Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-18 / 162. szám
Szatmár, 1903. julius 18. Szombat. Második évfolyam 132- szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . • 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. E gy hóra ... 2 kor. Megjele. 'k naponta hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetésak 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 4S-as PÁRT KÖZLÖNYE. Kainczy-utcza 6. szám. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: U R A Y GÉZ Főszerkesztő : BAl^THA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: ARSÁNYI SÁNDOR A bán pártja. Szatmár, julius 17. Van tehát már a bánnak is pártja. Nem is kicsiny, mert hisz a húsos fazék zsíros illatán meghízott urak szörnyen féltik a bendő- jüket, oda álltak hát a bán mellé mind és tapsolnak neki és hasravá- gódtak előtte és nyalták a kezét. Hát eddig mért vártak ? Húsz napja már, hogy behozták a horvá- tot Magyarországba és csak a ti- zenkilenczedik napon ismerték fel benne a vezért, a megváltójukat, a kenyeret adó gazdájukat? Mit csináltak eddig. Vártak. Mit vártak ? Azt, hogy nem szalad-e vissza Horvátországba. Kár lett volna elsietni a dolgot. Hátha kinevet bennünket az ország, hogy a granicsár előtt már az első napon hasra vágódtunk ? Fogjuk meg a húsos fazekat, hogy el ne szaladjon, de tegyünk úgy, mintha fel akarnánk rúgni, tegyünk úgy, mint akik feleszméltek harminczöt esztendei álmukból; de ügyesen. Fő az ügyesség! Nem siették el a dolgot, vártak. Vártak arra, hogy mikor mond már valamit a granicsár, amibe bele lehet kapaszkodni, mikor lesz bátorsága levetni a báránybőrt és megmutatni azt, hogy a horvát farkast takarta ennek a türelmes, buta állatnak a bőre. TÁRCZA. A HŰSÉG FORRÁSA. Mese, síép assonyok számára. Egy költő mesélte el nekem a következő történetet: Hajdan, nagyon régen, a felvidék hegyei s vadregényes sziklabérczei között élt egy nagyon gazdag, hatalmas főur. Birtoka oly nagy volt, hogy hetekig kellett kocsin jó lovakkal utazni, mig annak határait bejárhatta az ember. Évi jövedelméből tízezer ember egész életére boldog lehetett volna. És ez az óiási vagyon mind egy beteges testileg-lelkileg megtört vén ember kezében volt. Halála után pedig leányára kellett annak szállani. Az öreget ez busitotta, aggasztotta. Mert igaz, hogy Feliczia szép volt. Ragyogó fekete szemei többet értek az ősi kastély kincstárának legdrágább gyémántjainál, bokáig érő fekete haja fényesebb, lágyabb volt a világ összes selyménél és bársonyánál: ámde mit ér mindez az öregnek ? Neki egy púpos, kajlafülü görbelábu fiú kedvesebb lett volna. Mert egy leány, mikor vagyonról, örökségátiratásról van szó, mindig csak fél ember. Egészszé csak akkor lesz, ha férjhez megy. Ezért akarta az öreg leányát mindenáron férjhez adni. Csakhogy épen itt volt a bökkenő ! A leány nem akart férjhez menni. A kérők közül, a kik eddig szemei elé kerültek, egyet sem talált Ínyére valóCsütörtökön a granicsár szint vallott. Az a nagy, lomha had n háta mögött a füleit hegyezte. Mi lesz itt? Mit mond a bán? „A magyar nemzet meg fogja védeni alkotmányos jogait mindezen eszközök nélkül is és biztosítani fogja, hogy az ország többségének akarata érvényesüljön.