Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-09 / 154. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 9. 154 szám. kedves ellenzéki tigriskák, kaptok piros csizmát, édes gyökeret, czukrot, ha pedig rakonczátlankodni fogtok, béklyót, keserű pilulát, házfeloszlatást, szúró - nyos választást, szájkosarat és statáriumot kaptok. A miniszterelnöknek ilyetén való csűrösére csavarására, az ellenzék termé szetesen zajongott, mire Héderváry ur meg rettenetesen méltatlankodott, hogy mi jogon is békétlenkedik hát a — harczias elem, holott ő joggal bízott a függetlenségi párt egyhangú határozatában, hogy ezüst tálczán viszik elébe az indernnitást, hogy bókolva és alázatosan hajolnak meg akarata előtt és egy árva mukkanással sem fogják megkeseríteni a piros bársonyszékben való nyugalmát. És Kossuth Ferencz is igazat adott neki e tekintetben, hogy hát ő csakugyan kijelentette volt neki, hogy a függetlenségi párt határozatára, mint sziklaszilárd alapra támaszkodhatik. És a bánusnak csakugyan van annyi esze, hogy támaszkodik is reá. Kossuth után Komjáthy védte tüzesen az adott szót, majd Barabás vitatta, hogy a maga részéről adott szót nem ismer. Csakis eszmecseréről, beszélgetésről lehet szó, a mit a bánnal folytattak. De kötelező ígéreteket egyik fél sem tett. Adott szó tehát nincs. Mindez a napirend előtt történt s délfelé járt már az idő, midőn Vlád Aurél a román nemzetiségű képviselő szólott a napirendhez, a nemzetiségi törvény végrehajtását, vagy visszavonását követelvén. Az ülés lefolyásáról részletes tudósításunk a hövetkező : Apponyi Albert gróf elnököl. Napirend előtt Polónyi Géza szemére veti a miniszterelnöknek, hogy programmja nem egyezik meg a pártvezérekkel folytatott megbeszéléseivel. Programm- jában különösen az kifogásolható, amit a házszabályok revíziójára, a Ház feloszlatására, és az 1899-ik XXX-ik törvényre nézve mondott. Ismételten kéri a miniszterelnököt, hogy ezek tárgyá— Van-e itt sok megcsalt férj ? — Nincs is másforma — felelt Együgyü János. — Hát van-e sok udvarlő ! — Csakis olyan van. — Akarsz-e egyik vagy másik, vagy jobban mondva egyik és másik lenni? Akarsz-e velem élni? Mondá Együgyü János : — Ez már beszéd! S mindjárt a nyakába is ugrott a szép hölgynek. De ez visszalökte, mondván : — Arra még ráérünk. Először is csukjuk be a kaput, rendezkedjünk be a házunkban, a házadban, amely most már meg van alapítva s amely telt háznak nevezhető. így szólva, Együgyü Jánost az orra hegyénél fogva bevezette a telt házba, a hol a macska nyávogot tejért, ahol a kutya ugatott csontért, ahol a páva Leót kiabált, ahol a kis gyermek mindent elpiszkitott, ahol a pénztáros a fiókban kotározott, ahol az öregasz- szony a fizetését követelte s ahol Együgyü János szerelmesen borult a szép hölgy nyakába s csókolta, mialatt kint egy mázoló, aki maga az ördög volt, piros sapkával, két szarvval a fején, hosszú farkával festette a falra a következő verset: Ez itt a paloták királya, Hol hét főbűn helyét találja. * Vagyis hölgyeim és uraim, hogy se az önök agya, se az enyém el ne fáradjon, nyugodtan leírtam ezt a kis nyári mesét, amelyet nagyon könnyű megérteni. ban nyilatkozzék világosan, nyíltan, minden félreértés elkerülésével. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök kijelenti, hogy ismertetett programmja, teljesen megegyezik a pártokkal történt megegyezésekkel. Ismételten határozottan kijelenti, hogy az indernnitást nem fogja a Ház feloszlatására fölhasználni. A házszabályok reviziáját egyelőre nem tartja szükségesnek, elvben nem barálja a klotürnek. Egyelőre csak annyit mondhat, hogy valószínűnek tartja, hogy eljön az az idő, a mikor az ügyek gyorsabb elintézése végett, szükséges lesz a házszabályokat módosítani, de a módosítást a szólásszabadságnak teljes föntartásával fogja eszközölni. (Nagy zaj a baloldalon.) Bízott — úgymond -— a függetlenségi pártnak egyhangú határozatában, a melyre nemcsak joga, de kötelessége is súlyt fektetni. Kossuth