Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-27 / 194. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 27. 194 szám. közönség Tiszabecsre menjen a közebédre. Ezzel — úgymond — eleget tesznek annak, hogy a vármegye területén is ünnepelnek. Veczák Ede indítványa alatt többen felkiáltottak: — Hogy is ne, majd csendőri felügyelet alatt fogunk ebédelni. — Majd, hogy leszúrjanak! A felkiáltásoknak az a magyarázata, hogy Tiszabecs község lakossága felzudult, mert a bizottság a esataern- léket nem a diadalmas nap történelmi helyére állítják fel. így tehát az esetre, ha a bizottság Veczák Ede indítványát a magáévá tette volna, az ünneplő közönség az állítólag feldühödött parasztok tüntetésének és zavargásának lenne kitéve. Az indítványt különben azért se lehetett elfogadni, mert Péchy László, a fehérgyarmati járás tb. főszolgabirája tudatta a bizottsággal, hogy Luby Gé za országos képviselő, a függetlenségi párt elnöke szabályszerűen bejelentette nála, hogy szeptember 20-án Tisza- becsen emlékleleplezési ünnepet fognak tartani. A közebéd helyének megállapítása fölötti vita ezzel véget ért. (Toaszt a királyra.) Papp Kálmán bizottsági tag állott fel ezután szólásra. Kijelentette, hogy mos! már kár az ünnepséget megzavarni. Szerinte Szatmár városa hibázta el a dolgot akkor, midőn az emlékmű felállításának eszméje legelőször felmerült. Akkor kellett volna — úgymond — ez irányban lépéseket tenni. Neki az ünnepi programm azon része ellen van kifogása, mely a hivatalos toasztokra vonatkozik. Két megjegyzése van. Az első a királyra, a másik pedig a kormányra mondandó felköszöntö. A király felköszöntőjét azért helyteleníti, mert a kormány ezen az ünnepen, tekintve, hogy Rákóczi Fe- renczröl van szó, nem lehet említeni. Hagyjuk el, úgymond, a király nevét. Ne értse léire senki, az indítványt. Előre bocsátja, hogy az ö személyét a múltja a tronnoz tűzi." Hiszen nehány év előtt a király nevében Ítélkezett. katona ember is volt s ekkor is hűséget esküdött a királynak. Az indítványt azért teszi, mert Rákóczi Ferenczet tudvalevőleg ma is lázadónak tekinti a dynasztia s az ő száműzetése, kiátkozÁsa azon a törvényen alapszik, amelyet a magyar király, az osztrák császár hozott, így tehát a király személye egyáltalán nem illő a kurucz ünnepséghez. Másik kifogása a kormány felköszöntője ellen volt. A kormányra nem kell toasztot mondani, először azért, mert nincs, másodszor pedig ez csak palástolt bizalom lenne Héderváry- nak, a granicsárnak. Papp Kálmán beszéde alatt nagy izgatottság uralkodott a teremben. A tárgyhoz többen hozzá szerettek volna szólani s a jelenlevőkön észre lehetett venni, hogy a hozzászólást magukba fojtják. A kínos csend közepette Nagy Sándor állott fel s kijelentette, hogy a vármegye rendkívüli közgyűlése meghívta a kormányt az ünnepélyre, igy tehát nem lehet olyan tiszteletlenséget elkövetni, hogy pohárköszöntőt ne mondjanak. Veczák Ede Papp Kálmán indítványával nem ért egyet. Azt azonban javasolja, hogy az esetre, ha az ünnepségig a kormányválság meg lesz oldva s olyan miniszterelnök kerül a kormány élére, a ki a nemzeti követeléseket programmjába veszi, akkor mondjanak pohárköszöntőt. Rátérve a tiszabecsi közebédre, úgy gondolja megoldani a kérdést, hogy Tiszabecsen sátort állítsanak fel. Újból felkiáltások hangzottak : — Veszedelmes helyi — Megvernek