“ Ez a többség mi volnánk, mi, a nagy szabadelvű párt. A nemzetre hivatkozik a bán, a horvát granicsár a magyar nemzetre támaszkodik ! És erre felriadnak az alvók, glédába vágják magukat, a húsos fazék gőze ittassá teszi őket és za- jognak, ordítanak, véresre verik tenyerüket, éljenezik a granicsárt, tüntetnek a bán mellett! A nemzetre hivatkozik a granicsár. Feloszlatja az ex-lexben a Házat. Lesznek tehát uj választások és ehhez a választáshoz a grani- csárnak vannak csendőrei, van pénze, kiváltkép sok pénze ! Hogy ujjong az éhes had, hogy nyalja gazdája tenyerét: hived voltam, szolgád vagyok, követlek a törvénytelenségbe, melletted leszünk, kitartunk veled, csak pénzt adj, csak segits újra a mandátumhoz! A nemzetre hivatkozik ? A magyar nemzetben van a bizalma a horvát granicsárnak ? A főispánok, akik már ott vannak a parancsolójuk előszobájában, a főszolgabirák hada, a jegyzők, a szolgák bandájával: ez a nemzet? Ebben bízik a bán? És bízik a magyar nép szegénységében ? Azt hiszi, hogy ott, a hol a puska, szurony, a presszió nem sikerül, hódit az arany csengése ? Ez lesz aztán a magyar nemzet többsége? Politikai invalidusokat, éretlen gyerkőczöket, tudatlan pénzes zsákokat, nevetséges akarnokokat cső- dit maga köré, ezek fognak a Beöthy Ákos, Ugrón Gábor, Barabás, Eötvös, Bartha Miklós, Vázsonyi kerületeiben győzni, ezekkel akarja Ausztria provincziájává sülveszteni Magyarországot, ezeknek segítségével fogja a magyar nemzetet szent- séges nyelvétől megfosztani? A magyar nemzet pártot ad a horvát granicsárnak? Hát nem látja, hogy az egész ország a független magyar érzéstől izzó harczosok köré csoportosul? A magyar nemzetre hivatkozik, tőle vár segítséget? Mennyi czinizmus egy emberben ! A magyar nemzet, a józan, a becsületes magyar nép megválasztotta törvényesen képviselőit, az ex- lexben nem választ, de felküldi a régi harczosokat és ezek ott fognak ülni holnap is, még egy esztendő múlva is, ahol ma ülnek és elsöp- rik az osztrák küldöttet, a horvát granicsárt! Korán volt még tüntetni a bán mellett, tisztelt mameluk-sereg; még várhattatok volna a tapsokkal. A magyar nemzet nem ijed meg a fenyegetéstől, mert nagyjai együtt éreznek, együtt harczolnak és ki fogják vívni becsületes harczukban legszentebb jogainkat! Szatmár, julius 17. Bánffy Dezső a nemzeti követelésekről. Bánffy Dezső a Magyar Közélet legújabb számában a magyar nemzeti politikáról és a sovinizmusról szólván, az aktuális nemzeti követelésekről is nyilatkozik a következőkben : A nemzeti gondolat érvényesülése kell, hogy a mozgató legyen mindenben. A nemzeti jogok kivivására kell, hogy az elsőtől az utolsóig mindenki a maga körében megtegye kötelességét és ez alól kivételt a vezető államférfiak sem képezhetnek. A nemzeti irányban való természetes fejlődés jogosultságát meg kell értenie magának a koronának is, mert a gyarapodásnak indult és a kétségtelenül jövőben még erősebben lüktető nemzeti erő és önérzet naponta türelmetlenebb, alkura mindkevésbbé hajló, miért aztán köny- nyen megeshetik, hogy a soviniszta nemzeti irányban a nemzet zömével lépést nem tartó, a nemzeti érdekeket meg nem értő nem eléggé megfontolt politikusok kényszerítő szükség nélkül is konfliktusba kergetik a trónt és nemnak. Különben is kijelentette határozottan, sőt a leghatározottabban, hogy ő csak olyan férjhez megy nőül, a kit szeret. Már most tessék az öregnek ilyet keresni, vagy pláne találni ! Sokáig próbálgatta, de végre is le kellett mondania minden reményről. Nem talált. Kétségbe volt esve. S a gyötrel- mes, kínzó gondolatok már csaknem a halálba kergették, midőn leánya egy napon maga segített rajta. Felieza ugyanis gyakran sétált az erdőben a hegyek között. Egy ilyen alkalommal egy fiatal zerge-vadászszal