Ferencz részletesen elmondja a volt bánnal való megbeszélés történetét. Majd kijelenti, hogy a meg beszélések folyamán, igenis ő kijelentette Hédervárynak mielőtt Bécsbe ment, hogy a függetlenségi párt határozatára, mint sziklaszilárd alapra alakíthatja meg kabinetjét. Azt hiszi — úgymond — hogy ezért szemrehányást senkitől sem érdemel, csakis úgy járt el, mint becsületes emberhez illik. A politikában sem ismer szószegést. Komjáthy Béla kijelenti, hogy paktumról szó sem lehet, az adott szó tekintetében osztja Kossuth Ferencz nézetét. Barabás Béla a jelen esetben nem ismer adott szót. Beszélgetés volt csupán, adott szóról nem tud. Egyébként most is hajlandó a békére, de csak nemzeti engedménye ellenében. Szünet után Vlád Aurél nemzetiségi képviselő beszélt és folytonos, zajos ellenmondások közt, a nemzetiségi törvény végrehajtását, vagy annak visszavonását kívánja. TÁVIRATOK. A pápa végperezei Távirati tudósítások. Szatmár, julius 8. A világ tekintete Róma felé van szegezve, ahol a katholikus világ feje, egy bölcs aggastyán, küzd — már napok óta — végső tusát a halállal. Azaz nem is küzd . . . A szent atya, nagy szívóssággal, bámulatos friss elmével éli át utolsó óráit és makulátlan lelkének csudás megnyugvásával várja az Ur hivó szavát. Tudja, hogy nincs számára mentség; fölvette a haldoklók szentségét és — vigasztalja siró környezetét. Az orvosok egybehangzó véleménye szerint, XIII. Leó pápa halála minden pillanatban várható. A tudomány nem tudja tovább késleltetni a katasztrófát, s lehet, hogy e pillanatban, mikor mi e sorokat írjuk, az örök városban lenyugodott a katholiczizmusnak ez a tündöklő napja, a mely sugaraival a hit világosságát és a szeretet melegét hintette szét a világba Ma este 9 óráig a következő távirataink adnak hirt a pápa haldoklásáról : A pápa végperezei. Róma, julius 8. (Saját tudósítónktól.) A pápa állapota délután hat órakor változatlan . Róma, julius 8. (Saját tudósítónktól.) Este hét óra után a pápénál hirtelen rendkívüli erőhanyatlás következett be. Az orvosok most már feladtak minden reményt, a katasztrófa minden pillanatban várható. 67-en obstruálnak. Budapest, julius 8. (Saját tudósítónktól.) Beavatott politikai körökből jelentik, hogy az eddigi számítás szerint hatvanhét ellen zéki képviselő szándékozik az ob- strukcziót folytatni a kormány ellen, mindaddig, mig nemzeti engedményeket nem kapnak. A mai napon a kormány helyzete változatlanul bizonytalan. Mit mondott volna Eötvös Károly a királynak ? Szatmár, julius 8. Mondják, hogy Eötvös Károly Bécsben járt a királynál. Gyönyörűséges szép képtelenség ez. Ám fűzzük, gondoljuk tovább . . . Súlyos inkognitóban Bécsben járt Eötvös Károly. Nagy gondjai kergették a király elé a császár városába, a császár palotájába. Jutott-e a király elé ? Mondják, hogy eljutott. Mondják, hogy még a császári várörség trom- bitajellei, diszsorral fogadta. A császári vár tetőzetén a szelelőlyukba meg nyomban kitűzték a magyar zászlót, nehogy keserűséggel csordultig teljék az Eötvös szive a sok fekete sárga zászló miatt. Hogy jutott a király elé, hogy nem Eötvös Károly, arról nem ir a szemtanú. Csak annyit mond mégis, hogy a vajda diszmagyarban volt, drágakővel kirakott karddal, amelyet egyik novellája hősétől kért kölcsön erre az alkalomra. — Már ismer Felséged ! — kezdte a beszédét Eötvös. — Deáknak voltam a követője és magam is megsodortam egy fonalat ahhoz a fátyolhoz, amely lyel mi is, meg a királyunk is letakarjuk a múltat, a múltnak sok keserűségét, buját, jogtalanságait, félreértéseit. Ezt a fátyolt megint tépdesi a félreértés viharja. Az én jóságos királyomat rósz tanácscsal környékezik a titkosai, meg a nem titkosai. Ámítják Felségedet, hogy a mi ruhát a hatvan hetes kamasznak szabtak, az jó a férfivé serdült embernek. Elhitették, hogy hasznos politika, ha elfojtatik az a vágy, a melyet a 67-es kamasz eltitkolt s amely az érett férfiúban életre tört. Ez a nemzet nem fojtathatja