Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-10 / 7. szám
i Szatmár, 1904-, január 10. Vasárnap. ■fri. : "t Harmadik évfoifam 7. széni. . eV’ A SZATMÁR! és SZATMÁRMEGYO FUSSETLEilSEal ás 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házho» hordva: •Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. \ Egy hóra I K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.'! Vidékre postán küldve: Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjeleni* * * mindennap, hétfő es Ünnep után való napolt kivételevei SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az elöiizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők Korteshaiigok. Szatmár, jan. 9. Nein igen fér kétség ahoz a föltevéshez, hogy még ez év tavaszán uj választások lesznek. E föltevés alaposságát támogatja igen sok körülmény, melyek a minden figyelmet lekötő, vagy ha úgy tetszik, az országos érdeklődést károsan deprimáló s végnélkülinek látszó válság közepette, mint mellékes jelenségek tűnnek ugyan fel, de a melyek lényegükben a politikai alakulások közel jövőjében a döntő erők szerepét fogják játszani. Első helyen áll e jelenségek között a Tisza István gróf miniszterelnök gyors szervezkedése, mely különösen nyilvánul a főispán menesztésekben s újak kinevezésében. Nem a tény szokatlan ebben a dologban, hanem a kivitel. Soha annyi kiskorú politikus nem kapaszkodott az ugor- kafára, mint most a Tisza István gróf pár hónapi miniszterelnöksége alatt. A züllésnek indult parlamenti életnek a közelmúlt idők szellemében való restaurálása a Tisza István gróf legközelebbi czélja, ez lesz kortes jelszava s megbízható főispánjainak feladatát e jelszónak a nemzi-ti többségre erőszakolása fogja képezni. TARCZA. Isritilsa. és aszinészek, Szinészek a szerepeikről. Egyszer egy régi, elsárgult lapokból álló könyvet forgattam. Valami kritikai folyóiratnak volt bekötött példánya, a melyben a régi nagy színészekről olvastam kritikákat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kritikák mind elismerőek voltak, Egyik-másik — emlékszem — Megyerit úgy »lehúzta,« hogy mai színész például olyan kritika után feltétlen főbe lőné a kritikust. A szinészek társaságában ritka eset, hogy másról esnék szó, mint a kritikáról. Ha jó, ha rossz, szidják a kritikust, a szerkesztőt, a kritikus keresztapját és egyáltalán az újságírónak minden néven nevezendz nemzetségét. Ugyan, ugyan hát mi is az a kritika ? Kinek szól az, mire való az ? No Hát itt van a tévedés. A színész ember rendesen azt hiszi, hogy a kritikus az ő számára Írja a kritikát akkor is ha jó, akkor is, ha rossz. Pedig nem áll, soha a színésznek, hanem mindig a színészről a közönségnek. Ez a téves felfogás, nagyon természetes, — örökös békétlenséget támaszt a szinész Hogy mennyire sikerül ez a munka ? Hogy a letűnt évben feléledt nemzeti többségnek lesz-é elég erkölcsi ereje megőrizni akaratának, meggyőződésének szabad folyását? Mind olyan kérdések, melyekre a választ csak a kész eredmény fogja megadni. E kérdéseknek tehát elébe vágni fölösleges. Szükséges azonban foglalkoznunk azokkal a brutális korteshangokkal, melyek az előre -sejthető választásokat pertraktálva, a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt rovására akarnak érvényesülni a harcz hevétől még mindig izgult közvélemény oly irányú megtévesztésével, hogy a nemzeti kivánalmaknak a hadsereg nyelvét illetőleg makacsul és immár több mint egy esztendeje ellenálló parlamenti többségnek, a kormánypártnak bűnét a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártra igyekeznek áthárítani. Aljas fegyver ez, a mely ellen a védekezést valóban csak a közhangulat, izgatottsága