Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-12-01 / 272. szám
K á\ Szalmán, 1903. deczember I. Kedd Második évfolyam 272. S: t». y ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. [| Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K. |Egy hóra . 2 K. _________________Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.1__________________||_ Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Búcsú. Búcsúzni akarok e lap szerkesztőségétől, a hol egy hosszú, küzdelmes esztendővel ezelőtt megteremtettem Szatmár városban a napi-zsurnalisztikát Búcsút mondok e rövid pár sorban annak a derék, kedves kösönségnek, a mely nehéz, fáradságos munkámban támogatott; amely buzdításával erőt adott a küzdelemhez. E lap olvasóközönségének egy esztendő alatt volt alkalma megismerni Írásaimat és lehetett alkalma meggyőződni arról, hogy nem vagyok az elcsépelt, üres szólamok és nagyhangú frázisok embere: ne várjon tehát tőlem ezúttal — a búcsú fájdalmas pillanatában sem — holmi limonádé ízű érzelgést, a mint az már sablonszerűén megtörténni szokott, a midőn a szerkesztő neve letűnik a lap homlokáról. Pedig, ha van abban némi igazság, hogy: minden búcsú fájdalmas, úgy kétszeresen fájdalmas nekem a búcsú e laptól, a melynek nemcsak szerkesztője voltam egy hosszú esztendőn át. de megalapítója is vagyok. A mióta első száma a nyomdából kikerült, joggal tekintettem úgy, mint a saját édes gyermekemet, a melyet mindenkoron gyöngéd, odaadó szeretettel ápoltam és a melynek sorsához szivemnek minden dobbanása nőtt hozzá. S ha ennek daczára a búcsú pillanatában nem követem a megszokott sablont és nem hálálkodom ömlengős szavakban, teszem ezt leginkább azért, mert — rekriminálni sem akarok. Nem köszönöm tehát túláradó szívvel a nemes támogatást, de nem is panaszkodom keserűen a sok-sok gáncs miatt, a mely őszinte törekvésemben és becsületes munkásságomban több oldalról ért. Midőn a mai nappal leteszem a tollat a »Szatmári Hírlap« szerkesztőségében és búcsút mondok e lap olvasóközönségének, csak arra akarom e közönséget kérni, hogy a jövőben is fokozott mértékben támogassa e lapot, a mely Szatmár város fejlődésének egyik hathatós tényezője. Utódaim, akik e lapot szerkesztik, lelkes, becsületes, vérbeli újságírók, akik akarnak is, tudnak is jó vidéki napilapot szerkeszteni, s igy a közönségnek igényeit minden tekintetben kielégíthetik. Lelkes és hűséges munkatársaim voltak egy esztendőn át, akik most duzzadó ambiczióval és odaadó szeretettel azon az utón folytatják azt a nehéz munkát, a melyen én megkezdettem. Vajha a közönség oly mértékben méltányolná törekvésüket és támogatná őket munkájukban, a mily mértékben erre érdemesek lesznek. Harsányi Sándor. Becsületes munka. Szatmár, november 30. Becsületes munka! Ezzel a két szóval határozzuk meg a mai napon folytatólagosan megindított Szatmári Hírlap törekvéseinek irányát. Ma, midőn a közélet erkölcsi tartalma úgyszólván minden automájában meg van fertőzve, a midőn a viszonyok, a helyzet higgadt, nyugodt, körültekintő és tárgyilagos mérlegelése helyett az elfogult szenvedély lesz úrrá a politikai, a társadalmi, sőt még a közgazdasági kérdések megvitatásánál is, bizonyára általános helyesléssel fog találkozni az a tiszta, egyenes, becsületes szándék, melylyel a forrongó eszmeáradatból kiszakítjuk és tudásunk, tehetségünk minden erejével védelmünkbe vesszük azokat az eszméket, melyeknek megvalósulása mindnyájunknak közös érdeke. Lapunk továbbra is a függetlenségi eszme szolgálatában fog állani, melynek érdekében tántoríthatatlan, erős akarattal fogunk küzdeni. De a harczot makulátlan, ragyogó fegyverrel vívjuk