Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-03 / 149. szám
Szatmár, 1903. julius 3. Péntek. v Második évfolyam 14& Szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelel# naponta (hétfő KtjJrteíjéyeL) Hirdet&áejtet méltányos, szabótt' já?b&n és egyezség szerint feTvfesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BATtTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Nehéz napok. Szatmár, julius 2. Immár bizonyos, hogy a kormányválság nem hozta meg a kibontakozást. A politikai helyzet változatlan; a bán becsapta az országot, s a függetlenségi párt folytatni fogja az obstrukcziót. A kormánypárt legnagyobb része is beismeri, hogy Khuen-Héderváry képtelen lesz megfelelni leiadatának és hogy tegnapi szerencsétlen programmbeszéde után, mely forma, tartalom és előadás tekintetében egyaránt óriási baklövés volt, a helyzete már is tarthatatlanná lett. A kormánynyilatkozat senkit sem elégített ki, sem az ó-liberálisokat, sem a volt nemzeti-pártiakat és mindenki egyetért abban, hogy Khuen-Héderváry valósággal nevetséges figura volt tegnap és a kormánypárti képviselőknek egy része már is úgy beszél, hogy : — Ilyen vezérrel nem blamál- juk magunkat! A tegnapi fellépés után azt hiszik, hogy Khuen-Héderváry napjai máris meg vannak számlálva, nemcsak azért, mert a független- ségi párt folytatni fogja a har- czot az uj kormány ellen is, hanem különösen azért, mert valószínű, hogy a kormánypártban is bomlás történik. Zúgolódik mindenki, akiben csak egy parányi hazaíias, magyar érzés van. És megkondult a vészharang. A nemzet tudatára ébredt annak, hogy az uj kormány, uj és nagyobb veszedelmet jelent. Az ellenzék ismét feladata magaslatára emelkedett. Az a szánalmas idegen, a kit elég meggondolatlanul odaállítottak a magyar nemzet élére, nem lesz itt akadály. Ilyen embernek zivatarok sem kellenek, elég a lehellet, hogy elfujassék. Perfidiával, fogásokkal és csellel nem lehet Magyar- országon boldogulni. Nem is ez az ember a veszedelem, hanem az a mögötte álló, örökké működő, titkos kéz, melynek Magyarország leikébe vágó ujjait végre valahára le kell fogni. Jobb ma, mint holnap ; mert holnap késő talál lenni. El kell söpörni mindent, mindenkit, a ki a magyar nemzet fejlődésének útjába merészkedik. Az alkotmány templomából, a magyar képviselőházból kell kiűzni, a ki bécsi kuí'ár hadd fusson, mint dicső elődje Windisch- grätz herczeg, a ki Szolnoktól Prágáig meg sem állt. Hiába jönnek a bánok; elfognak innen szökni ; nem lesz ittma- radásuk egynek sem. Magyarország a magyaroké! Ezt valahára meg kell értenie, meg kell tanulnia mindenkinek. Az ország nyugodt lehet, hű fiai résen vannak ; híven és szilárdul állják helyüket és ki fogják vivni ennek a szegény sanyargatott népnek minden igazát Az igazi nehéz napok még nem voltak, csak lesznek. Résen legyünk, s álljunk készen arra az időre is, ha netalán mindannyiunkat — hi a haza. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Budapest, julius 2. (Saját tudósítónk távirata.) A képviselőház napirendjén még mindég a miniszterelnöki programúi van, a melyhez ma Polónyi Géza szólt, nagy tartalmas beszédet tartva. Polónyi, hatalmas érvelésével teljesen tönkretette a bán silány, tarthatatlan pro- grammját, s a függetlenségi-párt nagy többségének helyeslése közben jelentette ki, hogy a maga részéről az obs- tsrukcziót folytatni fogja. Héderváry zsebrerakta a fejéhez vágott vastag érveket és — hallgatott. Nyilván azt gondolta: csak beszéljetek, beszéljetek jó vitézek, majd eljön az én napon is. Házfeloszlatás, szuronyos választások