bennünket! Kölcsey Zoltán kijelenti, hogy öreg ember ugyan, de nem fél attól, hogy Tiszabecsen megverik. Szombati Ödön szintén a tiszabecsi sátor felállítása mellett van. Nagy Sándor kijelenti, hogy e tárgytól megvonja a szót. A vármegye határozatot hozott a helyre nézve, azért kerülni kell mindennemű összeütközést, mely az ünnepélyt megzavarná. Ugocsa vármegye lesz a házigazda s igy nem kell attól tartani, hogy valamiben is hiány lesz. Nagy Sándor ezután felkérte Tan- kóczi Gyula főkapitányt, a mentőegyesület főparancsnokát, hogy az ünnepségre az esetleges balesetekhez rendeljen ki néhány mentőt szerkocsival. Végül Papjp Kálmán újból szólásra állott fel. Kijelentette, hogy a nélkül, hogy valamit is visszavonna, nehogy félreértsék, kijelenti, miszerint ő a király személye iránt a legnagyobb ragaszkodással és hűséggel viseltetik. Nagy Sándor ezután a Rákóczi bál meghivójának szövegét olvasta fel s ezzel az ülés véget ért. A református papság az alkoholizmus ellenEv. ref. lelkészi értekezlet. Siatmár, augusztus 26. (Saját tudósitónktól.) Az ev. ref. egyházmegye ma d. e. a Kossuth-kerti kioszkban népes értekezletet tartott. Az értekezleten igen sok világi előkelő ség is megjelent. Az értekeílet a felszínre vetett eszmék révén magasan kiemelkedett abból a mederből, melyben a rendes, sablonos értekezletek lefolyni szoktak. Az értekezlet által megvitatott és egyhangúlag elfogadott elnöki előterjesztések a társadalomnak egész szervezetét igen közelről érintik. Az alkoholizmus ellen való harcz melletti zászlóbontás az egyik nagy- fontosságú eszme, a népkönyvtárak létesítése és népszerűsítése a másik. A kettő között széttéphetlen kapcsolat van, mert a hasznos olvasmányok meg- kedveltetése termékenyítő hatással van a népisekre és gondojatvilágát az alkoholtól gőzölgő, bóditó légkörbői tisztább régiókba vezeti. Az alkohol mértéktelen élvezete kiirtja a lélekből a nemesebb gondolatot, lidéreznyomásként rátelepszik az agyra az örökös mámor butasága, megtámadja a testi szervezetet, elcsenevé- szesit egész nemzedéket. Az ember- írtó ádandóan nagy kincset érő nemzetgazdasági erőt pusztít el; a lélek ragálya a pálinkaivás, mely ellen nincs más orvosszer, mint a nép erkölcsi érzületére, felfogására, gondolkozásmódjára befolyást gyakorló tekintélyes férfiak bölcs tanácsának helyes érvénye sitése. A pap az Isten szolgája, a kinek hivatása is, kötelessége is az erkölcs- nemesitő eszméket hirdetni. Minden vallásfelekezet tiszteli és becsüli a maga papját, a református ember pedig még szereti is, a kinek ajkáról az elhangzó isteni igék megtalálják az utat a szivéhez és leikéhez. Meghallgatja tehát a papját, megszívleli bölcs tanításait és követi azokat. Meg vagyunk győződve, hogy az ev. ref. lelkészek emberszeretetük és lelkesedésük egész tüzével állanak ki a porondra, hogy az alkoholizmus lélekgyilkoló rombolásának gátat vessenek. Az e tárgyban hozott határozat volt a mai lelkészi értekezletnek a magva. A magas színvonalon mozgó értekezletet Biki Károly elnöki megnyitója vezette be, mely szó szerint a következőleg hangzott: Igen tisztelt értekezlet! A „Szamosvidéki lelkészi kör“ tiz éven keresztül tartotta értekezleteit az óvári fürdőben. Utolsó értekezletén elhatározta, hogy könnyebb közlekedés és alkalmasabb elhelyezkedés szempontjából a következő tiz évre átteszi gyűléseit Szatmárra. E határozat