Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-10 / 2. szám

Szatmár-Németi 1915. január 10.

SZATMÁRI HÍRLAP

4

Hős ápolónő. Vári Juliska, néhai Vári tekintélyes szatmári iparosnak leánya, ápolónő volt egy budapesti kórházban. Legutóbb egy a harcztérről a kórházba szállított tifuszos beteget ápolt. A betegség ő reá is ráragadt; rövid szenvedés után el is halt. Budapesten temették el. Ez a derék honleány is a névtelen hősök gazdag névsorát szaporította. Legyen áldott emléke.

A püspöki konviktusban elhelyezett sebesültek uzsonnája. A czinizmus, a gu- sos megnyugvás talán azt mondja : miért az az uzsonna, ételhordás, mikor azoknak a betegeknek, sebesülteknek van kosztjuk. Van. Otthon a családi körben, a meleg fészekben is meg van a maga kosztja a betegnek, de talán éppen ez nem Ízlik neki. Nem elég neki. S talán mert beteg . . úgy vágyódik a rendes, a mindennapi eleségen, étkeken kivül gyöngéd, a szokottnál melegebb, gyakoribb étkezésre. Oh.. ti, a, kik még nem voltatok kórházban, nem tudjátok, mi a gyöngéd figyelem azok részéről, a kik künt vannak és egészségesek. Hát dicsérjük azt a két urinőt igenis, a kik kezükbe vették a Konviktus betegeinek is uzsona ügyét. És ez a mozgalom meg is indult január 1-tŐl és igy folyt a már elmúlt napokon. 100 embernek juttatván naponkint állandó uzsonnát: — Január 1-én : Lechner nővérek, Morvái Jánosné és Ruprecht Julia közösen. 2-án : özv. Hérmán Mihályné és Rooz Samuné. 3 án: Örményi Lászlóné, Szabó Mariska, Páskuj Veronka és Heletya Teréz. 4-én: Erdélyi Istvánné és Csécsey Eerenczné, 5 én Lukácsovics Isvánné Szkiva Hugóné és Nagy Endréné. 6 án : Krasznay István és Farkas Lászlóné. 7-én : Ruprecht Sándorné, Madarassy Lászlóné és Moldován Antalné. 8-án : Markó Kálmánná és dr. Fejes Istvánné. 9-ón: dr. Domokos Andorné. — A további beosztást is közölni fogjuk, valamint azon jótevőket is, akik ezt az akcziót adományaikkal lehetővé tették és a jövőben tenni fogják.

A hol nincs gyászruha. A német társadalom nem enged külsőségekkel gyászolni. A halott hős előtt vigyázva áll a társadalom, de nem lenget feléje fekete szint. Ma ott nincs gyászruha. A német nő, ki családjából fakadt hőst sirat, kis tollacskát tiiz a mellére. Ez van ráírva : „Én is áldoztam drága lelket a hazának.“ Hirdeti az áldozatot, de esetleg kék habos, vagy színes mintás a ruhája. De még ha szürke is, nem vetít sötét reflexeket a lelkekbe. Ezt olvassuk a német nőkről. A magyar nők szent gyászához nem nyúlunk. De úgy elgondolkozunk, de úgy . . ezeken a sorokon.

Készülnek egy kongresszusra. Az egyházi körök, úgy látszik, biztosra veszik, hogy a háború hamarosan véget ér, mert már most megteszik az előkészületeket az ezidei nemzetközi eucharisztikus kongresszus megtartására. Tavalyi Lourdesban tartották, az idén pedig Olaszországban, Genuában fogják megtartani a 'nemzetközi eucharisztikus kongresszust. A kongresszus előkészitő bizottsága már meg is alakult és üléseit az olaszországi Pegliben tartja.

Tömör ujságtudósitás. ... És erre fogta a gyertyát, odatartotta az ágyú hátsó nyílásához, hogy megnézze, meg van-e töltve. És meg volt töltve. Temetése szerdán délután négy órakor lesz.

A császár kenyere, fyíilliók eszik ma a király kenyerét, nemcsak minálunk, hanem Németországban is. Az a kenyér azonban, a melyről most beszélnünk kell, valóban a császár, még pedig a német császár kenyere, a mit maga fogyaszt, nem pedig a mit katonáinak ád. Berlinből jön az érdekes félhivatalos hir, a mely ismét egy újabb adattal gazdagítja azoknak az erényeknék a sorát, a melyeket II. Vilmosban méltán csodál a világ. E szerint a császár parancsára neki és környezetének ugyanabból a kevert lisztből sütnek barna és fekete kenyeret, a milyent a kenyérsütésre a hatóság előirt. Ezeket a szabályokat a császár meghagyásából szigorúan meg kell tartani. Ezt a K nevű kenyeret november elseje óta állítják elő és öt százalék burgonyát és tiz százalék burgonyalisztet tartalmaz. A kenyér igen jó, általában nagyon kedvelik és a császárnak is pompásan izük.

