Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-19 / 163. szám
Szatmár, 1903. július 19. Vasarnap. '<9 ** U4 I Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. v:Aít; W, í-r—Második évfolyam 153- szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjele. <k naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Ä kamarilla újabb intrikája. Szatmár, julius 18. Bécsben megindult az intrika a közös pénzügyminiszteri szék betöltése körül ; czélja az, hogy ez a közös állás is osztrák embernek jusson és igy a közös kormánynak egyetlen magyar tagja se legyen. Ki is eszelték már a formulát, melylyel a magyarokat be akarják csapni. Azt mondják, hogy az osztrák-magyar bank kormányzóját kell kinevezni a közös pénzügyminiszteri állásra ; akkor sorrend szerint úgy is magyar kormányzó jön a bank élére. Sőt a magyarok még nyerni fognak, mert esetleg még különválasztják a bosnyák ügyeket, mint pl. a hadügyminisztériumban a tengerészeti osztályt és ezek intézését Thallócy Lajos osztályfőnökre bízzák. Ez persze csalárd okoskodás. A bankkormányzóság nem jelent semmiféle rekompenzációt, mert a mostani kormányzó távozása esetén törvény és szerződés szerint Magyarországot illeti ez az állás; Thallócy pedig addig is vezette a bosnyák osztályt. Tehát csak a képtelenség állna elő, hogy Magyarországnak a közösnek csúfolt kormányban egyetlen hely sem jutna. Szomorú tény az, hogy az úgynevezett közös miniszterek tényleg osztrák miniszterek. A külügyminiszter a külföld színe előtt osztrák birodalmi kancellár. Ahadügy miniszter meg épenséggei osztrák katona; erre az állásra mindig osztrák tábornokot neveznek ki, a ki — mint mindenki, a ki olvasni akarja, olvashatja — öles betűkkel írja ajtajára „Reichskriegsminister“ és igy ir alá mindent. Ilyen körülmények között szinte mellékesnek látszik, hogy van-e vagy nincs magyar ember a közös miniszterek között; de tulajüonké- pen éppen ezekre a körülményekre való tekintettel nagyon fontos, hogy ebben az osztrák táborban legalább egy m agyar em b er legyen, még ha ennek át is kell vedlenie osztrákká és előtte idegen formákban és nyelven kell hivataloskodnia. A szivét mégsem vehetik ki és lelkében magyar marad; a tulkapó osztrák követeléseknek állandó féke és a magyar felfogásnak mégiscsak szószólója. Legalább Kállay az volt és minden utódjának ennek kell lennie. Intim körökben jól tudják, hogy Kállay az e elszigetelt bécsi állásában sok és nehéz harczot vívott Magyarország érdekében és talán éppen ez a tény okozza, hogy a közös osztrákok most egészen mentesíteni akarják magukat az osztrák befolyástól. Nincs írott törvényünk, mely szabályozná a magyarok részvételét a közős kormányzásban, de szokásjog igen is van. Eddig a közös miniszterek egyike mindig magyar volt és ha a szokásjog megfelelne a természetes jognak, akkor tulajdonképen váltógazdáknak kellene folynia és felváltva, hol egy magyarnak és két osztráknak, hol két magyarnak és egy osztráknak kellene a közös miniszteri székekben ülniük. És az osztrákoknak mégis van arczuk, hogy a magyarokat, a nekik jutott egy miniszteri székből is kiakarják szorítani. Akarjuk hinni, hogy ebből a gálád tervből nem lesz semmi és hogy még a mostani magyar kormány sem lesz olyan pipogya, hogy hozzájáruljon az osztrákoknak ilyen újabb térfoglalá- sáboz. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, julius 18. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén Dániel Gábor elnökölt. A Rátkay László lemondása folytán megüresedett jegyzői székbe a Ház egyhangúlag újból Rátkay Lászlót választotta meg jegyzővé. A miniszterelnöki programm ellen Madarász József beszélt. Nehány rövid mondatban kijelentette, hogy álláspontját mindenki ismeri, tudják, hogy az obstrukczió mellett van, szükségtelen tehát hosszabban indokolnia, hogy a miniszterelnök programmját nem veszi tudomásul. Ezután Stur- mann György mondott hosszabb beszédet, éles kritika tárgyává téve a miniszterelnök programm beszédét. A nemzet kívánságainak teljesítését sürgette. Magyarrá kell tenni a hadsereget. Vagy megadják a nemzet jogait — úgymond— vagy addig harczolunk, mig a fegyvert erőszakkal kicsavarják a kezeinkből. Több interpelláczió elhangzása után az ülés véget ért. A kosaras asszony veszedelemben. Budapest, julius 18. (Saját tudósítónktól.) Fábián Józsefné, az a hírhedtté lett budapesti asz- szony, aki tavaly, apró gyermekek elcsábítása miatt, „ Kosaras asz- szonyu néven lett híressé a rendőri krónikában, ma komoly veszedelemben forgott. Mikor a jeles ném- ber ma délután a Futó-utczán végigment , nehányan felismerték, akik nagy lármát csaptak és az utcza népe, vad dühében agyon akarta ütni Fábiánnét. Egy perez alatt óriási csődület támadt az utczában, s valóságos utczai harcz fejlődött ki a szorongatott asszony körül. Többen dühösen kiáltották: — Meglincseljük! Meglincseljük! Mások meg segítségére siettek s igy támadt a nagy utczai harcz. Egy csapat rendőrnek végre nagy nehezen sikerült Fábiánnét azagyon- ütéstől megmenteni. TÁRCZA. A Tiszabecsei ütközet. — A „Szatmári Hirlip" eredeti tárczája. — Irta : de Vitt Emil. Kétszász esztendeje, hogy a má- ramarosi bérezek százszorosán verték vissza a hegyek között a síkra leereszkedő kuruezok tárogatóit, hirdetve mindenfelé : itt a fejedelem, hogy azt a több százádos sérelmet, amelylyel Bécs a magyar nemzetet illette, megtorolja. Beregszászban állt meg a sereg. Ott vette Rákóczi a hirt, hogy a tiszai rév császáriakkal van megrakva, sőt az innenső parton is fekszik egy különítményük. Rákóczi, kinek serege ekkor már 3—5000-re szaporodott, elhatározta, hogy kierőszakolja az átkelést. Megindult hát a hir vétele után azonnal Beregszászból s gyalogságát szekerekre rakva, hirtelen Tiszabecsénél termett. A császáriak gróf Löwenburg szatmári generális és gróf Csáky István főispán vezérlete alatt tartották megszállva a révet; az innenső oldalon pedig Kende Mihály ezredes egy csapat császári katonával a Tisza kanyarulatában foglalt állást. A császáriak hadállása kitűnő volt s Kende ezredes különítménye részben s süppedékes mocsár, részben a túlsó parton álló császári sereg által teljesen védve s úgy volt elhelyezve, hogyha a kuruez sereg támadna, kereszttűzbe juttassa. Rákóczi megérkezvén, seregét csatarendbe állította s támadást intézett Kende seregére, a mellett a túlparton állókat is lövette. Hanem a hiányosan felszerelt kuruez gyalogság csakhamar érezte a kereszttűz hatását s már-már felbomlott rend s pánik ejtette hatalmába őket, a midőn megérkezett Ócskái és Borbély vezetésével a kuruez lovasság is. A két vitéz kuruez tiszt hamarosan tisztába jött a helyzettel s látva a veszedelmet lovasaik élén Kende ezredes csapatára vetették magukat. Rákóczi megrettenve látta, mint kerül legvitézebb csapata az ellenség veszedelmes kereszttüzébe, s futárt küldött Ócskáihoz, hátrálást, visszavonulást parancsolva neki. De mire az a fejedelem üzenetével Ócskáihoz ért, akkorra a kuruez lovasság már elbánt a császáriakkal. Legnagyobb részük ott veszett — köztük