Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-05-02 / 34. szám

XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. május 2. (> í ­(HETI SZEMLE) POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — i. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : * BODNÁR GÁSPÁR. Lap tu lajdonos K SZATMAK - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖK. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, bir detések atl>. Or. Bakkay Kélnifin kiadóhivatali főnök.czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S koron. ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Csudás elragadtatással beszéltek már a télen a német tisz­tek, katonák a mi kárpáti hegyko- szoruinkról. Pedig csak a léli képét látták. Gyönyörködtek, de törtek, szenvedtek is. És szenvedéseik, har- czaik közt, lövészárkokban való tar­tózkodásaik között is csudálták. Mi­kor a beláthatatlan, óriási méretei­ben hatalmas hegyeinket elborító örök zöld fenyők ágait ellepi a hó. Mikor jégpánczél vonja be a hegy gerinczeih Mikora patakoknak szá­zait megöli a fagy. Mikor elhall­gatnak a madarak énekei. És nem virulnak a bérczeknek és völgyek­nek virágai. A kárpátoknak csak téli életét ismerték még. Háborús életét. Mégis, oly csudásnak, fönsé- gesnek találták. Titoknak. A termé­szet csudás titkának és Isten keze legiemekebb alkotásának. Azt mon­dották, hogy egyes részleteiben, ki­alakulásaiban. meglepő fordulatai­ban csudásabbak, elragadóbbak ezek a hegykoszoruk, mint Svájcznak magasztalt havasai. Azt hangoztat­ták, hogy a mi hegyeinknek és völgyeinknek téli élete, a Napnak, május. A nagy harczok idejében is a magyar kék ég szelíden és biztatóan mosolyog reánk. A kék ég mindig a békességnek, a lé­lek harmóniájának képe marad. A rónákon -langyos szél ezirógatja a kalászát hányó vetést. Az áldott nap teli kézzel szórja életfakasztó meleg sugarait. Szinte hallani véljük, amint az anyaföld bol­dogan fellélegzik, mikor reánk virrad május virágos hónapja, a munkának, a reményke­désnek, a lélek ideálisabb életének időszaka. Azt hittük, hogy te szép május, virá­goknak gyönyörűséggel teljes hónapja . . , meghozod nemzetünknek a békesség virá­gait is. Azért vártunk forfóbb epekedóssel, mint valaha. . Reménységünk nem teljesült. Nem haragszunk azért reád. Sőt üdvöz­lünk hónapok-királynéja. Mert ha felnézünk egedre, szelidebbnek, kékebbnek látjuk, mint valaha. És ha körülhordozzuk szemeinket, szépségeddel eltelni alig tudó tekintetünket: mindenütt bájadat, ifjúságtól duzzadó élete­det szemlélhetjük. A nagy télnek, a rettenetes tűznek megpróbáltatásából kikerült nemzet meg- ujhodott életét, életének békességét és tar­talmasságát keressük a te képedben. a Holdnak, a milliárd csillagoknak a téli kárpátokra való ráragyogása, vele való harmóniája, játéka valami leirhatatlanul elragadó hatással vol­tak az ő lelkűkre. Ilyen csudás érzéseket váltottak ki a téli kárpátok a német lélek­ből. Kedélyükből, egész lényükből. Mit fognak érezni most, mi kor az ősi hegységben megmozdul a tavasz élete? Ha a téli képet az ébredező életnek erőfeszítései, pompái, ílórái kezdik felváltani. Ha a jégpánczé lók helyett a csudás selyeupázsitok fogják bevonni hegyeink oldalait és völgyeinknek hajló mélységeit. Ha csevegni, zokogni, kaczagni fog ezer és ezer patak. Ha erdeinkben csattogni fognak a hazatért mada­rak. Megszólalnak a rigók és búgni fognak szomorúan a gerliczék. Azt elgondolhatjuk. De le nem írhatjuk. Hát hogyne volnának nekünk drága kincseink a kárpátok. Ezer éves őrállóink. Védő bástyánk. Tör­ténelmünk óriási oszlopai. Egyéni­ségünknek, fajunk szívósságának és ellenállási erejének kifejezői. Érzé­seink, emlékeink megtestesítői. Fló­Az ifjúság