Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-17 / 161. szám
161 szára. Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP 3 levelezőnk jelenti — a képviselőtestület e hó 14-én tartott közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy a Szatmár—mátészalkai vasút törzsrész- vényeiből 100 darab 200 koronás névértékű részvényt jegyez, a mi annyit jelent, hogy Tyúkod község a maga részéről a tervezett vasút felépítéséhez húszezer koronávál járul. A dicséretes példát bizonyára követni fogják a többi érdekelt községek is. * Miért nincs ingyenes népfürdő? Évekkel ez-lőtt nagy hullámokat vert fel városunkban egy ingyenes népfürdő felállításának kérdése. A közerkölcsisóg megóvása volt a főindok, mely mellett nagy sulylyal bírt az az érv is, hogy a szabadban való fürdés évről-évre emberáldozatot is követel. Az ingyenes népfürdő megvalósításának eszméje közóhaj volt, de mert az pénzbe került volna, a hatóság szükkeblüsége miatt az eszme sohasem ölthetett testet. Minthogy pedig a két hid között — a gőzmalom felől eső oldalon — igen alkalmas hely a sétára, a rendőrség, tekintve, hogy e helyet, különösen este leié, több úri család szokta felkeresni, megtiltotta a két hid között való fürdést és azok részére, akiknek nincs pénzük a fürdésért fizetni, a szabadban való fürdésre a vágóhíd mellett jelölt helyet. A két hid között pedig ott terpeszkedik a póznára szögezett tábla: Itt büntetés terhe alatt tilos a fürdés /Mégis most előkelő helyről, arról értesítenek bennünket, hogy szerdán d. u. 5—7 óra között, éppen a tilalomfa alatt fürdött vagy 7—8 ember, persze Ádám kosztümben, nagy és jogos megbotránkozására a sétáló közönségnek, a kik között asszonyok és leányok is voltak. Legérdekesebb pedig a dologban az, hogy ez a fürdés rendőri assiszten- czia mellett történt. Kérdés, hogy a huszas számú közrendőr tett-e erről a kihágásról jelentést a kapitányi hivatalnak ? Ha igen, úgy a kapitányi hivatal a jövőre nézve bizonyára véget vet a botrányos állapotnak, ha pedig nem, úgy a mulasztásért a szolgálatban levő rendőr tartozik felelősséggel. A midőn a közerkölcsiség érdekében felszólaltunk, rámutatni kívánunk ezúttal is annak szükségességére, hogy Szatmár városnak egy ingyenes népfürdőre feltétlenül szüksége van és hogy ha ez eszmét kicsinyes okokból eddig nem is melengették szívesen, bizonyára még sem fog a hatóság annak megvalósítása elől élzárkózni a közel jövőben. * A keresk. és iparkamarák a hirdető közönséghez. Amerikában, a hol az ipar és kereskedelem oly kolosszális arányokban fejlődik nap-nap szerint, hol a gazdasági élet hatalmas pezsgésében tenger és szárazföld ereje ölelkezik, rég tudott dolog, hogy a sajtó, a nyilvánosság az egyetlen alkalmas eszköz az ipari és kereskedelmi produktumok megismertetésére. A reklám a melyet a yankee oly élelmesen használ föl, egy való útja, módja vállalatok, üzletek felvirágoztatásának. Nálunk is jó ideje felismerték azt az ellenállhatatlan erőt, mely a nyilvánosságban rejlik. A sajtó utján való hirdetés hasznos üdvös voltát nem is kell már különösen ajánlani, mert hisz csodálatos példák igazolják, hogy a hirdető ezen a módon találja meg legkönnyebben a közönségét. Nemrégiben az újságkiadók közgyűlése vette föl a gondolatot, hogy a hirdetést a közvélemény figyelmébe kell ajánlani, annál inkább, mert a lapoknak a bélyegdijak törlése óta módjukban áll a legolcsóbban közleni a