Kende Mihály ezredes is — mig az életben maradottakat a kuruezok foglyul ejtették. Ma kétszáz éve vívta Rákóczi ezt a csatáját s ez volt első nyert ütközete. A diadalt Ócskáinak s Borbélynak köszönhette a fejedelem, a miért a két vitézt még ott a csata színhelyén eze- res-kapitányokká nevezte ki elismerésül. Az egykori császári tisztből káplárrá degredált dezentor a tiszabecsei ütközettel kezdte meg tüneményes vitézi pályafutását . . . Gyorsan haladt ezután a kuruez szabadságharcz győzelmes utján előre. Rákóczi nem tartotta tanácsosnak a Tiszán való átkelési, mivel azt hitte, hogy Lővenburg és Csáky grófok tőrt vetettek ki s a túlpartról való visszavonulás csak szinleges. De eltelt két nap is s ellenség mégsem mutatkozott. É helyett megjött a fejedelem kiküldött hive, a ki elmondta, hogy a császári sereg Szatmár várába vonult s ellenség nincs semmerre. Az átkelés erre a hírre megtörtént s Rákóczi gyors menetben Na- ményhoz ért. Leirhalatlan lelkesedéssel fogadták a fejedelmet az egész Tiszántúlon. Százával jött a nép, hogy zászlai alá álljon. Pár nap alatt serege megkétszereződött s Naménytól már nyolcz- ezer főből álló sereggel indult meg. A magyarság eme nagyméretű hadbaállása érthető abból a végtelen elkeseredésből, ami a sziveket a zsákmányoló osztrák és egyéb zsoldosokkal szemben eltöltőtte, de Rákáczi azt nem tudta felfogni, miért vonult Szatmárra a császáriak erős serege a nélkül, hogy csak meg is kísérelte volna az ellenállást vagy a kuruezsereg feltartóztatását ? Csakhamar megtalálta ennek a magyarázatát is. Ugyanis a tiszabecsei ütközet al kalmávaí ejtett hadifoglyok közül egy trombitás megszökött s átúszva a Tiszán a Löwenburg seregéhez csatlakozott s jelentette a tábornoknak — a mit a Tiszamenti nép beszélt, — hogy Rákóczi seregében negyvenezer főnyi svéd és lengyel segélyhad van, a mely a napokban érkezett a lengyel határról. A katona szökése sok gondot okozott akkor Rákóczinak, mert — mint emlékiratában is említi — attól tartott, hogy seregének fegyelmezetlen és fegyvertelen állapotáról, nemkülönben csekély számáról az ellenség tudomást nyer. Annál nagyobb volt tehát meglepetése és öröme, mikor épp ennek a szökevénynek hamis jelentésére vonultak vissza a császáriak. Rákóczi igy ellenállásra nem talált sehol. A magyarság lelkesülten fogadta mindénfelé. Egyik követ a másikat érte táborában, akik jelenteni jöttek az egyes vidékek lakosságának hódolatát. A hajdú-városok és lakosok is küldtek követet s a fejedelmet arra kérték, vegye meg Kalló várát, a mikor ők is zászlai alá állanak. A hajdúságra pedig, mint kitűnő gyalogos katonákra nagy szüksége volt Rákóczinak nem rendelkezett hasznavehető gyalogosokkal. Elhatározta tehát, hogy Kállót ostrom alá veszi, de ebben néhány napra megakadályozta a Nagyvárad környékéről érkező hir. Még Namény alatt táborozott a fejedelem, mikor hírnök jelentette, hogy Boné András és Szőcs János — Tököly egykori hires ezredes-kapitánya — a Várad környéki harczias, egykori Tököly kuruezait fegyverbe szóllitották s. négyezer lovas s háromezer gyalogosból álló harczedzett sereggel megindultak a fejedelem táborába. Azonban Várad alatt egy éjjel a ráezok megtámadták az alvó tábort s közülök sokat levágva, nagyrészüket szétverték. Rákóczi azonnal elküldte Bercsényit válogatott sereggel Boné és Szőcs támogatására. Bercsényi az orgyilkos ráczokat megfenyítette : hétezerét vágva le seregükből, mig Boné és szétvert seregét összeszedve, a Diószegen táborozó fejedelemhez csatlakozott.
