Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-28 / 33. szám
XXIV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1915. április 28. 33. ©sá m. (HETI SZEMLE) politikai És társadalmi lap» Á 91* ír 30 ELŐFIZETÉSI ARA K. : Egész évre Félévre 10 K r- f. r 5 . - . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kózmöiparosoknak egy évre 8 korona* Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Felelős szerkesztő boon Ah Gáspár. Laptulajdonos A SZATMAR - EGYHÁZKEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadőhivaial: illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. I>i*. líiiUkaj’ Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyílttór sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden Réten kétszer: szerdán és vasárnap* A hadsegfélyes asszony tipikus alakká nőtt e hosszú háborús időben. Már ugyanis az a hadsegélyes asszony, a ki a hadsegélynek czinikus, sőt erkölcstelen felfogásával erre a lipusra rászolgált vagy szolgál. Mert vannak sokkal többen a hadsegélyes asszonyok között, a kik a nemzet nagylelkűségével nem élnek vissza. A kiknek tűzhelyén az ország adománya, segítsége valójában áldásoknak forrása. Senki sem tagadhaija, hogy a nemzet nem gyakorolt igen nagy jótéteményt a hadba vonult vitéz katonáinknak itthon m aradt családjával, mikor a hadisegélyt kimérte, meghatározta.Bőségesen mért. Oly bőségesen, hogy sokan, a kik a nép lelkét közvetlen-közeiről ismerik, a kik a viszonyokkal erős és biztos tapasztalatok kapcsán tisztában voltak és vannak: szinte megdöbbentek a nemzetnek áldozatkészségén. Mert előre látták, hogy sokan lesznek, a kik a bőséges segélytől szinte megbódulnak. Munkátlanság- ba, tétlenségbe esnek. És valóságos^ típussá nőnek. Bekövetkezett. Legalább sokaknál következett be. Íme, a háborús időknek, nem remélt hosszú idejének leglehetetlenebb alakjait szemlélhetjük egyes, sok-sok egyes hadisegélyes asszonyaiban. A kik nem bánnák, ha ez a háború harmincz éves háborúvá fejlődnék. Mert tétlenkedhetnének. Parádézhatnának. Á kik a sült galamb szálló igéjét gyakorlatilag megvalósíthatnák. Járhatnák a divatkereskedéseket, ma- gassarku czipellőben, rangos asz- szony-öltözetben mutathatnák be magukat: — Én hadisegélyes asszony vagyok. Nem mesét Írunk. Nem nagyítunk. Moralizálni sincs kedvünk. Egyetlen képet, típust mutathatunk be. A háborús időknek képét, típusát. Egyetlen-egy hadsegélyes asz- szonyt, a ki világosabban, csattanó- sabban és a típusának többi példányait is bemutatóbban jellegzi, mint a mi toliunk. . . . Segélyért megy egy bizonyos hadisegélyes asszony. A Had- segélyzőbe megy. A hol a szoknyától elkezdve egészen a füstölt húsig mindent kaphatni. De mióta ezek az urak most már valahogyan körültekintőbbek — nem kap. A hadi- segélykönyvön kívül orvosi bizonyítvány is kell annak igazolására, hogy nem munkaképes, dolgozni nem bir. Ez a bizonyos hadsegélyes asszony fogja magát és megy az orvoshoz bizonyítványt szerezni. Előadja az orvosnak, hogy hány gyermeke van. Miféle betegsége, baja miatt nem mehet dolgozni. Es száz-egy okot sorol fel, hogy a munkától mentesítsék. A bőbeszédű előadás közben nézi az orvos a segélykönyvét s látja, hogy egy hónapi segélyét, 60, szóval hatvan koroná: még fel sem vette. Az orvos figyelmezteti az élősködőt. Nos? A hadsegélyes asszony hetykén vágja oda: Azt a hitvány kis summát nem is érdemes felvenni. Egy hadisegélyes asszony! A háború kilenczedik hónapjában. Száz, ezer ilyen hadsegélyes asszony havi hatvan koronával. A nemzeten élős- ködik, hogy az ilyen hadsegélyes asszony ezt a hitvány kis summát selyem kendőre, teára, delikáteszekre lökhesse ki. Es élősködik a jótékonyság emlőjén, mely neki hetenként ennivalót is juttat . . . ... Razziát