Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-05 / 3. szám

2

1904-. január 5.

3 szám. Szatmár, kedd

— Szerkesztő ur! Én vagyok. Jelszó: szimat és logika.

— Kicsoda ön ?

— Én, hát nem ismer? Én én vagyok.

A mint jobban szemügyre vettük riporterünket fedeztük fel benne.

— Mi történt magával — kérdezte újonnan visszatéri egykori segédszerkesztőnk, a ki tudvalevőleg mindig a felelős szerkesztésre aspirál.

— Velem? Semmi, de Szatmáron igen. Micsoda riport, micsoda szenzáczió.

— Lehetetlen — modta felelősünk. Szatmáron semmi se történik. Nem is történt. Az is hazugság, hogy a Pannóniát összerombolták.

Riporterünk arcxát elfutotta a vér és borzas fejét még jobban összeborzolta.

— Mit mondanak? Nem történt semmi. De igenis történt, még pedig olyan dolog, a mely felér két tuczat avasi gyilkossággal, vagy három városi konverzióval.

— Ember beszéljen — üvöltöttük valamennyien.

Riporterünk erre hármat fordult säjät tengelye körül és a szerkesztőség belső termében kezdte a szenzácziót elmesélni.

— Mielőtt tovább mennék — kezdte — ismerjék el, bogy kitűnő riporter vagyok

— Ne légy szemtelen — szólt közbe egy

hang.

— Ezután tovább megyek.

Szenzácziós betörésről van szó. Az eset a

következő. Ma délután a rendőrségen jártam. A mint egyik hivatalból a másikba lődörögtem, a sors össze hozott Márkus Arankával, a ki éppen Tankóczi Gyula főkapitánytól jött ki, és elmesélte, hogy az éjszaka előtte ismeretlen tettesek be akartak törni.

— Hová? Kérdezte politikai munkatársunk ?

— Hová ? Hát a . . . lakásába. Márkus Aranka nagyon megijedt és lakosztályának egy belső termébe vonult, a hol dideregve, álmatlanul töltötte az éjjelt. Elmondta a főkapitánynak hogy már több éjszakán vette észre, hogy lakása előtt alakok settenkednek, de nem hederi- tett rájuk. Ama bizonyos éjszakán azonban neki bátorodtak az ismeretlenek, és megostromolták a lakást.

Tankóczy Gyula főkapitány jegyzőkönyvet vett fel az esetről és az egész rendőrséget mozgósította, hogy a vakmerő tettesek kézrekerül- jenek. A vizsgálat a legszélesebb körben folyik Eddig csak azt lehetett megállapítani, hogy a betörők a szatmári aranyifjuság köréből valók, a kik ugyanis már több színésznőnél kísérőitek meg a tett elkövetését. A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a betörés eredménynyel járt, de minthogy a kárvallottak feljelentést nem tettek a rendőrség ez ügyekben nyomozást nem indított.

Színi körökben, különösen a kardalosnők körében óriási izgatottság uralkodik. A veszedelmes közbiztonsági állapotok megszüntetése czéljából a társulat karhölgyei tegnap este Sza- lóki Szidi elnöklete alatt értekezletet tartottak, a melyen először is bizalmatlanságot szavaztak a rendőrségnek, másodszor pedig elhatározták, hogy küldöttségileg tisztelegni fognak Kiss Zsig- mond ezredesnél, hogy a szatmári helyőrség katonáiból éjszakánként minden színésznő lakására egy-egy szuronyos embert rendeljen ki. Az esetre ha a közös hadsereg, vagy a honvédség köréből lehetetlen volna a kérelem teljesítése, úgy meg- elégesznek a méntelepi katonákkal is.

— Nos? — kérdezte felelősünk, mi van tovább ?

— Tovább nincs — válaszolta riporterünk, ki miután 40 fillér előleget kapott újabb szimatolás után lépett el a redakczió bal közepén.

SZÍNHÁZ.

Rekriminácziók.

Szatmár, jan. 4.

