Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-12-11 / 280. szám
2 1903. deczember 11. SZATMÁRI HÍRLAP 280. szám. Szatmár, péntek. tehetetlenül kénytelen nézni miként húzzák ki az üléseket a nélkül, hogy a napirend a czélja felé haladna. A képviselőház mai ülésén Jakabffy Imre elnökölt. A Ház azonnal rátért a napirendre. Az ujonczjavaslat körül folyóvitát folytattak. A har- czolók szónoka ma Ugrón Gábor volt A javaslat ellen hosszasan beszélt. Fejtegette, bonczolgatta a javaslat minden részét. Majd áttért a chlopyi hadiparancs megjelenésével a nemzetet ért sérelemre. Kijelenti, hogy a nemzet nem kapott elégtételt és ezért nem támogathat olyan kormányt, a melynek tagjai nem a nemzet, de a felség szolgálatában állanak. A küzdők serege kicsiny ugyan, de merész és elszánt. A harczot folytatni fogják és hiszi, hogy fényes diadalra viszik azt a lobogót, a melyen a nemzeti nyelv érvényesülésének jelszavai állanak. Ugrón beszéde után Tisza István állott fel szólásra. Válaszol Ugrón beszédére és kijelenti, hogy a chlopyi hadparancscsal ért sérelmet orvosolták. Ismételten kéri a harczosokat, hogy ne folytassák az obstrukcziót. Majd védelmébe veszi a királyt, a ki — úgymond — 1867. óta mintaképe az alkotmányos uralkodóknak. Rámutat az obstrukczió káros voltára és kéri a harez abbahagyását. Szünet után Lengyel Zoltán és Szluha József szólották a javaslat ellen, kijelentve, hogy mindaddig nem tágítanak, a mig jelentősebb sikereket el nem érnek. Ezután Lurtz Károly szász nemzetiségi képviselő személyes kérdésben szólalt fel és ezzel az ülés délután 3 órakor véget ért. TÁVIRATOK. A delegácziók elnöke. Budapest, deczember 10. (Saját tudósítónktól.) A jövő hét elején összeülő delegáczió elnöke Ernuszl Kelemen lesz. Alelnök pedig Széli Kálmán. A volt nemzetiségi képviselők értekezlete. Budapest, deczember 10. (Saját tudósítónktól.) A szabadelvüpárt kötelékéből nemrég kilépett volt nemzetiségi képviselők ma este Appo- nyi Albert gróf elnöklete alatt értekezletet fognak tartani, a melyen a fölött döntenek, hogy vissza lépjenek-e a szabadelvű pártba. — Nos, nagyon heves volt a jelenet ? — Az első ötezer frankig, — De aztán ? — A második ötezer szétüzte a viharfelhőket és a szakításba megnyugvás napja felragyogott. Bravó! bravó! te vagy a barátok legkivá- lóbbja! A legbátrabbja! a leg ... a leg bará- tibbja! — Oh te tulzasz . . . — Nem! Boldog vagyok és büszke, hogy ilyen barátaim vannak ... De add ide, kérlek, a leveleimet. — Oh igen, a leveleidet! . . . Tessék! — Végre! . . . Sohasem örültem szerelmes levélnek annyira, mint most ezeknek! . . . Nézd, milyen csomó! Hihetetlen, mennyit ir össze az ember ostobaságában . . . Sohasem hittem volna, hogy ennyit írtam . . . Igazán kiváncsi vagyok, mit írtam; jer bontsuk fel néhányát . . . Például ezt; nézzed, négy oldalas . . . (olvassa.) »Szivem királynője! . . .« (Troisétoile hirtelen megdöbben.) De hiszen ... ez nem az én Írásom ! . . . (megnézi az aláírást): Jacques . . , Hah / mi az ? Nézzük a másik levelet .... mindannyit! .... Valamennyi »Jacques« aláírással . . . Most látom: ez a — te írásod. A te leveleid ! Hát ezeket vetted te meg az én 10,000 frankomból — nekem ! ? Emile Béré. A függetlenségi párt kiáltványa a nemzethez. Budapest, deczember 10. /Saját tudósítónktól J A függetlenségi párt ma este értekezletet fog tartani, a melyen a békével kapcsolatos kiáltványt fogják megszövegezni. A manifesztu- mot, mely a