Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-12-25 / 289. szám
S ZA TM ÁRI HÍRLAP 289. szám. Szatmár, péntek. 2 1903. dßc^erqfojer 25. Szatmár, deczember 24. Kelemen Samu jelölése. Lapunk tegnapi számában megírtuk, hogy az ugocsamegyei függetlenségi és Kossuth párt Tiszaujlakon tartott értekezletén egyhangú lelkesedéssel Kelemen Samu drt. jelölte a nagyszőllősi kerület képviselőjéül. Tegnap volt alkalmunk ez ügyben Kelemen Samu drral beszélni, a ki is kijelentette hogy a nagyszőllősi függetlenségi párt levélben értesitetto a jelölésről, de ő még nem határozott, a jelölés elfogadása tárgyában. A párt küldöttsége vasárnap jön Szatmárra, hogy Kelemen Samu dr.-nak felajánlják a mandátumot. — Nagyszállásról táviralozza tudósítónk, hogy ott ma főbb nagyszőllősi polgár értekezletet hivott össze, a melyen Jeles Jenő gör. kath. lelkészt jelölték Ugrón párti programmal Jeles a jelölést elfogadta, de általán az a nézet, hogy alig lesz pártja. TÁVIRATOK. A politika karácsonya. Budapest, deczember 24 (Saját tudósítónk tói.) A karácsonyi ünnepek a polilikákan is le- csendesitettek a kedélyeket. Általános szélcsend uralkodik mindenütt. A pártkörök üresek s a honatyák rendes találkozó helyén alig alig látni valakit. Az országos képviselők nagyrésze vidékre utazott, hogy az ünnepi szünidő alatt kipihenjék a hónapos küzdelmek fáradalmait. Tisza István gróf miniszterelnök ma Beszterczére utazott. Tisza Bethlen Pál grófhoz szállt, a kinek vendége lesz a karácsony alatt. A király karácsonya. Bécs, deczember 24. (Saját tudósítónktól.) Őfelsége ma délelőtt Walseé-ba utazott Ferencz Salvátor főherczeghez, a kinél ugyanis a karácsonyi ünnepeket fogja eltölteni. A király hétfőn tér vissza Bécsbe. Káilay Ferencz meghalt. Nagy kalló, deczember 2í. (Saját tudósítónktól.) Káilay Ferencz, a nagy káliói választó kerület hosszú éveken át volt országos képviselője ma meghalt. A jeles politikus halála országszerte megdöbbenést kelUtt. Nagy vasúti szerencsétlenség. Budapest, deczember 24. (Saját tudósítónktól.) Nev-Yorkból borzalmas vasúti katasztrófa hírét hozza a táviró. A new-york — baltimorei vasútvonalon ugyanis egy gyorsvonat a sínek mellett lévő farakásba ütközött és kisiklott. A kocsik egymásra torlódtak s nagy része összetört. Az utasok közül harminczketten meghaltak, huszonketten súlyosan megsebesültek. Iparunk parazitái. Elszomorító jelenség, hogy nálunk menynyike burjánzik a tisztességtelen verseny az ipar terén, mennyi az élősdi, mennyi a kontár, s ezek valamennyije rágja, őrli az ipar egészséges fáját, mig a végromlásba sodorják. A kontár munka által támasztott konku- renczia hány érdemes iparost dönt bajba, menynyinek veszi ki a jó megélhetés eszközét a kezéből, úgy hogy ezek az érdemes iparosok is átvedlenek kontár munkásokká, mert a kényszer ráveszi őket. Elveszett egziszteneziájuk miatt ég lelkűkben a gyilkoló keserűség s egykori érdemességüket elfojtják a kenyérharcz csúnya indulatai. Az érdemes iparosok rendjéből igy hull el évről-évre több áldozat, igy lesznek az egykor érdemes emberekből hitvány állampolgárok, íme, igy fogyasztja a kontár munka rendszere az igazi jó állam polgárok, az erős érzésű hazafiak nagy tömegét. És a mily súlyosan megtámadja a kontár munka rendszerének mérges gombája az állami élet erkölcsi gyökerét, épugy veszedelmesen csorbítja az állami élet anyagi érdekeit is. A kontár munka rendszerének árnyékában éppen azok titkolják el az állammal szemben való tartozásaikat, akiknek legjobban módjukban volna azokat teljesíteni. Értjük a nagytermelőket, kik műhelyen kívül dolgoztatván, a műhelyért járó adót nem fizetik oly mértékben, ! mint a mily mértékben termelnek. Csak úgy j ontják áruikat a piaczokra, de nagy hasznukból I nem jut semmi perczent azért a védelemért és ' békéért, melyet nekik az állam nyújt üzletük nagy hasznának előteremtésére. Kérdjük, hogy méltányos dolog-e ez a többi adófizető iparosokkal szemben ? Méltányos dolog e, hogy a becsületes polgári haszonra dolgozó iparos tulajdonkép többet fizessen, mint a busás nyereségeket összeharácsoló nagytermelő ? Méltányos dolog-e, hogy az előbbit súlyosabban érintse az állam terhe, holott műhelyében hasznos iparos nemzedéket nevel, mig az utóbbi az állam terhe alól kibúvik az által, hogy műhelyen kívül dolgoztatva, még a jó iparos nemzedéket is elrontja. Bizonyára ez a helyzet mig egyfelől az állam anyagi lété* támadja, másfelől a mi iparos osztályunk nagyobb részét borzssztó méltánytalansággal sújtja. Az elmondottakból lelehet vonni az egyenes következtetést. Az iparnál elterjedt kontármunkarendszer