Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-08 / 5. szám
190-Í. január 8 S 2A T M Á R 1 HÍRLAP 5 szám. Szatmár, péntek Kerekes Dániel, Gillyén Józpef. ds. Törzsök Glibly, Kereszteni.-. András. Poszvek Nándor, Vásárhelyi Miklós /fzfllőbirtokospkAz értekezletet vezető Bartha Kálmán gazd. tanácsq& részletesen^ ismertetvén a magyaréi szőllőj^azdák országos egyesülete alftp- aza^yaitr-IOánlQtta a gzöl^ßhirtokesok^ak, hogy az egyesületbe tagul lépjenek be s tegyék lehetővé a szatmári borvéki bizottság megalaki tását, mert csak igy tarthatja elérhetőnek azt, hogy szőlőhegyünk az egyesület áldásos működése eredményeiben és részesüljön. Aá értekezlet az előterjesztést elfogadván, szőllömivelésünk fejlesztés* s borunk kedvezőbb értékesítése czéljáhől szükségesnek mondotta ki a szatmári borvidéki bizottság megalakítását s •a tagsági nyilatkozatot a jelen voltak azonnal aláírták. A borvidéki bizottság megalakításának előfeltétele, hogy legalább ötven tág e vidékről az egyesületbe beiratkozzék. Ezért mig ötven tag beiratkozva nincs, a dolog csak előkészítés stádiumában van s addig az aláírás nem kötelez semmire, miért is az értekezlet tagjai ily értelemben Írták alá az ivet s elhatározták, hogy a szükséges szám elérésére felhívják ismerőseiket. Eddig öt iv van kibocsátva, dr. Ke- resztszeghy Lajos, Nagy Endre, dr. Kölcsey Fe- rencz és Bartha Kálmán uraknál, kik a tag- gyüjtést elvállalták. Felkérjük összes szőlősgazdáinkat, hogy •zen szőllömivelésünk s borászatunkra igen fontos mozgalmat támogassák s tegyék lehetővé a helyi borvidéki bizottság megalakítását. Az egyesület alapszabályai Bartha Kálmán gazdasági tanácsosnál megtekinthetők Ki lesz a szatmári színigazgató? Néhány szó a szinügyi bizottságról. Szatmár, január 7. A közönségnek érdekében áll tudni, hogy a jövő színi saisonban kinek az igazgatása alatt működő társulat fog a szatmári színházba bevonulni ? Érdeke, mert a közönség az, mely páratlanul álló támogatásával anyagi és erkölcsi áldozatot ad a színtársulatnak, hogy ennek ellenében komoly és művészeti becscsel biró élvezetes előadásokban legyen része. Már a kérdés feltevése magában hordja a közvélemény Ítéletét Krémer Sándorral szemben, a ki ismerve az ellene megnyilatkozó hangulatot, jónak látta a’jövő saisonra a szabadkai színházra benyújtani pályázatát. ügy látszik, hogy Krémer Sándor ezen tényével önmaga is elismerte, hogy a szatmár— eperjesi szinikerület nagy felelősséggel járó igazgatói teendőinek ellátására nem érzi magát elég erősnek. Sajnos, a tapasztalat tényleg azt igazolja, hogy Krémer Sándor szinigazgatói quali- t&sai a fejlettebb Ízléssel biró szatmári müértő közönség igényeit egyáltalában nem képesek kielégíteni. Szervező talentuma egyáltalában nincs. Ez az oka annak, hogy több szerepkör most is betöltetlen. Ez az oka, hogy majdnem hat heti itt léte után — nem szólva a múlt évről — olyan sijány műsorral lép nap-nap után a közönség elé, mely mindennek nevezhető, csak repertoárnak nem. Operette és operette. Ez az ö tudománya. De sem egy dráma, társadalmi színmű, klasszikus darabok, vígjátékok a Krémer műsorában fel nem találhatók. Tessék összeszámlálni hány előadás volt eddig és hány volt abban a dráma vagy vígjáték ? Megdöbbentő eredményre jutunk. Krémer Sándor azonban tudja mit csinál, ö éppenséggel nem gondol arra, hogy neki, mint magyal színigazgatónak hivatása is. volna, mert