hirdetéseket. Az ügyet most a kereskedelem és ipar legilletékesebb fórumai a kamarák karolták föl, akik felhívást intéznek a hirdető közönséghez, hogy minél gyakrabban vegyék igénybe a lapok hirdetési rovatát. * Regény a czigánysoron. Érdekes ezigányhistóriát közöl velünk csengem levelezőnk. A történet egyik hőse Szabó Károly czigányprimás, második hőse Lencsés Emmi cselédleány, a Károly hűséges szeretője. A két szív boldogan olvadott egymásba a legédesebb szerelemben és igen sokáig nem is zavarta boldogságukat semmi sem. Károly prímás azonban a mindennapi boldogságot kezdte megunni, mert hát a változatosság gyönyörködtet és más leányzóra vetete csalfa tekintetéi. A leányok azonban mindenütt egyformák és igy Emminek is nagyon-nagyon fájt, hogy Károly hűtlen lett hozzá és szerető szive nem bírta elviselni a szenvedést és elhatározta, hogy megöli magát. És e határozat nagyon komoly volt, mert Emmi csakugyan neki ment a szőke Szamosnak és beledobta magát a hullámokba. Dezső klarinétos és Zsiga czimbalmos a partról látták a megrendítő jelenetet és elhült ereikben a vér. A czigány gyáva volt a világ teremtése óta és mindig fázott — a hideg víztől. Dezső és Zsiga tanakodni kezdtek, hogy mit csináljanak. Végre aztán mégis neki durálták magukat és utánna mentek Emmiért a vízbe. Mikor a partra hozták, a leány eszméletlen állapotban volt. Elkezdték rázni, dörzsölni, óbresztgetni, inig végre nagy nehezen visszatért belé az élet. Mikor pedig a leány talpra ált, a két derék életmentő alaposan elnáspágolta Emmit, hogy miért csinált ilyen bolondságot. Okosan tették. Az eset pedig Károly prímást rendkívül meghatotta, visszatért Emmihez, a ki megbocsátott neki és most újból boldogok. * Betörés Szinyérváralján. Mint szitiyérváraljai levelezőnk jelenti, a napokban, fényes nappal, délelőtt 9—10 óra tájban Molnár László ottani lakos házába betörtek és a szekrényt felfe- szitve, abból 800 kor. készpénzt, egy kettős fedelű ezüst órát a hozzávaló lánczczal, azonkívül két darab aranygyűrűt, több ruhaneműt, vásznakat mintegy 900 kor. értékben elloptak. Az eddigi vizsgálat már megállapította, hogy a betömést egy vályogvetö czigány és ennek felesége követték el. A csendörség a legerélyesebb nyomozás daczára sem tudta még eddig a rabló czigányokat kézrekeriteni. * Garázdálkodó czigányok. Aczi- gányok a szabad természet gyermekei, a kik nyomorult vitvillókban, ponyvasátrak alatt laknak a faluk végén. Dolgozni nem igen szeretnek és leginkább vályogvetésből, teknőfoltozásbólés más kevésbé jövedelmező foglalkozásból élnek. De azért a czigányok gondtalanul és vidáman élnek. Ha nincs mit enni, hát lopnak. A tulajdonjog fogalmát r ém ismerik és a mint a községek határában kiszakitnak maguknak egy darab adómentes földet és megtelepednek, éppen olyan könnyedén emelik el a más ember tyúkját, libáját és más egye bét. Vágyaiknak netovábbja azonban az, hogy lovat lophassanak, mert a ló hasznos és értékes állat. A ló meg jó segítség is — a menekülésre. A lókötő czigányok rendesen karaván életet élnek, ekhós kocsijukban faluról-falura vándorolnak és a hol felütik sátrukat, úgy félnek tőlük, mint a sáskajárástól. Egy ilyen nomád életet folytató czi- gánykaraván legutóbb a hírhedtté vált Avasban vitt végbe nagy garázdálkodást. mig Fraczine Vaszil terepi lakostól sikerült két szép pejlovat elhajtani. Legérdekesebb a dologban, hogy százan meg százan látták a czigányokat