Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-12-02 / 273. szám

273 szára. Szatmár, szerda Kolozsvári/ Károly és Keresztes Endre felebbezést adtak be. A felebbezéseket a város elfogadta. A törvényhatósági bírálóbizottság ma szerdán délután ebben a tárgyban ülést tart a városháza nagy­termében, mely alkalommal a beadott felebbe- zések felett dönteni fognak. * Kántorválság a németii gör. kath egy­háznál Lapunk egyik múlt számábnn mégirtuk, hogy Szatmár váios közgyűlése Lippeczky Elek németii gör. katb. kántortaniló 800 korona il­letményét megtagadta. Lippeczky, aki már 40 esztendő óta van az egyház szolgálatában, emiatt beadta lemondását. Az egyház hivei azonban ra­gaszkodnak Lippeczkyhez, s ezért tegnap erősen tüntettek mellette. A hivők nagyszámú küldött­sége felkereste Melles Emil esperest és arra kérte, hogy Lippeczky Elek javadalmazása ügyé­ben az igazság és méltányosságnak megfelelően tegyen intézkedést. * Fecskendőt a katonáknak! A szatmári József főherczeg laktanya parancsnoksága tegnap megkeresést intézett Szatmár város tanácsához, hogy a laktanyai tűzrendészet biztosítására egy tűzi fecskendőt bocsásson rendelkezésére. A pa­rancsnokság azzal indokolja a kérelmet, hogy a kaszárnya raktárhelyiségeiben rengeteg lövő és egyéb gyúlékony anyag van felhalmozva, s igya netalán kitörő tűz esetén azonnal meggátolható a vész terjedése. A város tanácsa nem adott helyt a parancsnokság kérelmének, még pedig azon oknál fogva, mivel a városnak ez idő sze­rint nincs felesleges tűzi fecskendője, de egyéb­ként a kaszárnya tel fonnál van összekötve és igy tűz esetén a tűzoltóság azonnal kivonulhat. * A húsz koronán aluli számlák bélyegmen- tessége. A kereskedői és iparos köröknek régi kí­vánságuk, hogy a húsz korona értéken aluli áruk­ról szóló szár Iákat bélyegmentesen állíthassák ki. Ez a kívánság jogos és méltányos és megva­lósítása az államkincstárnak sem okozna szám­ba vehető kárt, az ilyen számlákat ugyanis leg­többször készpénzfizetés esetében a bevásárló megbízott, cseléd stb. ellenörizhetése czéljából állítják ki. Már pedig kétségtelen, hogy a szám­la bélyegnek csak akkor van értelme, ha a számla hitelre való vásrlás esetén a később megfizetett összeg nyugtatványozására szolgál. — De készpénzfizetés esetén, midőn nyug- tatványra nincs szükség, bélyegről sem lehet szó. Méltányos tehát, hogy az ily alkalmakból kiál­lított számlák, melyek természetüknél fogva húsz koronánál magasabb összegről alig szólhatnak, a felbélyegzós kötelezettsége alól felmentessenek, annál is inkább, mert mint a « Magyar Kereske­dők Lapja » írja — az állámkincstár sem káro­sodnék, hiszen minden szigorú ellenőrzés daczára a bélyegkötelezettséget ma is kijátszók. A nagy­váradi kerskedelmi és iparkamara föl is irt a napokban a kereskedelmi miniszterhez, hogy a számlák bélyegmentességét húsz koronáig el­rendelje. * A szinház felülvizsgálata. Mint minden év­ben, úgy az idén is a szinügyi bizottság elren­delte, hogy közvetlen a színházi évad megkez­dése előtt a várori szinház úgy tüzrendészeti, mint közbiztonsági tekintetből alaposan megvizs­gáltassák s a vizsgálatról a tanácsnak jelentés tétessék. A vizsgálat tegnap délután történt meg. A vizsgáló bizottság tagjai voltak : Púp Géza polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, mint a szinügyi bizottság elnöke, Tankóczy Gyula fő­kapitány tűzoltó parancsnok, Erdélyi István fő­mérnök, Markó Kálmán villamvilágitási igazgató, Mátray Lajos bizottsági tag, Ferencz Ágoston tanácsjegyző és Radó Bertalan biztositó társasági titkár. A bizottság tagjai a szinház összes beren­dezéseit, u. m.: az oltási készüléket, a víztartá­lyokat, a villamos világítás és fűtőház felszere­léseit alaposan megvizsgálta, egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy a színházi saison megnyitható, miért is a tanács tegnapi ülésén a színházat Krémer Sándor színigazgató részére átadhatóna|f véleményezte. * Egy hét, • mikor «ommit se lopnak. En­nek a hírnek nem annyira a tárgya, mint a czi- ijpe szenxácziós. Jpggal kérdezheti bárki, hogy SZATMÁRI HIRLA„P 1903. deczember 3 3, hát. akkör. p'iért Íródik meg az ilyen hír ? Erre egyszerű a felelet, mert Szatmáron eddig alig mült el nap, hogy a rendőrségnél egy-két lopási esetet ne jelentettek vol,na be. Az utolsó héten azonban egyetlen lopás se történt. Ne higyje azonban senki sem, hogy a rendőrség talán job­ban megfeszítette a rund őrizése fölöt1 kifejtett erejét, nem, mert Szatmáron azért nem loptak az utolsó héten, mivel katonák czirkáltak éjje­lente az utczán. Ez a körülmény mindenesetre figyelemreméltó, hiszen erre a rendőrség, a le­génység létszámának csekélysége miatt nem ké­pes. Üdvös dolog volna tehát, rendőrlegénység szaporítására vonatkozó régen felmerült eszmét megvalósítani. A terv kivi! ele igaz, hogy terhe­ket róna az adófizető polgárokra, de meg lenne az a haszon is, hogy nemcsak nyolcz napon, hanem hónapokon át uralkodnék a legnagyobb közrend. * Az állami tisztviselők pótléka. Az állami tisztviselőket érdeklő hir jutott hozzánk. Egy debreczeni előkelő állami tisztviselő magánúton arról értesült, hogy a kormány már elhatározta, hogy az állami tisztviselők sokat emlegetett pót­lékát rövid idő múlva folyósítja. E hir szerint már deczember első napjaiban kiosztják az ál­lami tisztviselők között azt az összeget, a me­lyet a költségvetésbe erre a czélra vett föl a pénzügyminiszter. Az összeg folyósítása állítólag olyan arányban történik, hogy a VII. fizetési osztálytól fölfelé fizetésük 15 százalékát, lefelé pedig 10 százalékát kapják a tisztviselők. Hogy ez a hir miben felel meg a valóságnak, nem tudjuk s azt se tudjuk, nem fogják-e hamarosan megczáfolni; a tisztviselőket már annyi csalódás érte, hogy hinni csak akkor hihetnek, ha a pénz a zsebükben lesz. Előbb ne is higyjenek. Uj ügyvéd. Fuchs Jenő dr. a marosvásár­helyi kir. táblánál tegnap tette kitűnő sikerrel az ügyvédi vizsgát. * A színházi czukrászda bérbeadása. A színházi czukrászdát a város évről-évre bérbe adja. A czukrázda bérletének kérdésével tegnap foglalkozott a város tanácsa és a folyó saisonra Hronyecz Antal czukrásznak adta ki. * A hideg mialt, Nagyon érezte Sólyom Eszter a hidegebb idők beálltát. Könnyű, szellős ruhája kevés védelmet nyújtott neki a csipős éjszaki szél ellen. Helynélkü! csavargóit az utczán, s a nyomor bűnbe kergette. Cselédtársától, Keresi Maritól egy téli kendőt lopott, hogy a hideg el­len némi védelmet szerezzen. A lopást felfedez­ték és Sólyom Eszter a börtönbe került. Sólyom Eszter lelkét különben más bűn is terheli, ameny- nyiben előző gazdájától megszökött, ami miatt a rendőrség már régebben kereste. * Közeleg a Mikulás. Lám a kereskedővi­lág szorgalmasan lapozgatja a kalendáriumot. Vannak ünnepeink, a melyeket a kirakatok hir­detnek jó előre, nehogy a vevők a velők össze­köttetésben levő családi jellegű meglepetésekről megfeledkezzenek. Ilyen szent Miklós püspök napja is, a melytől ugyan egy hétnél nagyobb idő választ el még, de a czukrászok és játékke­reskedők kirakatai, malyekben fess glédába állítva piroslanak a különböző nagyságú söprős kram­puszok s vattaszakállas Mikulások. Az iskolákból hazatérő gyermeksereg élénk csoportokat alkot az üzletek előtt snéma áhítattal tippeli ki ma­gának azt a piros bábut, a melyet leginkább szeretne látni csizmácskájában, ha vasárnaphoz egy hétre odaszalad az ablakhoz, hogy megnézze, mit is hozott hát a Mikulás? REGENYCSAR\TOK. Leányáimok. — Irta: Horkay Elemér. — 27. A fiatal tisztek mintegy vezényszóra fel­emelkedtek helyeikről, katonásan meghajoltak a kapitány