Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-20 / 15. szám
2 1904. január 20. S ZA T M Á R I HÍRLAP ben a millió alföldi magyarra csak 90. Mig tehát a szegényebb, műveletlenebb és kevésbbé magyar felvidéken minden 41 ezer lakos után van ®gy képviselő: ezzel szemben az alföldön csak 66,600 lakosra esik egy képviselő. Ha a 19 felvidéki megyében is csak minden 66,600 lakos küldene egy képviselőt, akkor a 19 felvidéki vármegyének 89 képviselő helyett csak 5^, képviselője lenne, vagyis 34-el kevesebb. Ha pedig az említett 17 magyar vármegye is minden 41 ezer lakos után választana 1—1 képvisel0^' akkor lenne nekik 90 helyett 146 képviselőjük, vagyis 56 tál több. A felsorolt városi és megyei többleti arányt számítva. a nyelvben is magyar alvidéki lakosságra összesen 127 képviselővel esnék több, mint a mennyit most választani jogosult, a mi egvfelöl b’zonyüja azt, hogy a választókerületek a magyarság rovására vannak megalakítva, kikelve _ másfelől pedig azt. hogy a szinmagvarság minden hazafias küzdelme a nemzet megrontására irányzott javaslatok ellen csaknem kétszer akkora lélekszámot jelent a mérlegben, mint a mennyivel a kormány szekerét taszítok és a néppárt vontató kötelén vonszolt felvidék bir. ... Jó lesz, ha ezek az adatok az anké- tező urak figyelmét el nem kerülik. A csodagyermek előadását betiltottak. A rendőrfőkapitány czenzurája Szatmár, január 19. (Saját tudósítónktól.) Szatmár város színházba járó közönsége meglepetésre ébredt tegnap. A szinlap, melv alőző napon a Csodagyermek előadását hirdette, illő szerénységgel tudatta tegnap este hét és fél órakor hogy a »Sabinnők elrablása« kerül színre A közönség meglepetése annál nagyobb volt, mert halvány sejtelme sem volt arról az intrikáról, mely az álszemérem leplébe bújva, támadást intézett a darabnak a közönség által nem kifogásolt szelleme ellen s mintha csak valami büntetendő cselekményről lenne szó, feljelentést tettek a darab ellen a rendőrségnél. Műtray Lajos és Osváth Elemér, mindkettő főgymnáziumi tanár, voltak azok, a kik Szatmár város tiszta erkölcsi érzületének védőjeként léptek fel, mintha bizony e város közönsége iskolás gyerekekből állana, a kiknek puritán erkölcsi élete felett a tanár uraknak kötelessége lenne gondoskodni. A két érdemes tanférfiu tehát ugyancsak túllőtt a czélon, a mikor olyan dologba ártotta magát, a mihez különben semmi közük. De ennél is különösebb és érthetetlenebb, hogy Tankóczl Gyula rendőrfőkapitány a két professor Írásba foglalt véleménye alapján a maga felelősségére a tegnap estére hirdetett előadást egyszerűen betiltotta. A rendőrfőkapitány egyszerűen túllépte hatalmi körét, á midőn czenzurát gyakorolt, a mihez nem volt joga, mert a czenzura bilincseit még a 48-as törvényhozás darabokra tépte, igy tehát az ő cselekedete nélkülözi a legális alapot. Eljárását súlyosabbá teszi azon körülmény, hogy olyan színdarab betiltásáról van szó, mely a főváros egyik legelőkelőbb színházában, a Vígszínházban és az ország többi színházaiban is állandóan műsoron van. Ha pedig a beszüntetés indoka az, hogy a darab a közerkölcsiséget sérti (hiszen egyéb indok a főkapitány részéről el sem volna képzelhető) Szatmár város intelligentiája bizonyosan tiltakozik az ellen, hogy neki a főkapitány ur prelegáljon, mert még nem vagyunk annyira »A/ucsa«, hogy ha a főváros