Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-15 / 11. szám

11 szám. Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP 1904. január 15. 3 zenéje! . . . Párizson át kapjuk a nevezetes új­ságot, hogy a kickapoo a parkettre került. Lón donban már megindult a kickapoo-láz, s most Párizsban bontogatja szárnyait az uj téli lepke, hogy a haldokló cake-walk nyomába siessen. Valami hazafias lelkesedés bizsereg blazirt idegeinkben ennek az uj névnek a hallatára : »kikapó« — hiszen ez valósággal magyar hang­zású ! Talán csak nem valami ősi szittya táncz- formákból csinálták, amelyet eddig mi sem ös- mertünk ? Sietünk azonban lelohasztani, a lelke­sedést azzal a kijelentéssel, hogy a kickapoo-t »kikapunak« ejti a müveit Nyugat, s eredete en­nek a táncznak az északamerikai prairie india- nusai között keresendő. Az őserdők rengetegei­ben, ahol a vörösbőrü testvérek laktak, régesré- gen a kickapoo zenéje mellett járta násztánczát az örömtüzek körül az ifjú indiánus férj, meg a párja. Amennyi öröm a szívben dagadozik a la­kodalmas napon, az mind benne van ebben a tánczban: szenvedélyes, tobzódó, majd meg bu­ján álmodozó, csábitó és önmegadó. Egyik for­mája olyan, mint az őserdők viharja, vagy mint az ellenség által űzött had halálfutása; aztán hirtelen enyelgő lesz, játszi kedvű, mint a faun szökdécselése az erdőtisztáson. Akik az igazi kic- kapoot látták, egész költeményeket mesélnek róla lelkesedésükben, s azalatt a nehány hét alatt, hogy a modern elegánczia a szalonjába fogadta e tánczot, hódítva terjed mindenütt. Egy szóval: a cake-walk meghalt. Finom Ízlésű társaságban már nem járják: ráuntak s valósággal anachronizmus immár róla beszélni is. Csak a naiv vidék elmaradt divatu elegán- cziájában látni még cake-walkozó társaságot. El- nyütték, mint minden szépet, a melyet túlságo­san megszerettünk. A jövő tehát a kickapoo-é! ÚJDONSÁGOK. IÉ-vford.-u.lón, Emlékezem még reá, hogy szerettelek meg: Nagy ártatlanságod, liliom-lányságod, Szűzi fehérséged, — ezek ejtettek meg. Bolyongunk azóta együtt a világba’, S mindösszébb kötözget fényes arayszállal, Kis gyermekeinknek édes kaczagása. Bolyongunk szüntelen más-más környezetben, Páros gyaloguton s néha besodródva, Rut, ledér szokásu, szennyes tömkelegben ! — S te ma is csak az vagy, aki réges-régen: Nagy ártatlanságod, liliom-lány ságod, Szűzi fehérséged ma is csak a régi, Édes feleségem ! Szabolcska Mihály. Vidéki előfizetőinket kérjük szíveskedjenek az előfizetési dijakat postafordultával beküldeni, hogy a czimszallagok nyomásánál előfordulható zavarok kikerültessenek s a „Szatmári Hirlap“ §t megszakítás nélkül tovább küldhessük. Mutat­vány-számot kívánatra 8 napig szívesen küld a kiadóhivatal. * Az állandó vegyes felülvizsgáló bizottság működése 1904. évben. A honvédelmi miniszter tegnap rendeletet küldött Szatmárváros törvény- hatóságának, melyben megállapítja a katonai ve­gyes felülvizsgáló bizottság működésének idejét. Egyben a szatmári katonai vegyes felülvizsgáló bizottság elnökéül berenczei Kovács Jenő ho­moki földbirtokost nevezte ki. Elnök helyettesül Pap Géza szatmári polgármestert. A vegyes fe­lülvizsgáló bizottság a kővetkező napokon fog működni: január 29, február 25. márczius 22, április 21, május 26, junius 22, julius 27, augusz­tus 24, október 17 és 27, november 17, deezem- ber 12, szükség esetén a következő hétközna­pon is. * Acetylen robbanás Szinérváralján. Köny- nyen végzetessé válható szerencsétlenség történt* tegnapelőtt este a szinérváraljai polgári kaszinó helyiségében. Mint levelezőnk jelenti — az acetylen fejlesztő helyiségben a gáztartó felrob­bant s az egész készüléket darabokra zúzta. — A gázfejlesztő készülék helyiségében Muszka János szolga