és statárium — a zágrábi mintára. Mert ettől az embertől minden kitelik: a volt horvát bán mindenre képes, még többre, mint Tisza István lett volna képes, ha ő ülne most a Héderváry helyén. Érdekes felszólalások voltak a napirend előtt is. Dániel alelnök felolvastatta azt a királyi kéziratott, a mely szerint Ő felsége az eddigi kvótát egy esztendőre újból megállapítja. Ez nagy vihart keltett a baloldalon, s Rátkay László sietett kijelenteni, hogy a döntést törvénytelennek tartja. Héderváry a királyi döntésnek törvényességét vitatta. Majd a baloldalról többen a kvótadöntés tárgyalásának napirendre való kitűzését kérték, a mibe Héderváry beleegyezett, igy a kvótadöntés tárgyalását tűzték ki a legközelebbi napirendre. Ugyancsak napirend előtt Kossuth Ferencz sürgős indítványt nyújtott be a magyar vámtarifa tárgyában. Az indítványt, a Ház hétfői ülésén fogja megindokolni. Kolossváry honvédelmi miniszter jelentette ezután, hogy a tartalékosok behívása tárgyában — katonásan járt el. Gyorsan intézkedett, hogy már ma adhassa meg a kellő fölvilágositást. A tegnapi napon ugyanis táviratban tudakozódott a közös hadügyminiszternél, a ki nyomban válaszolt neki, hogy táviratilag utasította az összes hadtestparancsnokságokat, hogy a tartalékos gazdasági munkásokat be ne hívják, s azokat, akiket már behívtak, azonnal szabadságoltassák. TARCZA. A sasfészek. Irta : Bjönstjerne Björnson. Endregaardene volt a neve a sziklafalakkal körülzárt falunak. A la- pályos és termékeny talajt, a melyen épült, egy a hegyekből lerobogó folyó szelte ketté. Ez a folyó a falu közelében már messziről is látható vadvízzé folyt szét. E folyón jött csónakján az az ember, a ki legelőször fogott irtásba a völgyben, a neve Endre volt és a falu mostani lakói az ö ivadékai. Akadtak a környéken, akik azt beszélték, hogy emberölés vétsége miatt menekült ide és amiatt is olyan sötét és fakó az arczszine e völgy lakóinak, de mások e miatt a sziklafalakat okolták, a melyek még Szent János napján délután öt órakor is már útját állják a napsugaraknak és nem engedik, hogy a völgybe tűzzenek. A falu fölött egy sascsalád fészkelt. A fészek a hegygerincz egy szik- lacsucsába volt rakva : mindenki láthatta, amint a nősténye megkezdte a kotlást, de senki sem tudott a fészekig feljutni. A him sas a falu fölött kóválygott, olykor-olykor lecsapott hol egy bárányra, hol egy fiók kecskére, sőt egyszer egyszer egy kis gyereket is •elvitt. Ezért a faluban nem is lehettek biztonságban mindaddig, amig a szik- lacsucson ott volt a sas fészke. Az emberek között: szájról-szájra járt az a monda, hogy a régi időkben két testvérnek sikerült volt a fészekig feljutni és azt széthányni, de a mostani időkben nem akadt még senki, a ki oda eljutott volna. Ahol csak két ember összekerült a faluban, mindenütt a sasfészekről beszéltek és a magasba néztek. Pontosan tudták minden esztendőben, hogy hol csaptak le a sasok, milyen kárt okoztak és hogy legutoljára ki próbálkozott meg azzal, hogy felmásszék a fészekig. A fiatalság jártányi erejétől kezdve a hegyek és fák megmászásában, de főleg párviadalokban gyakorolta magát, hogy egyszer elérhesse a fészket és a sasokkal való esetleges viaskodás után széjjelhányja. Abban az időben, a melyről most szó lesz, a faiu legderakabb legényét Lejf-nek hívták, Lejf nem Endre családfájából származott. Haja bodros volt, a szeme apró. Mindenféle tréfálkozásokat vitt végbe és szerette az asszonynépet. Már fiatalabb éveiben is azzal dicsekedett, hogy ő egyszer csak felmászik a sasfészekig, de az öregek megintették, hogy