Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-30 / 51. szám
2 .SZATMÁRI HÍRLAP' Szatmár-Németi 1915 juuius 30. Az összehasonlítás nemcsak a tndományos világnak egyik leghatalmasabb eszköze, világosságot derítő mécsese a kutatások utjain, de a gyakorlati életnek is. A kik ma, ebben a háborús világban a kézzelfogható motívumokon, indokokon kívül keresik, kutatják a rendkívüli áremelkedéseknek okait, mely emelkedés ott is felütötte fejét, a hol háborús okok egyáltalán nincsenek : azok bizonyára élnek is az ösz- szehasonlitásoknak módszerével. S tanúskodhatnak róla, hogy nem egy olyan bujkáló, rejtett okokat, rugókat ugratnak ki, melyekről sokszor nem is álmodtunk. Miért lehetett Németországban például a maximális árakat, kenyérnél, húsnál mimásnál sokkal jobban mérsékelni, mint nálunk. Az újságok vendéglői étlapokat közöltek csak nem rég, a mely étlapok árai megszégyenítik a mi vendéglőinknek hallatlanul magasra szökött tételeit. Ausztria és a mi viszonyainknak összehasonlításai is érdekes és tanulsásgos jelenségekre vezetnek. De itt bent, a mi hazánknak területén egyes városoknak, községeknek, mondjuk vidékeknek élelmezési viszonyai is nagy, szinte elképzelhetetlen különbségeket mutatnak. Hiszen tudvalevő dolog az, hogy még béke idején is vannak és mindig lesznek bizonyos eltérések egyes városoknak, vidékeknek viszonyai közt. A helyzet, a termelési különbségek és más jelenségek érthetővé teszik a különbséget. De hogy akkora egyensúlytalanság lehehessen itt vagy ott, ez a jelenség már feltételezi, hogy lenni kell valami bujkáló, rejtett oknak, a minek kipisz- kálása, kifürkészése a közönségnek elsőrendű érdeke. Kisült például bizonyos szabálytalanságokon fogott nagy czég könyveiből, hogy soha annyi hasznot nem hajtott a zsír üzlet annak a czégnek, mint éppen most. Miért? Nem a fogyasztásnak óriási mértékben való emelkedése révén, de az áraknak horribilis felemelése kapcsán. Más, hasonló, igen sok itthonosi adatokkal is rendelkezünk, melyek arról győzik meg a gondolkodó, a nyitott szemű embert, hogy igenis ezek a rettenetes árak nem kényszer árak, nem a viszonyoktól, a vismajoroktól befolyásolt árak. Hanem a helyzet kizsákmányolásának árai; a hirtelen meggazdagodás után való vágyásnak árai. A háborús karteleknek, összebeszéléseknek árai. így bizony nem a levegőbe hadonáz- nak azok, a kik állítják, hogy nagyon sok fitymálva tekintenek a 2500—2700 méteres örök hóval borított északi lánchegyre (Nord- kette) s „szép — mondogatják — de mégis csak szebb a nagy magyar Alföld 1“ Hogy egy idegen szót elfogadnának, arról ugyan szó sem lehet, inkább izibe meg- magyarositják. így a „Dicif-et dijas-nak, a „temperaturá“-t teremburájának keresztelték. Egy hajdumegyei bácsi meg csodálkozva kérdi egyik rendtársamtól: „Ugyan mondaná mán meg, tisztöletes Ur, miért hívnak minket a nimetek „Ungvárinak ?“ Hallatlan türelmükről s hősies bátorságukról a betegágyon a lehető legelismerőb- ben szólnak a kórházak vezetői. így a napokban egy előkelő katonaorvos kezetrázva a következő meleg szavakkal búcsúzott el tőlem: „Büszke lehet magyarjaira 1 Hogy ők a legbátrabbak a harczmezőn, olvasom a napi jelentésekben ; hogy mily rettenthetetlenek a műtőasztalon, arról tanúskodhatunk mi orvosok 1“ * * * íme egy üde bokréta a bérezés Tirol fővárosának 45 hatalmas kórházából! Nem kertész virágok ezek, hiszen künn termettek a magyar nép szivében s nem látták a nagyvárosok hadi-panamáktól fülledtó vált levegőjét. Ezek az üde, beszélő