Nicsevo — nem baj! szokta mondani a pétervári előkelő muszka közönség, melyet még az ötven ezrek halála is hidegen hagy. Ok nem bánják, ha hadseregük esetleg egy millió emberrel kevesebbel tér vissza otthonába. Nicsevo! Nem baj — ez a vezető osztályok szavajárása Muszkaországban. De gyüj teni ők is gyűjtenek — a. hadsereg számára. Papiros pénz és ezüst rubelek gyűlnek a tányérokra ünnepélyeken és a — korzón. A viszonyokat jól ismerők azt állítják, hogy ennek a gyűjtött pénznek fele mégis rendeltetés helyére jut. Nicsevo! Nem baj ! Ez is valami.

Huszonöt esztendeje, hogy dr. Fejes István ügyvéd szerkesztője a Szatmár és Vidéké nek. Tiszteletre méltó, munkás idő ez, mely előtt meg kell hajolnia minden embernek, a ki értékelni tudja a munkát, főleg a szerkesztőnek munkáját. A Sz. és V. legközelebbi száma, a szerkesztőnek minden tiltakozása ellenére, e munkásságnak, e szerkesztői jubileumnak áldozta elismerő czikkeit, sorait. Ä jubiláns szerkesztőt, (a Sz. és V. megalapításában a mi lapunk mostani szerkesztője is részt vett), ezen a czimen is, de kollégiális tiszteletből is üdvözöljük. Erős a reményünk, hogy megtaláljuk azt a közös tért, a hol még az esetleges, a nézeteltérések, összemérésében is: az egymás iránt való tisztelet és becsülés, az irodalmi hang fogja vezetni toliunkat.

Szatmár vármegyében Avasujfalu községben működő postai ügynökséget

1915 évi január hó 11-én postahivatallá alakítom át. Ezen postahivatal postamesteri kezelésben teljes fel és leadó szolgálattal és a postatakarékpénztár közvetítő hivatala gyanánt fog működni s postai összeköttetését az Avasujfaluból Avasfelsőfaluba és vissza naponkint egyszer közlekedő gyalogküldöncz- postajárat utján az avasfelsőfalusi posta és távirda hivatallal fogja nyerni. A posta hivatal forgalmi körébe Avasujfalu és Mózesfalu községet s az Avasujfalu községhez tartozó Lajosvölgyhuta és Vonnier telepet osztom be. Igazgatóság.

Belgium kára egy statisztikus számi tása szerint legalább öt és fél milliárd. De ki tudja ezt pontosan megmondani. Es mindez a rémséges összeg — boldog — balga Belgiumnak egy kis józan ész közvetítésével. Belgiummal együtt megmaradhatott volna.

Kitüntetett tanító, A vall. és közokt. ü. miniszter Láng Pál nagymajtényi tanítót buzgó és eredményes működéséért 600 korona személyi pótlékkal tüntette ki.

Meddig tart a háború ? Az angol hadügyminiszter büszkén hirdette, hogy háromévig tart a háború, de azóta úgy látszik megváltozott még az angol katonai vélemény is. A nagy angol világlap a Times katonai szakértője ugyanis ezeket Írja: „Amikor elkezdődött a háború, azt hittük, hogy nem tarthat tovább karácsonynál. Most április a divatos dátum. Mert hadseregünk vezetőinek ez a jelszava: „Az Isten szerelméért ne beszéljetek hosszú háborúról 1“ Azonban egy szabad nemzetet nem szabad igy a nagymama módjára tájékozatlanul hagyni a való ságos helyzet felől. Férfiak vagyunk és nem csecsemők és nem tűrjük, hogy nekünk apró homeopatikus adagokban adják az igazságot. A mi népünk sokkal nagyobb mint azok az urak, akik most vezetik.“ Ebből az látszik, hogy az angolok sem bírnak már megbarátkozni a hosszú háború gondolatával.

Egy olasz újság a mi harczunkról. A milánói újság a Corriere, (egyike Európa legtekintélyesebb lapjainak) igy nyilatkozott a németek az osztrák és magyar seregek legutóbbi hadtettéről.