foglalatoskodott, kit az erős lég­nyomás a falhoz vágott s a fellobbanó láng pedig az arczát és kezefejét összeégette. Szeren­cséjére a nyitott ajtón keresztül gyorsan elme­nekült és igy nagyobb baja nem történt. A ka­szinó választmánya elhatározta, hogy az úgyis elpusztult acetylengáz készüléket nem állíttatja helyre, nehogy hasonló szerencsétlenség fordul­hasson elő. Különben is több bajt és kellemet­lenséget okozott idáig, mint amenyi fényt árasztott a kaszinó helyiségében. * A rejtélyes idegen. Tankóczy Gyula főka­pitány meg nem határozott időközökben ki szokta adni azt a rendeletet, a mely bizony nem valami kellemesen érinti azokat a szerencsétlen alako­kat, akik állás és lakás nélkül lézengenek a vá­rosban. Mert tudni kell, hogy a rendelet az a bizonyos hajsza a csavargók után, a mely haj­szának razzia a neve. Tegnap éjszaka volt ez a nevezetes éj, a mikor a rendőrség emberei min­den gyanús helyet felkutattak. A hajsza közben betértek az Abbázia vendéglőbe is, a honnan vi­dám mulatozás zaja hallatszott ki. Az egyik ivó­helyiségben a rendőrség egy vig társaságot ta­lált, a melynek egy bársonyruhás nő tagja is volt. A társaság nagyrészét ismerte a rendőrség, de a nyájas nőszemélyt nem. A rendőrtisztviselők kér­déseire zavaros feleletet adott, úgy hogy a vá­rosházára kellett kisérni. Ott szintén össze-vissza beszélt és igazolni nem tudta kilétét. A rejtélyes idegen egyszerre megszólalt: — Kérem alássan én nem vagyok én .. . — Mit beszél ? — kérdezték. — Hát, hogy én nem vagyok én, azaz hogy... A rendőrtiszt jobban szemügyr.' vette a rej­télyes alakot s akkor vette észre, hogy a bársony­ruhás nő nem is nő, hanem férfi. — Hát miért jár női ruhában? A kérdésre sírva mondta el, hogy ő nem olyan ember, mint a többi, hanem olyan, mint azok, akikről Kraft Ebbing tanár már egész kis könyvtárt irt össze. A rendőrség a rejtélyes ide­gen kilétének megállapitása iránt nyomozatot in­dított. * Razzia. Rendőrségünk a tegnapra virradó éjjel nagy razziát tartott városunkban. Az ösz- szes rendőrtisztek mozgósítva voltak és megfe­lelő rendőri kiséret mellett bejárták a kétes hirü korcsmákat és ismert búvóhelyeket. A rendőr ség fáradságát siker koronázta, a mennyiben 56 egyént tartóztattak le, mind olyanokat, kiknek sem foglalkozásuk, sem pedig rendes lakhelyük nincsen. A razziából kikerült 56 egyént a ren­dőrség még tegnap este illetőségi helyükre to- lonczolta. * Fogynak a jegyzöjelöltek. A községi- és körjegyzőket a községi közigazgatási tanfolya­mon képezik ki. E tanfolyamok hallgatóinak a szám* az idén annyira megfogyott, hogy a po­zsonyi és máramarosi tanfolyamokat be kellett szüntetni. Mig az első évben 800 volt a tanfo­lyamok hallgatóinak száma, addig az idén ösz- sze-vissza 300 hallgató iratkozott be a köz­ségi közigazgatási tanfolyamokra és ennek is egy része évközben előreláthatólag el fog ma­radni. — Ennek a rohamos apadásnak egyik oka valószínűleg az, hogy az idén már csak olyan hallgatókat vettek föl a tanfolyamra, a kik a középiskola nyolcadik osztályát elvégez­ték. Ez eddigi hatosztályos kedvezmény az idén megszűnt, valamint megszűntek a többi átme­neti kedvezmények is. * Jelenet a jégpályán. Pozsgás arczu fiatal lányok és vidám ifjak siklanak végig most na­ponkint a Kossuth kerti jégpályán. Rendszerint nagy közönség nézi a korcsolyázó társaságot és jót mulat, ha egy-egy ügyetlen fiú nagyott esik a csúszós pályán s amikor fölkel, szinte önma­gát vigasztalva mondja: — Ejnye, de kitűnőt pottyantam. A napokban történt, hogy egy ifjú pár pompás korcsolyázását leste a parti publikum. A fiatalemher és a magas szőke leány tünemé­nyes gyorsasággal röpült a tükrös pályán és a körülálló kis fiuk nagyon bámulták őket. De