Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-08 / 5. szám

190-Í. január 8 S 2A T M Á R 1 HÍRLAP 5 szám. Szatmár, péntek Kerekes Dániel, Gillyén Józpef. ds. Törzsök Gl­ibly, Kereszteni.-. András. Poszvek Nándor, Vásár­helyi Miklós /fzfllőbirtokospk­Az értekezletet vezető Bartha Kálmán gazd. tanácsq& részletesen^ ismertetvén a ma­gyaréi szőllőj^azdák országos egyesülete alftp- aza^yaitr-IOánlQtta a gzöl^ßhirtokesok^ak, hogy az egyesületbe tagul lépjenek be s tegyék le­hetővé a szatmári borvéki bizottság megalaki tását, mert csak igy tarthatja elérhetőnek azt, hogy szőlőhegyünk az egyesület áldásos mű­ködése eredményeiben és részesüljön. Aá értekezlet az előterjesztést elfogadván, szőllömivelésünk fejlesztés* s borunk kedvezőbb értékesítése czéljáhől szükségesnek mondotta ki a szatmári borvidéki bizottság megalakítását s •a tagsági nyilatkozatot a jelen voltak azonnal aláírták. A borvidéki bizottság megalakításának elő­feltétele, hogy legalább ötven tág e vidékről az egyesületbe beiratkozzék. Ezért mig ötven tag beiratkozva nincs, a dolog csak előkészítés stádiumában van s addig az aláírás nem köte­lez semmire, miért is az értekezlet tagjai ily értelemben Írták alá az ivet s elhatározták, hogy a szükséges szám elérésére felhívják isme­rőseiket. Eddig öt iv van kibocsátva, dr. Ke- resztszeghy Lajos, Nagy Endre, dr. Kölcsey Fe- rencz és Bartha Kálmán uraknál, kik a tag- gyüjtést elvállalták. Felkérjük összes szőlősgazdáinkat, hogy •zen szőllömivelésünk s borászatunkra igen fontos mozgalmat támogassák s tegyék lehetővé a helyi borvidéki bizottság megalakítását. Az egyesület alapszabályai Bartha Kálmán gazdasági tanácsosnál megtekinthetők Ki lesz a szatmári színigazgató? Néhány szó a szinügyi bizottságról. Szatmár, január 7. A közönségnek érdekében áll tudni, hogy a jövő színi saisonban kinek az igazgatása alatt működő társulat fog a szatmári színházba be­vonulni ? Érdeke, mert a közönség az, mely pá­ratlanul álló támogatásával anyagi és erkölcsi áldozatot ad a színtársulatnak, hogy ennek elle­nében komoly és művészeti becscsel biró élve­zetes előadásokban legyen része. Már a kérdés feltevése magában hordja a közvélemény Ítéletét Krémer Sándorral szemben, a ki ismerve az ellene megnyilatkozó hangulatot, jónak látta a’jövő saisonra a szabadkai színházra benyújtani pá­lyázatát. ügy látszik, hogy Krémer Sándor ezen té­nyével önmaga is elismerte, hogy a szatmár— eperjesi szinikerület nagy felelősséggel járó igazgatói teendőinek ellátására nem érzi magát elég erősnek. Sajnos, a tapasztalat tényleg azt igazolja, hogy Krémer Sándor szinigazgatói quali- t&sai a fejlettebb Ízléssel biró szatmári müértő közönség igényeit egyáltalában nem képesek ki­elégíteni. Szervező talentuma egyáltalában nincs. Ez az oka annak, hogy több szerepkör most is betöltetlen. Ez az oka, hogy majdnem hat heti itt léte után — nem szólva a múlt évről — olyan sijány műsorral lép nap-nap után a kö­zönség elé, mely mindennek nevezhető, csak re­pertoárnak nem. Operette és operette. Ez az ö tudománya. De sem egy dráma, társadalmi szín­mű, klasszikus darabok, vígjátékok a Krémer műsorában fel nem találhatók. Tessék össze­számlálni hány előadás volt eddig és hány volt abban a dráma vagy vígjáték ? Megdöbbentő eredményre jutunk. Krémer Sándor azonban tudja mit csinál, ö éppenséggel nem gondol arra, hogy neki, mint magyal színigazgatónak hivatása is. volna, mert neki csak