Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-29 / 247. szám

Előfizetési árak: * Szatmár, 1903. október 29._____________________________Csütörtök. Második évfolyam 247. szám- Megjelenik naponta Helyben házhoz hordva: Egész érre . . 12 kor. Fél érre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. wwHiBgMBgv.yMiMiM»yyTy»i3iwiBWiio » iao.txxgrs ' ■■■»■WWansgaaTOBani^gawn^^ (hétfő kivételével^ Hirdetéseket méltányos, szabott árban egyezség szerint felvesz kiadóhivatal, Kazinczy-u6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Telefon 106. Szerkesztőség : Kazinczy-uteza 6 szám. Bécs bizalma. Szatmár, okt. 28. A hajdan népszerű ellenzéki vezér fiát Bécs miniszterelnökké ne­vezte ki, hogy mindenáron ha keli, „erős kézzelu csináljon rendet eb­ben a napiparancs által néptörzszsé degredált országban. Tisza István erős keze ma a mumus. Ezen az erős kézen senki eem csodálkozik. Nem! Mert atyja Bevét hajdan ; politikai pályája kez­detén a nép szeretetónek szele kapta szárnyra és ennek daczára Tisza Kálmán mint bécsi kiszolgált ma- meluk-obsitos végezte be a közpá­lyát. Nagyatyja szintén nem Beöthy Ödön oldala mellett küzdött Bihar­ban a nemzet igazaiért. Úgy látszik tehát, a Tiszacsaládban apáról fiúra marad drága örökség gyanánt Bécs bizalma, mint Eliezusra Illyés pró­féta palástja. Ki is várna Tisza Istvántól mást, mint az erős kéz politikáját ? Nem is ez a kérdés. De az, mit tesz a szabadelvű tábor? Ezt azon­ban ma még kiszámítani lehetetlen. Legvalószínűbb, hogy békében együtt marad. Pedig ez a két frakczióból ösz- szeverődött egy tábor a fúzió első órái óta olyan, mint Ocalia iker­gyermekei, kik már születésük előtt összevesztek. Tegyük fel azonban, hogy a szabadelvű tábor továbbra is meg­marad veszekedő házastársnak, ak­kor Tisza István háta mögött lesz egy pretoriáeus gárda, melynek Lapvezér: URAY GÉZA mindegy, bárki kezében a hatalom. Mi ennek a nemzet joga, alkotmá­nya, törvényei? Ennek a gárdának hite ott van, a hol az erő. Ma Bécs, holnap Berlin, holnapután esetleg Pétervár. Ha pedig az az előző nem várt eset állana be, hogy nem lesz' Tiszának most többsége. Sebaj! Majd lesz ! Katonája, puskája, ágyúja van. Ezzel csinálhat többséget. Mert Tisza István keresztül fog gázolni a nemzeten. Ha kell kétszer is. Ha kétszer nem elég, háromszor. De többségé­nek kell lenni. Az eszközökben sem lesz válogatóbb nagyapjánál. A nép, a magyar nép azonban egyet tartson szem előtt. Nem első eset, hogy Bécs hazánkat kurta pó­rászra akarja fogni. Sőt próbáltak velünk már más egyebet i*. Mindig akadt magyar, aki szívesen szolgált nemzete ellen a bécsi kéznek. Szo­morú idők voltak azok. A maiak sem rózsások. És ma a nemzetnek nyugodt méltósággal, minden inge­rültség nélkül kell keresztül esnie a tüzpróbán. Hisz történelmi múl­túnk azt bizonyítja, hogy csak ideig óráig diadalmaskodhatni Magyaror szág alkotmányos szabadsága felett,.! TÁVIRATOK. A válság. Budapest, október 28. Saját tud.) A képviselőház holnap, csütör­tökön ülést tart, a melyet a Szeder­Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal: HARSÁNYI SÁNDOR Kazinczy-uteza 6. szám. kényi párt hívott össze. Az ülés előtt azonban Tallián Béla alelnöknek át­fogják nyújtani a visszavonó kérvényt, a melyet Tallián az összehívó kér­vénynyel együtt fel fog olvasni. Az ülésen ezenkívül Tisza István gróf miniszterelnök kérni fogja a Házat, hogy az ülést a kormány