folytán volt szerencsém lelkészi körünket s annak nevében epyházmegyei lelkészi testületünket s az érdekledö igen tisztelt közönséget itteni első összejövetelünkre meghívni s a megjelenteket van szerencsém szives szeretettel üdvözölni. — Vajha az újabb cziklus a folytonos emelkedés decemiuma lenne! Vajha az érdeklődés folytonosan nagyobb lenne mindnyájunk részéről, hogy értekezleteink nagy czélját minél inkább meg- valósithatnók ! T. értekezlet ! A hivatalos egyházi téstületek körén kívül nagy és fontos hivatásuk van az egyházi értekezleteknek. Ezek vannak hivatva eszméket teremteni, azokat megvitatni s a jól megrostált javaslatokat az egyházi hivatalos fórumok elé terjeszteni. Különösen pedig az egyház társadalmi terén van fontos missiójuk a szabad mozgású értekezleteknek, a hol a hivatalos egyház csak adminisztrál. Legyen szabad rámutatnom egy pár eszmére, melyet társadalmi utón kell megvalósitanunk. Pár évvel ezelőtt megalakítottuk Szatmáron a Lorántffy Zs. egyesületet. A mellett, hogy ez az egyesület a ref. tanitónő-képezde támogatását vette czélba első helyen, társadalmi téren is fontos missiót teljesít. A téli félévben kéthetenként felolvasó estéket rendezett, a melyeket nagy közönség látogatott. Ilyen prot. szellemű estéke, rendeznek Budapesten, Debre- czenben, Komáromban, S.-A.-Ujhelyen és más kisebb nagyobb városokban. De rendezni kell minden egyház-községben, hol lelkészünk, tanítónk van. Mert nem elég a templomi predikáczió, minél több és élénkebb kapcsolatot kell kötnünk egyház és hívek között. — Az a vád hangzik ellenünk, lelkészek ellen, hogy hivatalos papi funkeziónkon kívül semmit, vagy nagyon keveset teszünk. Ez a vád magától elesik, mihelyt egyháztársadalmi utón tevékenykedünk. Utóbbi időben nagyon sokat czik- keztünk, szónokoltunk a belmissió fölött. Annyira elkoptattuk ezt a divatos thémát. . hojjv mi sem maradt belőle kezeink között. Mindig mondtam, mais azt mondom, hogy kevesebbet szónokoljunk és többet tegyünk, többet ér egy szemernyi cselekedet, mint egy mázsa szürke theoria. Egy másik eszme, melyet melegen ajánlok megvalósítani, a mértékletes- ségi egyesületek szervezése. A vallás és közokt. miniszter megkereste az egyházi főhatóságokat, hogy az alkoholizmus pusztító veszedelme ellen alkohol ellenes egyesületek szervezésére hívják föl a lelkészeket, tanítókat. Megvallom, hogy bizonyos szógyenérzettel veszem mindég, ha felettes hatóságok figyelmeztetnek bennünket az efélékre. Hiszen ezeknek az akczióknak tőlünk kellene kiindulni, a kik a nép között élünk s látjuk a pálinkaivás mérhetetlen pusztítását vagyonban, erkölcsben, nemzeti erőben. Nékünk, lelkészeknek kellene egyesült erővel fölvenni és erélyesen végrehajtani ezt az akcziót. Magában a népben meg van a tudata ennek a nemzetpusztitó veszedelemnek, hiszen nap-nap után jönnek hozzánk egyesek, hogy fogadást tegyenek, esküvel fogadják, hogy a pálinkaivástól tartózkodnak. Nem volna nehéz dolog községenként megindítani a harezot e pusztító veszedelem ellen. Kérem is erre tagtársaimat. Én 12 évvel ezelőtt megpróbáltam már s mondhatom, hogy ha ez egész vonalon megindítottuk volna, ma más képe volna községeinknek. De elszigetelve s kitétetve a naivitás vádjának — abbahagytuk az egészet. Közös erővel, vállvetve, most már felőlről is sürgetve és támogatva több sikkerrel kezdhetünk a munkához. Azon kell