Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-24 / 19. szám
2 1904. január 24. S ZA T/M ÁRI HÍRLAP Miniszter a katedrán. Budapest, január 23. (Saját tudósítónktól.) W1 assies Gyula volt vallás és közoktatási miniszter tudvalevőleg visszatért az egyetemre. Wlassics Gyula ma tartotta meg első előadását, a melyen az egyetemi hallgatók többször megéljenezték. Lengyel Zoltán ügye. Budapest, január 23. (Saját tudósítónktól.) Lengyel Zoltán mentelmi ügyében a bizottság által hozott határozatot a hivatalos lap keddi száma fogja közölni. A határozatot választó kerületében ugyancsak akkor függesztik ki. A magyarság megmentése. A nemzetiségi pénzintézetek ellen. Szatmár, január 23. (Saját tudósítónktól.) Sajátságos faj vagyunk mi magyarok. Nincs a föld kerekségén egyetlen nemzet sem, mely annyi szeretettel csüng hazáján, faján nemzetén, nyelvén, mint a magyar. Nem is ontott annyi vért ezért egy nemzet sem, mely oly könnyen simul a más nemzetiségekhez, oly türelmes és engedékeny a más nyelvű fajokkal szemben. Látjuk ezt főképen azokon a vidékeken, hol vegyest van a magyarság a más nemzetiséggel, látjuk ezt a végvidékeken. Ezeken a vidékeken a szlávság és az oláhság mindjobban szívja magába a magyarságot. Mint a rohanó ár a partot, úgy szelik, tördelik a magyarságot a nemzetiségek a magyarságból, az is elveszett ránk nézve örökre. A nemzetiségeknek, különösen az oláhság- nak hatalmas szövetséges’"' v n a magyarság pusztítására azokba- gyobb nemzetiségi pén^- ’ mind jobban szí*r \ <\ "v \ -i vidékeken. 1 i.. ^»rke. -ó or„ pénzintézetek, délen i „,t,erb bankok működnek a jjusztitásán. Mind megannyi úgy jár • hogy a magyar kisbirtokosoknak, parasztnak kölcsönt ad földjére, házára. Eleintén igen csínján bánnak ezek a pénzintézetek az adóssal. Ha nem tud fizetni, újabb kölcsönt ajánlanak neki és a mikor aztán annyira meg van terhelve ingatlana, hogy adóssága eléri birtokának a harmadnyi, vagy félértékét, akkor hirtelenében megrohanják, fizetséget kívánnak olyan időben, amikor a gazdának még a földben van a magja és mikor még nincs nevelt állatja. Ilyeténképpen csakhamar kirántják a gazda lába alól a földet, mig a magyar gazda kénytelen vándorbotot kezébe venni, földönfutává lesz vagy pedig — ami még rosszabb, beleolvad az oláhságba. Tapasztalható az, hogy ahol nemzetiségi pénzintézet üti fel fejét, ott rohamosan apad a magyarság és szaporodik az oláh, tót és szerb birtokossági ezekkel együtt a nyelvük is terjed. És ezek a nemzetiségi pénzintézetek nagy előkészültséggel, kitünően szervezve csinálják a maguk dolgát. Legkivált igy van ez az oláh intézeteknél, melyeknek Nagyszebenben van a központjuk. Ott épen a napokban alakult meg a központi egyesületjük, melynek cime: Vidéki hitelintézetek felülvizsgáló szövetsége. Ennek az uj szövetségnek a bevallott célja a szövetséghez tartozó intézetek üzletvezetésének egységes és közös ellenőrzése, továbbá egyöntetű eljárás alkalmazása minden fontosabb, a banküzlet, köny- vezeíést és belső ellenőrzést illő kérdésekben, Tényleg azonban ez a szövetség nem lesz egyéb, mint szilárd szervezése az oláh pénzintézeteknek a magyarság ellen. Onnét Nagy- Szebenből intézik az aknamunkát az oláhság közé beékelt magyarság a végek ellen és ott tartja kezében az oláh pénz a magyar földek csücskeit, melyeknél fogva lassankint, de biztosan ráncigálják ki a magyar elem alól a földbirtokokat. Ha ezt sokáig elnézzük, rövidesen egészen oláh kézre kerül a magyar földbirtok, ök jól számítanak, mert tudják azt, hogy a kié a föld, azé az ország, azé a