kell végezni a hadsegélyes asszonyok közt . . . hogy az ilyen típusok kézre kerüljenek és a nemzetnek, a jótékonyságnak áldozatkészségétől megfosztassanak. ___________________________________A_ Me nnyi a veszteségünk ? Egy szorgalmas számoló kiszámította, hogy mennyi a 150 veszteségi lajstromban foglalt veszteségünk összege. A számítás szerint elesett 3540 tiszt és 63.640 főnyi legénység; megsebesült a tisztek közül 12.275, a legénységből 347.479; hadifogságba jutott 1644 tiszt és 44919 főnyi legénység. Tehát az összes elesettek száma 67.189, a sebesülések száma 359.744, a hadifogságbaesettek számá pedig 46.563. Ezek szerint márcz. 27 ig megjelenő veszteséglajtromban az összes veszteség: tisztekben 17.468 legénységben 356.028, summa summára 373.496. Persze a sebesültek között vannak olyan esetek, akik többször szerepelnek a lisztában, mivel többször megsebesülve és meggyógyulva újra és újra visszatértek a barczmezőre. Ä háború rokkantjai és a patronázs. Fel a háború okozta sebeknek a gyógyítására, a nyomor enyhítésére ! Harczot, kíméletlen harczot hirdetek a közöny ellen. Eddig is bűn volt a részvétlenség. Ezután hazaárulás lesz az! Elmentek hónapokkal ezelőtt virágos virágai a nemzetnek : felserdült ltjaink ; családot alapított fiatal férjek s az élőt felét produktiv polgári munkában eltöltőit honfitársaink. Bizony számban megfogyva s testileg megtörve fognak hazatérni s lesznek egy ideig a kórházak lakói, a honnan nekünk kell őket a társadalomba visszavezetni. Csonkán, bénán, betegen fogják viszontlátni az „aranykalásszal ékes rónaságotde mennyien lesznek, kik visszatérvén, nem fog nak viszontlátni semmit, mert a háborúban hagyták a lelkűk tükrét, szemük világát. Embertársaim 1 a háború felekezet nélkül válogatta az áldozatokat. S ezek a há- | borü rokkantjai még ha nem is önként mentek, hanem parancsszóra: értünk s hazánk épségben maradásáért hoztak áldozatot,önmagukat dobták áldozatul a hazaszeretet oltárára és nem diszszónokiatot vagy hitvány pénzt I Jtt.nem lesz elég a társadalom jótékony gyűjtése. Ide nem koldus fillérek kellenek. Itt kevés lesz és nem helyén való a félig elviselt ruha, vagy a divatból kiment és megunt sétabot! Nem pillanatnyi nyomorenyhitósről van szó, hol az, a kinek sok van, feleslegének egy részét, akinek alig van, az mindenét megoszthatja az átutazó bősökkel. Beláthatatlan hosszú időre kell szervezkednünk s a legsúlyosabban megbélyegeznünk azt, ki e közmunkából ki akarja vonni magáti Nem kicsinylem a városunkban eddig kifejtett szocziális tevékenységet, hozott anyagi áldozatot, de itt-ott már beleuntak az emberek az áldozatok nyújtásába, vagy anyagi erejük csappant meg a megélhetés fokozott nehézségeivel vívott egyenetlen küzdelemben. De, a háború szocziális problémái között a rokkantak ügye kell, hogy a legfontosabb legyen. A kormányhatalomnak kötelessége, karöltve a társadalommal gondoskodni törvényhozási és társadalmi utón azok jövőjéről, kik hazánkat saját testi épségük feláldozásával megvédték s a kiknek mi ittbonmaradottak köszönhetjük, hogy anyagi és fizikai romlástól megkímélve folytathatjuk polgári foglalkozásunkat ! Itt nem csak arról van szó, hogy a háború nyomorékjai anyagilag bőven el legyenek látva, ez nem volna méltó sem hőseinkhez, sem hozzánk ; s nem lehetne elég kárpótlás a testi nyomorért, mit holtukig érettünk viselnek. Magát a nemzetet is kárpótolni kell azért a munkaerőért, a mely a rokkantak csökkent munkaképessége folytán elveszett. Tizezerszámra nem szabad és nem is lehet koldus engedélyt adni, hogy verklit forgassanak, vagy lutri czédulát buzassanak papagályokkal, vagy házról-házra járva, vagy a templomok kapujában állva esdő könyörgéssel csalják ki alamizsnáinkat 1
