Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-02 / 175. szám

Szatmár, 1903. augusztus 2. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Vasárnap. / L .£<?y >tás»dik évfolyam 175. szám POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban ás egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, mindon további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér : URA Y GÉZA Főszerkesztő : B A H T H A KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A granicsár megbukott. Szatmár, augusztus 1. Gróf Khuen-Héderváry már kijelentheti, a mit akar; az ő sza­vának többé nincsen súlya. Rövid miniszterelnöki pályája véget ért, bármit is mondjon ő, bármit mág­nás barátjai. Az alatt a négy bét alatt, me­lyet gróf Kbuen magyarországi mi­niszterelnöki székében tölt, ez az ország annyira sülyedt, hogy évek kellenek, mig csak a régi színvo­nalra jut. Ezalatt a rövid idő alatt kikezdték a sajtószabadságot, a gyű lekezési jogot, erőszakoskodtak a kópviselőházban és vesztegettek a Házon kívül és belül. És ha mind­ez a miniszterelnök tudta nélkül történt, akkor is eléggé jellemzi, hogy hívei és barátjai az ő ked­véért ilyenekre vetemednek. Aki tehát akarja, hogy Ma­gyarországon a jogtiprás, a rendőr­kard és a becsületrontás legyenek az alkotmány biztosítékai: az tá­mogassa tovább a bánt, mondja továbbra is kötekedőnek a hazafias ellenzéket, de aki hazáját szereti és nem akarja, hogy szenny borítsa .„el Mag-pimrszag szeplőtlen czime- rét, ez álljon a küzdők sorába, hogy az ország ne hetek, vagy napok alatt, hanem órák alatt szabaduljon a mostani kormányfőtől. Persze, aki azt hiszi, hogy Ma­gyarországon ököljoggal lehet „ren­det csinálni“, annak bajosan le­hetnek ilyen subtilis fogalmai, az nem megy önként még ideiglene- nesen sem, hanem várja, mig szé­két az ajtó elé teszik. Kos, a szék már most is kí­vül van, gróf Kbuen csak vonako­dik még beleülni ; nyugodt lehet, majd belesegitik. A harczoló ellenzék helyzete immár világos és tiszta, s nem sza­bad engednie, hogy a miniszterel­nök a Házban szóhoz jusson. Azzal, hogy Kbuen ur hanyag elegancziával hallja a vádakat és csak annyit jegyez meg arogáns szárazsággal, hogy a kellő formák között kell a parlamenti bizottságot kiküldeni; azzal, hogy lesajnálja ál­dozatul esett barátját; még koránt­sem tett eleget a gavailérság ama fokána k, melyet a kaszinó párbaj- kódexe talán nem, ;te a miniszter- elnökség méltósága igenis megkö­vetel. -£>'■ Becsületes polgári észszel csak úgy lehet ilyen kérdést megoldani, hogy a miniszterelnök, mihelyt köz­vetve, vagy közvetlenül ilyen vád éri, a legelső vonattal utazzék lschl- be, s haladéktalanul adja be lemon­dását. A granicsár ezt még nem tette ugyan meg, de a képviselő­házban tegnap tartott beszédében sejttette, hogy ez a szándéka. Mi előtt a képviselőház újra összeül, a granicsár minden bizonynyal beadja lemondását. A parlamenti vizsgáló-bizott­ság a miniszterelnökön nem segít­het ; a granicsár tehát ma már bu­kott miniszterelnök. TÁVIRATOK. Hol van Dienes ? Budapest, augusztus 1. (Saját tudósítónktól.) Berlinből jelentik te­lefonon. hogy a ma reggeli budapesti lapoknak jelentése, hogy Dienest Ber­linben elfogták, nem felel meg a való­ságnak. A