hatalom. Ez ellen kell tenni valamit, még mielőtt késő lesz. A napokban Budapesten a lipótvárosi kaszinókban indult meg egy mozgalom, melynek az volna a célja, hogy nagy összegű pénzalapot teremtsenek, melyből olcsó vagy kamatnélküli kölcsönökkel segitnék a nemzetiségi vidékeken, a végeken pusztuló magyarságot és melylyel kiragadnák a.nemzetiségi pénzintézetek karmai közül a veszendőbe kerülő birtokot. A lipótvárosi kaszinó terve szerint az ország minden kaszinója állítson be költségvetésébe évenkint egy bizonyos összeget, amit a végvidéki magyarság országos alapjának javára szán. Ebből az alapból, melyhez a pénzintézetek és nagy vállalatok is hozzájárulnának, kölcsönöket adnának húsz évi törlesztésre és olcsó kamatra. Ez is jó dolog és lehetetlen ezt a tervet örömmel nem fogadni. Azonban ez magában véve nem elég. A társadalom ily módon teljesítheti kötelességét és teljesítse is, amit annál nagyobb örömmel fogadunk, mert ez az eszme épp°n olyan kézből indul ki, melynek a nagy magyar állameszme iránt való lelkesedését eddig kevésbbé tapasztaltuk. De a nemzetiségek közé beékelt és a végek magyarságának megmentése nemcsak társadalmi, hanem politikai, gazdasági és nemzetfentartó kérdés. Itt a társadalmi tevékenység kezdetnek jó; lehet az mag, mely gyökeret vetve, erős fává nőheti ki magát. De itt az első sorban kötelességei, az államnak kell mindent elkövetnie, hogy pusztuló véreinket megmentse és minden eszközzel oda hasson, hogy a nemzetiségek földéhes és nyelvölő csápjaiból kimentse a magyarságot, szem előtt tartva mindig azt, hogy: Akié a föld, azé az ország, azé a hatalom/ Csalás hamis pénzzel. Szatmár, január 23. (Saját tudósítónktól.) Furfangos csalásról érkezett ma jelentés a szatmári rendőrséghez, melynek intézkednie kell az érdekes bűnügyi nyomozásnak ügyében. Markó Gavia és Danila Mita, dolovai föld- mivesek tegnapelőtt hazulról útra keltek a nagyváradi vásárra, hogy ottan sertéseket bevásároljanak. Útközben a vasúton csatlakozott hozzájuk egy magát Biberac Rí- ! 'V bemutatkozott alak Vlajkoveci-j., - , . rasztok csakhamar bizalmas beszélgetésbe elegyedtek. Elmondották neki ütjük czélját is, mire amaz megjegyezte, hogy ennél sokkal jövedelmezőbb üzletet tudna részükre, mi azonban föltétien titoktartást követel. A földművesek égre-földre esküdöztek, hogy Biberac titkát nem árulják el, mire az elmondotta, hogy van neki Temesvárolt egy embere, aki hamis öt koronások gyártására föltétlenül igen alkalmas gépeket állít elő. A dolovaiaknak tetszett az eszme és Temesvárott kiszálltak, a hol a pályaudvarral szemben levő Korona szállodában vettek lakást. Az éjt mindhárman vig mulatozás közt töltötték és hajnalban elindultak a szóban forgó negyedik fölkeresésére. Csakhamar meg is kötötték az alkut. Az ismeretlen átadott a parasztoknak egy elég ügyesen készített gipszmintát és nehány darab ólmot, melyért azok nem kevesebb, mint 1180 koronát fizettek készpénzben. A földművesek a gipszmintát s az ólmot gondosan becsomagolták és visszatértek a szállodáim, mig a másik kettő azt Ígérte nekik, hogy egy fél óra múlva követni fogják őket. Elmúlt a fél óra, egy óra, két óra, azok csak nem jöttek. Markó és Danila már izgatottak lettek s mi feltűnt egy Fessler nevű csendőrnek, aki igazolásra szólította fel őket és igy tudódott ki az egész dolog. Biberac és társa természetesen most már nem volt seholsem látható. Most országosan körözik őket. SZÍNHÁZ. .