előtt, ki nyugodtan ülve maradt s szót­lanul távoztak. Mikor már az utolsó tiszt mögött is becsu­kódott az ajtó. Mérai rámordult az asztal körül foglalatoskodó huszár-legényre: »Takarodj«! s j aztán szinte könyörög»» fordult a kapitányhoz: — Te ftéthy! Az Isteq áldjon meg beszélj! mi történt ? Beszélj kérlek, mert megfulladok a Réthy kapitány gyilkos ftegmáysrf ’mondta: — Ne tüzelj, kérlek. Hiszen azért marají> tam itt.. 4- Hallom! ... nyögte a főhadnagy s bele­rogyott a kapitány mellé egy karosszékbe. ! ; 1— Ma délelőtt, mig té. odavoltál — kezdte a kapitány — egy kellemetlen vizitem volt. Ná­lam járt Weisz, az uzsorás. - t s- V' I4 t— A zsívány! — kiáltotta fél Méray, ki e név hallatára elsápadt. — Maradj nyugton — mondta a kapitány mert most a káromkodás nem segít már. Azt mondta az uzsorás, hogy fel akar je­lenteni az ezredesnél s már készen is van nála az írásos feljelentés. Tudtam, hogy ez neked a nyakadba kerül, Weisznak azonban nem használ, hát azt mond­tam, hogy adja nekem azt a feljelentést, majd én hivatalból fel fogom terjeszteni, feltéve, hogy három hónap alatt nem fizetnéd ki az adóssá­godat ? . . . Méray nehány pillanatig szinte eszelősen bámult maga elé, aztán hirtelen kezet nyújtott a kapitánynak: — Köszönöm a sziveségedet kapitány ur. Fizetni fogok. Mikor a kapitány barátságos búcsú után eltávozott, Méray is hazafelé indult. Otthon aztán hosszú ideig sétált fel és alá a szobájában, majd hirtelen kiszólt az előszobá­ban heverésző inasának: —Pista te! Az uj í.ttillámat és a szalon­nadrágot. Aztán czinikusan tette hozzá. Te Pis­ta. Szép akarok lenni, az ördög bújjék beléd. Háztüznézőbe megyünk ! Kétségbeejtően jó kedve támadt a főhad­nagynak. ügy érzem magam — mondta moso­lyogva magában — mint akit akasztani visznek, s czigányzene mellett megy a vesztő helyre. Húzd, rá More ! Hadd fújjon el a szél a lábam alatt! Mire elkészül a toillettejével. tetszelegve állt oda a nagy állótükör elé, mely a maga aranysujtásos mivoltában ragyogva tükröztette vissza a szobor-termetű főhadnagy daliás alakját. Méray keblére szerette volna ölelni a tü­körképét, amelyhez bolondos kedvében enye- legve, gúnyolódva beszélt: — No fiú! Neked ugyan lefújtak. Az uzso­rás megmarkolta az arany vállzsinórodat aztán vigyorogva a füledbe ordította: Was ist főhad­nagy ur? Fizetünk? Hm! Fizetünk. Könnyű azt mondani, de hát — Jajj de kiállhatatlan ez a Weisz. Persze. Most kiállhatatlan. De bezzeg ak­kor, mikor a rozsdás hajú Miczivel kétszáz pen­gőt lumpoltunk el éjszaka a szeparéban, a pénzt meg a főpinczértöl kértük kölcsön, akkor édes Weisz komám« volt az a hitvány pénzeszsák, nehogy eszébe jusson a Muki pinczérnek kér­kedni azzal, hogy neki Méray főhadnagy ur adósa. És most? Most itt állsz barátom, katonai mivoltod teljes, fényes díszében s el fogsz in­dulni, hogy megkérd egy ártatlan, hófehér lelkű leány kezét, a meiy leány őrülten szerelmes be­léd s aki a feleséged lesz az első szóra. Hogy te soha életedben ki nem állhattad a »hófehér« lelkű leányokat, hogy eddig örökké asszonyok és félvilági hölgyek után bolondultál, hogy a szivedtől oly* távol áll ez a te leendő feleséged, mint a Sión hegye, az e pillanatban mellékes, a fő az, hogy Weisz bácsi megkapja a maga pénzét, elereszsze a válldragoneredet s boldog legyen a maga módja szerint az a kis lány, kinek hiszékenységénél csak az a nagyobb baja, hogy szemérmetlenül gazdag. (Folyt, köv.) Nyilttér. Irodahelyiségnek sürgősen kerestetik a vá­ros forgalmas helyén (lehetőleg a Deák-téren) egy teljesen külön bejáratú szoba. Czim a ki- adóhivatalban. 14—16 éves szolga irodában alkalmazást találhat. Csak olyanok jelentkezzenek, akik a város minden részében tájékozni tudják magu­kat. Czim a kiadóhivatalban. Kiadja: szerlcssztőatég-.

Next

/
Thumbnails
Contents