tönkreteszi a magyar ipar becsületét, kizsarolja a fogyasztókat, a társadalom erkölcsét megmételyezi, az állam érdekét meglopja. Ha tehát ennek a sok bűnnek véget akarunk vetni, akkor a kontár munka rendszerét végleg ki kell irtani a mi iparunkból. Nem csak szóval hanem tettel kell eljárnunk e rákfene ellen. Ne legyen szabad semmiféle vállalkozónak, gyárosnak, mesternek házon kívül dolgoztatni, hanem tartson mindenki maga rendes műhelyt.. Rendes műhely, melyben a termelésnek megfelelő segédkéz álljon rendelkezésre, melyben szakértő felügyelet és helyes üzleti érdek vigyázzon; a munkások működésére éppen úgy, mint azok folytonos jólétére. így nem lesz kontár, igy nem lesz éhenkórász egy iparos sem, de nem fogják olcsó és hitvány munkával traktálni a legnagyobb termelők sem az országot. Bizonyos ennélfogva, hogy a kontár munkarendszere az iparos osztályra, a fogyasztó közönségre, a társadalom erkölcsére, az állam anyagi érdekeire nézve egyaránt végzetes veszedelem és nem csak az iparosok szempontja, hanem a nemzet, az állam legfőbb érdekei is halaszthatatlanul kívánják, hogy a kontár munka rendszere végleg kiirtassék és a műhelyt,artás minden termelő iparosára nézve kötelezővé tétessék. SZÍNHÁZ. — (Heti műsorból.) Szombaton deczember hó 26-án „Tavasz'' czimü operette kerül színre először. Az operette 3 felvonásos, Jaimes és. Duvall után Lindau C. és Wilhelm Z. Írták, magyarra Mérei Adolf fordította. Zenéjét Strausz József szerezte. A magyar színháznak óriás sikert aratott darabja a szatmári közönséget is megfogja hódítani, mert a zenéjének minden szászoknak a sajátsága, a kikben nagyon dolgozik valami elfolytott düh. — Hát akkor mit akarsz velem édes, kedves öcsém ? — Családi ügyben jövök . . . Be sem fejezhettem a mondatot, közbevágott : — Családi ügy? Hát rám tartoznak a családi ügyek? Hát vun nekem a családi ügyeimbe beleszólásom ? — De ez az ügy mindenesetre bátyámra tartozik. Erre fölkelt és részvéttel nézett rám. — Öcsém, te még fiatal vagy, te ehhez még nem értesz. Ha családi ügyekről akarsz beszélni, eredj a feleségemhez. Nekem semmi közöm a családi ügyekhez. — És . . . beszélhetek most vele? — Igen, oh igen, kedves öcsém. Most éppen jó kedve van! Jó kedve ? No, ez szépen biztat. Elszontyolodva fordultam ki a szobából, s leballagtam a kertbe. A pádon már várt Piroska, akit elrémi- tett gyászos ábrázatom és szememre húzott kalapom. — Nos ? Igen ? — kérdezte. — Nem ! — Nem egyezett bele? — Azt nem mondhatom. — De hát az istenért, mi történt ? Miért vág ilyen kétségbeesett arczot, Józsi ? Talán rosz- kedvű a papa ? — Nem, hanem a mama jókedvű. — Nos és ? — Azt mondta a papa, hogy menjek a mamához, azzal beszéljek családi ügyben. — Helyes, hisz ez nagyon jól van! Menjen azonnal a mamához. — Ma nem merek. Majd holnap . . . vagy jobb lesz holnapután . . . vagy talán a jövő héten. — Hogy.'is ne! Csak maradjunk a holnapnál. Ebben maradtunk A huszonnégy óra alatt csaknem megölt a bizonytalanság. Másnap csakugyan beállítottam a mamához, a ki délczeg impozáns asszony volt és e perczben úgy járkált a szobában, hogy lépésétől dongott a padló és a szeme villámlott. Illendően kezet csókoltam. Hidegen engedte ezt megtörténni. — Hozta Isten! — mondotta. — Jól tette, hogy eljött. Piroska is itt lesz tüstént. Hohó, gondoltam, ez elég jól indul. Neki rugtattam. — Azt, a mi engem ide vezetett, talán sejti, nagyságos asszonyom. Megengedi, hogy nyíltan beszéljek? Száját biggyesztette keserűen. — Megengedtem-e? Nevetséges. Maga talán azt hiszi, hogy törődnek azzal, megengedek-e én valamit, vagy sem ? __ Hogy én . . . hogy azt . . . dadogtam. Ho mlokomat kiverte a forroság. Szépen vagyunk itt is. A mama is észrevette zavaromat., mert nyájasabb hangon ezt mondotta — Nos, hát mi közlendője van ? Újra neki fohászkodtam, de alig értesült arról, hogy valami családi ügyrpl van szó, közbevágott : — Kérem, ez a férjemre tartozik, ö a c-a- lád feje. — De . . . hebegtem. — Kérem, csak tessék a férjemhez fordulni. A szobájában megtalálhatja. Most úgy is éppen jó kedve van 1 Nekem is elég volt ennyi. Kétségbeejtő helyzet! Kitől kérjem meg hát Piroska kezét, ha itt örökké jó kedve van mindenkinek ! Piroska ismét izgatottan várt. — Mi történt ? — Semmi. — Semmi ? hát ma sem kérte meg a kezemet ? — Leheletlen, Piroska, a maga kezét megk&rlsbadi ©zipéraktárát ajánljuk a t. ve- véközönségiaek mint legolcsóbb bevá* sárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Megérkeztek az őszi és téli idényre megrendelt úri-, nőiSzatmár és vidéke legnapbl) czipíraktára. és gyermekczipők és csizmák a legjobb kivitelben.