virágok, a magyar nép megszemélyesített erényei, nézd ! odaborulnak a budapesti halászbástya sz. István szobrának talapzatára s halld 1 szent esküt esküsznek: István király 1 Mit rákentek . . ., lemossuk a gyalázatot 1“ Innsbruck, 1915 .................. üz leti ember dicsekedhetik önmagának azzal, hogy soha olyan abszolút haszonnal nem dolgozott, mint épen most. Pedig a fogyasztás pl. a húsnál, sokkal kevesebb. A közönség pedig koplal. És ha minimális módon is akar húsban miben részesülni : verejtékét törli és fizet . . . Mig az ő élelmezőinek zsebe dúsan megtelik. Spektátor. Hogyan védekezzék minden egyes ember a kolera ellen? Praisz Hugó dr. egyetemi tanár után átírta : Mester. Lemberg közelebb jöttél a magyar nemzet leikéhez! Ezt, irtuk mnltkori ve- zérczikkünk befejező sorául. És ime, mig e sorok napvilágot látnak nagy eset történik. Bécsben, az osztrák minisztériumokra kitűzték a fekete sárga mellé a piros fehér zöldet. A bécsi újságok vezető lapjai külön czikkek- ben méltatják ezt az első esetet ... mikor a magyar zászló Bécsben, az osztrák szinek Budapesten harmonikus egységben pompáznak. íme Lemberg közelebb hozta azokat, a kik ebben a gigászi népbáboruban együtt ontják vérüket. Közelebb hozta itthon is azokat, a kik egykor, nem is oly régen éppen a zászló kérdésben is oly elkeseredett, makacs elvi harezokat vívtak. Nem hihetjük ugyanis, hogy a bécsi kormány cselekedetében egy kedves és lekötelező udvariasság van csak, mely nem szántott bele a lélekbe, a mely elmúlván a háború, eloszlik mint a szivárvány elszáll az éjről, ha a fellegek elosztanak. Más okot kell keresnünk, mint a merő udvariasságot. És azt hisszük meg is találhatjuk. Lehetetlenség ugyanis, hogy legyen ép, igazságos, ember, a ki ne érezné, ne látná és ne fogadná el, hogy a magyar katonának milyen döntő szerepe van ebben a háborúban. Nem mi mondjuk. A világ ítélete mondja. És a katonai Íróknak ítélete. A zászló tehát ragyogó, győzedelmes szinek, melyek méltók arra, hogy Ausztriában is megbecsüljék. És elismerjék, hogy ma állunk, hogy ma Bécs közelébe se juthatott a lehengereiéssel fenyegető kolosszus, azt en- uek a zászlónak is köszönheti. A másik ok, mely a mi zászlónk előtt való meghódolásra késztette az osztrák lelkeket ... az a történeti ténye a háborúnak, hogy mikor ellenségeink a magyar birodalom egységének bomlására számítottak : akkor tűnt ki egységének diadala. A tüzpróba megtörtént. Itt beszélnek oláhul, tótul, csehül, ráczul, de egy szívvel éreznek ... a magyar polgárnak szivével. És ez a fő. A tüzpróba megtörtént és most láthatják szomszédaink, hogy a nép milyen érzéssel van megtöltve, hogyan hogy ragaszkodik a röghöz és mikép ontja vérét a magyar földnek tűzhelyéért és barázdájáért.nAz óriási érték előtt, a nemzeti egység előtt meg kell hajolni ennek az Ausztriának, mely szintén érzi testében és lelkében, az egységnek értékét. . . . Lemberg közelebb jöttél a magyar nemzet leikéhez . . . hozd közelebb szomszédaink lelkét a megértésre. Annak megértésére, a mit a mi zászlónk jelent, hogy piros vérrel nemcsak a magunk birodalmát, szabadságát, tiszta fehér, mocsoktalan lélekkel nemcsak a magunk becsületét, igazát védtük, a reménység színével nem csak a magunk jövendőjét alapítjuk meg, de Ausztriáét is. És hogy e közös küzdelem, vérhullása és gigászi tett . . . haladásunknak, függetlenségüknek, nemzeti egységünknek jogos záloga leszen. Meghalt az asszony húsz évi házasság után. A férj nagyon le volt verve; vigasztalták