a két formás lóval, de azért a csendőrség elől úgy el tudnak rejtőzni, hogy lehetetlenség nyomukra akadni. Hja 1 a czigánynak van esze! * A gyalogos főhadnagyok lova- sitása. A hadügyminiszter pár nap előtt egy uj rendeletet bocsátott ki, amely arról szól, hogy minden gyalogezred kötelékében a rangra nézve legidősebb főhadnagyok lovat tartoznak beszerezni saját költségükön s az ily lova- sitott főhadnagyok, lehetőleg századparancsnoksággal bizandók meg s szá zadosi szolgálattételre osztandók be. Amily kellemes mindenesetre a főhadnagyoknak az, hogy nem kell nekik a nehéz marsokat gyalog megtenniük, épp oly súlyosan érinti őket anyagilag ez a rendelet, amely a ló beszerzését teszi kötelezővé nekik. Kapnak ugyan valami átalány összeget a lóvásárláshoz, de azon az összegen még a felszerelést sem tudják megvásárolni s igy akinek pénze nincs, az kölcsön utján kénytelen a hadügyminiszter utasításának eleget tenni. * Sokoldalú tolvaj. A lopás szín tón mesterség, mely nagy gyakorlat mellett művészetté is fejlődhetik. Veres Mihály turterebesi illetőségű, szatmári lakos, foglalkozás nélküli napszámos ugyancsak élénk bizonyítékát adta a lopásban való gyakorlatának, mert az utóbbi hetekben annyi helyen lopott a város területén, hogy csak alapos vizsgálat mellett lehetett a különböző lopásokat Veres Mihályra rábizonyítani. A nagystílű tolvaj végre is kézre- került és töredelmesen vallott. Az iratokat az ügyészséghez áttették. MULATSÁGOK. (*) Rákóczi-bál és hangverseny Mikolában. Az a mozgalom, a melyet a szatmár és vidéki egyetemi ifjúság indított egy vidéki mulatság rendezése ügyében, melynek tiszta jövedelme a tiszabecsi Rákóczi-emlék javára fordit- tatik általános helyesléssel találkozott és kellett, hogy találkozzék az egész vármegyében. S hogy hazafias egyetemi polgárságunk nemes törekvése nem lesz sikertelen, mutatja az, hogy a védnökséget eddig Nagy László alispán, Luby Béla orsz. képviselő, Kölcsey Antal és Csáky Bálint mikolai földbirtokosok elfogadták. A rendező bizottság diszelnökéül Nagy Sándor tb. vm. főjegyző, Dr. Lénárd István városi tanács jegyző és Hadady Gedeon mikolai körjegyző kérettek fel, a kik azt el is fogadták. A hangversenyen a felolvasást Csengery Gusztáv, iró, eperjesi theol. akad. tanár fogja tartani s a többi szereplők is mind a legjelesebb műkedvelőkből vannak ösz- szeválogatva. Azt hisszük, hogy a nemes czél, a melynek zászlaját egyetemi ifjúságunk kezébe ragadta méltó pártolásra talál s úgy erkölcsi mint anyagi tekintetben fényesen fog sikerülni az előre is oly szépnek Ígérkező mulatság. Ugyancsak a Mikolai Rákőczi- mulatság tárgyában a következő meg hivó közzétételére kérettünk fel: Meghívó. Tisztelettel kérem Szatmár városának egyetemi polgárait, hogy a Szatmár és vidéki egyetemi polgárok áltál Mikolában 1903. aug. 9-én, a tiszabecsi Rákóczi-emlék javára rendezendő hangversenynyel egybekötött Rákóczi-bálra vonatkozó végleges teendők megbeszélése végett f. é. julius hó 19-én (vasárnap) d. e, fél 11 órakor Szatmáron a városháza kis tanácstermében megjelenni szíveskedjenek. Császy László IV. é. tanárjelölt, r. biz. elnök. TÖRVÉNYKEZÉS. §. Királysértési pörök és az Ügyészség. Abból az alkalomból, hogy a budapesti királyi ügyészség az utóbbi időben négy sajtópört indított egymásután, sajtó utján elkövetett királysértés czimén, úgy a napi, mint a jogi szaklapok is erős támadást intéztek a budapesti királyi