legelőkelőbb színpadán számtalanszor előadott darab a mi színpadunkon is szintén ne foglalhatna helyet. Különben baklövésnek minősíthető illegális eljárását pedig betetézi az, hogy színművészeti ügyekben a szinügyi bizottság az, mely egy színigazgató részére a direktívákat hivatva van megállapítani és ha a szinügyi bizottság a jelen alkalommal nem tartotta szükségesnek a Kré- mer által megállapított repertoárra befolyást gyakorolni, akkor annál kevésbbé volt ehhez joga Tankóczi Gyulának, a kinek a színre hozandó darabok felülbírálására vonatkozó illetékességét nem ismerjük el. A szinügyi bizottságnak van annyi érzéke a morál iránt, mint a rendőrfőkapitánynak s ha a szükségét látja a beavatkozásnak, bizonyára nem fog a rendőrség fejéhez fordulni, hogy a követendő eljárásra nézve tőle tanácsot kérjen. Legérdekesebb különben a dologban az, hogy Tankóczi Gyula nem is látta a Csodagyermek előadását, a darabot valószínűleg nem is ismeri és ennek daczára, az erkölcsi érzületében mélyen felháborodott két tanár kérelmére mégis beszüntette az előadást. A kérdéshez ma fog hozzászólni a szinügyi bizottság, mely bizonyára helyteleníteni fogja a főkapitány eljárását és megadja Krémer Sándornak a jogot a Csodagyermek további előadásaihoz. = SZÍNHÁZ. — (Aranyvirág.) Az »Aranyvirág« vasárnap esti előadása nagyszámú közönség előtt folyi le. Komái Margit és Ferenczy József ezúttal is fényes sikert arattak. A közönség azonban ezúttal Márkus Arankát részesítette ünnepeltetésben, a kit a második felvonásbeli betétjének eléneklése előtt tapsviharral, virágcsokrokkal és virágesővel tüntetett ki. A művésznő ragyogó énektehetsége megérdemli ezt a kitüntető elismerést. — (Bob herczeg,) A hétfői zónaelőadás nem nyújtott kiemelkedő mozzanatot. A szereplők mind a régiek voltak. Kornai Margit ezúttal is rendkívül sikkesen és hatást keltő temperamentummal játszott. — (A sabinnők elrablása. A Csodagyermek betiltása miatt hirtelen előrántott »Sabinnők elrablása« ismert franczia bohózat tegnap esti előadásán észrevehető volt a készületlenség, a mit nem rovunk fel a szereplők hibájául. Az össz- játék nagyon laza volt. Jelentősebb sikert Papír Sándor aratott, a kihez méltóan sorakozik Szentes János. Az epizód szerepekben Nagy Sándor és Garai Húsnak sikerült a közönség tetszését kinyerni. Közönség kis számmal. TJIRKH ROpJlTSzatmár - az alkohol ellen. — Kép a jövőből — Tekintve a teendőinket Szatmáron is, mozgolódnak az alkohol ellen. A mozgalmat egy ad hoc alkoholellenes bizottság indította meg Be- regvármegye átiratától ösztönözve, a mint azt a szegedi lapok a hét folyamán részletesen megírták. Elképzelhetjük most már a következő jeleneteket : A depóban. A pálinka beszélget a borral. A pálinka egy karcsú üvegbe van öltözve; a bor ellenben egy kövér hordót visel. Pálinka: Ön, kedves Bor, látom, hogy nagyon henceg, mióta az hallatszik, hogy csak magát szabad kimérni vasárnap, jóm kipurkor- ros hasonekor és más ünnepnapokon; mig nekem csak hétköznap lesz szabad a kedélyeket felvillanyoznom és úgynevezett heveny alkohol mérgezéseket okoznom. Bor: Maga már megint bűzlik a spiritusztól, kedves pálinka. Pálinka: No-no. Kigyelmed se járt soha a szatymazi szőllőkben, bárha odavaló származásával ugyancsak dicsekszik. Bor: Ne firtassuk ezt, maga egy irigy kutya, kedves Pálinka. Mindenki