neki csak czélja van : minél több aeufolt ház. És ez a törekvése, úrrá tette szinházankban át operettet, mely szép zenéje — no meg az erkölcsrontó frivolsága rhiatt! — vonzza a közönséget, mi által a komolyabb drámairodalom értékes termékei után vágyó közönségnek nem nyílik alkalma, hogy azokat megismerhesse és megélvezhesse. A szegény, filléreit készséggel áldozó közönség pedig néma megadással kénytelen tűrni a színigazgató egoisztikus törekvéseit és tekintete a szinügyi bizottság felé fordul, mely hivatva lenne ez abnormális állapotokon segiteni. A szinügyi bizottság más városokban komoly intéző tényező, ‘tekintélynek örvendő faktor, a ki mindent, lát, mindent megfigyel és ennek alapján cselekszik. Nálunk azonban a szinügyi bizottság csak egy fixa idea, egy eszme, egy fogalom, a mely él ugyan a köztudatban, de hiányzik belől* az elhatározási és cselekvő képesség. Szóval nincsen akarata. Hagyja a dolgokat a maga szabadjára, hiszen valahogy majd csak lesz. Az azonban nem jut eszébe a szinügyi bizottságnak, hogy Krémer Sándor urnák bizonyos direktívákat írjon elő, melyeket aztán vele be is tartasson, hanem Szatmár város és egész vidékének színházba járó közönségét kiszolgáltatja egy ember önkényének. A múlt tapasztalatai szolgáljanak intő például a jövőre néxve. A szinügyi bizottság a törvényhatóság megbízottja. A törvényhatóság pedig maga a hivatalos város A szinügyi bizottság tehát magát a várost képviseli és igy erkölcsi kötelessége a város színművészeti érdekeit köz- megelégedésre megvédeni. Erre pedig most alkalma nyílik. A szinügyi bizottság legközelebb fog dönteni abban a kérdésben, hogy a jövő saisonban ki legyen a szatmár—eperjesi szinikerület igazgatója. Krémer Sándor Szabadkára pályázott és ha időközben visszavonta is pályázatát és ismét Szatmár város kegyeiért eseng, úgy a szinügyi bizottságnak bizonyára lesz érzéke ahhoz, hogy az igy benyújtott pályázatra mit válaszoljon. Tudtunkkal azonban Szatmárra Andorffy Péter, a pozsonyi színház kiváló művésze is pályázik, a kinek szervezői és rendezői talentumát országszerte előnyösen ismerik. Andorffy Péter rendelkezik mindazon anyagi és erkölcsi eszközökkel, melyek teljes garancziát nyújtanak arra nézve, hogy a Szatmár—eperjesi szinikerület igazgatása az ő kezében a legjobb kézben lenne. Andorffy Péter ajánlatát már be is terjesztette, a szinügyi bizottság tehát azzal köteles érdemlegesen foglalkozni. Mindenesetre meglepő, sőt a város megki- sebbité*e, ha egy olyan szinigazgatót, mint Krémer Sándor, a ki innen menni akart, — ha ugyan komolyan akart! — eiőszakkal itt akarjanak tartani, mig egy másik ambicziózus pályázó előtt pedig egyszerűen ajtót csukjanak. Krémerről már tudjuk, hogy jobbat nem adhat, a közönség igényeit kielégíteni nem tudja tőle tehát mit sem várhatunk. Andorffy Péter azonban olyan programmal jönne be Szatmárra, mely a közönség legvérme- sebb igényeit is kielégítené és csak ekkor látná a közönség, hogy mi a különbség szinigazgató és szinigazgató között! SZÍNHÁZ. f 4 j.