is, hogy hát azzal nem lesz jobb. — Jó, jó — feleli a férfi, de mikor éppen akkor hagyott itt, mikor már kezdettem megszeretni. A vesztett csata. Nagy Frigyessel egy utazás alkalmával baleset történt. A kocsija felfordult és — ő kiesett. A király haragra lobbant és dorgálni kezdette a különben hires kocsist. A haragra lobbanó király dorgálását hallva, odaszól nyugodtan a királynak : — Hát felséges királyom sohasem vesztett csatát ? A király elnevette magát és végig nézett az ő hires kocsisán. Mikor a kolera rémes hire végig fut az országon, mindenki csak a hatóságokra szegzi figyelmét. Attól várnak, követelnek mindent. Maga a közönség. Még az újságok is. Pedig az lenne a védelemnek a legsikeresebb módja, ha az újságok megtanítanák népünket, de még az úri rendet is ám arra, hogy a kolera ellen egyénileg is lehet, sőt kell ám védekezni. Ami annyit jelent magyarán, hogy minden egyes embernek meg van arra a hatalma, eszköze, hogy a maga érdekében, a természete, szervezete szerint, tehát egyénileg is távoltartsa magától a veszedelmet. így érne valamit a hatósági intézkedés is. Mert csinálhat a hatóság bármit, ha egyesek nemcsak nem védekeznek, de egyenesen belerohannak vagy másznak a veszedelembe : koczkáztatva van a közvédelem is. Egyesek hiába védeznek a tűz ellen. Egyetlen egy gondatlan, lelkiismeretlen gazda lángba boríthatja az egész községet vagy várost. így van ez a kolera veszedelemmel is, nemcsak a veres kakassal. Az ám, de mikor védekezhetik egyes ember okosan, eredményesen, a koleraveszedelem ellen ? Csak akkor, ha minden egyes ember tisztába van azzal; L hogy a betegség csirái mi módon terjednek ? 2. Mi utón jutnak belénk ? 3. És hogy mi módon lehet elkerülni, ártalmatlanná tenni ? Mecsnikov a világhírű tudós egész haragra gerjedve, méltatlankodva fakadt ki, szólván körülbelül emigyen : — Mikép lehet manapság már félni a kolerától ? Tszen e betegség ellen való védekezés módját már teljesen ismerjük. Tudományos módon megfejtve és úgyszólván befejezve. Igaza van a tudósnak. De csak azok számára szól ez a kijelentés, akik a kolera csiráinak terjedési módját és ehhez képest a védelmet is jól ismerik és használják is. A szegény népréteg azonban nem ismeri, nem tudja a védekezés módját. • Sokszor lehet hallani, hogy a kolera is, ez a rettenetes veszedelem, inkább a szegény népet tizedeli, öldösi. Bezzeg az úri népet kerülgeti. Persze, hogy persze. A közönséggel nagyon nehéz az igazságot megértetni. Hitetlenül fogadja a tudomány vívmányait.. Nem akarja elhagyni a régi megrögzött szokásokat. Nem megy a fejébe, hogy bizony az ő védekezése nevetséges, sőt sokszor káros. Hogy van ám bizony módja a baj legyőzésére, elkerülésére és megakadályozására. Á kik használják, követik, azokat el is kerülte a rémes veszedelem. Legalább általában. No hát arra valók lesznek ez egymást érő ismertető czikkek, hogy e tekintetben a közönség gondolkodását megfordítsuk és — a védekezés útjára vezessük. A trónörökös pár halálának évfordulója. Hétfőn, julius hó 28-án volt egy esztendeje, hogy Ferencz Ferdinád trónörökös és Hohenberg Zsófia herczegnő tragikus halála megrendítette nemcsak a magyar nép nek de úgyszólván minden becsület érzésű nemzetnek lelkét. Az évforduló elérkeztével a székes egyházban d. e. 9 órakor gyászmise volt, melyet főpásztorunk Boromisza Tibor dr. mondott teljes segédlettel. A gyászisteni tiszteleten városunkban szolgálatot teljesítő katonaság, a hatóságok és hivataloknak képviselői is megjelentek.
