyűlése tartalmas, gazdag volt, mint alig van tartalmasabb és gazdagabb működése az egyes városok fiókjainak. A vezetőknek lelkesedése és ezzel párosult tevékenysége, a tagoknak eleven, élő érdeklődése és áldozatkészsége tette lehetővé azokat az eredményeket, miket az egyesület évi, de különösen a félévet átkaroló jelentése a közgyűlés elé tárt. Mindezen értékes mozzanatokról lapunk annak idején referált és még referálni is fog. A Vörös kereszt szatmári fiókjának keze mindenütt ott volt, a hol a háború tevékenységet, fáradozásokat, buzdításokat, lelkesedést és áldozatokat kívánt. A kórházakban, a közönségnek körében, kinyújtotta karjait a községekbe, a hol a falu szivében termékeny talajra akadt. A vasúti állomásnál pihenő és üdülő helyet létesített nagy áldozatokkal, éjjeli és nappali nemes szolgálatokat teljesített, hogy az átutazó katonák és érkezett sebesültek érezzék a segítő, üdítő angyal ujjakat. íme dióhéjban a Vörös Kereszt Égylet szatmári fiókjának működése. Részleteket is fogunk adni. A szatmári Jótékony Nőegyesület elnökségéhez gyönyörű ' levelet intéztek a püspöki konviktus kórházában ápolt katonák, melyben a nap nap után kapott uzsonnákért, köpenyek, harisnyák, papucsok, zsebkendők, fésűk, stb. ajándékokért kedves szavakban mondanak köszönetét. A levelet 11-en Írták alá. Katonai kitüntetések és előléptetések. Uray László a 35. tözérezred önkéntes káplárja a vaskeresztet és az I. osztályú vitézségi érmet kapta. Bartha József a 12. honvéd gyalogezred 1. századának zászlósa az I. oszt. ezüst vitézségi érmet nyerte a hadiókitménnyel. Ő Felsége Szvasetics Elemér 12. gy.-ezredbeli őrnagyot alezredessé, Oe'hher Gyula és Kari József főhadnagyokat századosokká, és dr. Antal László, Steinberger Elemér és dr. Radetzky Károly 12. gyalogezredbeli nópfölkelő hadnagyokat, valamint csáfordi Tóth Imre honvédhuszárhadnagyot, Nyiry Lajos hadnagyot, akik a szatmári katonai megfigyelő állomáson teljesítenek szolgálatot, főhadnagyokká, az ugyanide besztott mádéfalvi Zöld Aladár csendőrzászlóst pedig csendőrhadnaggyá nevezte ki. A sz-vármegyei központi választmány a következő tagokból alakult újra: Berger Ármin, Madarassy Gyula, Róth Károly, dr. Sternberg Géza, Amer Béla, Debreczeni István, Mándy Géza, N. Szabó Antal, Komo- róczy Jenő, dr. Adler Adolf, Hahn János, dr. Vetzák Ede, dr. Jékel László, Domahidy István, dr. Falussy Árpád, Kálnay Gyula, N. Szabó Albert, Madarassy Dezső, Jármy Andor, Boér Endre, Kende Zsigmond, Jármy Béla, dr. Böszörményi Emil, Mánn Lajos, Farkas Jenő, Szuhányi Ferencz, Berey József Luby Béla, Pechy László m. t., Papol- czy Béla, Makray Mihály, Nagy Bela, Stoll Béla, Jurcsek Béla tagokból. A népfelkelők bevonulásának elhalasztása. A honvédelmi miniszter rendeletet bocsátott ki, amely szerint azon 1878., 1879., 1880., 1881. és 1882. évben született nópfölkelósre kötelezett azon állampolgárok, akik az 1914. évi november 16-tól, deczem- ber 31 ig terjedő időben megtartott népföl- kelési bemutató szemlén, vagy a későbbi utóbemutató szemlén nópfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak, nem márczius 1-én, hanem márczius 15-én kötelesek bevonulni a nópfölkelési igazolványi