czélja van : minél több aeufolt ház. És ez a törekvése, úrrá tette szinházank­ban át operettet, mely szép zenéje — no meg az erkölcsrontó frivolsága rhiatt! — vonzza a közönséget, mi által a komolyabb drámairoda­lom értékes termékei után vágyó közönségnek nem nyílik alkalma, hogy azokat megismerhesse és megélvezhesse. A szegény, filléreit készséggel áldozó kö­zönség pedig néma megadással kénytelen tűrni a színigazgató egoisztikus törekvéseit és tekin­tete a szinügyi bizottság felé fordul, mely hivatva lenne ez abnormális állapotokon segiteni. A szinügyi bizottság más városokban komoly in­téző tényező, ‘tekintélynek örvendő faktor, a ki mindent, lát, mindent megfigyel és ennek alap­ján cselekszik. Nálunk azonban a szinügyi bi­zottság csak egy fixa idea, egy eszme, egy fo­galom, a mely él ugyan a köztudatban, de hiányzik belől* az elhatározási és cselekvő ké­pesség. Szóval nincsen akarata. Hagyja a dol­gokat a maga szabadjára, hiszen valahogy majd csak lesz. Az azonban nem jut eszébe a szinügyi bizottságnak, hogy Krémer Sándor urnák bizo­nyos direktívákat írjon elő, melyeket aztán vele be is tartasson, hanem Szatmár város és egész vidékének színházba járó közönségét kiszolgál­tatja egy ember önkényének. A múlt tapasztalatai szolgáljanak intő pél­dául a jövőre néxve. A szinügyi bizottság a tör­vényhatóság megbízottja. A törvényhatóság pedig maga a hivatalos város A szinügyi bizottság tehát magát a várost képviseli és igy erkölcsi kötelessége a város színművészeti érdekeit köz- megelégedésre megvédeni. Erre pedig most alkal­ma nyílik. A szinügyi bizottság legközelebb fog dön­teni abban a kérdésben, hogy a jövő saisonban ki legyen a szatmár—eperjesi szinikerület igaz­gatója. Krémer Sándor Szabadkára pályázott és ha időközben visszavonta is pályázatát és ismét Szatmár város kegyeiért eseng, úgy a szinügyi bizottságnak bizonyára lesz érzéke ahhoz, hogy az igy benyújtott pályázatra mit válaszoljon. Tudtunkkal azonban Szatmárra Andorffy Péter, a pozsonyi színház kiváló művésze is pá­lyázik, a kinek szervezői és rendezői talentumát országszerte előnyösen ismerik. Andorffy Péter rendelkezik mindazon anyagi és erkölcsi eszkö­zökkel, melyek teljes garancziát nyújtanak arra nézve, hogy a Szatmár—eperjesi szinikerület igazgatása az ő kezében a legjobb kézben lenne. Andorffy Péter ajánlatát már be is terjesztette, a szinügyi bizottság tehát azzal köteles érdem­legesen foglalkozni. Mindenesetre meglepő, sőt a város megki- sebbité*e, ha egy olyan szinigazgatót, mint Kré­mer Sándor, a ki innen menni akart, — ha ugyan komolyan akart! — eiőszakkal itt akar­janak tartani, mig egy másik ambicziózus pá­lyázó előtt pedig egyszerűen ajtót csukjanak. Krémerről már tudjuk, hogy jobbat nem adhat, a közönség igényeit kielégíteni nem tudja tőle tehát mit sem várhatunk. Andorffy Péter azonban olyan programmal jönne be Szatmárra, mely a közönség legvérme- sebb igényeit is kielégítené és csak ekkor látná a közönség, hogy mi a különbség szinigazgató és szinigazgató között! SZÍNHÁZ. f 4 j.