Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-12-03 / 274. szám
Szatmár, 1903. deczember 3. Csütörtök Második évfolyam 3?4- sz A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán kGIdve: Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.') _________________ He lyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A megszorult róka. Szatmár, deczember 2. (X.) A Tisza-Perczel-Feilitzsch alkalmi czég elkövette tehát a vérlázitó erőszakos merényletet s a házszabályok és a paktum megkötése alkalmával lekötött becsületszó szemérmetlen megszegésével megszavaztatták a kormánypárttal a délutáni üléseket. Minden egyes tényező, mely a magyar parlamentnek ehhez az eléggé el nem Ítélhető tettéhez hozzájárult, önmaga látta el magát azzal a bélyeggel, mely örök időkre meg fogja különböztetni őket azoktól, kik a nemzet jogaiért harczolnak, kik lelkűk meggyőződését követik, kik az alkotmányos szabadság, a szabad és független Magyarország tántoríthatatlan hivei. Nemcsak testükön, hanem lelkükön is fog égni a rabszolgaság bélyege, mely azt hirdeti, hogy a hatalomért, kicsinyes önérdekért képesek voltak a magyar nemzet alkotmányos szabadságának legerősebb várát feladni. Feláldozták a házszabályokat, csak azért, hogy megmaradhassanak azon a hatalmi polczon, melyre őket egy szerencsétlen pillanat szülte, szerencsétlen gondolat helyezte. Kiragadták a nemzet képviselőinek kezéből a legerősebb fegyvert, melylyel még a kisebbség is képes volt a nemzet ellen támadt minden merényletet sikerrel visszaverni. A prókátori fogások kétes értékű frázisait vonultatták fel a kisebbség igazságos és értékes argumentumai ellen. A legnyilvánvalóbb erőszakot alkalmazták, mert érezték és tudták, hogy a jog és törvény alapján mit sem érhetnek el. Az „erős kéz“, mely az „erőszakos“ jelzőt is jól kiérdemelte, méltó fegyvertársakra talált. Perczel elnök és Feilitzsch alelnök megértették a „mester“ akaratát s mint hü tanítványok, eszeveszetten segítették tervének megvalósításában. A kormánypárt pedig őrült rohanással sietett szavazni, mert hisz ez az egyedüli tevékenysége, ebben nyilvánul minden akarata, szándéka és tudása. Ez a párt készséggel szegődik minden gazdához, legyen az Bánffy, Széli, Khuen vagy Tisza: neki mindegy. Csak hozza a húsos fazekat! Mert. a derék szatalesek éhesek, nagyon éhesek . . . Ám jó! kivívták a nagy diadalt! Tombolhatnak örömükben, hogy sikerült az el- J lenzéket leszavazni. Járhatják a kánkánt, j hogy a nemzet alkotmányának egyik legerősebb garancziáját elpusztították. De minden mámornak vége szakad egyszer. Előbb vagy utóbb, de minden bizonynyal, elkövetkezik a kijózanodás is, a midőn a „győzők“ be fogják látni, hogy győzelmük tulajdonképpen a legcsunyább vereség. Mert mikor az ellenzéket gondolták gyengíteni, akkor a maguk erejét is elfecsérelték, mivel mindnyájunk közös kincse volt a házszabályoknak az a rendelkezése, melynek oly vakgyülölettel vették vérét, önként és szántszándékkal ad^ák ki kezükből azt a biztosítékot, melynek az egész nemzetre üdvös voltát ők maguk is már többször tapasztalhatták s melynek meggyilkolásáért talán majd egyszer még könnyeket is fognak ejteni .. . A mi pedig azt illeti, hogy elérte-e czélját az erőszakosság: arra már is megadta a feleletet a harczoló ellenzék, Ti- száék az obstrukczió erejét akarták a keresztül erőszakolt házszabály indítvány nyal megtörni. Ámde éppen ellenkezőjét érték el. A kormány eljárásával szemben ma már minden eszköz jogosult. Erőszakkal szemben: erőszak! Brutalitással szemben: tek- nikai obstrukczió. A kormány megkezdte a késhegyig menő harczot. Az ellenzék felvette azt. A brutális erőszakra az ellenzék már megadta az egyedüli méltó választ. Megkezdte a teknikai obstrukcziót. Ezzel szemben mit sem tehet a kormány. Nem érte tehát el czélját. Ellenkezőleg. A róka megszorult. Ez egyszer aligha menti meg a bőrét. TÁRGZA. Ifju-ság*. Irta: Fényes Samu. Verőfényes májusi nap volt, a mikor először megláttam. Félig gyerekleány, félig asszonymód kifejlett hosszú selymes pillákkal, de tétova, félénk tekintetű, mint az őzike, — igazi csitri- leány. Az erdőben sétálgattam és sétaközben bukkantam reá, azaz hogy reájok. Valami nagyobb társasággal került ki ide