berlini rendőrség csupán annyit nyomozott ki tegnap, hogy D.enes tegnap este egy ur társaságá­ban Berlinből hirtelen elutazott. A vele volt hölgy nem utazott velük de nyomtalanul eltűnt. Valószínűnek tart­ják, hogy Dienes Hamburgba utazott, a hol az ottani rendőrség minden in­tézkedést megtett el fonalasára. Egy, a délutáni óráKban érkezett berlini távirat jelenti; Dienes Márton Hegyi JefiS fig- 1,-^s mei lapszerkesztővel lakott Bérlbiöerf'a » Hotel Central-ban. Mikor Dienéá ész­revette, hogy felismerték, összes pod­gy ászainak hátrahagyásával a Ham­burg felé induló gyorsvonattal meg­szökött. Hegyi Jenő czáfolata. Hegyi Jenő fiumei lapszerkesztő ma este Becsből küldött táviratában kijelenti, hogy a szóban forgó veszte­getési esetről abszolúte semmi tudo­mása nem volt. A lapoknak reá vonat­kozó állításai valótlanok. A parlamenti bizottság ülése. Távirati tudósítás. Budapest, aug. 1. A vesztegetések megvizsgálá­sára kiküldött parlamenti bizottság ma délelőtt folytatta ülését Roho- nyi Gyula elnöklése mellett, s mind a tizenöt kiküldött bizottsági tag jelenlétében. A mai tárgyaláson is igen sok képviselő és nagyszámú hallgatóság volt jelen. Poiónyi Géza azt kérdi az el­nöktől, mikor és minő intézkedések tétettek m eg-Dienes Márton el iz­gatására ? Rohonyi Gyula elnök erre TARCZA. Monna-Vanna históriája. Mielőtt történetkém elmondásába fognék, illendőnek tartom kijelenteni, hogy az egész esemény a modern vi­lág légkörében történt s igy nagyon csalatkoznék, a ki hősökről, trubadú­rokról és szende várkisasszonyokról ábrándoznék. E rövidke előszó után, azt hi­szem, bátran belefoghatok élbeszélé- sembe. Weisz Henrik ur a tönk szélén állott. Már napok óta csak a sóhajtás­ból élt és azokból a jóságos, szerető pillantásokból, miket jóságos neje jut­tatott neki. A börze mindent elvitt. Vagyont, jólétet, kényelmet, — s adott helyettük marczangoló önvádat és szo­morú kilátást a szegénységre. Weisz ur még nem szólt egy szót sem Ellának a közeli bukásról s igy az nem is sejthette, hogy férje ma miért sápadozik napról-napra s miért fogyatkozik óráről-órára. Weisz ur pedig egy utolsó mentő kísérlethez folyamodott. Elküldte apját Kövy Dénes urhoa, a ki feleségének bosszú ideig udvarolt s a kit egy al­kalommal — még ideje korán — ki­dobott házából. Hajdanában még üzlettársak vol tak, jóbarátok, kik vagyonközösségben éltek ; csakhogy Weisz ur nem akarta a hitvesét is a közös szerzeményhez sorozni, úgy gondolkozván, hogy a mit saját firmája alatt szerzett, ahhoz csak neki van törvényes joga. Ezen kaptak aztán össze a jó pajtások, az üzlettársak . . . így dőlt aztán romba a Kövy és Weisz czég, igy lett mindegyik a maga ura. Kövy ur nem sokára megnősült, de nem tudta fejéből kiverni Ellát ; érezte, hogy azt az üdvöt, mit Ella nyújtott neki nem pótolja hitvese. Pedig Leontin szerette férjét, csak­hogy soha sem volt alkalma szerelmé­ről bizonyságot tenni, s ez fájt neki. Végre is az ilyen házas élet nem ér valami sokat, Kövy ur még hozzá csapodár is volt ; igy aztán közös el­határozással beadták a válópert. Ilyenek voltak a viszonyok s ilyen volt az éghajlat Kövy urnái, amikor belépett hozzá — Weisz ur atyja. A derék öreg tudományos kép­zettségű ember volt, ismerte