Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-26 / 270. szám

Ssstatmár, 9S03. november _2S. A SZATMÁRI és SZATMARME6YEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PART KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: j Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. [Negyedévre 3 K. j Egész évre 16 K. | Negyedévre 4 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.') Felelős szerkesztő: &anRsá$i¥g Sándor. : Megjelenik mindennap, hitfj és ünnep után való napok kivételévé. SZERKESZTÖ3EG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 Kazinozy-utaza 6. sz., a kova úgy az előfizetési pénzek, hi rde- tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek kfllden dók. A szatmári képviselőválasztás. Szatmár, november 24. Elvégeztetett. A nagy harcz eldőlt — a kormánypárt javára. Az eredmény mér­legének anyagi túlsúlya számszerű adatok­kal igazolja, hogy a szabadelvüpárt győ­zelmet aratott. Az erkölcsi diadal azonban mégis a függetlenségi párté. Hiszen még csak na­pokkal ezelőtt a kormánypárt korifeusai fennen hirdették, hogy minimális 300 szó­többségük lesz, amely szám 56-ra olvadt le. De ez a szám is hogyan állott elő? A választás egész napján, a legutolsó óráig, Uray Gézának állandóan többsége volt, a mi az eiienpártot rendkívül konster- nálta és olyan végső erőfeszítés kifejtésére késztette, hogy senkinek sem lehetett két­sége az iránt, hogy ilyen rettentő presszió mellett Hieronymi Károlynak feltétlenül győzni kell. A kormánypárt kolomposai fejvesztet­ten rohantak a szavazatok után és sikerült is meg nem engedett eszközökkel megsze­rezni azt a többséget, a melynek egy kor­mánypárti főkortes szavai szerint „okvetlen ■megkellett lenni, még ha kő kövön nem maradt volna is.“ Ez a kiszalasztott nyilatkozat ugyan­csak élénk világításban mutatja be a ha­talmi párt törhetlen akaratát, melynek egyetlen czélja volt: minden áron győzni. A szavazó polgárság negyed része nem élt alkotmányos jogával. Nem szava­zott. Ez a tartózkodás valóságos mementó a kormánypártnak, mely Damokles kard­ként lebeg feje felett, hogy a polgárság zöme a kormány nemzetietlen politikájával nincs megelégedve, de egyben biztatás ez az ellenzék részére, hogy a megkezdett utón haladjon tovább. A pressió és terro­rizálás a váfasztópolgárságnak ehhez a te­kintélyes részéhez nem férkőzhetett,amely ha él szavazati jogával, úgy a kormány­párt csúfos kudarezot vallott volna. Ez azonban nem történt meg és csakis így vált lehetségessé, hogy a szabadon ér­vényesült meggyőződéssel szemben sikerült ■a durva erőszak fegyvereivel egy alig figye­lembe vehető törpe többségre szert tenni. A kormánypárt igen jól tudja, hogy minő módon szerezte meg e többséget. Mi is tudjuk, ügy lehet, hogy röviden eljön az idő, a midőn szükségesnek fogjuk találni a tények nyilvánosságra hozatalát. Ezúttal azonban nem akarunk rekriminálni, mert czélunk, hogy a hetek óta tartó áldatlan viszálykodást és felzavart társadalmi ren­det a megnyugvás, béke és szeretet váltsa fel. A választás aktáit a mai nappal le­zárjuk. Azt akarjuk, hogy a felizgatott ke­délyekbe térjen vissza a munka szereíete és a feldúlt béke nyomán rend, kölcsönös becsülés és a társadalom tisztességes, be- ■esületes munkája foglaljon helyet. Hieronymi Károly pedig, Szatmár vá­rosának immár megválasztott országos képviselője, bizonyára kötelességének fogja ismerni mindazon hangzatos Ígéretek meg­tartását, melyeket korlesvezérei az ő nevé­ben városszerte korpoltáltak és a melyek igen nagy részben járultak hozzá, hogy az elkeseredelt szenvedélyes küzdelem az ő győzelmével végződött. A választás szomorú fináléjáról kell még nehány sorban megemlékeznünk. Az a botrányos rendzavarás, mely tomboló vandalizmusában kíméletlen kezekkel sem­misített meg viharszerü gyorsasággal nagy értéket érő vagyonokat és a közrend he­lyébe rettegést keltő anarchiát ültetett, távol áll a függetlenségi párt minden egyes higgadt gondolkozása tagjától. A rögtöni Ítélkező és csupán féktelen szen­vedélyére hallgató csőcselék orkánszerü kitörése volt az egész zendülés, a mely mint a lesújtó haragvó villám, egy pillanat alatt változtatott romhalmazzá mindent, a mi a kezeügyébe esett. A választás lefolyásáról részletes tu­dósításunk a következő : (A felvonulások.) Az éjszaka sötétjéből úlornszürkeséggei bon­takozott ki a választás napjának reggele. Nyolcz órakor mindkét párt választói szép számmal gyülekeztek a kijelölt gyülekezési he­lyeken. A függetlenségi párt szavazói a Vigadó előtti térségen, a kormánypárti szavazók pedig a Pannónia előtt, a honnan mindkét pártnak vá­lasztói zászlók alatt és zeneszó mellett