A legrégibb színházi habitüék sem tudnak visszaemlékezni olyan sikerültnek Ígérkező színi évadra, mint a jelenlegi. A gyakori telt és zsúfolt ház igen ekklatánsan bizonyítja, hogy a szatmári közönség meleg szeretettel istápolja a szinmüvészetet. Krémer Sándor igazgató derűs arcza is egyik fokmérője a kedvező állapot elbirálásának, mert tudvalevőleg a színigazgatók ar- cza a legszivszaggatóbb drámák előadása közben is mosolyra derül, ha telt háza van. Szóval megtörtént az összebarátkozás a közönség és színtársulat között, a minek kölcsönösen megvan a látható örvendetes eredménye. A társulat igyekszik jót és elfogadhatót produkálni, a közönség pedig tömeges megjelenésével sarkantyuzza a színész gárda ambiczióját.

A harmónia tehát megvan. És ha ennek daczára mégis rekriminácziókkal hozakodunk elő. Tesszük ezt azért, nehogy repedések támadjanak ez értékes egyetértésen, melynek kellemetlen következményeit első sorban is a színház pénztára érezné meg.

Több oldalról fordultak hozzánk panaszszal hogy a színház rosszul van fűtve, a közönség fázik és az órákig tartó egy helyben való moz dulatlan ülés következtében a színház látogatója igen könnyen meghűl. A színház fűtése, különösen a mostanihoz hasonló hideg napok alatt» nagy fontosságú közegészségügyi kérdés, melyet a közönség méltányos kívánságának megfelelően kell megoldani. Vagy jó a fűtőkészülék vagy nem. Ha jó, úgy a kezelésnél követnek el súlyos mulasztást, ha nem jó, akkor a hibát sürgősen reperálni kell. A közönség érdeke megköveteli» hogy azt a pár órát olyan temperaturában tölte el a színház falain belül, mely egyáltalában nem veszélyezteti egészségét. Ezzel a kívánsággal karöltve jár a másik, mely a színházban uralkodó rendkívüli léghuzatokra vonatkozik. Egy kis jóakarattal ezen is lehet segíteni. Az ajtókat gon dosan be kell csukni és ügyelni l eli reá, hogy előadás alatt azok csukva is maradjanak. Mert tény az, hogy a léglwzat a színpadról jő, tehát ott kell ennek élejét is v-^nni. Hiszszük, hogy e tekintetben sem lesz a közönségnek ezután panaszra oka.

A harmadik rekrimináczió a karzatoknak különösen zónaelőadás alkalmával való túlzsúfoltságára vonatkozik. A színházi katasztrófák áldozatai legtöbbnyire a karzat publikumából kerülnek ki, a mi nem is csoda, mert a legkisebb veszély esetében is innen lehetetlenség lenne — áldozatok nélkül — a közönség megmentése. Végig borzong az ember az esetleges veszélynek még csak a gondolatára is, a midőn a karzatok összepréselt közönségét látja. A legutóbbi chikagói színházi szerencsétlenség, a bécsi burgszinház égése és sok más példa körültekintést és előre látást követelnek. Egyik védőeszköz minden esetre az, hogy karzatjegyek csakis korlátolt számban legyenek kiadhatók és a hatóságnak gondja legyen reá, hogy ez a rendelkezés mindenkor és minden körülmények között a legszigorúbban betartassék. Mert hát elvégre is nincs annyi pénz a világon, a mennyiért csak egy ember életét is megfizetni lehetne és igy, ha a karzatjegyek ki adásának korlátozása sérti is az igazgatóság anyagi érdekeit, ezzel szemben megvan az a megnyugtató tudata, hogy őt soha felelősség terhelni nem fogja.

Végül a diáksághoz volna egy szavunk. A diákság az igazi ifjúság, tehát lelkesítő eleme, éltető kovásza a szinmüvészetnek, 'mely szabadon és gazdagon honorálja az egyes szereplőket. Helyesen teszi. Joga is van hozzá. Igen ám, csakhogy a diákhelyen más elemek is vannak, a kik éktelen orditozással, vad lármával, döröm- böléssel tüntetnek az egyes szereplők mellett, akár van rá ok, akár nincs. Különösen a jó Ízlés és a szereplők játéka hatásának rovására megy, hogy a szereplőnek már megjelenésekor zajosan kezdenek tapsolni, holott azt sem tudják, hogy váljon arra az estére megérdemlik-e ezen előlegezett kitüntetést. A diákságot Jkomoly bíráló faktornak tekintjük. Legyen tehát gondjuk reá, hogy a közzéjük furakodott elemek no ingathassák meg a közönségnek róluk alkotott jó véleményét!

Juvenal.