még a korcsolyázó közönség is feszült figyelemmel szemlélte a két kitűnő korcsolyázót; azok pedig tánczlépésben lejtettek a jégén és egy fordulónál csaknem elcsúsztak. A lány ma­mája visszafojtott lélekzettel leste a dolgot és amint egyet fordultak, fájdalmasan szisszent föl: — Az ügyetlen, még elbuktatja a lányomat. Nem messze tőle egy sárga kendős, kopott ruhás, megtört arczu öreg lány igy sóhajtott föl : — Haj, haj, mikor még engem is igy kellett jélteni az elbukástól . . . ** Szakújságból politikai lap. Szokatlanul ünnepli meg a »Biztosítási és Közgazdasági La­pok« a 10-ik évfordulóját. A lap ugyanis újév­től kezdve politikai hetilappá alakult, s a köz- gazdasági téren a külön vámterület és nemzeti függetlenség hive lett. • * A névmagyarosítás megkönnyítése. A statisztika örvendetes tanúságot tesz róla, hogy a névmagyarosítások száma évről-évre erősen növekszik. Ha a magyarosodás ezen a téren nem ölt még nagyobb arányokat, úgy ennek okait kétségkivil abban kell keresnünk, hogy sok embernek, a ki pedig szivesen venne föl magyar nevet, vagy ideje, vagy módja nincs, hogy megszerezze a kellő okiratokat. Különösen az erkölcsi, meg az illetőségi bizonyítvány be­szerzése jár nagyon sok esetben tetemes fárad­sággal és költséggel. A kormány úgy látszik, tu­datában van annak, hogy éppen ez a két okirat; az erkölcsi és illetőségi bizonyítvány gyakorta nagy bajjal jár a félre nézve és hogy a névma­gyarosítások fokozódásának utjából a lehetőség szerint elhárítsa az akadályokat, Sélley Sándor belügyminiszteri tanácsos úgy végzett, hogy a névmagyarositási kérvényekhez ezentúl nem kell okvetlenül erkölcsi és illetőségi bizonyítványt csatolni, hanem elegendő, ha az a hatóság, mely­nek utján a kérvényező fölterjeszti folyamodvá­nyát a miniszterhez, megerősíti, hogy azok az adatok, melyeket a kérvényező erkölcsi előélete és illetősége dolgában előad, megfelelnek a va­lóságnak. * Férj és feleség. A hivatalos lap vasár­napi száma egymás mellett két kis hirdetményt közöl, melyek — bár egymástól különállók — a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással. Az egyik hirdetmény arról ad hirt, hogy a dé­vai törvényszék tékozlás miatt gondnokság alá helyezett Jósika Lajos báró branyicskai lakos gondnokságát itéletileg megszüntette. — A má­sik hirdetmény arról szól, hogy a dévai tör­vényszék báró Jósika Lajosné szül. gróf Esz- terházy Ágnest tékozlás miatt gondnokság alá helyezte. MULATSÁGOK. * A Lorántffy Zsuzsánna egyesület táncz- estéJye. Az idei farsang egyik legfényesebb tánczmulatsága bizonyára a szatmárvármegyei Lorántffy Zsuzsánna egyesület tánczestélye .le^-z, mely hó 23-án fog lefolyni a »Pannónia« szálló dísztermében. A védnöknők díszes névsora a következő: Bakó Ignáczné, Böszörményi Zsig- mondné, Chorin Ferenczné, Csaba Adorjánná, Dezső Kálmánná, ifj, Farkas Antalné, Fogarassy Sándorné, Helmeczy Józsefné, Ilosvay Endréné, Jékey Ilona, Jékey Sándorné, Kovács Leoné, Kölcsey Jánosné, ifjú Losonczy Józsefné, Majos Károlyné, Moldován Lajosné, Sepsy Károlynő, Szentiványi Gyuláné, Uray Gézáné. Uray Ká­rolyné és Vajay Imréné. A védnöknőkön kívül városunk és vidékének nagysereg ifjúsága ké­pezi a rendezőség hatalmas gárdáját, mely a tervbe vett tánczmulatság sikerén jó eleve nagy buzgóságot fejt ki. EGYLET. * A Kölcsey-kör matinéja. A szatmári Köl- csev-kör irodalmi szakosztálya e hó 17-én va­sárnap délelőtt 11 órakor a városháza díszter­mében matinét rendez, melynek műsora a kö­vetkező : 1. Szavalat, előadja Simon Aurél. 2. Stoccatopolka, Muldertől, énekli Komái Margit, zongorán kiséri 7anódi Endre dr. 3. Felolvasás, tartja Majos Károly. 4. Impromtu, Reinholdtól, zongorán előadja Leitner Margit.

Next

/
Thumbnails
Contents