ügyészség vezetője ellen. Abból az elvből indultak ki, hogy magyar ember királysértést csak részeg fővel, káromkodás közben követhet el. Ennek a számadásnak bizonyára csak tájékozatlanság az oka. A királyi ügyészség királysértés miatt még egy részeg ember ellen sem emelhet vádat, ha erre az igazságügyminiszter a főügyészség utján egyenesen nem utasítja. Történt ez most is. Ugv tudjuk, hogy a még hátralevő királysértési pörök nem kerülnek többé tárgyalásra, mert az igazságügyi minisztérium az esküdt- birósági ítéletein okulva, értesítette a budapesti királyi ügyészséget, hogy nem kívánja az eljárás folytatását. § Politizálás kauczió nélkül. Még a múlt országgyűlési képviselőválasztások idejében történt, hogy Wechsler Gyula fővárosi hirlapiró .Szatmárme- gyei politikai hírlap“ czimmel hetilapot adott ki'. A lap kezdetben Budapesten, később pedig Szatmáron látott napvilágot. A szerkesztő a kormánypárt érdekében verte lelkesedett hévvel a nagy dobot. Természetesen kellően méltatta a főispán bokros érdemeit is, mig az ellenzéket igyekezett pozdorjává törni. Ez mind igen szép és üdvös dolog volt. A honmentés munkája sehogysem akart sikerülni. Ellenben a vékony don- gáju lapocskának fényesen sikerült az ügyészséggel összeköttetésbe lépni azon a czimen, hogy a politizálás jogáért a törvény által előirt magas salláriumot. az u. n. óvadékot nem tette le. A lap ekkor már erős vérszegénységben szenvedett és a kimúlása előre látható volt. De a szerkesztő mindig szereti a lapját, mint a gyermekét. Nehogy tehát betiltsák, Wechsler Gyula letette az óvadékot, de már két hét múlva visz- szavette, mert a lap — kimúlt. Az ügyészség azonban a kauczió nélküli politizálásért Wechsler Gyulát felelősségre vonta és a tegnap megtartott főtárgyaláson a szatmári kir. törvényszék sajtóvétségért 40 korona fő- és 20 kor. mellékbüntetésre Ítélte. Az ügyész fe- lebbezett. 1903. julius 17. REGÉNYCSARNOK Az életczél. 12 Irta: Charles Narrey. — Micsoda ? Hát ön azt sem tudja, hol van a leánya? — De bizony csak tudom. Tudom. hogy egyik barátnőjénél van, Ri- verac asszonynál egy kastélyban, Tar- bes közelében, Pautól vagy Foixtól sem távol. Láthatod, hogy eléggé bőven tájékozva vagyok holléte iránt ___Jer ebédelni, kitűnő bordeauxi borom van a bubánat ellen. — Köszönöm, bátyám, — vála- szolám hirtelen. — ön kaczagott az én szerelmem fölött s én bebizonyítom önnek, hogy az valódi, ön kinyilatkoztatta előttem, egyenlő vagyonban én előnyben leszek. Fél évi várakozást kérek öntől. — Miért ? — Hogy egy millióval térhessek vissza ide. — Egy millióval ? — Minthogy ez a sine qua non föltétel. — Tudod-e te, micsoda az egy millió ? — Az annyi, mint tízszer százezer frank. — De hát honnan keríted azt elő, szerencsétlen ? — Mit érdekli az önt? — Nagyon is érdekel engem. — Legyen nyugodt; az én atyámnak a fia nem képes aljas, vagy éppen gonosz tettekre: az én milliómnak a forrása oly tiszta, mint a sziklából eredő viz. — Mint a tiszta viz. — Nos, igen-e, vagy riem ? Enged-e ön fél évi idöhaladékot ? Nagybátyám gondolkozott egy pillanatig ; nyilván látszott, hogy körül belül imigy gondolkozott: „Ez a szegény fiú egészen meg* tébolyodott. Én mitsem koczkáztatok, bármit Ígérjek is neki. Félév múlva 3 maga is szegyeim fogja tehetetlenségét, nem tér vissza soha s én megszabadulok tőle végkóp. Amen. fFolyt köv.) Kiadó laptulajdonos: A szatmári füuttlansági ás 48-as párt.
