Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-13 / 46. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. junius 13 46 szám. POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAJP ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér, tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Felelős szerkesztő ; BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadőhivaia't illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. X>r. Bulikay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nylltter sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Vélemény a háborúról. Az egyik tekintélyes svájci újság legutóbbi száma vezérczikket hoz „Németország igazi ellenségeiről.“ A czikk sorra veszi a németek ellenfeleit s tárgyalja viszonyukat és érdekeiket Németországhoz. Kezdi Anglián, amely ellen elsősorban támad a németek ellenszenve. Újságírók és politikusok Angliában már évtizedek előtt hirdették Németország megsemmisítését s voltak német publiczisták is, akik az angol világhatalom megtörésének szükséges voltát hangoztatták. Voltak, akik tervszerűen szították a kölcsönös gyűlöletet, pedig a gyűlölet — rossz tanácsadó. A németeket joggal elkeserítette az a hang, amellyel őket az angol sajtó tárgyalta. A két hatalom egymást nem semmisítheti meg, mert annyi ereje egyiknek sincs. Kanada, Ausztrália túlnyomóan angol lakosságú, Indiában és Dól-afrikában szintén tekintélyes számmal van képviselve az angol elem, viszont Németország katonai szervezete dolgában magasan fölötte áll Angliának s fölénye e tekintetben kétségtelen. Hogy az angolok nem szeretik a németeket, ez — úgymond a svájezi újság — érthető. Nem lehet egy kereskedőtől elvárni, hogy jó szemmel nézze azt, aki letelepszik szomszédságában és élénk versenyével magához édesgeti a vevőit. Anglia nem képes tönkretenni Németországot, de ezt nem is akarhatja igazán. Németország meggyengítése vagy tönkretétele egyet jelentene Oroszország erősítésével és európai katonai fölényének biztosításával, aminek következménye a politikai túlsúly volna. Francziaország a meg- erősdött Oroszországtól aligha szakadna el, mert ez a két ország kiegészíti egymást: Francziaországnak sok a pénze és kicsiny a lakosság szaporulata, Oroszországnak viszont sok az embere és kevés a pénze. A franezia tőkét felhasználhatja a tőkében szegény Oroszország, ha pedig Elszász-Lotharingia franezia birtokká válnék, akkor a köztársaság annál kevésbbé lehetne meg a hatalmas katonaállam szövetsége nélkül. Ha azonban Oroszországnak nem volna többé szám- bavehető ellenfele Európában, egész erővel küzdene Konstantinápoly, Palaestina, Perzsia, India birtokáért, s biztos volna az Angliával való összeütközés. A két hatalom közti ellentétnek igy is előbb-utóbb ki kell törni. Ezt igen jól tudják Angliában is s éppen ezért ott nem kívánhatják komolyan annak az egyedüli kontinentális államnak a tönkretételét, amely sikeresen tud szembehelyezkedni az orosz hatalmi terjeszkedéssel. Oroszországgal már máskép van a dolog. Az ő mostani háborújának legfőbb indítéka a pánszlávizmus, mely tudvalevőleg az összes szláv népeket orosz uralom alatt akarja egyesíteni. Hogy ezt a czélját elérhesse el kellenne szakítania Németország testéből a keleti tenger melletti tartományokat, Poroszország, Pomeránia Poroszország egy részét, Posentszót kellene darabolnia Ausztriát s az ezen vidékekből alakított apróbb szláv államoknak orosz pro- tektus alá kellene helyezkedniük. Könnyen elképzelhető, hogy mi lenne Németországból, ha elveszEgy családi kép. — A Szatmári Hirlap eredeti tárczája. — Azt