pártnak eddig elért sikereiről számol be, az egész országban szétosztják. A vasutasok előléptetése. Budapest, deczember 10. (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap legközelebbi száma öröm- hirt fog közölni a vasutasok számára. A máv. hivatalnokai közül ugyanis karácsonykor ezer- hatszázan fognak előlépni. Fogjunk a munkába! A hosszú, ádáz parlamenti küzdelem immár vége felé jár; még csak egy-egv elfojtott harczi zaj, csatakiáltás vegyül a békés hangulatba. s a hősök összeszedik fegyvereiket, a melyet szorgosan használtak hónapok óta, s a sutba vetik, hadd egye a rozsda, hadd lepje be a por. Meg volt a rombolás, parlamenti gépezet működését megakasztották, barrikádokat emeltek a többség istenadta jogának érvényesülése ellen. Volt demonstráczió, kéjelgés a sikerben, duskálkodás a népszerűségben, most hamut hintve fejökre, s mellüket verve hangoztatják a »mea culpát«. Ideje volt fölébredni s fö'eszmélni a küzdelemből. Épp arra jutottunk, hogy alkotmányos életünket tönkre silánvitsuk, épp ahhoz a ponthoz értünk, ahol a nemzeti közvélemény odakiáltotta az önfeledtnek - hogy eddig és ne tovább! Nem kenyerünk, de nincs is jogunkban a politizálás. Csak a helyzet tárgyilagos átnézetét akarjuk adni. A nemzeti működést nem szabad megakasztani, nem lehet kifordítani helyzetéből, mert a politikai abnormitások a pusztulásba hajthatják. Az idő nem vár, kérlelhetetlen gyorsasággal szegi szárnyait, s napról-napra több elintézni valót hagy maga után. A pusztítást megelégeltük, most kétszeres erővel kell a restancziákat elintézni, hogy a parlament visszatérhessen az ő régi medrébe, hogy ne mulatság, hanem a komoly, becsületes munka hírét vegyük onnan. A harcziasoknak lesz még idejök küzdeni, most ők is azon legyenek, hogy mindenben közrejátszanak a kormánynak. A tisztviselőknek fizetésemelését annyi ezer és ezer ember várja visszafojtva, epedve. Már hinni sem hisznek benne, annyira elgyötörte őket az örökös halogatás, a végtelen késedelme- zés. Nem biznak az obstrukczió leszerelésében sem, megszokták a harczot, a mely őket sok mindentől fosztottá meg. Az ő követeléseiket kellene legelőször teljesíteni, mert ők várnak már a leghosszabb ideje. A karácsonyig terjedő munkaprogrammban föl lön véve az Olaszországgal kötendő ideiglenes szerződések ; valamint a Horvátországgal való pénzügyi egyezmény. És még hosszú sora van annak a sok megvalósítandó dolognak, a melyekre már csak a jövő év hoz virradatot. A béke ratifikálása szinte uj életet öntött az országba, mintha valami lidércznyomás alól szabadultunk volna fel, mintha a kísérteties éjszakából verőfényes hajnalra ébredtünk volna. Az ország dolgozni akar. Közgazdaságunk úgyis mankón járt, hátha még azt is kilökjük alóla. A munkás-kérdést is el kell intézni; a kereskedelmi tárcza pedig sok olyan üdvös intézményt tartalmaz, ami félben maradt, a mi meg nem szüntettetett, mert az obstrukczió elfojtotta. Öltse fel tehát a parlament ősi komolyságát és egyenlő fegyverekkel küzdjenek a haza jólétéért, gyarapodásáért. Nem a szószátyárkodás, hanem a megfontolt előrelátás szóljon az országház tagjaiból. Ne gátolja senki sem a munkát, mert immár kimerült a nemzet, ereje fogytán és azt pótolni kell, nem pedig elfecsérelni. Mutassuk meg a külföldnek, hogy tudunk küzdeni, de ha arra kerül a sor, egyek vagyunk érzésben, működésben, honunk üdvéért! . . . SZÍNHÁZ. — (Boccació) Souppé örökké bájos operettéje került színre tegnap