igyekeznünk, hogy a műveltebb világiakat, értelmesebb híveinket nyerjük meg magunknak, mert nincs nagyobb veszedelme a lelkésznek, mintha egyházközségében ellentétes érdekek rontják le közjóra irányzott törekvését. Tapintattal, papi pru- dentiával, Krisztusi szeretettel kell lefegyvereznünk az ellenünk támadókat és a saját sérelmeinket, sebeinket elfedezni s a békeség apostolának lenni, hogy mindenben Krisztus Urunkat követhessük. Ajánlom továbbá a népkönyvtárak szervezését minden községben. Nagyságos gondnok ur épen most fáradozik azon, hogy a községek a minisztériumtól megnyerjék a népkönyvtárakat. Ezeket a polgári községek kapják. — Nem lesz nehéz dolog azokat egyesületi utón pótolni s a hasznos könyveket beszerezni. Ezzel egyidejűleg egyházi énekkarokat alakítani. Templomi istentiszteletünkben a gyülekezeti éneklés nem mindenütt felel meg a jó ízlésnek. — Ezeket megjavítani az énekkarok vannak hivatva. Ne mondja azt senki, hogy a nehéz idők miatt ezek az eszmék nem valósíthatók. Ezek nem kerülnek jjénz- be, áldozatba, ezekhez elég a jó akarat, a buzgó fáradozás. Szándékosan nem szólok olyan aktiókról, a melyek pénzáldozatba kerülnek, mert azok kivitele ellen bárki odavethetné a legsúlyosabb akadályt, a pénzhiányt. A megnyitó elhangzása után többen hozzászólottak az elnöki előterjesztésben foglalt eszmékhez, melyekhez egyhangúlag hozzájárultak és igy az egész egyházmegyében mérték- letességi egyesületet szerveznek. A Kölesében megüresedett lelkészi állás betöltésére nézve akként határoztak, hogy azt választás utján szeptember végén fogják betölteni. Az értekezlet a pályázók közül a lelkészi állásra kettőt minősített, Kosa Ede mezőtúri segéd-lelkészt és Dömény Zoltán gyulai rendes lelkészt. Az értekezlet által hozott határozatokat a hivatalos egyházi forum elé terjesztik, mint javaslatokat. Á budapesti tiizkatasztrofa. Újabb részletek. Budapest, aug. 26. (Saját tudósítónktól.) A közönség még mindig a rettenetes katasztrófa hatása alatt áll, mert érzi mindenki, hogy a már ismert áldozatok száma jelentékenyen megnövekedik azokkal a szerencsétlenekkel, akik borzalmas tüzhalált szenvedve, hamuvá égtek. A még mindig füstölgő épület emeleti és pinczehelviségeiben igen soknak szénné égett holtteste fekszik. A tikkasztó, perzselő hőség és fojtó bűz miatt azonban ma még lehetetlenség az épületnek minden egyes zugát átkutatni. Remegve gondol mindenki arra, hogy váljon hányán vannak még, akik a katasztrófának áldozatul estek. Egyidejűleg a közvélemény — megtorlást követelve — érczkarok- kal sújt le a b udapesti tűzoltóság főparancsnokára, Szczerbovszky Szaniszlóra, a kinek — állítólag — vétkes gondatlansága volt a fő indító oka a borzalmas szerencsétlenségnek. Földes Géza fővárosi bizottsági tag Szczerbovszky főparancsnok ellen Mávkusz József polgár- mestertől sürgős fegyelmi vizsgálat elrendelését kérte. 0 felsége a király, részvétét külön is kifejezendő, a tegnapelőtti tűzvész alkalmából kárt szenvedett személyek részére magánpénztárából 5000 koronát adományozott. Ma reggel a fővárosban dühöngő szélvész volt, mely alkalommal a „Párizsi Aruház“ Klauzál- utczai részén, a harmadik emelet egyik lakásán az izzó hamu lángot fogott. Az épület ezen részét a tegnapelőtti tűz megkímélte. A felcsapó lángok a szoms zé- dos épületek lakóit megrémítették, jajgatva kirohantak az utczára, félve,