Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-07 / 10. szám
Szatmár-Németi, 1915. február 7. „SZATMÁRI HÍRLAP 5 gyünk attól, bogy éheznünk kelljen. Meg vagyok arról győződve, hogy gabonánk és lisztünk van bőven; nemcsak a legközelebbi aratásig vagyunk ellátva vele, hanem még arra az eshetőségre is, — a mit nem szeretnék hinni — hogy ez a háború még belát- hatlan időkig tartana. Ismétlem: a két ország gazdasági helyzete teljesen konszolidált; az adóbevételek kedvezők, főleg az indirekt adóké, a dohányé, stb. Nagy bevételi csökkenést tüntetnek fel az államvasutak. De ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Katonai érdekekből az államvasutak forgalma hosszú ideig teljesen meg volt bénítva. Egy sebesült, aki visszanyerte be- szélőképességét. Kaposvárról Írják : Tóth Károly 44-es baka, akit egy ellenséges gránát a levegőbe röpített és amidőn a földre zuhant egy bajtársa szétroncsolt lábdarabja esett rá, a nagy., ijedtségben elveszítette beszélőképességét. Összetörve Kaposvárra szállították és az itteni Vöröskeresztkórházban ápolták. Már majdnem egészen meggyógyult, csakhogy beszólni nem tudott. A napokban nagymosás volt a kórházban és ő ottan forgolódott, e közben elesett és egy kevés forró vizet tartalmazó dézsába esett. Ezen kis baleset következtében visszanyerte beszólőkópességét. Drágaság. Férj: Te asszony, a mi pecsenyénk napról-napra kisebb lesz. Féleség: Hja fiam, ha megmondom az árát, attól félek, hogy ezt a kis darab húst is ott hagyod. Olyan méreg drága a hús. Katona-temetés. Kubák Konstantin, a 29, Landwehrezred 2. századának 1912. évbeli sorozásu közvitéze, akinek lakhelye: Trembes (Ausztria), polgári foglalkozása : hentes, f. hó 2-án 26 éves korában, ragályos betegség következtében elhunyt. Temetése csütörtökön délután 3 órakor volt a róm. kath. temető halottas házából. — Prucha Venczel, cs. és kir. 6. számú vaadászezred 2. századának az 1910. évben bevonult közvitéze (szül. Budislavitz, 1889.) f. hó 4-én meghalt. Temetáse 6-án délelőtt 10 órakor volt a róm. kath. temető halottas házából. Nyugodjanak békességben e város földje ölében és az ö. v. f. n. Azok a gyermekek .... Elza : Mariska ! Van már neked vőlegényed ? Mariska: Hát ha olyan kiváncsi vagy megmondom. Van ám. De most a harcztóren van és hősiesen veri a muszkákat. Borainkról. Szüretünk gyenge volt; legtöbb gazda ráfizetett a szőlőjére. A mi bor termett — az meg pinczénkben van. Kereslet kevés. Szállítás nehéz, sőt lehetetlen. Most azonban mégis emelkedett a bor ára, mert a katonaság részére is vásárolják a bort. Itt jegyezzük meg, hogy az idén az uj bor hamarabb kerül lefejtésre, mert az idei bor bő czukortartalma miatt — hamarabb kiforrt. Felszabadítás néven ismerték a régi czéhvilágban azt az ünnepélyes aktust, se- czessziót, ülést, mikor az „inast“ a czóhmester (atyamester) megfelelő és igen jelentős szertartások közt „legényének jelentette ki. Ezen időkről és időknek szelleméről lapunk szerkesztője az „Iparos-otthon“-nak felavató ünnepségén mondott beszédében meg is emlékezett. Annál inkább örülünk, hogy ez a „legény- avatás“ az iparos testületben már újra dívik. Visszamentünk tehát a régi műhelyek szelleméhez, a legényavatáshoz. Nagyon sajnáljuk azonban, hogy minap tartott, (16 felszabadult) iparos ifjú legény avatási ünnepségéről az ipartestülett titkári hivatal minket, lapunkat nem értesített. Pedig, hogy ma Szatmáron az ipartestület mégis él, abban egy parányi