Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-12 / 8. szám

Szatmár, iS04^ Januán* 12. Kedd. Harmadik évfolyam öfszfíní'’ A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEi FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házho7. hordva: i Vidékre postán küldve: Egész évre !2 K. I Negyedévre 3 K. j Egész évre 16 K.l Negyedévre 4 I<. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fel évre . 8 K.|F.gy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr (4 fill.1 Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAOÓHIVATAL : Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők A vidéki városok. Szatmár, jan. 11. A miniszterelnök és a kereskedelem­ügyi miniszter beszéltek a fővárosról és a városokról. Az utóbbi gazdasági oldaláról fogta fel a kérdést, a mely úgy látszik, nemcsak nálunk éget, de odafenn is. He­lyes. A városok sorsa csakis úgy fordul jóra, ha a gazdasági szempont lesz a dol­gaik intézésében az irányt adó. Csakhogy a kereskedelemügyi miniszter nem igazi világításban látja a városok helyzetét, mi­kor a vidéki városok és a főváros között párhuzamot von. Ez a nagyon okos, tar­talmas, sokat tudó és mindenekfölött a gya­korlati politikát szolgáló kiváló államférfiu téved, mikor azt jelenti ki, hogy a vidéki városok kedvező helyzetben vannak, a fő­város pedig sínylődik. Hogy a főváros sínylődik, az igaz lehet; de nem áll az, hogy az anyagi helyzet a vidéken a két utóbbi esztendő jó termése folytán határo­zottan jobb lenne, mint volt pár év előtt. A vidéki városok lakosságának a helyzete a valóságban sokkal rosszabb, mint egy­két esztendővel ezelőtt volt. Ha a keres­kedelemügyi miniszter ur hivatásánál fogva újból fog érdeklődni ezeknek a városok­nak a helyzete iránt, befogják előtte iga­zolni a tények, hogy ha áll az, a ' mit a fővárosról mondott, az legalább is ugyan­olyan mértékben áll a vidéki városokról is. Bizony idekünn a perifériákon épen olyan szoros kapcsolatban van a váro­sok érdeke az ipar és a kereskedelem ér­dekével, mint odafenn és aki az ország helyzetéi elfogulatlanul nézi, az tudja, hogy a vidéki városok lakossága csak a legnagyobb erőfeszítéssel képes magát fenn­tartani és ez a létfenntartás annál nehe­zebb, mert a vidéki városok nem támasz­kodhatnak — a hogy a főváros támaszko­dik — az egész országra, hanem csak egy anyagilag kimerült szőkébb vidékre, amely nem képes az ipar és a kereskedelem pros­perálásának feltételeit bizlositani. Ami ke­reskedőink épen úgy vannak, mint a fő­városiak: igazán csak a vis inertiaenél fogva képesek magukat fenntartani, mert a vidéken még jobban hiányzik az a bi­zalom, a mely minden nagyobb kereske­delmi vállalat létesítésére szükséges. Na­gyon kívánatos azért, - hogy a kormány tagjai ne hitessék el magukkal, miszerint a vidéken még megtudnak élni az embe­rek, de ha a főváros helyzetével foglal­kozva, azt rossznak találják, higyjék el, hogy a vidék helyzete még rosszabb. És miután a főváros szivébe özönlő összes véredények tartalmánál fogva mégis csak a vidékből táplálkozik: ha a főváros nagy­ságát tartják szem előtt, teremtsenek erős vidéket, hogy az a fővárost is erősíthesse. Kifejtette a miniszterelnök, hogy so­káig nem tudta megérteni, mi az oka an­nak, hogy a polgárságot a közügyek iránt átható meleg érdeklődés, az államhatalom intézői részéről jövő teljes támogatás, az országos közügy, s a városi közügy közötti kapcsolatot illető helyes érzék megléte da­czára a főváros közügyei egy czirkulus vi- tiózusban mozognak s abból nem képesek kiszabadulni. Azt