* • évből ä szíts művészet rögös, nagyon tövise* pá­lyáján 25 évet töltött el. Kivánjuk, hogy * mennyi kaczajt fakasztott Ő másoknak az ajkain, annyi örömet és boldogságot leljen az életben. — (A tavasz.,) A közönség nagy érdjeklö*­dése mellett folyt le a » Tavasz* harmaéifc előad*» is. Az operett bájos könnyed zenéje most is megtette hálását. A szereplők k-itünő kedvvel! játszottak. Készséggel konstatáljuk, hogy Komat Margitnak Anna szobaleány egyik legjobb sze­repe. — Reviczky, Tábori, Szentes, Szabó Marít Papír kitűnőek voltak. — Márkus Aranka har­madik felvonásbeli betétjével újra igazi műélve­zetet nyújtott a közönségnek, a mely hatalmas tapsviharral honorálta művészetét. — Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy a lapunk­ban is jeliéit »Fénybogárka« betét helyett mást énekelt. Nem hagyhatjuk pedig azért, mert la­punkban jeleztük, hogy Márkus Aranka a «Ta­vasz« előadásán a »Fénybogár« dalt fogja éne­kelni. A közönség nagy része tehát várta is & dalt, a melyet azoaban nem hallott. Az ilyen elhallgatásokért aztán rendesen az újságot éri a vád, hogy nem mond igazat. Mi a közönség szolgálatában állunk, kötelezettségeink vannak velük szemben s e kötelességeink teljesítéséről pedig sohasem akarunk megfelejtkezni. — Épen ezért a jövőben óvakodni kell az ilyen félreve­zetések megismétlésétől. (sz. 5.) — (A nagymama.) Krémer Sándor tegnap­este végre alkalmat adott a közönségnek, hogy a magyar klasszikus drámairodalomnak egyik kiváló gyöngyét, Csiky Gergely örökszép vígjá­tékénak a »Nagymamádnak előadását nézhesse végig. Mint a szomjazó a hűsítő ital után, úgy vágyott már a közönség ezen igazi, zamatos ma­gyarsággal, ötlettel és bámulatos rutinnal megirt mestermü előadása után. A tegnap esti előadás azonban keserves csalódást hozott. Bizonytalan­ság tapogatózás, késések, szerep nem tudások és izetlen viczczelődések valósággal élvezhetlenné tették az előadást. Az egyes szereplők bosszantó felületességgel és sértő slendriánsággal álltak ki a pódiumra, mintha csak valami énekes bohóza­tot kellett volna bemutatniok, ahol a rögtönzé­sek, extemporizálásokkal szemben a közönség szemet huny. Garai Ilus az egyedüli, aki dicsé­retes ambiczióval felelt meg szerepének, mely­nek minden egyes részletét hatásosan kiaknázta. Nagy Sándor és Bátosi Endre érdemelnek még. elismerést. Bátosiné a czimszerepben gyönge volt. Járása ruganyos, beszédje erőteljes, érczes, arcza fiatalosan üde volt. A fehér paróka nem elég az illúzióhoz, ahhoz alakítás is kell. Tábori Pfeffer­korn volt. Minden szerepében az Szentes Jáno* szerep nemtudással küzdölt. Györfi Mariska igye­kezettel játszott. A többi szereplő nem érdemel említést. Közönség kis számmal. s. k. ÚJDONSÁGOK. Szentes Janesi 43 éves. Tegnap este szűk baráti körben, de az igazi szeretet melegével a szivükben ünnepelték Szentes Jancsit abból az alkalomból, hogy 43 éves lett. — Ebből a 43 Feüi ivás elöf'i zeté-re. Az újév beköszöntésével harmadik évfolya­mába lépett a »Szatmári Hirltpi. Az elmúlt időre bátran mondhatjuk, — büszkén tekinthe­tünk vissza, mert a »Szatmári Hírlapu minden­kor lankadhatatlan erővel, az igazságba vetett hit elsiántságával állott abba a sorba, a mely kitartással küzd mindenki jólétéért. A »Szatmári Hírlap« az országos politikai; elvek hirdetése mellett sohasem feledkezett mjeg arról, a mi bennünket közelről érdekel. Szatmár város és Szatmárvármegye törekvései,mozgalma, ha a köz javát czélozták, mindig bátor volt, szó­kimondó harezosra találtak a »Szatmári Hir- /qp« ban. így leszünk ezután is. Ez az újság fi báli idényre Vim/ GYTl A a lonrniííKK * -LJ A ' Aj VJ A V_J XX megérkeztek a legújabb 1 " szalon szövetek posztó és gyapjuszőoef üzletében valamint a legújabb X Báli meííéngefi is. X ■xstaeár, Deák rár, FreamA hás.

Next

/
Thumbnails
Contents