vissza többé eltitkolt szerelmét nemzeti nyelve iránt. Magyar szót kíván országa minden táján minden nemzetiségétől, de kivált a hadseregtől, amely a nemzettől kapja a kosztat, a kvártélyt, a municziót, a Hau- bitzot, a tartalékot, a póttartalékot meg még Perl öcsémet is, aki baka káplár volt, ha ugyan egyáltalán katona volt. Felséged sok ezer ujonczot kíván. Ej, de nem is Felséged. A katonai li- feránsok éhesek nagyon. Azoknak kell sok ezer bakkancsnak, puskának, szuronynak az ára. A magyar nyelvért ? Kajtam az ősi mente, odaadom azt is. Két csizmámon a két arany sarkantyú lesrófolom azt is, kardomon a drága kövek, kalpagomon az ékes foglalatú forgó, hadd adom át a Felséged inasának. Pedig mekkora a nyomorúságunk ? A reménység hijján, bizodalmunk hijján elátkoznánk a jövendőnket. Reménységünk, bizodalmunk Felségedhez van, bár Kossuth Ferencz igen-igen szeretné, ha idők végtelenjéig reménységből táplálkoznánk csupán ; de akkor is az ő vezérsége alatt. E reménység tart bennünket mégis Felséges uram. Mindnyájunkat. Mi akarunk végre ez országból, e népből csinálni valamit. Lehet ? Lehet. Élénkbe állnak? Állunk elébük Felséged pedig velünk tartson! . . Ha mi ellenünk egy világ támad, mégis megpróbálunk, lábunkra állunk. De ha minket sikerül elveszíteni, megfordul a sírjában Habs- burgi Rudolf. Nagy esés lesz abból 1... SZÍNHÁZ — (Az ember tragédiája—románul.) Az ember tragédiáját Cornea Nelly asszony román nyelvre fordította. A bukaresti Nemzeti színház már föl is vette a jövő évi műsorába, Cornea Nelly asszony magyarországi származású, bukaresti mérnök neje, aki irodalmi téren eddig nem is szerepelt. Madáchnak munkáját egy magyarországi román költő is lefordította. A fordítás egyes részletei a „Família“ czimü szépirodalmi lapban meg is jelentek. — (Obrenovics Sándor.) Kerekes Pungur Mihálynak azt a darabját, amelyben Sándor király és Draga királyné tragédiáját megírta s amely öt nap készült el, Kispesten is előadták. Ä kispesti és szentlőrinczi közönség annyira érdeklődött a nem mindennapi újdonság után, hogy a jegyeket már délelőtt elkapkodta. Mondani sem kell, hogy a tragédia rettenetesen tetszett és hogy másnap meg kellett ismételni, ami Kispesten szenzácziószámba ment. ÚJDONSÁGOK Thaly Kálmán levele Kossuth Ferenczhez. Midőn Kossuth Ferencz, a függetlenségi pártnak ama nevezetes értekezletén bejelentette, hogy az elnökségről lemond és ötödmagával távozott a pártkörböl, az összes függetlenségi képviselők tudvalevőleg megegyeztek abban, hogy elnökük lemondását nem veszik tudomásul s Barabás Béla vezetésével nyomban küldöttséget menesztettek Kossuth Ferenczhez, hogy a pártnak ez egyhangú határozatát előtte tolmácsolják. De Kossuth Ferencz nem egyhamar hajlott a kérelemre, sőt egyesek kapaczitálása sem bírta rögtön megváltoztatni szándékában. Ez a körülmény indította Papp Eleket a nádudvari kerület képviselőjét arra, hogy a távollevő Thaly Kálmánnak levelet irt, a melyben kérte, hogy haladéktalanul jöjjön fel a fővárosba s igyekezzék Kossuthot lebeszélni szándékáról, nehogy az erős, a nagy függetlenségi pártban csakugyan szakadás álljon be. Thaly Kálmánt nagyon fájdalm a- san érinthette Papp Elek levele s a függetlenségi párt bomlásának rettenetes gondolatától gyötörve irta meg kérő, esdő levelét a szeretett vezérnek, hogy szándékáról lebeszélje. Thaly Kálmán, a legnagyobb első magyar történetírónak izzó hazafisság- tól áthatott levele, a melyet Kossuth Ferenczhez intézett, szószerint a következő : Pozsony, 1903. VII—4. Tisztelt Barátom! Gyarló egészségem kifoldozása végett a gasteini gyógyfürdőbe való utamban pakolás és indulás közben veszem Papp Elek barátunk levelét, melyben úgy a maga, mint számos más elvtársunk és képviselőtársunk nevében sürgősen kér: járuljak levelemmel az ő kérésükhöz Tehozzád én is arra nézve, hogy a pártelnöksógről való lemondásodat visszavonni méltóztassál. És én a legszívesebben járulok is ezen kéréshez, mert Kossuth Lajos fiához