megalakulá­sáig napolja el. Tisza István gróf fővárosi tudó­sítónk előtt a válságról igy nyilat kozott: — Én a párt minden tagjának közremüküdésót óhajtom és nagyon sajnálnám, ha lényegtelen módosítások miatt kilépések történnének. Késő este távirja tudósítónk, hogy a szabadelvű párt tanácskozása még egyre tart. Minthogy a bizottság min­den tagja fel fog szólalni, kétségtelen, hogy ma nem is lesz határozat, ha­nem az ülést félbeszakítják és holnap folytatni fogják. Döntő határozat csak holnap délután várható. Kolossváry nem vállal tárezát. Budapest, október 28. {Saját tud.) Politikai körökben ma csaknem határozott formákban hire jár, hogy Kolossváry Dezső honvédelmi mi­niszter nem fog többé tárezát vállalni. r’.rre vonatkozólag állítólag már a ki­rály beleegyezését is megnyerte. Utód­jául Nyíri Sándor vezérőrnagyot em­legetik, de arról is beszélnek, hogy a honvódminiszteri változás még nem befejezett tény. Fadrusz János temetése. Budapest, október 28. (Saját tud.) A magyar képzőművészet legna­gyobb tehetségét, Fadrusz Jánost ma délután helyezték örök nyugalomra. A temetésen óriási közönség jelent meg. A fővárosi kultur egyesületek, társula­tok, egyletek küldöttségileg képvisel­tették magukat a temetésen Pozsony, Kolozsvár, Zilah, Arad és Szeged vá­rosok küldöttségileg helyezték el ko­szorúikat. A halottas kocsi után há­rom kocsi vitte a rengeteg koszorút. A háziipar támogatása. 10000 korona a debreczeni kamarának. Szatmár, október 28. Az utóbbi időben az ország meg­annyi részéről mind erőteljesebben hangzottak a panaszhangok; de főleg onnan, a hol a nép javarészt mező- gazdasággal foglalkozik. Ezek aztán tömegesen jajveszékeltek, siránkoztak, hogy munkakedvelő, dologtevő családos ember létükre, télen nincs betevő fa­latjuk, mert nincs munkájuk. Van két erős karjuk, valamennyi érzékük ép, semmiféle nyavalyában nem sínylődnek s semmint koldulásra adnák magukat, oda hagyják az anyaföldet. így terem­tődött meg a nagyarányú kivándorlás. A kormány nagybölcsen belátta, hogy ennek féle semm tréfa s minden módot kieszelt, praktikus és kevésbbé praktikus törvényeket honosított meg, h melyek segélyével valahogy iparko­dott a kivándorlás félelmetes elterjedé­sének útját állani. Sikerült is részben. Ha igazán hasznavehető, nemes és okos módon lehet a kivándorlást meg­gátolni, úgy első sorban a háziipar megteremtéséről és fokozatos fejlesz­téséről lehet szó. A földmivelésügyi miniszter már ez ideig is nem egy példáját adta an­nak, hogy lelkesedéssel karolta fel a TARCZA. Az aranysziv, mint válóok Tárgyalás egy válóperben. A szó legszorosabb értelmében vett aranyszivről van szó ebben a vá­lóperben, melyben a felperes egy csi­nos fiatal asszonyka, az alperes Bödögi Tóni, a tanú Mici kisasszony, a ki ne­velőnő volt Bödögiéknél. Az asszonyka felperelte az urát, mert azt tapasztalta, hogy az ura ő mellette a nevelőnöt is szereti, s több rendbeli aranyszivekkel halmozta el. A biró konstatálta, hogy a felek együtt vannak, azt kérdi alperestől, hogy mit szól ahhoz, hogy a felesége válni készül? — Nem lesz abból semmi tekin­tetes biró ur, mert én nem válók. Nincs alapja a válásnak. — De van, tudja van — vágott közbe az asszonyka. A biró csöndre inti a feleket s felolvastatja váló keresetet, a mely szerint Bödöginé csupán azért akar el­válni az urától, mert Mici kisasszony nyakában látta azt a kis aranyszivet, mely jogosan őt illette. — Hát kérem — szólt tovább a biró — a mint hallotta őnagysága, ked­ves neje, válni készül öntől, mert ön a házasságot megszegte az által, hogy a Mici kisasszonynak egy aranyszivet ajándékozott és hogy viszonyt folyta­tott vele. — Nem igaz — szólt Mici kis­asszony és mélyen lesütötte szemeit. — De igaz — vágott közbe az asszonyka szapora beszéddel — én láttam, én tudok mindent. A biró újból megkérdezte a fér­jet, hogy mit szól mindezekhez, de a férj álhatatosan megmaradt annál, hogy ő még most is jobban szereti a fele­ségét, mint Miéit. — Akkor majd elmondom én a többit — kezdte a szót az asszonyka. — Úgy történt a dolog, hogy az én nevem is Mariska, azé a „kedves“ kis­asszonyé is (rámutat a nevelőnőre). Csakhogy őt Micinek hívtuk, hogy még is legyen némi különbség közöttünk. Természetes tehát, hogy névnapunk is egy napon van. Előre kell bocsájtanom, hogy boldogan éltünk addig, mig ez a hölgy nem jött házunkhoz. Mikor ő oda jött tapasztaltam, hogy a férjem . . No de inkább itt se szólok, mint a hogy neki se szóltam akkor. Szeptember 11-én volt közös névnapunk. Tizedi-I kén, tehát az előestén a férjem későn jött haza, nem tudom hol volt s reg­gel a midőn Julcsa hozzáfogott . . . Biró: Ki az a Julcsa ? — Az kérem a szobalány. Tehát a mikor a Julcsa takarítani kezdett s az uram, pfuj, dehogy az uram, mikor ennek az embernek (rámutat a férjére) a ruháit tisztogatta, kiesett a zsebéből egy remek és antik kivitelű aranyszi- vecske. Julcsa okos lány volt. Megmu­tatta nekem a leletet. Én azt mond­tam, hogy csak tegye vissza, biztosan nekem hozta a férjem. Vártam délig, vártam estig, a mikor már a névnapom el is múlt, de az aranyszivvel nem je­lentkezett ez a minta férj. És képzelje mit mondott nekem. Azt, hogy az üz­letek panganak, nem telik, hanem hogy aranyszivéről biztosítson, adott egy csókot. Juj 1 még most is borzadok tőle. A férj: Mariskám édes nézze . . Az asszony: Ne Mariskázzon, ott van a Micije. Megtiltom önnek, hogy e szót a szájára vegye. Nem vagyok sem­miféle Mariskája, A férj: De édesem . . . A biró: Türelem kérem, folytassa nagysád . . . Az asszony: Nos tehát mikor már megcsókolt, belépett a nevelőnő és a legszemtelenebbül ragyogtatta nyakán azt az aranyszivet, a mely jo­gosan engem illetett, Mici: Bocsánat, hogy közbe szó­lok, de talán engem is ép oly jogosan megilletett. Az asszony: Tessék, hát még itt is azt mondja, hogy megillette. Persze a viszony. A férj (elpirul): Nem úgy van . . A biró: Ezek szerint tehát hogy van. A férj: Igaz ugyan, hogy azt az aranyszivet odaadtam ennek a hölgy­nek, mert oda kellett adnom. Szegény leány annyi sokat vesződött a gyere­kekkel a nyáron, mikor az én drága feleségem a fürdőn volt, hogy megígér­tem neki. A biró : No lássa nagysád, hát igy áll a dolog. Jó lesz ha kibékülnek. Az asszonyka egy daraoig vona­kodott, de aztán a férje nyakáb t borult. — Hát mért nem szólt mindjárt. — Hiszen nem engedett szóhoz jutni. Hát a Miéit megtartjuk? — Hogyne, nagyon jó leány. Az asszony (Micihez): No lássa ezért tőlem is kap egy aranyszivet. A férj (a Mici fülébe súgja): Tőlem meg kettőt. A tárgyalás ezzel véget ért. Jegyezte: Rococo. W Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát JBL ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára f V az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek /♦'ff/ft •• - azipfiir és csizmák a legjobb kivitelben. » S'

Next

/
Thumbnails
Contents