Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-12-24 / 288. szám

A SZATMÁRI és S2ATMÁR .GYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ARAK: Helyben házhoz hordva: [ Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. i Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.t Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. j Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Készülődések a választásra. Szatmár, deczember 23. A politikai körök régen tisztában van­nak vele, hogy gróf Tisza István minisz­terelnök, a mint csak lehet uj képviselő- választásokat rendez. Az a szinte lázas buzgóság, a mely- lyel a főispáni karból „kiselejtezi“ a neki nem tetsző elemeket, hogy szerinte meg­bízhatóbb embereket nevezzen ki, szintén csak arra való, hogy a választások idejére készen legyen a kormány apparátusa min­den tekintetben. Egy Tiszához közelálló kormánypárti lap ma egész leplezetlenül beismeri, hogy az uj képviselőválasztásokra minden ké­szülődés megtörténik, sőt kilátásba helyezi, hogy ezek a választások nem lesznek épen simák. Azt Írja ugyanis: Egyelőre a kilátástalanság a karak- terisztikumja a gróf Tisza István par­lamenti kormányzásának. Ez termé­szetesen rombolólag hat arra a hitre is, a mely oda állott a Tisza gróf kormány­zata mellé s a mely a múlt hetekben nyert az intenzivitásában. Következése ez főként annak, hogy Tisza gróf, har- czias természetének megtagadásával, kénytelen összedugott kézzel nézni az obstrukczió működését, a mit ő legalább is visszaélésnek tekint a házszabályok­kal és a parlamentárizmus szellemével. ISTag-jr emberek szerelme, Faguet Emil, a méltán nagyhírű franczia akadémikus czikket irt a dicsőségövezte embe­rek késői szerelmének lélektanáról. Erre Méri- mée, a múlt századbeli kiváló franczia iró, a Colomba és a Carmen szerzője születésének nem­rég megünnepelt százados emlékünnepe szolgált neki alkalmuk A jeles akadémikus ugyanis fel­említi, hogy az ünnepi beszédek során figyel­mét különösen egy szép, Mériméere vonatkozó mondás ragadta meg, a mely igy hangzik »Meg­volt az a gyönyörűséges gyötrelme, hogy tulké- sőn szerelték.« Ebből a mondásból kiindulva, Faguet azt vizsgálja, vájjon mennyiben lehet az olyan szerelmet, a mely egy nagy ember élete utolsó éveit aranyozza be, gyönyörűségnek és mennyiben gyötrelemnek nevezni ? Rendkívül érdekes fejtöréseit annak a konstatálásával kezdi, hogy a zseniális, dicsőséges vagy egysze­rűen hires embereket kétszer szeretik: első Íz­ben úgy, mint mindenkit szokás, a huszas és harminczas évek között, másodszor, a mikor már hírnevüket vagy dicsőségüket megalapították. A szerelemnek ez a második fajtája majd­nem mindig úgy kezdődik, hogy egy fiatal leány vagy fiatal asszony, a ki sokat olvasta a nagy irót vagy sokat hallgatta a nagy szónokot, sziv- dobogva elhatározta magát, hogy írni fog neki, Bent, a kuliszák mögött azonban igenis történnek dolgok: előkészületek a választásra, a mivel nem csupán a főispáni karban történő változások van­nak összefüggésben. Hogy az elkövet­kező választás nem valami szende kis csatározás lészen, hanem kemény eltö­kéltséggel s nekiszántsággal megvívandó háború: abban senki sem kételkedik. A politikai körök általában azon a nézeten vannak, hogy Tisza legkésőbb februárban feloszlatja az országgyűlést, úgy, hogy már márcziusban végbe mehet­nének az uj választások. Tisza ugyanis úgy számit, hogy feb­ruár közepéig le lesznek tárgyalva a szük­séges ügyek teljesen. A választásokkal állanak összefüggés­ben egy mai lap szerint azok a nobilizá- lások is, melyek mostanában olyan gyako­riak. Az illető lap ugyanis ezeket jelenti: Apponyiék teljes elszakadása aktuá­lissá tette a kormány részére azt a kér- | dést, hogy a mi megmenthető, most mentse, j Gróf Tisza István tehát most nrra törek- S szik, hogy a mágnás-kaszinót, legalább arra az időre, a mig az ex-lex állapotból kibontakozik, megnyerje a maga részére. Ma már mutatkoztak a közeledés jelei. Hosszú távoliét után a képviselőházban megjelentek a mágnás-kaszinó tagjai, köz­tük az