hozta őt össze a véletlen. Az ifjú köszönt a leánynak s aztán tovább akart sietni. Felieza azonban megállította: — Ki vagy ? — kérdé. Az ifjú megállt s tiszteletteljesen feleié : — Zergevadász vagyok. — Hogy hívnak ? — kérdé tovább a leány. — Felixnek, — hangzott a felelet. — S csakugyan szerencsés vagy ? Az ifjú minden kabozás nélkül válaszolá: — Az ! Fegyveremmel mindig ejtek el annyi vadat, a mennyiből tisztességesen megélhetek . . . Ezenkívül szabad vagyok s nem szolgálok senkit sem csak magamat! A leánynak tetszett a felelet. — Hát szeretőd van-e ? — Eddig még nem akadtam olyan leányra, a kinek lelke tiszta, kedélye vidám s érintetlen lett volna ! Feliczának ez a felelet is tetszett. Egy darabig hallgatott, aztán igy szólt: — Keress fel holnap! Ha úgy tetszik beszélgethetünk ezekről a dolgokról tovább. Jer a kastélyba s kérdezősködjél Felieza után. Hozzám fognak vezetni! Addig is az ég áldjon ! * Az ifjú másnap felkereste a leányt. Harmadnap, negyednap szintén. S rövid idő múlva a fiatalok azt vették észre, hogy szeretik egymást. A leány ekkor kijelentette atyjának, hogy szereti az ifjút és nejévé akar lenni. Az öreg eleinte hallani sem akart róla. — Később azonban, mikor a leány kijelentette, hogy vagy Félixé lesz, vagy a halálé, az öreg megijedt, nagyon megijedt s beleegyezett mindenbe. Kitűzték hát az eljegyzés napját. Eljegyzés előtt az ifjú igy szólt mennyaszonyához : — Felicziám! Egy kérésem van. Még egyszer el akarok menni hegyeim közé vadászni. Még egy zergét akarok életemben elejteni, aztán búcsút mondok örökre régi foglalkozásomnak, melyben annyi gyönyört leltem. Életem, eljegyzésünk után már a tied is lesz, nemcsak az enyém : nem tehetem hát koczkára. Nos, megengeded, hogy még egyszer utoljára hegyeim közé menjek ? A leány hosszan nézett reá s azután igy szólt: —- Menj s jer minél előbb vissza, Az ifjú el is ment, de nem tért vissza. Sem másnap, sem harmadnap, sem egy, sem két hét múlva. Felieza kérdéseire a cselédség azt felelte, hogy Felix a hegyek közt van. Nem akar addig visszatérni, mig zergére nem akad. Azokra pedig nehéz most akadni, mert igy meg úgy . . . A valóság pedig az volt, hogy Felix távozása után harmadnap, a keresésére kiküldött szolgák és csatlósok a vőlegény kalapiát egy szédítő mélység szélén találták meg. Összeroncsolt véres testét pedig negyednap húzták ki a mélységből s csendesen eltemették. Feliczea rosszat sejtett. Egy éjjel kiosont szobájából s a hegyek közzé futott s fölkeresve Felix hajdani leshe- lyót, egy sziklára ült és sirt. Forró könnyei a sziklára hullottak. Reggel egy paraszt ment arra. Attól kérdezősködött s megtudott mindent . . . Az utolsó szavakat már nem hallotta, mert megrepedt szívvel, holtan hanyatlott hátra. Abból a sziklából pedig, melyre a könnyei hullottak, később egy forrás fakadt. A hűség forrása. A ki e forrás vizében fürdik, az hü lesz ahhoz, akit szeret a sírig, sőt azon túl is ! * Elindultam, hogy ezt a forrást megkeressem. És kerestem mindenütt: fenn a hegyek csúcsán és lenn a völgyek mélyében, az erdők rejtekében és a sivatagok homokjában, de nem találtam meg sehol. S mikor kérdeztem a költőtől, a ki nekem ezt a történetet mesélte, hogy hol van hát ez a forrás, azt felelte kérdésemre: „Ilyen nők és'ilyen források csak — a mesékben vannak!“ Lapunkra egy hónapra is lehet előfizetni házhoz küldve 1 koronával. Az előfizetés bármely napon ---------megkezdhető. Lapunk előfizetési ára vidékre 1 hóra 2 korona. 1.....=