Menyecskék. Vasárnap este szépszámú közönség előtt ismételték meg Verő György »Me- nyecskék« czim alatt összefoglalt három egyfel- vonásos, teljesen különálló színmüveit. A bírónő és Menyország tartalma teljesen megfelel az összesített czimnek, a »Márika elmén« dramo- lette azonban, mely lélekhez szóló, megható aposztrofálása egy szimpatikus, beteg gyermek elhalálozásának, valósággal kikivánkoz;k a köny- nyed légkörből, hogy mint komoly és értékes drámai mü közvetlenül hozza rezgésbe a közönségnél, a finoman cinelirozott szomorú történeten ellágyuló szivét. Garai Ilus megkapó közvetlenséggel és mély rokonszenvet keltő hűséggel mulatta be a halálnak eljegyzett Marikát. Mellette különösen Bátosi Endre hármas alakítása érdemel teljes elismerést. Komái Margit temperamentumosán, sikkesen játszott. Szentes János és Tábori Emil jó izü humorokkal mulattattak. Bátosiné megfelelő volt. Ferenczi József megérdemelte a tapsokat. Papír és Nagy Sándor jók voltak. Pápai Antal játéka minden volt, csak nem játék.

s. k.

Cassanova. Zónaelőadás — zsulolt ház; kaczagó jókedv a nézőtéren — ragyogó derű a szereplők játékában, ez a tegnap esti előadás külső képe. Az előadás, eltekintve a darab megdöbbentően szegényes kiállításától, egyike volt a legjobbaknak. Komái Margit valóban kecsesen, gracziózhással játszott és úgy szépen előadott énekszámaival, mint második felvonásbeli cake-valkéjával frenetikns hatást keltett. Ferenczy Cassanovájában ezúttal több melegséget tapasztaltunk. A többi szereplők közül dicsérettel kell megernékeznünk Szentesről, a ki egyik főerőssége volt az előadásnak.

A »Tavasz« érdekessége. Strausz bájos zenéjü operettje a »Tavasz« szerdán kerül színre harmadszor. Ennek az előadásnak különösen az kölcsönöz érdekességet, hogy Márkus Aranka, Linke Pál óriási srkerü operettjét I nek a «Lysistrtata«, egyik legnépszerűbb dalát, j a »Fénybogár«-t fogja elénekelni.

ÚJDONSÁGOK?

* A gazdasági és jogügyi szakbizottság ülése. A gazdasági és jogügyi szakbizottság tegnap délután a városháza nagytermében ülést tartott, melyen több fontos, és törvényhatóságunkat közelről érdeklő tárgyak kerültek tárgyalás alá, A szakosztály legelőször az árubódékru vonatkozó indítvány felett határozott, még pedig tekintettel azon körülményre, hogy az árubódék nagy költséggel volnának átalakíthatok, a szakosztály az ügyet levétette a napirendről. A szatmár—erdődi h. é. vasút r. társasággal kötött szerződés némely pontjait, melyek a városra nézve csak előnyösebbek, a szakosztály minden nagyobb vita nélkül elfogadta, nemkülönben Erdőssy Elemér nyugdíjasnak, a jelenlegi 2 korona napidiját 3 koronára javasolta kiegészíteni. Hatvani Péter volt városi óvósnak eddig élvezett nyugdiját 248 koronával javasolja felemelni, tekintettel arra, hogy nevezett óvós- 1863-ik évtől volt alkalmazva. A város határának ez év tavaszán megejtendő kataszteri helyszínelés, melyet a tagosítás tett szükségessé — nagyobb mérvű költséget ró a város közönségére. A költségek az eddigi számítások szerint 14500 korona összegre rúgnak, melyet a szakosztály a törzsalapból rendelt fedeztetni, hasonlókép a tagosi- tási járulékok fizetését, melyek költségei 13000 koronát tesznek ki, szintén a törzsalapból utalta ki a szakosztály. A vásárvám és helypénzsze- dési szabályrendelet helyesbítése tárgyában a belügyminisztérium felhívta a törvényhatóságot, hogy a jelenlegi szabályrendeletet helyesbítse. A tiszti ügyész azonban azt javasolta, hogy a jelenlegi szabályrendeleten, mivel az teljesen megfelel a követelményeknek, semmiféle újabb módozatai ne történjék. A szakosztály ülését más tárgy hiányában elnöklő polgármester ezután bezárta.

* Újból elrendelték a sorozást. A hadügyi kormány immár hetedszer rendelte el a fősorozást, persze csak attól téve függővé, ha az