— A főharc okkal egyidőben kezdődött az osztrák és magyar seregek külön akcziója a Kárpátokban, amelyről alkalmunk lesz újra szólani. Amit németek osztrákok és magyarok ezekben a harczokban cselekedtek, az a leggyönyörűbb példája annak, miként kell a háborúban egyes egyedül a katonai nézőpontnak engedelmeskedni, nem törődve sem politikai sem érzelmi kérdésekkel. Ez a különálló osztrák és magyar sereg megbontotta az orosz balszárnyat és az azzal fenyegeti az ellenséges sereget, hogy oldalt és a hátában fogja zavarni.

A fővárosba való özönlésnek egyik

tünete, hogy falusi és városi lakosok egyre kérdezősködnek a fővárosban való munka- viszonyokról. Erre vonatkozólag a nővédő egyesületek igy válaszolnak : Fiatal leányoknak Budapestre való költözését, illetve utazását saját körében lehetőleg ki-ki korlátozni és megakadályozni igyekezzék, mivel a háborús helyzet folytán a kereseti viszonyok a fővárosban jelentékenyen megváltoztak, úgyhogy a nők még mint házicseíódek is nagyon nehezen nyerhetnek alkalmazást. Mivel pedig a fővárosban rendes kereset nélkül tartózkodó nők a nyomor vagy az erkölcsi züllés lejtőjére jutnak, mindenkinek kötelessége odahatni, hogy ezt. elkerültessék s különösen a vidéki fiatal korú leányok illetőségi helyükön maradjanak és ott a hadbavonult férfiak munkaerejét a gazdasági munkában pótolni igyekezzenek.

i sebesültek kórházaiból.

A fiatal orvos szedi a sebesült katona lábából az összezúzott csontokat. Hogy figyelmét elterelje a műtéttől, legalább amennyire lehet . . kérdi tőle.

— Hát aztán kegyetlen, irgalmatlan emberek azok a muszkák?

— Vannak köztük. Mondja a sebesült először csaknem nyögve, aztán bátrabban, erőteljesebben. De vannak ám jószivüek, emberségesebbek is.

Majd neki bátorodva folytatja :

— Az én muszkám, az én kozákom nagyon emberséges, jó szivii, kegyes volt.

— Hogy-hogyan?

— Ott feküdtem egy térségen . . a mieink előre kellett hogy nyomuljanak. Ott maradtam . . Egyszer csak jön a muszka felderítő csapat. Volt, a ki keresztül gázolt raj tarn. Hanem egy kozák észrevette, hogy én megmozdulok. Elek. Észrevevése után, kétszer, háromszor visszanéz a haladó csapatból. Majd egészen felém fordul. Akkor rúgtam egyet két lábammal. Erre kiszakítja magát a csapatból. Hozzám jön. Látva-látja, hogy vérzik a sebem, de élek. Kibontja ruháját. Előkeresi kötőszéreit. Bekötözi sebemet. Aztán . .^felczipel és a, közeli földhányás mellé visz. És ott hagy. 0 maga aztán futni kezd. Sokáig kellett futnia, mig utolérte a csapatják Nemsokára jöttek a mi szanitész katonáink. És elvittek a közeli kötöző helyre.

—* Igazán szép, nemes tett a muszka katonától.

— Csak egyetlen egyszer találkoznék

vele még ez életben. A

A ki hős szerepre nem vállalkozik.

Színigazgató: Az uj darabban a második fölyonásban egy pohár vizet is kell innod.

Színész: Pardon, direktorkám, de én hős szerepekre nem vállalkoztam.

Magyarázat.

— Mondja kend sógor, mi az ördögnek csüng le minden léghajóról egy kötél ?

— Ugyan komám, hát ne legyen olyan tudatlan. Hát, ha szétpukkad a léghajó fönn a levegőben, akkor azok, akik a léghajón utaznak, a lelógó kötélen ereszkednek le a földre.

— Ehnye . . . ?

Erős figyelmeztetés.

Sebesülten hazaérkező fiatal katona mesélte az alábbi esetet:

— Nagyon untam már áz örökös egy helyben való harczot. Kivágytam a lövészá- rokból. Jelentkeztem is kora reggel a hadnagyomnál, hogy kémszemlére szeretnék kirándulni a muszka tábor felé. A hadnagy jóindulatú volt. Figyelmeztetett, hogy a kémszemle nagyon koczkázatos mulatság. Áz ember bicskája hamar beletörhet a vállalkozásba. De én állhatatos maradtam. Hadnagy ur végre is engedett. Kemény szigorú hangon figyelmeztetett utoljára:

— Jó, nem bánom. De ne szeleskedjél valahogyan. Mert ha az oroszok agyon találnak puffantam, hát vissza ne gyere!