í Jorlegény.) Eysler Edének, a nagyi :erzőnek úgy a főváros, mint a nagyr színpadokat sikerrel bejárt operetté orlegény« premier előadása tegnap ' a szatmári síinházban. A közönség a darab jóhirneve és a felcsigázott érdeklődés révén szinültig megtöltötte a színházat. Eltekintve a muzsikális résztől, a darab csak részben elégítette ki a közönség szórakozását, ami a szereplők rovására írandó, mert azt az előadásból hiányzott a lüktető élet, az elevenség, nem vo t meg az összhang s ha igyekezett is feladatát megoldani, az összjáték lazasága ezt a sikert is szétforgácsolta. Az első felvonás panorámabeli jelenete valóságos chaosz. A felvonás operaszerü fináléja pedig erős hadilábon állott a kísérettel. A darabban rendkívül bájos és értékes zeneszámok vannak, melyek már első hallásra lebilincselnek. így az Okuli (Kornai) és Straunbinger (Papír) belépője, a második felvonásbeli valzer és a harmdik felvonásban egy gyönyörű énekszám, melynek kiváló hatása volt. Ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy a darab a könnyed operettirodalomnak egyik legsikerültebb alkotása, mely nálunk is számos telt házat fog vonzani. A darab meséje nagyon is fantasztikus. Oculi, a vándorleány és Straubinger, a vándorlegény még gyermekkorukban megszeretik egymást, de útjaik elválnak és egy komédia falain belül találkoznak, a hol Straubinger egy 110 éves vén harcost képvisel. Oculi ennek a vén embernek lett a felesége s csak másnap tudja meg, hogy az a nagy huncut Stranbinger fiatal, nagyon fiatal. . . A címszerepet Papír Sándor kreálta közepes sikerrel. Ott, hol szerepében fiatalos hévnek és lendületnek kellett megnyilatkozni, szép sikerrel állta helyét. Az 110 éves aggot azonban nem mutatta be a tőle várt hűséggel. Maszkja, arcz- játéka, gusztusai nagyon sok kívánni valót hagyott fenn, hangja pedig nem volt eléggé vibráló. A közönség mindazonáltal bőven jutp.\.:azta tan- sokkal, sikerült kupiéi általános tetszést tek. Kornai Margit a vadleány szerepében peramentumos játék tehetségével ismét sza, toua egygyel sikereinek számát. Játéka ált»i ban diszkrét és kedves volt. A színpadra lépésekor a közönség a zsinórpadlásról lebocsátott szép babérkoszorúval lepte meg. Márkus Aranka ki gyönyörű virágkosarat kapott, énekével a szokott hatást érte el, játéka azonban nagyon színtelen volt. Szép sikere volt Toronyi Gyulának, a ki ugyancsak pazarul bánik a hangjával. Sok esetben még jobban is, mint kellene. Az epizód szerepekben Szentes, Tábori, Ferenczi elfogadhatók voltak. s. k. T/lRKJf Jtop/ITFarsangi képek. I. Az öreg: Kijelentem, hogy utoljára kapsz pénzt. Ez az utolsó farsang, melybe bele hagyom magam ugratni miattad. Ha most is olyan élhetetlen és léha leszel, mint eddig voltál, akkor leveszem a kezem rólad. Nem bánom, akármit csinálsz ! Élhetsz az aljegyzői fizetésedből. De nem is adhatnék pénzt többé. A birtok már túl van terhelve igy is. A fiatal: ígérem, hogy okos leszek. Az öreg: Ismerem már a te okosságaidat. Verseket firkálsz és kolduskisasszonyoknak ku- rizálsz. Második négyeseket tánczolsz olyanokkal, akiknek egy peres és kétes hozományuk van. A fiatal: Az régen volt. Azóta megjött az eszem. Az öreg: Szépen megjött. Hiszen harmadéve is hiába farsangoltál. A fiatal: Arról nem tehetek, hogy a papa rosszul informált. Holmi előkelő, befolyásos rokonokról regélt és kisült, hogy a kisasszonynak a legbefolyásosabb rokona egy vidéki járásbirő. És még a papa veti szememre ezt a blamázst! Az öreg: De hát a tavalyi dúsgazdag bácskai kisasszony ? Azt csak nem én fedeztem fel a számodra ? A fiatal: Tévedni emberi dolog! Ebbe a hódításba csúnyán beleugrottam! De hát ki hitte 19 szám. Szatmár, vasárnap