vonul­tak fel a szavazói helyiségek elé. Kilencz óra körül sorshúzás folytán a kor­mánypárt szavazói kezdették meg a szavazást, a midőn rövid egy óra alatt a városházánál Hie- ronyminak 258, Uraynak 16 szavazata volt. A második szavazatszedő bizottság előtt azonban Uray Géza volt állandóan előnyben, úgy hogy i déli tizenkét óra körül Uray Gézának 120 több­sége volt s ezzel csaknem délután három óráig tartotta magát. (A szavazás.) A szavazás egész nap a legnagyobb rend­ben folyt le. A függetlenségi párton határtalan lelkese­dést keltett az a tény, hogy állandóan előnyben voltak, mig a kormánypárton rendkivül despe- ráltak voltak az emberek s délután négy óra körül már-már elvesztették reményüket a győ­zelemtől. Délután három órakor a szavazatok szám­aránya a következő volt ; Hieronymi: 434. Uray: 520. A kormánypárt kortesei ekkor széliében hi- resztelték, hogy a Pannóniában 300 főnyi tarta- lékcsapatjuk van s igy holt bizonyosra vették a győzelmet. Ámde egy óra alatt a tartalékcsapat is leszavazott s délután négy órakor Uray Gé­zának még mindég 41 szótöbbsége voll. A tulajdonképeni izgalom voltaképpen csak most kezdődött. A Hungáriában és az Elnkében lehetett még vagy 70—80 olyan szavazó, akik reservbe helyezték magukat és várták a jósze­rencsét, a mi nem is soká késett, mert a kor­mánypárt kortesei, látván a veszedelmet, a föld : alul is előkeritették volna a voksolókat, akár- [ milyen áron is. Négy óra után megindult az al- ; kudozás és a szavazatok vásárlása vígan folyt másfél óra hosszáig, úgy hogy fél hat órakor már Hieronyminek volt 35 szótöbbsége, ilyen módon aztán háromnegyed hatig, a záróra le­teltéig sikerült a kormánypártnak nagynehe zen 56 szótöbbséget összehozni. Este hat órakor hirdette ki az elnök a vá­lasztás eredményét. E szerint Hieronymi 691 Uray 635 szavazatot kapott s igy Hieronymi Károlyt 56 szótöbbséggel képviselővé választották. (Az eredmény kihirdetése.) Néhány perczczel alig múlt el 6 óra, mi­dőn a varosháza erkélyén megjelent Korányi János választási elnök és az utczán várakozó óriási néptömeg előtt kihirdette a választás ered­ményét. A néptömeg még akkor se hitte el, hogy a függetlenség lobogója elbukott. Zugás morajlas hangzott végig a tömegen. — Ez csalás! hallatszott. — Üssük le őket — mondták többen. A lárma nőttön-nőtt, úgy, hogy a rendőrség embereinek csillapító szava elveszett az iszonya­tos zajban. Egyszerre valaki elkiáltotta magát : — Emberek menjünk a Pannoniához ! Ver­jük agyon a Hieronymistákat. A népáradat ekkor a Pannónia szálló elé hömpölygött, a hol iszonyúan lármázva abezu- golták a kormánypárti embereket és Hieronymit. Márkus Márton szállodást még a kora dél­utáni órákban figyelmeztették, hogy jó lesz a kávéházi üvegablakok redőnyeit lebocsájtani, mert zavargásoktól lehet tartani. A figyelmezte­tés folytán úgy 4 óra tájban az összes ablak redőnyöket lebocsájtották, de a kulcsosai nem zárták le. így történt, mikor a néptömeg a Pannónia elé vonult előbb hatalmas fütykösökkel, doron­gokkal, majd kövekkel és tégla dararokkal kezd­ték döngetni a kávéház redőnyeit. A kávéházban ez időben igen sokan tar­tózkodtak. A közönség egy része azonban, mikor az óriási zsivaj zaját meghallotta, az oldalajtó­kon távozott az épületből. A vendégsereg fe!ug- rált helyéről és a kávéház hátsó részébe vonult. (Az első kődarab.) A kávéház baJoidalán lévő sarokasztalnál egy szatmári honvéd-hadnagy ült egy ismerősé­vel, a mikor a leeresztett redőnyön megkoppant az első kődarab. A két vendég még fel se ugrott az asztal mellől, a midőn hirtelen feltolták a ro­lót és egy hatalmas tégladarab bezúzta a nagy üvegtáblát. Csörömpölve hulltak a földre az üvegdarabok, a melyek a tüntetőknek a rombo­lás további munkájában eszközül szolgáltak. A kávéházban rekedt vendégek száma mintegy 25—30 volt, a kik a nagy veszélyt Iáivá, egyre hátrább húzódtak. A kávéházból az ule^ára me­nekülni valósággal isten kísértés lett volna, mert nem lehetett tudni, hogy melyik pillanatban re­pül egy kő az ember fejéhez. A Pannóniában ekkor kiadták a jelszót, hogy az ablak redőnyöket le kell zárni. Két szolgalegény megpróbálkozott a veszedelmes munkával, de alig hogy az utczára tették lábu­kat, a kózápor miatt vissza kellett sietniük, A tüntetők ekkor inár a kávéház előtt lévő két rendőrt is elkergették és mintegy ötvenen neki estek az ablakredőnyöknek, a melyet néhány perez alatt felfeszitve, feltoltak. Így aztán sza­badon garázdálkodhattak. (Kőzápor a kávéházban.) Nem telt bele két perez, hogy az összes ablakredőnyök fel voltak (olva. 5—-6 kilós kő­darabok, dorongok, botok zúzták dirib-darabra

Next

/
Thumbnails
Contents