mondta a miniszterelnök, hogy most már érzi a konstatált sajnála­tos jelenséget. Nem más az szerinte, mint hogy a kormány jóakarata sokszor »vég- zetszerü rendszerességgel« ellenkező irány­ban mozog, mint a polgárság autonóm erőkifejtése. Nagyon fontos, hogy a minisz­terelnök, aki egyszersmind belügyminiszter is, igy fején találja a szeget és ehhez csak az kell még, hogy a mit ilyen jellemzete- sen jelöl meg, abból le is vonja a követ­kezményeket. És pedig nemcsak a fővá­rosra, de a vidéki városokra nézve is. — Nem szabad tovább megengedni, hogy »végzetes rendszerességc-gel a polgárság autonom törekvésével ellenkező irány ural­kodjék a belügyminisztérium városi osztá­lyában. Ennek az iránynak mi is sok hát­rányát tapasztaltuk már; vége kell, hogy érjen az. Vagy van autonómia, vagy Faschó­TARCZA. jsritlk:a. és a, színészek. Színészek a szerepeikről. Kedves Szerkesztő barátom ! Melyik a legkedvesebb szerepem — kér­dezed és miért ? — Ha a bajuszom még a he­lyén díszelegne, büszkén, felemelt fővet csak ennyit mondanék: — Nem is csók a csók Ba­jusz nélkül, csak afféle csemczegés; — de igy simára borotvált arczczal, mi lehetne a vála­szom ! Szeretek én minden szerepet, ha a kö­zönség engemet szeret abban, a közönség tet­szése avatja fel az én szerepeimet legkedveseb­bekké. Többet nem akarok Írni sem magamról, sem a szerepeimről, vagyis inkább nem merek árai. Kritikus vagy, jobb ha hallgatok. Nagy Sándor. * Azt kérdik önök szerkesztő urak, hogy mi ■•a legkedvesebb szerepem? Hát nem gondolják: »Lili«, ez az édes, bájos operette, a melyben •'először léptem a világot jelentő deszkákra. Ha elgondolom, hogy milyen lámpa lázam volt, még most is dobog a szivem a félelemtől. Talán azért szeretem ezt a szerepemet olyan nagyon, mert ebben a darabban arattam a — színész legna­gyobb fizetését — az első tapsokat. Hü is va­gyok »LilHhez, mert ha egy [társulatnál fellé­pek, mindig őt választom, mert tőle várom a si­keremet. Azt hiszem még sokszor énekelem . a kit imádok egy tüzér! — de megsúgom önök­nek, hogy most nem tüzért imádok, hanem — . . . de ezt máskor fogom elmondani,—jó lesz ? Sziklay Blanka. * Legkedvesebb szerepem — bár csodálatos­nak látszik — sohasem volt, s ma 20 év után, hogy szerepkört választottam t. a. statiszta szerepkörre adtam magam, ezek most az én leg­kedvesebb szerepeim. Hogy miért ? — kérdezzék meg a direktort. Bátossy Endre. * Tisztelt Szerkesztő ur ! Hogy melyik a legkedvesebb szerepem ? »Lili.« Hogy miért? — Mert ezzel a szereppel léptem a világot jelentő deszkára először; ezzel a szereppel arattam az első sikert, szóval ez az én első és legkedvesebb ideálom. Üdvözlettel : Reviczky Rózsi * Hogy melyik a legkedvesebb szerepem ? Hoffmann! Hogy miért? Azérí mert a szerep magában véve is gyönyörű, meg aztán egyszer két szál rózsát kaptam érte, amiket legédesebb emlékeim között tartogatok, mint egy szép idő­nek hervadhatatlan, vissza-visszatérő csodás va­rázslatát. Toronyi Gyula. * Kedves Szerkesztőm ! Azt kérdezted, hogy melyik a legkedvesebb szerepem. Fájdalom, még idáig nincs, mert mint kezdőnek nem is lehet, de remélem, hogy ez a szerep nélküli idő rövid lesz . . . Hived: Györffi Than Mariska. ßapisöadi czipöpaftíápáf ajánljuk a í. neoo- ßözönsegrteß, mini íegoícsóöB Beoásápíási - Joppásf. , „ ZE^Iötz;Testien a, Pannónia szállód.a. mellett. iSzatmár és -vld-éke leg,nag*37-o’b'b czipőraktára Megérkeztek a téli idényre megrendelt úri-, női- és gvermekezip-ők és csizmák a legjobb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents