Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-14 / 10. szám
10 szám. Szatmár, csütörtök lis módon kifejezést a durva erőszak felelii fel“ háborodásának. Úgy látszik, hogy szatmári levegőt szívtak magukba tegnap a nagykárolyiak, mert. az egész választás lefolyása, a szemben álló pártok har- czi modora, taktikája teljesen ugyanaz volt, mint Szatmáron. Csak nemrégiben történt, hogy Nagg László alispán azt a vakmerő állítást koczkáztatta meg Tisza István előtt, hogy gróf Károlyi György egyhangú megválasztása Nagykárolyban biztosra vehető. Az eredmény aztán fellebbentette a fá- tyolt az elbizakodott, hetyke kijelentés alatt lappangott valóságról, mert ime az eredmény fényesen igazolja, hogy a függetlenségi eszme térfoglalása diadalmasan és feltartóztathatlanul halad előre a maga hóditó utján. A hatalom az ország egyik legtekintélyesebb mágnás családjának, a Károlyiaknak egyik — politikai szerepléséből eddig még ismeretlen ivadékát — Károlyi György grófot állította oda firmatáblának, mig vele szemben a zsurnalisztikának egy tiszta tollú harczosa, Varságh Zoltán dr. fővárosi hírlapíró volt a képviselőjelölt. És megindult az attakirozás, de nem egyenlő fegyverekkel. Egyik oldalon a tiszta, lélekben gyökerező szent meggyőződés, az elvek diadaláért való lelkesedett harcz volt a jelszó, a másik oldalon pedig : győzni minden áron ! Hogy mit tettek a hatalom emberei jelöltjük érdekében, annak felsorolására szűk volna lapunk egész terjedelme. Legyen elég megemlíteni annyit, hogy a hivatalos apparátus teljes erővel dolgozott, a pressió, az erőszak kitünően működött, csakhogy az áhítozott eredmény meg legyen. Nos, hát meg lett áz eredmény, llosvay Aladár főjegyző választási elnök d. u. 5 órakor megelégedetten jelenthette az ezernyi néptömegnek, hogy a gróf Károlyi Györgyre leadott 901 szavazat ellenében Varságh Zoltán dr. csak 781 szavazatot kapott és igy gróf Károlyi György 120 szótöbbséggel N agy károly országgyűlési képviselőjévé választatott. A néptomeg zajos abczugoíással felelt az elnöki kijelentéire, de tartózkodott mindén rendzavarástól. Ez hát az a hires győzelem ! Mi szatmáriak igen jól tudjuk, hogy az ilyen győzelmek minő segédeszközök felhasználásával jönnek létre. 2 1904.' jantiár í í. _________________ Rs ndelé! a bor vámját* I. A kereskedelmi miniszter leirata. Szatmár, január 13. (Saját tudósitónktól.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter az Olaszországgal létrejött megállapodás alapján ''rendeletet intézett a kereskedelmi és iparkamarákhoz! A rendelet elmondja, hogy 1903. évi deczember hó 31-e előtt kötött üzletek lebonyolithatása czéljából az olasz származású borok a fennálló feltételek és ellenőrzési módozatok mellett 100 kilogrammonkint 3 frt 28 krajczár vámtétellel (arányban) fognak bezárólag 1904. évi január hó 31-ig kezeltetni az esetre, ha azok az olasz kikötőkből szerződéskötés alapján vagy anélkül, 1904. évi január elseje előtt indíttattak útnak, vagy ha azoknak Olaszországból való kivitele 1904. évi január hó 1-je előtt kötött oly szerződés alapján történt, amely az illetékes olasz hatóság által igazoltatott és erre vonatkozó igazolványok az' ihlető cs. kir. konzuli hivatalok által 1904. január hó 30-ig láttamoztattak. A tőlünk Olaszországba azonos feltételek és körülmények mellett bevitt borok pedig 1904. január hó 21-ig a korábbi, hektoliterenként 5.77 lira, kedvezményes vám alá esnek. Egyébként a borforgalomra nézve az 1904. évi január hó 1-től kezdve kölcsönösen a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánás állapíttatván meg, a hozzánk Olaszországból behozatalra kerülő borokra épugv, mint a többi ! államokból származó borokra nézve, a fennálló ■ általános vámtarifa 20 arany forintos vámja fog ] alkalmaztatni. Végül a marsala jellegű borokra vonatkozólag átmeneti intézkedésként létrejött megállapodás értelmében 1904. évi január hó 31-ig részünkről a korábbi 3 frt 20 kr. kedvezményes vám mellett legfeljebb 2000 métermázsa hozható be. Ezen mennyiségbe azonban az 1903. évre mutatkozó 700 métermázsa behoza'ali többlet betudatván, a folyó év január hó folyamán tényleg legfeljebb 1300 métermázsa marsala bor lesz a kedvezményes vám mellett behozható. SZÍNHÁZ. S ZA TMÁRI H I RLAP ______ — A színház tűzbiztonsága. A csikágói borzalmas szinbázégés felhívta Tisza István, mint belügyminiszter figyelmét a magyarszin- házak tűzbiztonságára is. Leiratot intézett az összes vidéki városok rendőrkapitányaihoz, melyben utasítja őket, hogy a legszigorúbb utasításokat tegyék meg a színházak tűzbiztonságának megvédésére. Tankóczy Gyula főkapitány ezért értékezletet fog összehívni, hogy a szatmári színház tűzbiztonsága ügyében esetleg még szükséges intézkedések megtehetők legyenek. — (A doktor ur.) Molnár Ferencz nagysikerű bohózatát tegnap láttuk újra ebben a szezonban. A mulattató darab előadása kevés közönség jelenlétében folyt le, ami csak azt bizonyítja, hogy a bohózat Szatmáron már »le van játszva.