Andrássyak, kiket nagy érdeklő­déssel fogtak körül. Külön, hooszasan ta­Levelében elmondja, hogy csodálja, sejteti vele, hogy szereti és azzal végzi, hogy boldog volna, ha legalább egyszer személyesen beszélgethetne vele ... A nagy emberek az efféle levelek leg­nagyobb részére nem szoktak válaszolni, né­melykor azonban valamely sajátságos bájt vagy eredetisége" sejtenek az írónőben és a levelezés megindul. Chateaubriand, Lamartine, Mérimée hossza ideig folytattak nőkkel afféle korrespon- denciát, A levélváltás után rendszerint beszokotf kö­vetkezni az első találkozás, a melynek nyomában gyakran kiábrándulás jár, legtöbbször persze a nő részéről, de gyakran mindkét részről. Ha a szerelem túléli az első találkozást, akkor állandó vagy legalább tartós lesz és sokszor házasság­gal is végződhetik. A nő ily esetben ugyanis igy szól magá­hoz : »Igazán, még nagyon jól fest. Korához ké­pest valóban elragadó. Nem gondoltam volna, hogy még ilyen fiatalos. Mindez csak hazugság, de ha a nő elhiteti magával, hogy igaz, akkor szeretni fog és később a megszokás is segítsé­gére jő majd. Ez a nőre vonatkozik; de milyen lelkiállapotban van a nagy ember? Faguetnek az a nézete, hogy általában a férfi még kevésbé érzi magát vénülni, mint az asszony. A nagy ember, geniejét leszámítva, csak olyan, mint a többi férfi, azaz ostoba. Elhiszi tehát, hogy sze­retik. Ha azonban olyan éleslátásu, hideg intelli­gens és kétkedő, a minő például Mérimée volt, akkor a »gyönyörűséges gyötrelem« rá nézve inkább gyötrelem, mint gyönyörűség. Mert mi a nácskozott gróf Tisza miniszterelnök gróf Széchenyi Imrével. Azt beszélték, hogy őt a király sze­mélye körüli miniszterség elvállalására akarja birni. De a kaszinó agrárius tag­jaival is tanácskozott gróf Tisza István. Velük az olasz kereskedelmi szerződés dolgában követendő magatartását kellett megbeszélnie, nehogy e miatt keletkezzék szakadás. Egyébként a mágnások rossz szem­mel nézik, hogy gróf Tisza ráadta magát a nemesi és bárói rangok adományozá­sára, nyilván azért, mert a választások alkalmával pénzre lesz szükség és most a választási kassza igen lötyögős. Ám Tisza ebben a kérdésben is a paktumok terére lép. Hire jár, hogy egy ősrégi grófi családnak viszont kieszközli, hogy herczegi rangra emeljék. ORSZÁGGYŰLÉS. IsépviselőtLáiz; "ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, deczember 23. A képviselőház mai ülésén Jakabffy Imre elnökölt. A napirend előtt történt felszólalások után a Házazujoncz javaslatot kezdte tárgyalni. Ma elsőnek Okolicsányi László élt a zárszó jo­gával. Hosszasan beszélt a javaslat ellen. szerelem alapja, lényege az öreg emberre nézve ? Az ilyen szerelem retroszpektiv és retroaktiv. A fiatal emberben először is őt magat, je­lenjét és jövőjét is szeretik; az öreg ember iránt érzett szerelem, ha még oly erős es ko­moly is, tekintetét állandóan a múlt felé for­dítja. Mindaz, a mi ez az ember volt, az, a mit a nő szeret. Lehet, hogy ö nem tudja, hogy ez igy van, de a férfi, ha intelligens, nem osztozik ebben a tévedésben. Ez pedig nem vidám do­log. Aztán az ilyen természetellenes szerelmek­nél majdnem kikerülhetetlen, hogy e nő lelké­ben koronként — habár öntudatlanul is — a megbánás érzése fel ne ébredjen; a férfit vi­szont némelykor a lelkifurdalás kell, hogy gyö­törje. Faguet szellemes okoskodásának a konklú­ziója az, hogy a fiatal nőknek a hires öreg em­berek iránti szerelme mindenképen tévedésen alapszik. Tévedése a szívnek, a mely azt hiszb hogy a jelent, szereti, pedig a múltat szereti; tevedese az intelligencziának, a mely azt hiszi, hogy ő a sziv és a mely szeretni vél, a mikor csupán csodál, tévedése az érzékeknek, a melyek azt hiszik, — vagy legalább hiszik helyettük) — hogy el lehet lenni az ő hozzájárulásuk nélkül és fiogy nincs beleszólásuk a szerelem dolgába. — Hiába, a szerelem dolgaira nézve is legjob­ban ráillik az, a mit Joseph de Maistre a politi­káról mondott: »Az elvek? Igen, az elvek! első e\v, hogy tekintetbe kell venni a kalendá­riumot.« TAiiCZA.

Next

/
Thumbnails
Contents