tudja. Pálinka : (egy hirdetésre mutat a depó falán . . . hogy a Mautner-féle impregnált ta karmány répamag. Bor: Auch e’ vicc. Mindenki tudja, hogy én vagyok az italok királya. Már Noé. . . . Pálinka: Ne emlegesse maga Nőét. Maga nem is bor, maga csak egy aljas keverék. Bor: Belőlem egy liter. . . Pálinka: Ne hencegjen. Ha az én csöpp- jeimet nem öntené magába Soma mester, a de- pós, akkor magának nem volna egy szikrányi ereje sem. Ha maga erőre akar szert tenni: maga is pálinkát iszik, kis gazember, a bendő- jében most is ott van egy akó pálinka. Bor: (a benne lévő fukszintól elpirul.) Van egy nagybátyám, aki tokaji. Pálinka: A maga nagybátyja svindler. A Tokaji család már kihalt. Érti? A jövő az enyém. Emile Zola rólam irt regényt. Bor: Gárdonyi Géza rólam darabot. . . . Pálinka : De nem magáról. Mert maga nem bir. Én azonban pálinka vagyok. És legyen nyugodt, engem fognak inni ezután is, tudja ? U JD O N SÁGOK. A bó'rtáska titka. A ki a más pénzét megtartja. (Saját tudósítónktól.) Még a múlt év nyarán történt, hogy Stoll Béla nagybányai ügyvéd, Felsőbánya város tiszti ügyésze hivatalos dolgait elintézve kocsin utazott haza Nagybányára. Stoll Béla minden útjában rendesen egy fekete bőrtáskát szokott magával vinni, a melyben papír pénzt és okmányokat helyez el. Ez alkalommal a kis fekete táska, mely 7 darab ezer koronást és 150 darab 20 koronást, nemkülönben több értékes okmányt tartalmazott, nála volt és a midőn kocsija a Nagybányától nem messze lévő Rákospatak mellett haladt el, az értékes táska elveszett. Az eset az egész vármegyében sajnálkozást keltett s minden megyei újság közölte a hirt, a I melyben Stoll Béla jutalmat is Ígért a becsüle- j tes megtalálónak. Nehány nap múlva egy becsületes paraszt- I ember jelentkezett Stoll Bélánál és a fekete bőrtáskát a pénz hijján átadta. A megtaláló, kinek Tárcza György a neve, elmondta, hogy az utszé- len találta a tárczát, de pénz nem volt benne. Már-már úgy látszott, hogy a pénz örökre odaveszett. A csendőrség nyomozása eredménytelennek bizonyult és Stoll Béla is lemondott arról, hogy valaha egy fillért is lásson az elveszett összegből. A napokban azonban érdekes fordulatot veit az ügy. A nagybányai csendőrséghez feljelentés érkezett, a mely szerint a pénzt egy Deutsch Jakab nevű ember találta meg és elrejtette. A csendőrség most ily irányban fogott a nyomozáshoz és eddig a következőket állapította meg: Deutsch Jakab miszt-mogyorósi lakos korcs- máros nyáron tégla fuvarozással is szaporítja jövedelmét. Julius hó 29-én délután Deutsch Fel- I sőbányáról igyekezett haza cselédjével Moldován Irmával. A mint az utón elhaladtak, a cseléd észrevette a földön a fekete táskát és felemelte, • Deutsch látva ezt, kikapta a leány kezéből s a midőn a rengeteg pénzt észrevette, gyorsan kivette belőle s a táskát vissza lökte az utr a Moldován Irma tisztán látta gazdája cselekedetét és arra kérte, hogy a pénzből adjon neki is. Deutsch 200 forintot vallott be a cselédnek s 100 forintot át is adott neki. Néhány hét múlva elbocsájtotta a cselédet a szolgálatából, nehogy elárulja. A cseléd hazament Szolnokdobokamegye egyik községébe, ahol szülei laknak. Időközben a leány tudomást szerzett arról, hogy a táskában több ezer forint volt s ezért a napokban felkereste Deutscbot _____________ 15 szám. Szatmár, szerd a