* • évből ä szíts művészet rögös, nagyon tövise* pályáján 25 évet töltött el. Kivánjuk, hogy * mennyi kaczajt fakasztott Ő másoknak az ajkain, annyi örömet és boldogságot leljen az életben. — (A tavasz.,) A közönség nagy érdjeklö*dése mellett folyt le a » Tavasz* harmaéifc előad*» is. Az operett bájos könnyed zenéje most is megtette hálását. A szereplők k-itünő kedvvel! játszottak. Készséggel konstatáljuk, hogy Komat Margitnak Anna szobaleány egyik legjobb szerepe. — Reviczky, Tábori, Szentes, Szabó Marít Papír kitűnőek voltak. — Márkus Aranka harmadik felvonásbeli betétjével újra igazi műélvezetet nyújtott a közönségnek, a mely hatalmas tapsviharral honorálta művészetét. — Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy a lapunkban is jeliéit »Fénybogárka« betét helyett mást énekelt. Nem hagyhatjuk pedig azért, mert lapunkban jeleztük, hogy Márkus Aranka a «Tavasz« előadásán a »Fénybogár« dalt fogja énekelni. A közönség nagy része tehát várta is & dalt, a melyet azoaban nem hallott. Az ilyen elhallgatásokért aztán rendesen az újságot éri a vád, hogy nem mond igazat. Mi a közönség szolgálatában állunk, kötelezettségeink vannak velük szemben s e kötelességeink teljesítéséről pedig sohasem akarunk megfelejtkezni. — Épen ezért a jövőben óvakodni kell az ilyen félrevezetések megismétlésétől. (sz. 5.) — (A nagymama.) Krémer Sándor tegnapeste végre alkalmat adott a közönségnek, hogy a magyar klasszikus drámairodalomnak egyik kiváló gyöngyét, Csiky Gergely örökszép vígjátékénak a »Nagymamádnak előadását nézhesse végig. Mint a szomjazó a hűsítő ital után, úgy vágyott már a közönség ezen igazi, zamatos magyarsággal, ötlettel és bámulatos rutinnal megirt mestermü előadása után. A tegnap esti előadás azonban keserves csalódást hozott. Bizonytalanság tapogatózás, késések, szerep nem tudások és izetlen viczczelődések valósággal élvezhetlenné tették az előadást. Az egyes szereplők bosszantó felületességgel és sértő slendriánsággal álltak ki a pódiumra, mintha csak valami énekes bohózatot kellett volna bemutatniok, ahol a rögtönzések, extemporizálásokkal szemben a közönség szemet huny. Garai Ilus az egyedüli, aki dicséretes ambiczióval felelt meg szerepének, melynek minden egyes részletét hatásosan kiaknázta. Nagy Sándor és Bátosi Endre érdemelnek még. elismerést. Bátosiné a czimszerepben gyönge volt. Járása ruganyos, beszédje erőteljes, érczes, arcza fiatalosan üde volt. A fehér paróka nem elég az illúzióhoz, ahhoz alakítás is kell. Tábori Pfefferkorn volt. Minden szerepében az Szentes Jáno* szerep nemtudással küzdölt. Györfi Mariska igyekezettel játszott. A többi szereplő nem érdemel említést. Közönség kis számmal. s. k. ÚJDONSÁGOK. Szentes Janesi 43 éves. Tegnap este szűk baráti körben, de az igazi szeretet melegével a szivükben ünnepelték Szentes Jancsit abból az alkalomból, hogy 43 éves lett. — Ebből a 43 Feüi ivás elöf'i zeté-re. Az újév beköszöntésével harmadik évfolyamába lépett a »Szatmári Hirltpi. Az elmúlt időre bátran mondhatjuk, — büszkén tekinthetünk vissza, mert a »Szatmári Hírlapu mindenkor lankadhatatlan erővel, az igazságba vetett hit elsiántságával állott abba a sorba, a mely kitartással küzd mindenki jólétéért. A »Szatmári Hírlap« az országos politikai; elvek hirdetése mellett sohasem feledkezett mjeg arról, a mi bennünket közelről érdekel. Szatmár város és Szatmárvármegye törekvései,mozgalma, ha a köz javát czélozták, mindig bátor volt, szókimondó harezosra találtak a »Szatmári Hir- /qp« ban. így leszünk ezután is. Ez az újság fi báli idényre Vim/ GYTl A a lonrniííKK * -LJ A ' Aj VJ A V_J XX megérkeztek a legújabb 1 " szalon szövetek posztó és gyapjuszőoef üzletében valamint a legújabb X Báli meííéngefi is. X ■xstaeár, Deák rár, FreamA hás.