mondják, hogy az Isten és a lelki- ismeret után a gyermekek legszigorúbb bírái a szülők cselekedeteinek s általában életüknek. Erre nézve én a mindennapi élet köréből egy tanulságos történetet akarok elmondani, melyet jól jegyezzenek meg különösen azon apák, kik növekvő gyermekeik előtt nem válogatják a szavukat, sőt elég könnyelműen káromkodni is szoktak. Egy különben igen becsületes és szorgalmas apának kis leánykája első áldozásra készült. Már hónapokkal az előtt készültek e szép és kedves napra, melynél boldogabb napja nincs az emberi életnek. Á mama szorgalmasan varrta a kis Erzsikének a fehér ruháját és meg is magyarázta, hogy azért vesz fel ez alkalommal ilyen ruhát, mert a fehér s zin az ártatlanság szine, aki pedig Istent szivébe veszi, annak ártatlannak kell lennie. Végre elérkezett a gyónás napja. Ennek a napnak délutánján a kis Erzsiké odament jó szüleihez és olyan meghatóan kórt bocsánatot azoktól, ha Nétett volna valamit ellenük, hogy mindketten fuldokló zokogásban törtek ki. Mikor a gyónást elvégezte a kis leány és haza jött, szép csendesen meghúzódott a szoba szegletében, alig szólt egy néhány szót, az utczára sem szaladgált, mint máskor. Hja hiába 1 Holnap áldozni fog, holnap a Jézuska vesz szivében lakást. így szokott az ártatlan gyermek készülni a boldog pillanatra. A hajnali harangszó már ébren találta a kis Erzsókot. Lázas örömmel mosakodott, pedig máskor ez se ment meg sirás nélkül. Végre ott állott édes anyja előtt, mint egy kis angyal, csak szárnyai hiányoztak. Azok is voltak ; de nem láthatóan, mert leikével emelték ma a kis leány szivét a mennyországba. Már már indulni akartak a templomba, midőn künn az udvaron esztelen lárma és veszekedés zaja hatott a szobába. A családapa ugyanis nagyon jó ember volt, olyan mint egy darab kenyér, csak egy nagy és legyőzhetetlen hibában szenvedett. Ha a gazdálkodásban valaki felizgatta, akkor olyan hamar feldübödött, mint a tenger és olyan borzasztóan káromkodott, mint egy hullánus káplár. Nem nézett akkor senkit, nem ismerte nejét, gyermekét és legjobb barátait sem. Mikor az asszony a jármát meghallotta, elsápadt, összerázkódott. Oh, ez a jó nő már tudta, mi fog következni és mikor ránézett áldozni készülő gyermekére, szemei könnyel teltek meg. Egyszer csak kinyílt az ajtó és az atya bőszülten jött be azon, borzasztó káromló szavakat ejtvén ki szájából. A kis Erzsók ráborult az asztalra és keservesen sirt. Az anya hiába csendesítette férjét, hiába mutatott a kis leányra, mit sem éi t. Csak káromkodott tovább, hogy belezendült a szoba. Mikor aztán kiment az apa, a kis leányka keservesen zokogva igy szólt anyjának. — Mama, vetkeztess le engem. Az anya megütődött. — Miért kis leányom, hiszen neked mindjárt menned kell áldozni. A gyermek alig tudott tovább beszélni a fuldoklástól: — Nekem nem lehet most már áldozni — mondá szaggatottan — az én apám nagyon megbántotta a jó Istent, az most már nem jöhet az én szivembe. És a gyermeknek hiába volt minden beszéd, hogy hát nem ő bántotta meg a jó Istent, de az apa; a megbotránkozott gyermeki szív nem volt képes elnyomni félelmét, hogy ő is éppen olyan bűnös, mert gyermeke a káromló apának. Az apa is bejött, egészen lecsendesedve, ő is kérőre fogta a dolgot és elmondotta, milyen kárt tettek neki a cselédei. A gyermek nem akart mozdulni, mert ő már ma nem veheti magához a jó Istent. Végre az apa a tisztelendő úrhoz futott, azt hívta engesztelőnek. A tisztelendő ur is csak nagysokára nyugtathatta meg a gyermeket s ugyancsak fáradságába került, mig a templomba elindultak. Spektátor.
