Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-06 / 44. szám
Szatmár-Németi, 1915. junius 6. „SZATMÁRI HÍRLAP* 5 zodhatik az egymásnak ellentmondó táviratok tömegében. A táblázat szerint az egyes tudósításokban a valóság perczentje a következő : Sanervillei szikratávíró állomás, német jelentés 100 százalék, Stokholmi jelentések 75, Rotterdami jelentések 50, Franczia vezérkari jelentés 45, Orosz vezérkari jelentés 20, a Times magánkábele 10, a Matin jelentései 8, Belga szemtanuk 5, Nisből jelentik 4, a front valamelyik pontjáról 3, egy amerikai cipész felesége mondja 2, Francia ügynök Szíriából 1, Havas-ügynökség fél, Reuter- ügynökség 0 százalék. Házi asszony. Gulyás csirkéből. Nagyobbfajta csirkét megtisztogatva, részekre vágjuk. Zsírban jó adag vereshagymát sárgítunk éppen úgy, mint bármely más gulyáshoz szokás. Szép, piros paprikát is teszünk belé, hozzáadjuk a csirkét, megfelelő sót és befedve csendesen pároltatjuk. Gyakran meg kell keverni, nehogy odaégjen. Ha már a szaftja elfőtt és kissé sülni kezd, ugv annyi forróvizet öntünk reá, ami éppen ellepi. KoczKára vágott burgonyát főzünk a levében s ha kész, betálaljuk. Ezen gulyás rendkívül Ízletes. (Meg kell próbálni! Szerk.) Libák, kacsák hizlalása lényegesen előmozdítható, ha ételük közé naponta többször sárga, vagy fehér, apróra vagdalt répát keverünk és ha ivóvizükbe egy darab faszént dobunk. A faszén nemcsak az emésztést gyorsítja, hanem egészségben tartja az állatokat, lehetőleg óvja a libát a tultömés ellen. Sőt a hús az által finomabbé, könnyebben emészthetővé válik. Az étel közé is lehet szénport keverni. Más baromfiak, sőt nagyobb állatok mint pl. a disznó hizlalásánál szintén előnyösen alkalmazható a szén. A lámpabél megszenesedését köny- nyen megakadályozhatjuk oly módon, hogy használat előtt eczeiben áztatjuk és aztán megszáritjuk. Az ilyen bél az égés alkalmával nem szenesedik meg, mi természetesen rendkívül előnyös. GAZDÁK VILÁGA. A jövő termést kormányunk nagyon helyesen, bölcsen — a még mindig tartó háborúra való tekintettel — rekvirálni fogja. Meg kell ugyanis védelmezni az országot a gabona királyoktól. A lehetetlen áraktól. Az élelmezési kérdés óriási kígyójától. Persze, hogy a közvetítők hadserege ezen intézkedésre megmozdul. Felszisszen, ez az intézkedés a fogyasztó közönség zsírján megkövéredett — húsúkba váj. Hogy is lesz az, hogy ők az idén elessenek — az aratástól. A nagy tőke börze-forrásaitól. Meg kezdik tehát az agitácziót a rekvi- rálás elleti. Gyüléseznek, ankéteznek, kapálóznak a kormány intézkedése ellen : Csendben. Már a sajtó egy részét is megnyerték ; ez a sajtó pártjukra állott és most már veri a vasat a gabona szabad (talán inkább szabados) forgalma mellett. Mert hát rettenetes bő termés leszen úgyis. Miért kelljen a gabona — forgalmat korlátozni ? Persze, hogy ez a csudás termés csak az ő papirosukon van ám meg; 125 millió métermázsáról ábrándoznak a monarchia termését illetőleg. A miből 33 millió métermázsa felesleges gabonája lenne az országnak szövetségese részére. Bár úgy lenne ! De ilyen csudás termés csak egy-egy században fordul elő . . . egyszer. Most bizony bái mikép öntené . . . nem lesz ez a csuda termés, mert a földek egy nagy része nincs termés alatt. Ilyen mesékkel akarnák a kormányt megnyerni, hogy álljon el a rekvirálástól. A kormányzat erősen áll a maga kimondott akcziójával. Jól teszi. Első kötelessége, hogy megvédje a nemzetet a gabona királyoknak spe- kulácziójától. Szabad forgalom ? E kék