Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-12 / 37. szám
XXIV. évfolyam 37. szám Szatmáp-Németi, 1915. május 12. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ARAK; Egész évre Félévre 10 K - f. 5 . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR, Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. lialckny Kálmán kiadőhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Uj hadikölcsön. A nagy háború tizedik havának küszöbén újból a nemzethez fordul az állam, hogy folytathassa a har- czot halálos ellenségeink leküzdésére. A hadseregnek, mely a dermesztő hideg s rettenetes hegyi har- czok borzalmai közepette immár tizedik hónapja veri vissza sikerrel a muszka zsarnokság rengeteg erejét hazánk bérezés határain, pénzre, municzióra és élelemre van szüksége. Elérkezett újra a pillanat, amikor a front mögött állók is kivehetik a részüket a honvédelem nagy harczából, elérkezett a polgári kö- telességteljesités ideje ismét: nemzeti kölcsönt kér az állam fegyverben álló fiaink és testvéreink részére. Az első nemzeti kölcsön müve, mely őszszel bonyolódott le, sikerrel járt. Egy milliárd koronát bocsátott a magyar nemzet kölcsön- kép a hadsereg rendelkezésére. Majd félesztendő múlt el azóta s csak most fordul újra a magyar állam a polgársághoz nemzeti kölcsünért, Hogy nőnek a milliomosok ? — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. — Hazánk egyik bájos fürdőhelyén történt. A fürdővendégek egy része a szempillantás- nyira levő fenyvesben élvezte a hely balzsamos levegőjét. Egy kis csoport pedig — leányok és fiatal emberek vegyest — a hegy alatt elterülő nagy térségen tanakodtak. Vidám nevetés, tréfa közt készültek a teniszpályára, a lapda játékra. A hölgyek divatos játék-ruhában, a férfiak meg olyan czifra, különös öltözetbe bújtak, hogy a falusi gyerekek bizonnyára azt hitték : ezek komédiát akarnak jászani. Játszani is akartak bizony . . amolyan uj módi lapda-játékot ... de egyik nagy hangú fiatal ember messziről kiáltja: — Nincsenek lapdaszedő gyerekek I — Csak egyet találtam még. Tanakodtak, boszankodtak. Egyszeriben a pályától nem messze észreveszik, hogy egy nyolcz-kilencz év körüli, igen szerény öltözetű fiúcska faragcsál . . . Egyik fiatal ember azonnal a fiúcskához siet. — Kis barátom, nem lenne kedved, hogy segíts annak a fiúnak a lapdaszedés- ben ? mikor ellenségeink már annyiszor vettek föl kölcsönöket, sőt nagy szövetségesünk is majd két hónapja vette föl második hadikölcsönét a német nemzettől. Fegyverben álló véreink életüket koczkáztatják a fronton hazájukért, tőlünk csak nélkülözhető pénzük kölcsönadását, nem is koczkáz- tatását kéri az állam, melynek a léte a megvivott nagy harezok után biztosabb, szebb jövőjű, mint valaha. Az uj hadikölcsön még rideg üzletnek is kitűnő befektetés. A jegyzett tőke, melyet négy részletben lehet befizetni, kedvező kibocsátási árfolyamával s 6%-os szelvényeivel, majd hét perczentes gyü- mölcsözést biztosit, amit manapság, sőt még a háború után is belátható ideig még a legjobb üzletek is alig nyújtanak szolid keretek között. Másrészt igazi nemzeü kölcsön az uj hadikölcsön, mert akinek pár korona hijján 100, vagy 50 koronája van, az már részt kérhet belőle s igy részese lehet annak a második pénzügyi viadalnak minden egyes földmivelő, aki falusi viszoA megszólított gyermek első perezben mintha mély gondolkodásba merülne — ösz- szehuzza magas, szép homlokát. De a másik pillanatban már levetette czipőjét, lehúzta harisnyáját és szó nélkül követi a fiatal embert. — Micsoda fürge, micsoda eleven, ügyes gyerek — kiáltották a hölgyek és urak egyre másra. — Pompás gyerek ! — Enni való fiú 1 A játékot befejezték. Hölgyek és urak elmerültek a játék emlékeiben és eredményeinek megbeszélésében. A kis fiú ott állt . . . állt . . . mintha várt volna valamit. A játékfelügyelő megérkezik eközben. Már ott vannak a többi fiúcskák is, a kik most csak éppen odasurrantak, de szolgálatod, nem lettek. A felügyelő az egyik fiúcskának húsz fillért oda adja, a játék rendes diját. Mikor azonban a kis idegen fiúcskára kerülne a sor: a felügyelő csak úgy könnyedén szól oda neki: — Te nem vagy felfogadva. Én nem kértelek reá, hogy jöjj. A kis fiú értelmes, szép arcza elborul; szótlanul, lassú léptekkel hagyja ott a játékpályát. * Másnap következett. A fürdő igazgatónak levelet hoz a posta. Egy levelet, a melyben szinte megdöbbentő dolgok vannak. A fürdőben tartózkodó és pedig igen szerényen tartózkodó J. Red német millionyaink szerint is némi kis megtakarított pénzzel rendelkezik. Megkönnyíti a nagyobb jegyzést is a körülmény, hogy pénzintézeteink az 1000 koronás kötvényekre már készek 5%-os kölcsönt adni úgy, hogy akinek van pár száz koronája végleges befektetésre, az már jegyezhet 1000 koronás kötvényt s miután a kötvényért nagyobb kamatot kap, mint amennyit elzálogosítása esetén kell fizetnie, kitűnő üzletet is csinál. Nem áldozat tehát, ha hadiköl- csönt jegyzünk. Nem áldozatot kér az állam, hanem bőven gyümölcsöző kölcsönt, amit megtagadni, ha egyébként módja van a jegyzésre valakinek, annyi mint vétkes közönnyel, hazaáruló nemtörődömséggel nézni a millió honfitárs véres tusáját. A németek első alkalommal három és fél milliárd hadikölcsönt jegyeztek, másodszor tiz inilliárdot. Véreink a Kárpátokban, Lengyel- országban és Flandriában semmi tekintetben sem maradnak hősiesség tekintetében a németek mögött. Mutassuk meg mi is itthon, hogy a mos felszólítja az igazgatót, hogy fia részére a kiérdemelt húsz fillért haladéktalanul küldje meg. ügy történt ugyanis, hogy a fiú a játékpályától atyjához sietett lakásukra és keservesen panaszkodott, hogy az ő munkabérét e vonták. — De ’iszen a munkást felfogadják, fiam. — Engem is felszólítottak, felfogadtak. És én tudtam előre jól, mit fizetnek ott a teljesített, munkáért. — És jól végezted munkádat ? — Lelkiismeretesen, apám. Éppen azért követelem munkabéremet. Az apának, a milliomosnak ragyogtak szemei és fiában a munkaemberét, a még töbszörösebb milliomost látta e pillanatban. Az igazságos, a munkabecsét felfogó embert, aki már jól érti mit jelentenek az irás szavai : a munkás méltó az ő bérére. Tüstént megírta a levelet. A fürdő igazgatója természetesen a jo- • gos kívánságnak eleget tett. És a kis fiú még a délelőtt folyamán udvarias bocsánatkérő levél kíséretében megkapta a kiérdemelt munkadiját. És eltette gondosan. Mert ő azokat a filléreket munkával szerezte. És talán haza is vitte, mert édesnek találta azokat a filléreket, melyekért verejtéke hullott. * * * Oly élénk emlékezetemben marad ez a jelenei, ez a kis történet, hogy attól fogva