az összes részvények árfolyamát, könyv nélkül tudta még az egy év előtti értékek kurzusát, szóval igazán benfentes bör- zeáner volt. Weisz Pinkász ur rövid beveze tés után előadta a szegény Henrik szo­morú helyzetét és folyamodott ahhoz a barátsághoz, mely hajdanta egvbe- füzte őket s amit szétszakított a nő. Kövy Dénes itt gondolt egyet. A logikája nagyon egyszerű volt. Abból állott, hogy a mit szétszakított a nö, a nö azt újra összefűzheti; igy leg­alább meglesz az elégtétel is. megma­rad a káposzta is, de a kecske még is jóllakik. S megtette ajánlatát . . . * Weisz Henrik ur gondterhelt fő­vel járt föl s alá szobájában; iróasz­tala mellett ült atyja, fejét kezére hajtva ; mig a szomszédból behang- zott a zsurozó társaság jókedvű, gond­talan zsivaja Weisz ur e pillanatban atyja felé fordult, kezét ajkához emelte s bam­bán kibámult az utczára, hol fürge hópelvhek játszadoztak vig játékot — Holnap éjjel? — Holnap éjjel I ismétlé az öreg Weisz. — De hogy szóljak Ellának? Oh ez a szégyen, hiszen még azt sem tudja, hogy a tönk szélén állunk. Az az átkozott Kövy tudta, hogy hová sújtson. Mit is mondott tulajdonképpen ? — Kisegít bajodból, társul fogad s mindezért nőd kéri holnap éjj — Elég! rivalgott Henrik ur. Elég ! — Válaszszál! Boldogság boldog­talansággal vagy boldogtalanság bol­dogsággal kell-e ? — Egyik sem! Inkább a halál. Csak ne volna olyan nehéz meghalni, csak ne tudnám, hogy milyen szép az élet. Az öreg Weisz nemsokára elbú­csúzott fiaitól ; figyelmeztetvén, hogy erős legyen az elhatározásban . . . s ne áldozzon föl mindent az ideális ér­zelemért. Weisz ur pedig bólintott egyet atyja jóakaró tanácsaira, aztán el­váltak. Mikor az ajtó bezárult atyja mö­gött, visszaült Íróasztala elé és át — meg át gondolta helyzetét. Nem voll elég bátorsága ahhoz, hogy Ella elé álljon azzal a föltétellel, a mit a kegyetlen Kövy áldozata fejé­ben követelt tőle. Egyenes utón tehát mire sem mehetett. Elővette tehát a másik szel­lemét, a furfangot. Egy éjjeli töltött ébren. Ez alatt volt alkalma, hogy megássa azt a ver­met, melybe Kövy urat bele akarta ug­rasztani. * Másnap reggel Weisz ur elment a vad Prinzivalléhoz, Kövyhez, a ki elé­gedetten dörzsölte kezeit, mikor meg­látta hajdani üzlettársát. — Eljöttem! szólt Weisz Henrik ur rezignáltan. — Tessék helyet foglalni. És ha tetszik, megkötjük a szerződést. — Ahogy tetszik. — Ma pontban tiz órakor ott leszek. — Az ajtóban várom Kövy urat. — Helyes! — Ott aláírja a feltételeket. Két tanú jelenlétében. — Helyes. — Aztán . . . aztán . . . öné le­gyen a boldogság! — Amire évek óta szomjaztam hiába ! — Nem gondolja, bogy több a kegyetlenség tettében, mint az áldozat. — Megfizetem ám! — Igaza van ! Isten önnel! — Este tiz órakor ott leszek ! Ezzel Weisz ur könyező szemek­kel ment . . . ment Leontinhoz. * Leontin szívesen fogadta Weiszot és nagyon meghatotta az a szomorú Könnyű nyári Batist és Tourista ingek magas és lehajtó nyakkal, rövid lábravaiók, egész könnyű posztó- és szalmakaíapok nagy választékban, jutányos árakért beszerezhetők Szatmár VAJDA MIHÁLY divatüzletében Deák-tér 10. SAISON ÚJDONSÁG ! Női és férfi csikós, koczkás és himzett harisnyák. SAISON ÚJDONSÁG!

Next

/
Thumbnails
Contents