meg. Bírálataink, véleményeink ledönthetlen érczalapja a rideg, megczáfolhatallan okfejtés és a megalkuvást nem tűrő logika parancs szava lesz. Oda állunk, mint becsületes harczos, a függetlenségi párt zászlója alá, de a harczban összevillanó pengeéllel ellenfeleinken nem sebeket ejteni, hanem hódítani akarunk. És ebbeli törekvésünk bizonyára nem lesz meddő, mert a függetlenségi párt erőforrása a néplélekből fakad, melyben pedig ezer esztendő óta kitéphet- lenül él a szabad és független Magyar- ország eszménye. Van-e magyar ember, akinek keblében ne élne a vágy, hogy Magyarország önálló, szabad és független legyen és hogy minél előbb szűnjék meg az az államjogi kapcsolat, mely hazánkat a szomszédos Ausztriával a hadügy, a külügy és e kettőre vonatkozó pénzügy minden vonatkozásában összelánczolta és beláthatlan időkig egymáshoz forrasztotta? A majdnem egy év óta tartó országos harcznak is ez a végső czélja, mely ugyan még halványan csillan fel a messze jövendőben, de ezer meg ezer akadály leküzdése után ez a boldog időhatár mégis el fog következni. Lépésről-lépésre haladva kell addig minden talpalatnyi tért elfoglalnunk a törvényességnek fegyvereivel. A függetlenségi párt harczosaiból sem a kitartás, sem az erő, sem a félelmet nem ismerő bátorság nem hiányzik, mert tudja, hogy a nemzeti érdekekért harczol és hogy az egész ország rokonszenve és bátorító lelkesedése kiséri nehéz küzdelmében. Ebben a nagy küzdelemben a vidék pártszervezetei is résztvesznek. A szatmári függetlenségi párt éppen a múlt héten lezajlott képviselőválasztásnál bizonyította be, hogy mily erős támasza az országos függetlenségi és 48-as pártnak. A szavazatok imponáló számadatai fényesen igazolják, hogy a párt csak a legutóbbi egy esztendő alatt is mily örvendetesen meg- erősbödött. Ez a szám azonban már a legközelebbi jövőben hatványozottan megnövekedik, mert a függetlenségi eszme ma már befészkelődött az emberek leikébe és mind többen és többen sorakoznak az alá a zászló alá, melyre Magyarországnak Ausztria hatalma alól való teljes emanczi- pálása van írva. Ennek a czélnak a szolgálatában áll a Szatmári Hírlap, mint a szatmári függetlenségi párt sajtóorganuma. És a midőn lapunk politikai irányát ezzel körvonaloztuk, még csak annak a kijelentésére szorítkozunk, hogy a legmelegebb érdeklődéssel kelünk minden olyan eszme védelmére, melynek megvalósítását városunk érdekében szükségesnek tartjuk. A felmerülendő kérdések taglalásánál pedig szigorúan kerülni fogjuk a személyi vonatkozásokat és sohasem az embert, hanem annak tetteit teendjük bírálat tárgyává. De nemcsak magunk fogunk óvakodni attól, hogy a békés társadalmi viszonyok ízléstelen csipkedések és támadások által megzavartassanak, hanem gondunk lesz arra is, hogy bármely oldalról jövő hasonló irányzatú törekvéseknek élét vegyük, hogy ezáltal a társadalom hasznos munkálkodása az állandóan élvezett béke jegyében érvényesülhessen. Szatmár város erős rázkódtatáson ment keresztül a múlt héten. Ideje, hogy a fölkavart hullámok elsimuljanak és a még mindig viharzó hangulat helyét a megnyugvás, a béke szerelete és a becsületes munka váltsa fel! A társadalomnak ehhez a hasznos, értékes és becsületes munkájához szegődünk mi a mai napon dolgozótársnak, kérve, hogy felajánlott munkásságunkat fogadják bizalommal! A szerkesztőség. ORSZÁGGYŰLÉS. A béke utján. A. teép'vlselólh.á.z -ülése. Budapest, november 30. Szenzácziós hirt közöl velünk fővárosi tudósítónk. A képviselőház Apponyi Albert gróf indítványára elhatározta, hogy ma, szerdán nem tart ülést és a Kossuth Ferencz által november <S-án proponált békefeltételek alapján a kormány