este meglehetősen kis közönség előtt és féleg-meddig gyönge előadásban. Az utóbbi azonban következménye az előbbinek. A Krémer Sándor ez idei társulata tudná talán ezt a gyönyörű operettet jobb elő adásban is bemutatni. Ámde lejárt a classicus muzsika ideje és a közönség Bob herczegért rajong, Boccacio pedig csak a régi szép idők vértanúja, amikor még igazi zenét Írtak. Amikor még művészet kellett a színpadra, nem pedig Zsazsa-táncz és trikóláz. A tegnapi előadás czim- szerep-alakitója Komái Margit is kedves Boccació. Csinos megjelenése és üdesége elfelejteti velünk azt a nehány hibát, melylyel ennek a nagy szerepnek alakításában a kisasszony rendelkezik. Fiametta gyönyörű énekszámait Márkus Arankától hallottuk és ezúttal is szívesen ismerjük el, hogy Márkus Aranka behizelgő, miancirozott éneke tette az eddigi operette előadásokat valóban élvezetessé. A harmadik női énekpartit Sziklai Blanka (Beatrice) énekelte sok igyekezettel és — sok intonációval. A negyedik női énekes szerep (Izabella) Reviczky kisasszony kezeiben teljesen összeesett. Igen jó volna, ha a kisasszony a vigjáté- tékok mezején aratná a babért és békét hagyna az operetteknek. A férfi szereplők közül Toronyi tenorista urnák figyelmébe kell ajánlani, hogy az ambicziózus tenorista legelsőbben is a szerepét tanulja meg, mert arról nem tehet, hogy jó hangja van és mert a jó hang egymagában nem elég. Szentes, Tábori és Papír komikusaink vál- vetve csinálják meg a közönség jó hangulatát — még nem sikerült improrizácziók árán is. A kar, — a vidéki színpadok e nagy gyöngesége — eltekintve a finálék zagyvájától — úgy ahogy megállotta helyét, ám nem mondhatjuk el ezt a karmester úrról, aki székében sehogy sem tudott nyugodtan ülni és nem tudta biztossággal rezetni honvéd-zenekarunk kitűnő tagjait. (Dr. H.) ÚJDONSÁGOK. * Személyi hir. Háffer Károly dr., a fővárosi orvostudomány egyetemi tanára tegnap városunkban időzött. A tudós tanár egy bünper- tárgyalásához mint orvosszakértő volt megidézve, mivel azonban a vádlott meg nem jelent, a tárgyalást elnapolták. * A gazdasági szak- és jogügyi bizottság ülése. Szatmár város törvényhatóságának gazdasági- és jogügyi szakbizottsága tegnap délután 3 órakor, a városháza tanácstermében ülést tartott, melyen a közgyűlés elé kerülő beterjesztett ügydarabokat, csaknem mind egyhangúlag fogadták el. A bizottságok által letárgyalt ügyekről a közgyűlési referádánkban lesz alkalmunk részletes tudósítást hozni. * Karácsonyi ajándékok. A közeledő karácsony már is érezhetően fellendíti az üzletek forgalmát. Az áruknak és a pénznek a nagy cseréje megindult és az emberek járják a boltokat Szatmáron is, másutt is: ajándékot keresve. — Azoknak a figyelmét, akik a karácsonyi ajándékok szép szokását kultiválják, felhívjuk valamire : vegyenek magyar gyártmányt. Most, a mikor tömeges a vásárlás, kitűnő az alkalom rá, hogy a magyar ipar pártolásáról ne csak beszéljünk, hanem pártoljuk is a pártolásra úgy rászorult magyar ipart. Ez a mi iparunk nem azért szorult rá a pártolásra, mintha termékei alsóbbrendüek lennének a külföldinél, hanem mert a régi, erős osztrák ipar óriási versenyével kell megküzdenie. Döntse el a mi közönségünk ezt a küzdelmet a magyar ipar javára bölcs egoizmussal, a magyarság szeretetével. Kérjen és követeljen mindenki, mindenütt magyar gyártmányt és tegye igy lehetővé a kereskedőknek, hggy magyar gyárakkal keressenek összeköttetést. A karácsonyi ajándé-