teszi szükségessé, mert egyébként a józan magyar gondolkozást ilyen fegyverekkel tévedésbe ejteni nem lehet. Mint minden politikai tényt, úgy a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártnak a nemzeti küzdelemben tanúsított legújabb magatartását is bírálni lehet. Sőt kell! Ez a párt a hazáját igazán szerető, hazája függetlenségéért és boldogságáért lángoló magyar léleknek, magyar meggyőződésnek, felfogásnak letéteményese, politikai tényei tehát nem szorulhatnak a rejtegetésre. Képezheti tehát bírálat tárgyát e legújabb ténye is, de a bírálat végeredménye más nem lehet, mint annak beismerése, hogy a párt alkotmányjogi tekintetekből felhagyva a rendkívüli fegyverekkel való küzdelemmel, visszavonult egyelőre ismét arra a közjogi alapra, a mely létének fundamentuma. A pártot ebben az elhatározásában más, mint az önzetlen megfontoltság nem vezetne és felháborodással kell tiltakoznunk a politikai kalandoroknak a közvélemény megtévesztésére irányuló perfid munkája ellen, kik a fellovagolt közhangulat hátára kapva, szóban és sajtóban gyanúsítanak s hirdetik egyedül üdvözítő voltukat. Szatmár, jaiiuár 9. A szatmári főispán-kérdés. Lapunk tegnapi számában megczáfoltuk a fővárosi lapoknak azon hírét, hogy a szatmári főispánsággal kapcsolatosan Szatmár-Németi város külön főispánt fog kapni. A főispáni kérdésben — mint biztos forrásból értesülünk — eddig még nem történt dönés újságíró között. A színlelt öröm alatt folyton ott lappang a harag, a gyülölkedés, a mely izzik még akkor is, ha már egyáltalán nincsen ok reá. A szinész a gyűlölködését rendesen azzal mutatja ki, hogy igy szól: — Eh, mit ilyen pimasz újságot nem olvasok ! Bezzeg a dolog mindig a következő . Az első szinész karöltve megy a másikkal az utczán. Rettenetesen szidják az újságot, a kritikust, a szerkesztőt, a nyomdászt, a nagyapákat, a keresztmamákat és a nagynéniket — Én bizony nem olvasom azt a rongy lapot — szólt az egyik. — Én se, megint levágott, — szól a másik. Egyszerre egy rikkancs kerül elibük és újságot kínál. A két szinész mohón kap a lap után, kifizetik az árát és nagysebesen egy kapu alá vonulnák. Olvasnak. Az arezukra van irva, mi áll az újságban. * No de elég ebből ennyi. Nem csak az újságíró kritizál, kritizál a szinész is. A színművészet az a mező, a melyen a leggyorsabban lehet a hirt, a dicsőséget aratni. Az előadó művésznek a szive, a lelke össze forr egy szereppel, a melylyel rendesen a közönség közelébe férkőzött. Megkérdeztük a társulat tagjait, hogy egyiknek másiknak mi a legkedvesebb szerepe és miért9 A kérdésre im hol a válaszok: (b. s.) Kedves Szerkesztő ur! Egyszerű kérdés s higyje mégis, Legyen segítségemre bár az ég is — Felelni erre oly nehéz nekem; Melyik hát a legjobb szerepem?. Zavarban vagyok . . . nézze kérem, Arczomba is fut már a vérem ! A szót kimondani ah! alig merem, Pedig legédesbb, bűvös szerepem, E szóba rejlik, jaj ! . . a szerelem ! . . * Ne haragudjon szerkesztő ur, Vallomást tennék, hogyha folytatom, S minek tudják meg annyi ezren, Hogy ... Ne tudja más — nem akarom! Márkus Aranka. v A legkedvesebb szerepem a »Báránykák«- ból a »Fánny.« Hogy miért? — erre egész határozottan nem tudok felelni, csak azt tudom hogy az a légkör megbódit, magával ragad, hogy egész este olyan különös, csodálatos hangulat- ban vagyok, a II. felvonásbeli párna kupié daZE^öz-vetlen a, Pannónia szálloda. mellett. karlsBadi czipőrakíáráf ajánljuk a f. dcdő- közönségnek, mini íegoícsóBB Beuásáríási - ■ forrást. 1 Szatmár és ■'trld-ékie leg'na.g'jro'b'b cz;ipőra,ictá.ra. Megérkeztek a téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermekczipäk és csizmák a legjobb kivitelben.