majd olyan tiszta lelkű le­szen, mint a te napsugarad. A férfiak aczélos erőt, kitartást, életszeretet nyernek a nagy megpróbáltatásból, télből kikelve, haza jövet. Az öregek, a hamvas fejű öregek újra élnek és remélnek. S te mosolyogasz szép Május ezekre a dicséretes reménységekre ? És elpirulsz talán, mint a szépséges szűz leány, mikor magasz- talását hallja ? Nincs okod reá! Mert ezután jobban megértjük szépségedet. És tiszta örömöket szerzünk lelkünk számára tőled. Mint egykor. Nem is oly régen, apáink és anyáink sze­rezni tudtak. Az uj nemzedék ismét megérti majd a szép májust. Megújul a magyar föld. És gyű­lölet helyett szeretettel borul egymás keblére. * Hazánkban — régi-régi Írások szerint — a május kiválóan az ifjúságnak hónapja volt. Úgy is képzelték el ezt a hónapot, mint egy szépséges ifjút. A ki kibontja virágos hajzatát. Nefelejts kék szemével feléjük — feléjük mosolyog. Tulipános szép ruhában van. Csipkéje a gyönyörű fürtös orgonavirág. Öregeink még most is emlegetik a ma­jálisokat. Az ifjúságnak kiránduló vigalmát. Mikor még a komoly férfiak és öregek is visszafiatalodtak. Tánczra perdültek és vigad­tak — a természet szabad ölén. Vagy ki ne emlékeznék a május fákra. Virágos, pántlikás zöld galyakra, melyekkel az ifjúság kedveskedett a magyar leány — világnak. A május elsejét a magyar nép köl­ráink csudái, nemzeti regéinknek és mondáinknak forrásai. Gyógyító balzsamunk, üdülésünk, kristályos levegőnk, vizünk, édes mindenünk. S ha eddig az volt, most száz­szor, ezerszer az. A mi büszkesé­günk. Hiszen hegykoszorujának csaknem minden talpalatát magyar vér öntözte meg.. Még jobban tel­künkhöz csatolják mártírjaink ön- feláldozásai és a sok sir, mely alatt bőseink nyugszanak. Még drágáb­bak lesznek azok a begykoszoruk nekünk, mert forró vérrel, hősies­séggel, magyar lélekkel hódítottuk újra magunknak. És egy nagy mü­veit nemzetnek. S tartjuk meg okos­sággal, tanulsággal is a magyar nemzet védő bástyájának ezután is. ___________________*_______________A_ Do mahidy Viktor képviselő. A szat- már krassói kerületben Domahidy Viktor an- gyalosi földbirtokost egyhangú választással a kerület országgyűlési képviselőjévé kiáltották ki. Helmeczy örökét méltó utód fogja képvi­selni. Az uj képviselő már évekkel ezelőtt huzamosabb időn át a csengeri kerületet képviselte. tószettel, szép érzésekkel aranyozta meg. Most már egy idő óta az „<>»ius“-sok a ve­res zászlóval, felvonulásokkal, idegen indu­lókkal világünneppé akarták tenni. A háború legyőzte a piros zászlót; a nemzeti lobogó elfoglalta helyét. És megtanított minden ma­gyart arra, hogy ez a föld, ez a szükebb vi­lág, a nagy földnek ez a kis röge a mienk. Nincs a nagy világon e kívül a magyar szá­mára hely. Itt élnie, halnia kell. * A kath. Egyház e hónapot a b. Szűz Máriának tiszteletére szenteli. Sok-sok temp­lom tornyában naponkint megszólalnak a ha­rangok. És száll az ének ajkról-ajkra . . . „Máriát dicsérni hívek, jöjjetek.“ És jőnek. És hozzák a május virágait. A templomok oltárai is virágdíszben pompáznak. A lelkek az imádság szárnyain emelkednek égbe. Akár hány családban kis oltárokat emelnek — le­ányok és a családtagok. A kertek legszebb virágaival diszitik. fel — a Szűz képét. Gyer­tyákat, mécseseket gyújtanak. Boldog az a család, mely munkái közt, napi gondjai kö­rében ilyen tiszta örömet élvezhet. * A május főleg a gazdák hónapja is. Ők tudják legjobban, hogy a májusnak milyen döntő szerepe van — a termésre. A májusi eső Istennek látható áldása. Szinte szemük előtt fogamzik, terem — az élet. El-elbeszóljük e hóban azt a hagyo­mányt, melyet gr. Károlyi György bóres-kis gazdájáról jegyzett fel a krónika :

Next

/
Thumbnails
Contents