« Az előadás különben pompás volt. A szereplők Lányi Irma, Bátossy, Papír, Garaú Pápai jeleskedtek,. Szentes János, kinek Puzsér egyik legjobb szerepe, minden jelenetben hangos nevetésre ragadta a közönséget. Nagy Sándor a rendőrfogalmazót játszotta zajos tetszéssel. T/íftKJI RGJ3JTF.-A. pikantéria,. A férj roppantul komoly. Négy esztendős házas létére soha egy kétértelmű tréfát nem ejtett el a felesége előtt. Az asszony pedig olyan, mint a többi asszony. Jól érzi mágát vidám menyecskék között, akik pajkoskodva sorolják fel bohó leánykori szerelmüket, azt a sok naiv, édes dolgot, ami fölött érett észszel isten úgyse csak mosolyogni lehet. Csak egy bántotta. Az, hogy az idősebb asszonyok még mindig nem veszik komolyan s olykor külön húzódnak — magukra hagyva a fiatalokat — suttogva beszélnek, jókat kaczagnak is. Kétségtelen, hogy valami jóizü pikantériát beszél el valamelyikük. Ha közeledni próbálnak, nyomban föl hangzik a tiltakozás : — Nem gyerekeknek való! Mintha biz négy-öt évnyi asszonykodással nem nőtték volna ki a gyermekczipőket! — Legalább tudnánk mi is hasonlókat! — sóhajtott fel az egyik. , A menyecske végre is gondolt nagyot. Odahaza előfogta az urát, elkezdte cziró- gatni. — Ugyan már, mondj valami pikáns viczczet/ Az nem igen akart kötélnek állani, húzódott, szabadkozott, ám asszonyi akaratnak olyan nehéz ellentállani. különösen ha az a kis akarnok négy évi házasság után az asz- szonyi szépség teljességébe jutott. — Ugy-e mesélsz ! — rimánkodott neki. — Hát Isten neki? -— tökölte el végre magát a komoly ember. És belekezdett egy szelíd, megborzongató hamiskás történetbe. — A menyecske azonban közbevágott: — Ne ezt mondd, hanem mást. Ezt ismerem még iskolás leánykoromból. ÚJDONSÁGOK. Heine. I. Királyleány jelent meg nékem, Szép halovánv királyleány. Ott ültünk, egymást átölelve, A zöldülő hárs oldalán. »Nem köll atyádnak trónja nékem/ Gyémánttal ékes koronád ! Kincsed se köll, én bus virágom, Csupán rád vágyom, csak terád / S O szól: hisz én halott vagyok már! Itt nyugszom némán, csendesen . . . Éjente járok csak tehozzád, — — Én hü szerelmesem. II. Madár dalolt. A hársvirág virágzott. Ragyogó kedvvel kaczagott a nap. . . Egy édes csók . . remegő karod átfont .. S én szilajul keblemre vontalak. Ősz lett. Levél alig maradt az ágon A napsugár is oda már, oda . . . Én : hideg daczczal szólok: isten áldjon! Te: sikkes bókkal iramodsz tova . . . Biró Artur. Az öreg- ZDon CPu-an, — Kellemetlen találka. — Egy szatmári ismert Don Juan levelet kapott egy szép özvegy asszonytól, a melyben találkozóra hívja. Elegáns zsentri a Don Juan. A férfikor sok világos esztendeje suhant ugyan már el felette, de azért még mindég imponál délczeg férfias alakja. Don Juan pontos ember, betartja rendesen az asszonyoknak adott ígéretet Sajnos, az asz- szonyok feledények, szórakozottak s a kinek udvarát nem egy de több lovag díszíti, az nem tudja evidencziában tartani a pásztorórák idejét. A mi Don Jüanunkat is kellemetlen helyzetbe hozta bájos özvegyének szórakozottsága. Pontos időben megjelent hölgyének lakásán s a szobacicustól engedélyt kért a bebo- csáttatásra. A mosolygó szemű hunczut szobalány talán először jött életében zavarba. Ötölt, hatolt, magyarázni szeretett volna egy és más dolgot, de nem tudott okosabbat mondani, mint: — Nem lehet bemenni. — Nem lehet, — riadt fel a Don Juan sötéten. — Vájjon miért nem lehet? — Hát, hát . . . azért nem lehet, mert a nagyságos ur fia van odabent! Az öreg dón Juan mélabusan tekintett maga elé. Aztán eszébe jutott a levelek hullása, daruk távozása, az ifjú kor virágának elhullása. Feltette kalapját s csak annyit mondott: — Ha a fiam van oda bent, akkor én természetesen felesleges vagyok. Szólt és ruganyos léptekkel eltávozott. * Kristóffy József. Lapunkból értesült a vármegye közönsége legelőször arról, hogy gróf Tisza István miniszterelnök Szatmár vármegyét és Szatmárvárosát Kristóffy Józseffel, mint főispánnal megajándékozta. A hir hihetetlen gyor- sasággal terjedt el megyeszerte, de nyomába» seholsem gyújtottak örömtüzeket, hanem fájdalmas rezignáczióval — mondhatni egyértelmüem -— konstatálták, hogy a kormányelnök ezúttal a jó karálnak kívánt szívességet tenni és igy a főispáni méltóság adományozása, nem a kividé