azok ott lenn egy kies völgyecskében tüzet raktak, vagy főztek, vagy játszottak. Ez a kis leány félre ült a völgyike peremére, koszorút fonni pimpó virágból. Szemrevaló fiú volt a legényke is — akár gránátosnak is beillett volna széles vállaival, akár leánynak is beillett volna selymes tekintetű, nagy kék szemeivel. Én azt hiszem, hogy a legtöbb nő nem képes ellenállni a kékszemü férfiak csábitó varázsának, olyan hatással van az ilyen szem pillantása, mint a hegedű síró flageolet hangja, nincs olyan pánczélozott kebel, amelyik elludna zárkózni hatása elől. A kisleány hát koszorút font pimpóvirág- ból, a kékszemü fiú pedig hordozta neki a pim- póvirágot, nagy halmocskányit öntött belőle a donna elé. Aztán melléheveredett .... segitett neki. Nem értett-e a virágfüzéshez, vagy egyéb tette-e, biz én nem tudom, —- nem is igen leshettem meg minden apróságot a fák közül a hova leheveredtem, csak szakadozott, töredezett sugár hatolt át a lombkoronán, — annyi bizonyos, hogy egyszer csak összeakadt a két kezök és úgy összekulcsolva maradt is. Az őzike szem meg belenézett a kék szembe, — ki melyikbe mélyebben, nem tudom, de hát a kék szem varázsa működött, a hosszú szempilla meg ráborult az őzike szemre . . . csókolózott a két mihaszna. Nekem meg akkora gyönyörűségem telt benne, mintha az a két égő eperajk én bennem gyújtott volna lángot. * Május elmúlt. — Tél ideje volt, épp farsang évadja — az ember legnagyobb csalfasága. A május pezsgő élete, üditő melege elhal, kioltja a természet, hogy példázza az embernek a halált. És az ember fogja magát, megcsalja a természetet és az emberi és hazudik pezsgő életet, üditő meleget és ezt farsangnak nevezi. És hogy még májusabbnak lássék, a táncztermek szélére zöld lombu, eleven bozótot teremt a rnükerté- szek jóvoltából. Én ide szoktam húzódni e mükertek mögé, nem azért, mert a májust mimelik, hanem mert itt meg nem látnak. Nem tudok fánczolni. Ez még nem érdem, de nem is tánczolok — ez meg már érdem. Hát ne is lássanak. Itt láttam meg másodízben az én őzike szemű kis leánykámat. Most nem olyan tétova, félénk a pillantása, mint az őzikéé, tágra van kinyitva — no lám, hová bujt az a két nagy szempilla ? — meg nem is barna ez a szem, ha fekete, izzó a tánczhevületétől, meg tán egyébtől. A tizenkilenczedik év rajongó, repeső, élvezetsejtő, csába szerelme virágol benne, egy edA. ls:spvrlseló:tiá,z ülése. Nincs kibontakozás. Saját tudósítónk távirata. Budapest, deczember 2. A képvisolőházban a harcz változatlan kitartással folyik tovább és nincs rá kilátás, hogy a sokak által annyira óhajtott leszerelés hamarosan bekövetkezzék. ■WUMllinMilBWiUMm—SP8 dig csöndes tűzhányó krátere. Az arcza is kipirult a táncztól, a szerelemtől, attól a két reábámuló kék szemtől. Mert a legény is ugyanaz, annak a szeme most még varázsosabb. A leány visszahúzódik, jobban a bokrok közé búvik — lombozat közé dugja forró arczát, hűsíteni akarja a lombokon, — s közelébb akar lenni ahhoz a fiúhoz. Ezek bizony szeretik egymást: az Isten is egymásnak teremtette őket. Valamit sugdos neki a legény, valami édeset, fontosat, mert a leány roppant figyelemmel hallgatja, egyetlen szavát nem akarja elveszíteni, hát közel hajlik hozzá, mindig közelebb. . . . Bizony isten, mégse csalás ez a farsangi szalon-kerf, igazi, hamisítatlan kikelet ez élettel, gyönyörrel, szerelemmel .... lám ez a fiatal pár idevarázsolja a tavaszt, az igazándit. Szereti egymást a két szép ember — a fiú erős, karcsú, mint a huszonötéves tölgysudár, a leány édes, reátapad hódítón, mint a komló iszalagja, ma még neki támaszték a fa — de ha majd egyszer korhadt lesz, a reá folyó folyondár fogja megóvni a Iedőléstől .... ... No lám, a két imposztor már megint csókolózik, valósággal csökolózik. No lám, mégis csak hamis ez a tavasz, ha itt künn nem is. hát itt benn ... az én szivemben. Vájjon mi is van egy kiégett tavasz helyén ! . . . Fölkeltem. Nem is az irigység hajtott, igaz gyönyörűséggel töltött el e két tiszta lélek tiszta szerelme. Böjt után, vagy pünkösdre egy pár lesz belőle, ha ez idén nem, hát jövőre. . . . * A farsangnak csak vége szakad — hamarabb, mint az influenzának. Legalább az én influenzám tovább tartott. És ha a farsang elmúlt