ne mondja ezt olyan hangosan. Ez még jobban feltüzelte és még mielőtt elérte volna legénységének javakorát, fölszedelőzködött, hogy meg- mászsza a sziklacsucsot. A nyárelőnek egyik verőfényes vasárnap délelőttjén volt. A sasfiókok épp akkortájt kelhettek ki. Nagy számban gyűltek össze az emberek a sziklafal alatt. Az öregek le akarták beszélni és a fiatalság buzdította. De ö csak a saját maga vágyára hallgatott. Megvárta, mig a nőstény sas is elhagyta a fészket, egy hatalmas szökést tett és már egy fán kúszott, a földtől több ölnyi magasságban. A fa egy sziklahasadékból nőtt ki, és ő e hasadéiban kúszott tovább. Apró kövecsek gurultak le a lába alól,' a kovadarabok, és a föld lefelé csuszamlott. Más nem is zavarta a csöndet, csak a folyó hömpölygőit a távolban állandó mormolással a torkolata felé. Mind meredekebb és érdekesebb lett a sziklafal. A legény sokáig lógott egyik karján és lábával egy pontot keresett, ahol megtámaszkodhatnék, de odanézni már nem tudott. Sokan, de legfőkép az asszonyok elfordultak és azt mondták, hogy ezt bizonyára nem tette volna meg, ha a szülei még élnének. A fiú biztos támaszkodó helyet talált és már tovább kúszott, újat keresett hol a kezével, hol a lábával. Egyik szikla engedett. A fiú megcsúszott, de már ismét biztosan állott és kapaszkodott. Az alantállók szinte egymás lélegzetét is hallgatták. Ekkor felállott egy sudárnövésü leány, a ki egyedül ült egy nagy kövön. Már öklömnyi gyerek korukban eljegyezték egymást, bár a fiú nem tartozott a falubeliek atyafiságához. A leány kitárta a karjait és felkiáltott : — Lejf, Lejf, miért teszed ezt? Az egész nép feléje fordult és az apja egészen mellette állott, de a leány nem ismerte fel. — Lejf, gyere vissza! — kiáltotta utána. —- Én szeretlek téged és odafenn nincs semmi keresni valéd. Lentről is lehett látni, hogy a fiú gondolkozik. Egy-két pillanatig habozott még, de aztán már újból följebb és följebb kapaszkodott. Keze-lába újból erőre kapott és igy egy ideig könnyen ment a dolog: de rövidesen újból kifáradhatott, mert minduntalan megpihent. Mint valami előre küldött üzenet, lába alól egy kő gurult le és az alant veszteglők szemükkel követték, amig csak le nem ért. A lány mereven állott a kövön, kezeit tördelte és a magasba nézett. Lejf újból megfogódzott egy sziklában a félkezével, majd hirtelen a (leány tisztán látta !) eleresztette azt és a másik kezével kapott a szikla felé. De már nem tudott megfogódzni. — Lejf! — kiáltotta és hangja átcsapott a sziklafalakon. — Megcsúszott! — kiáltottak fel a többiek is, asszonyok, férfiak és kitárták feléje a karjukat. A fiú pedig esett egyre. Homokot, követ és kovát szakitolt le magával és csúszott, esett egyre s zuhant mind gyorsabban. Az emberek borzadva fordultak háttal és ekkor vad recsegést, ropogást hallottak maguk mögött a sziklafalon és nyomban utánna tompa zuhanást, mintha valami nehéz, nagy, — nedves földdarab vágódott volna le. Mikor a bátorságuk visszatért és újból körülnéztek, a fiú a fölismerhe- tetlenségig összezúzva hevert előttük. A leány a kövön terült végig. Az apa vitte el onnan. A fiatalság, bárha ő buzdította és ösztökélte legjobban Lejfet a merész tettre, most hozzája se mert nyúlni, hogy legalább az eltakarítás végtisztességét megadják neki. Az öregeknek kellett erre vállalkoznak. Mielőtt még hozzányúltak volna az összeroncsolt tetemhez, megszólalt közülök a legöregebbik : — Ez balgaság volt, de — tette hozzá és a magasba nézett, — mégis csak jó, hogy van valami, ami oly magasságban csüng, hogy nem minden emberfia ér el odáig ! m