részecskéje azoknak a czikkeknek is van, melyeket annak idején e testület érdekében lapunk szerkesztője irt. Ezt annak idején nyilvánosan is elismerték. De hát az régen volt ugy-e bár ? Sütés közben. Jancsi: De édes anyám egy szót sem beszólsz sütés közben. Anya: Hát mit beszéljek gyermekem, mikor olyan szomorú, háborús időket élünk. Jancsi: Hát nem mondhatnád édes a- nyám, hogy nem akarsz Jancsikám egy darab lepényt, a katonák úgy is sokat éheznek a háborúban. A pékek feljelentik a lisztuzsorásokat. A fővárosi sütők ipartársulata elhatározta, hogy bűnvádi feljelentést tesz a lisztéi üzérkedő malmok ellen. Az elnök felszólította az ipartestület tagjait, hogy szolgáltassák be összes bizonyitókaikal, melyek arra vonatkoznak, hogy lisztet csak a maximális árak jelentékeny túlfizetésével tudnak vásárolni s jelöljék meg név szerint azokat a közvetítőket, akik a közönség szorult helyzetét felhasználva, a liszttel üzérkednek. A drágaságnak mégis a szipolyozó gazdák az okai. Szegény jó gazdák! Ki találta fel a shrapnelt ? Csak kevesen ludják, hogy manapság oly sűrűn emlegetett lövedék Shrapnell angol tábornoktól nyerte a nevét, aki a tizennyolczadik század vége felé az addig használatban levő üres lövedékeket lőporral és golyókkal töltötte meg, amelyek a lövedék robbanása alkalmából a czél fölött széjjel szóródtak. Az angol volt az első nép. amely a shrapnellt alkalmazta. A találmány hibái ellenére is pompás szolgálatot tett Spanyolországban és Portugáliában a napóleoni hadsereg ellen és maga Vellington is úgy el volt ragadtatva tőle, hogy feltalálója számára külön kitüntetés adományázását ajánlotta az angol kormánynak. Nem szabad persze figyelmen kívül hagyi, hogy a shrapnellt a németek már a 16. században ismerték, ezt a lövedéket az angol tábornok csak tökéletesebbé tette. Takarékoskodni kell ... A. Beteg még a felesége ? B. Már semmi baja sincs. De addig nem akar felkelni, mig el nem fogyasztotta a már kifizetett gyógyszereket. Azt mondja, hogy háborús időben takarékoskodni kell. TANÁCSADÓ Tavaszi vetőmag beszerzése. A földmivelésügyi miniszter nagyobb mennyiségű tavaszi vetőmag és pedig tavaszi búza, árpa, zab és tengeri beszerzéséről gondoskodott, s azt lehetőleg kedvező áron bocsátja a gazdaközönség rendelkezésére s annak eladásával a Magyar Mezőgazdák szövetkezetét bízta meg. A vetőmagvak ára a zsákok árának részi envaló beszámításával állapíttatott meg, úgy, hogy a beszerzés, közvetítés, úgyszintén a raktárakba történt beszállítás költségei, valamint a zsákoknál mutatkozó ártöbbletet a földmivelésügyi minisztérium fedezi. Ezek szerint az árak zsákokkal együtt métermászánkónt a következők : tavaszi búza 48 K örárpa 32 K, takarmányárpa 29 K, bánáti tengeri 24 K. Ezen árakon kivül a vetőt terheli a vasúti szállítási költség Budapestről, illetve a raktározás helyének vasúti állomásától. A vetőmag iránti megrendelések a tavaszi búzára nézve folyó év január hó végéig a többi vetőmagvakra nézve pedig legkésőbb február 15-ig a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetéhez (Budapest, V., Alkotmány- utcza 29.) intézendők. Csak az oly megrendelés fog figyelembe vétetni, amelyre nézve a községi elöljáróság bizonyítványával iga- zoltatik, hogy az tényleg vetésre szükséges s amelynek kapcsán a rendelő métermázsánként* 5 K. foglalót a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetéhez egyidejűleg beküld. A vételár többi része a vetőmag megküldésekor utánvéttel fog a megrendelőtől beszedetni s ugyanakkor fizeti a fél a bérmentetlenül feladott áru szállítási költségét is. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTATVÁNYOK ÉS TANSZEREK KAPHATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR- )}OK NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ. Háborús—Mókaságok. Nem jó a magyar katona. A szegedi honvéd-csapatkórházban néhány hót óta egy orosz foglyot ápolnak. A sebesült muszka, aki altiszti rangban van, úgy látszik, jobban szeret Szegeden sebesült lenni, mint otthon teljhatalmú altiszt s ezt az irántunk való rokonérzésót nem is igyekszik titkolni. Szerzett valahonnan egy magyar-orosz nyelvtant és most már valamit tud is magyarul. A szavakkal nem fukarkodik s amit tud azt lehetőleg magyarul mondja. Ha például kap valamit az ápolóktól, udvariasan megköszöni ilyenformán: — Kezsenem, ja napott. Legutóbb valaki megkérdezte tőle : ■— Milyen katona a német : A fogoly elismerőleg bólintott. — Nemet jo kátoná. — Hát a franczia ? — Francziá jo kátoná. — Hát a szerb ? — Szerb az jo kátoná. — Hát az orosz ? — Orosz az jo kátoná. — Hát a magyar ? A muszka ijedten tiltakozott kézzel-lábbal: — Mádzsár nem jo ván kátoná. — De igenis a magyar katona, az jó ! Az orosz nem hagyta magát. — Mádzsár nem jo ván kátoná. — Miért nem jó katona a magyar ? — Szúr 1 Az orosz ágyú. Temesvárott napról-napra sok bámulója akad a Jenő herczegtéren felállított orosz ágyúnak. Különösen a vidékről a városba igyekvő idegenek nézik csodálkozva a zsákmányolt fegyvert. Egy vidéki paraszt nagy meglepetésében {füstöt is látott az ágyú körül és meg is jegyezte a körülötte lévők nem kis ámulatára : — Ahun a’, még füstöl is 1 — Dehogy füstöl — jegyezte meg egy úri ember. — Akkor az ur rövidlátó. Nem látja az ur a füst gombolyagot ? — Már hogyne látnám. Valaki cziga- rettázik ott és kend annak a füstit látja. — Mán ón amondó vagyok, hogy az is könnyelműség, ágyú mellett égő czibarral járni — és ezzel — mint aki nem hagyta magát lefőzni ott hagyta az úri embert . . . Czúgot kapott a fejem. Súlyosan sebesült fekszik egy vidéki város kórházában. Hossza-vége nincs a Iái o- gatásoknak, kérdezősködéseknek. — Aztán mondja csak, — kérdi egy kiváncsi — fájt mikor meglőtték ? — Dehogy, nem is éreztem. — Akkor honnan tudta, hogy megsebesült ? — Onnan instálom, hogy czúgot kapott a fejem, mert a golyó utján ki s be járt a szól. L—r. Költeményeket csak ritkábban közölhetünk és — a javából. Ez nem abból való. — Plébános. Egyházi Közlöny a magyar kath. papság számára. Budapest VIII. kér. Eszterházy-utcza 19 sz. Melegen ajánljuk. Egy plébániából sem szabad volna hiányozni. 12 korona, félévre 6 K. — Ung. Köszönjük. Eltesszük emléknek. De nem közölhetjük. Napi lap ? Nem lehetetlen, de meg nem lehetséges. A dispozitió meg van. És ez már valami Lám a kétszeri megjelenés — ébreszt. — Alma. Bár volna időnk még rövidebben Írni. Tessék mértéket venni a mostan való szabású czikkeinkről. Minden parányi kis helyre nagy szükségünk van A derűs dolgokra vonatkozólag nekünk irányadó — a közönség. Szeretik és kérik. Az öreg Falb M. tanácsait követjük „Ne legyen czikked és ne legyen lapszámod, melyből mosoly, derű, hiányoznék. Pascal pedig élesztőnek nevezi, mely nélkül Ízletes kenyeret sütni nem lehet. A régi vágású emberek talán szokatlannak tarthatják, de nekik is jól esik egy kis napsugár. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Szerkesztői Üzenetek