még! Se a monarchia nem kerülné el a zavart, sem az árakat nem bírná meg a lakosság. Kiszipolyoznának; aztán rásütnék a gazdákra, hogy ők az okai a drágaságnak. Mint e keserves esztendőben. Pedig a gazdák potom áron vesztegették el terményüket. Hinni szeretjük, hogy a kormányzat nem engedi meg, hogy a gabona királyok arassanak ... és a földet túró nép éhezzék. Burgonya és bab a dohányföldön. Eddig a dohánytermelők a dohányföldeken nem termeszthettek más növényt. Most Te- leszky János pénzügyminiszter ur megengedte, hogy a dohány földeken babot és burgonyát is lehet termelni a dohánylevelek között. Mennyi 1.000.000,000 (egy ezer millió) korona? Nagyon-nagy szám ez, még kiolvasni is bajos. Hát még elgondolni ? Ez az 1000 millió korona uranyban 3360 métermázsát tesz ki. Ha a tizkoronás aranyakat szorosan egymásmellé raknék, 1930 kilométer hosszú vonalat lehetne belőlük kirakni. Vagyis Budapesttől Pótervárig, az orosz fővárosig. Egykoronás ezüstben kitesz 50,900 métermázsát. Ha ezt kocsikkal akarnók szállítani, 5900 kocsi kellene hozzá. Vagyis olyan hosszú kocsisor, amely elnyúlna Czeglédtől Kecske étig (32 kilométer). És minden kocsin 10 métermázsa ezüstpénz volna, azaz 200,000 korona. Ha pedig az egykoronásokat egy vasúti sínpárra raknék le szorosan egymás mellé (tehát két sorba !), 11,684 kilométer hosszú sínpárt lehetne velük letakarni. Vagyis otyan hosszú sinpárt lehetne mindkét oldalon egy- koronásokkal kirakni, amely Budapesttől Tokióig, Japán ország fővárosáig terjedne. Ez olyan távolság, amelyet a gyorsvonat éjjelnappal szaladva nyolez nap alatt futna be. Ha pedig valaki arra vállalkoznék, hogy az 1000 millió ezüstkoronást egyenként megszámlálja és perczenként ötvenet tudna számlálni; naponként pedig nyolez órán át számlálna, akkor éppen 114 év múlva jutna a számlálás végére. De beszéljünk a tizfilléresekről, hiszen legtöbbünk csak ezeket nevezheti megszokott pénzének. Tizfilléresekben ez az összeg 307,700 métermázsát tesz ki. Vagyis egy vagonra 200 métermázsát felrakva, 1523 vagonba lehetne azt elhelyezni. Már most, ha egy markos legény lapáttal leakarná hányni a vagonokból ezt a sok pénzt és perczenkint tízszer lapátolhatna két két kiló pénzt (vagyis egy lapáttal 67 korona értéket) akkor nyolez órai napi munka mellett kilencz évig lapátolhatna le belőle. Végül rakjuk egymás mellé a tizfillére- seket és csináljunk belőlük is lánczot. A láncz hossza 384,070 kilométer volna, vagyis elnyúlna a földtől a holdig. Kétfilléresekről már ne is beszéljünk, mert a holddnál messzebb már úgy sem mehetünk ! Ezen az 1000 millió koronán örök árban megvehetnénk egy millió hold földet. Ez akkora földterület, amennyit Csanád, Hajdú és Ugocsa vármegyék együttvéve kitennének. Ez az 1000 millió korona az, amit a magyar nemzet a magyar államnak az óriási hadikiadások részbeni való fedezésére az első hadikölcsön alkalmával kölcsön adott. Látjuk, hogy rettenetes nagy szám ez s mégis kevés pénz a: háborúra. Ebből a rettenetes tömeg pénzből legfeljebb csak négy hétre lehetett fedezni háborúnk költségeit. Hát e’ tudv.', bizony eszünkbe kaphatunk annak meggondolására, hogy a második hadikölcsönnek még ennél az óriási ösz- szegnél is nagyobbnak kellett lenni. A mint hogy uagyobb is lett. Háborús-apróságok. A magyar fogoly. Az alábbi dolgok elbeszélője januárig a Kaukázusban teljesített szolgálatot és a foglyok őrzésével volt megbízva. Érdekes dolgot mondott el a magyar foglyok életéből. — A fogjyok közt nagyon ritka a magyar. Ellenben annál több a cseh. Nagy tévedés azt hinni, hogy mi a cseheket szeretjük. Lehet, hogy a hadvezetőink szeretik őket, de az orosz közönség az összes foglyok közül legjobban szereti a magyart. A kisebb helységekben lévő magyar foglyok nincsennek is oly szigorú szabályok alatt és a nép minden jóval igyekszik ellátni. Pedig a magyar fogságban sem szeret magának parancsoltatni. Ott ahol ón is a foglyok őrzésére voltam kirendelve, a fogság daczára is udvarolt egy magyar legény egy barna kaukázusi leánynak és a leány szülei nem ellenezték, sőt szívesen vették. A legény többször meg is látogatta őket, bár egy szót sem tudtak egymással beszélni és én is ott voltam állandóan a hátuk mögött. — Akár hányszor megtörtént velem, de a többi őrökkel is, hogy a foglyok mikor kisértük őket, nem akartak azon az utón menni amerre mi akartuk kisérni őket. Hiába volt nálunk fegyver, hiába mutattuk az utat a magyar fogoly csak azért sem ment. Mikor pedig fegyverrel állottunk elibök, nekünk jöttek és puszta kézzel eldöngettek bennünket. A község lakói jól mulattak a magyarok virtusán, sőt még segítettek is nekik. Mi sem vettük komolyan az ilyen csekélységeket. Csak az a kár, hogy nem értettük mit modottak. Hősök tölgyfaerdeje. Lange Vilmos, a világhírű német kertépítő művész azzal az indítvánnyal fordult az összes német városok vezetőségéhez, hogy a háborúban elesett hősök mindegyikének emlékezetére egy tölgyfát ültessenek. A felhívás azt mondja: „Mindenki, aki a hazáért meghalt — faji és vallási külömbség nélkül — a németség hősévé lett és méltó arra, hogy a kegyelet egy tölgyfát ültessen az ő emlékére.« így létesüljön minden városban és minden községben egy tölgyfaliget, évszázadokra hirdetője, tanuságtevője a hősök emlékének, nagy időknek. Addig is, mig a nagyobb szabású emlékművek elkészülnek, nagyon alkalmasak ezek a tölgylaligetek, amelyekből az elesettek nagy száma folytán — sajnos — erdők is lesznek, a hősök emlékének megörökítésére. Előreláthatólag ez az eszme nálunk is megvalósításra kerül. V—i. Helyben. Várjunk kissé, hátha észbe kapnak. — Éva utóda. Hát ’iszen köztudomású. Nines ok a titkolódzásra. /\ jel alatt a szerkesztő ir. X dtto. Mester = szerkesztő. Spektátort még nem árulhatjuk el. Pedagógus felett meg törje az eszecs- kéjét egy kicsit. Nem árt egy kevés gondolkodás. Honnan vesszük a Háborús móka9ágokat ? A háborús időből. És a háztartáshoz hogyan érthetünk? A házi asszonyok tapasztalatai segítenek. Nos, meg van elégedve feleletadásunkkal ? De aztán elég is legyen a kérdésekből. Vigl’ator. A rákot és tüdővészt idők múltával gyógyítani fogják, de a panamát teljesen nem irthatják ki és ellene gyógyszert nem fognak találni. Csenger. Levél ment. Áozél. Ma sok gazdag ember van munka nélkül. Sokan azt hiszik, ez ám az élet. Nem, nem. A vagyon azért nem adhat egymagában szép életet, mert munkanélkül nincs, nem is lehet, szép élet. Az unalom a gazdagok réme. Keresztény szoczlallsta. Igenis, a világháború kezdetén megtörtént Magyarország bel-ő meghódítása a magyar nemzet számára. Sok hadvezért vitt már dicstelen vereségbe az a végzetes taktikai hiba, hogy kicsinyelte ellenfelét. A mámorból fakadt akcziók mindenütt a világon kudarcczal végződtek. Fenyő. Ugyan hagyjuk ezt az egyéni szerelmi nyögdécselést. A tárczát most be kell kapcsolni a nagy nemzeti hangulatba. Protestáns. Előkelő urat kértünk fel az ünnepségről való tudósításra. ígéretet kaptunk, de tudósítást nem. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.
