Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-26 / 270. szám

Ssstatmár, 9S03. november _2S.

A SZATMÁRI és SZATMARME6YEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PART KÖZLÖNYE.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Helyben házhoz hordva: j Vidékre postán küldve:

Egész évre 12 K. [Negyedévre 3 K. j Egész évre 16 K. | Negyedévre 4 K.

Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K.

Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.')

Felelős szerkesztő:

&anRsá$i¥g Sándor.

: Megjelenik mindennap, hitfj és ünnep után való napok kivételévé.

SZERKESZTÖ3EG ÉS KIADÓHIVATAL:

1 Kazinozy-utaza 6. sz., a kova úgy az előfizetési pénzek, hi rde- tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek kfllden dók.

A szatmári képviselőválasztás.

Szatmár, november 24.

Elvégeztetett. A nagy harcz eldőlt — a kormánypárt javára. Az eredmény mérlegének anyagi túlsúlya számszerű adatokkal igazolja, hogy a szabadelvüpárt győzelmet aratott.

Az erkölcsi diadal azonban mégis a függetlenségi párté. Hiszen még csak napokkal ezelőtt a kormánypárt korifeusai fennen hirdették, hogy minimális 300 szótöbbségük lesz, amely szám 56-ra olvadt le. De ez a szám is hogyan állott elő?

A választás egész napján, a legutolsó óráig, Uray Gézának állandóan többsége volt, a mi az eiienpártot rendkívül konster- nálta és olyan végső erőfeszítés kifejtésére késztette, hogy senkinek sem lehetett kétsége az iránt, hogy ilyen rettentő presszió mellett Hieronymi Károlynak feltétlenül győzni kell.

A kormánypárt kolomposai fejvesztetten rohantak a szavazatok után és sikerült is meg nem engedett eszközökkel megszerezni azt a többséget, a melynek egy kormánypárti főkortes szavai szerint „okvetlen ■megkellett lenni, még ha kő kövön nem maradt volna is.“

Ez a kiszalasztott nyilatkozat ugyancsak élénk világításban mutatja be a hatalmi párt törhetlen akaratát, melynek egyetlen czélja volt: minden áron győzni.

A szavazó polgárság negyed része nem élt alkotmányos jogával. Nem szavazott. Ez a tartózkodás valóságos mementó a kormánypártnak, mely Damokles kardként lebeg feje felett, hogy a polgárság zöme a kormány nemzetietlen politikájával nincs megelégedve, de egyben biztatás ez az ellenzék részére, hogy a megkezdett utón haladjon tovább. A pressió és terrorizálás a váfasztópolgárságnak ehhez a tekintélyes részéhez nem férkőzhetett,amely ha él szavazati jogával, úgy a kormánypárt csúfos kudarezot vallott volna.

Ez azonban nem történt meg és csakis így vált lehetségessé, hogy a szabadon érvényesült meggyőződéssel szemben sikerült ■a durva erőszak fegyvereivel egy alig figyelembe vehető törpe többségre szert tenni. A kormánypárt igen jól tudja, hogy minő módon szerezte meg e többséget. Mi is tudjuk, ügy lehet, hogy röviden eljön az idő, a midőn szükségesnek fogjuk találni a tények nyilvánosságra hozatalát. Ezúttal azonban nem akarunk rekriminálni, mert czélunk, hogy a hetek óta tartó áldatlan viszálykodást és felzavart társadalmi rendet a megnyugvás, béke és szeretet váltsa fel.

A választás aktáit a mai nappal lezárjuk. Azt akarjuk, hogy a felizgatott kedélyekbe térjen vissza a munka szereíete és a feldúlt béke nyomán rend, kölcsönös becsülés és a társadalom tisztességes, be- ■esületes munkája foglaljon helyet.

Hieronymi Károly pedig, Szatmár városának immár megválasztott országos képviselője, bizonyára kötelességének fogja ismerni mindazon hangzatos Ígéretek megtartását, melyeket korlesvezérei az ő nevében városszerte korpoltáltak és a melyek igen nagy részben járultak hozzá, hogy az elkeseredelt szenvedélyes küzdelem az ő győzelmével végződött.

A választás szomorú fináléjáról kell még nehány sorban megemlékeznünk. Az a botrányos rendzavarás, mely tomboló vandalizmusában kíméletlen kezekkel semmisített meg viharszerü gyorsasággal nagy értéket érő vagyonokat és a közrend helyébe rettegést keltő anarchiát ültetett, távol áll a függetlenségi párt minden egyes higgadt gondolkozása tagjától. A rögtöni Ítélkező és csupán féktelen szenvedélyére hallgató csőcselék orkánszerü kitörése volt az egész zendülés, a mely mint a lesújtó haragvó villám, egy pillanat alatt változtatott romhalmazzá mindent, a mi a kezeügyébe esett.

A választás lefolyásáról részletes tudósításunk a következő :

(A felvonulások.)

Az éjszaka sötétjéből úlornszürkeséggei bontakozott ki a választás napjának reggele.

Nyolcz órakor mindkét párt választói szép számmal gyülekeztek a kijelölt gyülekezési helyeken. A függetlenségi párt szavazói a Vigadó előtti térségen, a kormánypárti szavazók pedig a Pannónia előtt, a honnan mindkét pártnak választói zászlók alatt és zeneszó mellett vonultak fel a szavazói helyiségek elé.

Kilencz óra körül sorshúzás folytán a kormánypárt szavazói kezdették meg a szavazást, a midőn rövid egy óra alatt a városházánál Hie- ronyminak 258, Uraynak 16 szavazata volt. A második szavazatszedő bizottság előtt azonban Uray Géza volt állandóan előnyben, úgy hogy i déli tizenkét óra körül Uray Gézának 120 többsége volt s ezzel csaknem délután három óráig tartotta magát.

(A szavazás.)

A szavazás egész nap a legnagyobb rendben folyt le.

A függetlenségi párton határtalan lelkesedést keltett az a tény, hogy állandóan előnyben voltak, mig a kormánypárton rendkivül despe- ráltak voltak az emberek s délután négy óra körül már-már elvesztették reményüket a győzelemtől.

Délután három órakor a szavazatok számaránya a következő volt ;

Hieronymi: 434.

Uray: 520.

A kormánypárt kortesei ekkor széliében hi- resztelték, hogy a Pannóniában 300 főnyi tarta- lékcsapatjuk van s igy holt bizonyosra vették a győzelmet. Ámde egy óra alatt a tartalékcsapat is leszavazott s délután négy órakor Uray Gézának még mindég 41 szótöbbsége voll.

A tulajdonképeni izgalom voltaképpen csak most kezdődött. A Hungáriában és az Elnkében lehetett még vagy 70—80 olyan szavazó, akik reservbe helyezték magukat és várták a jószerencsét, a mi nem is soká késett, mert a kormánypárt kortesei, látván a veszedelmet, a föld : alul is előkeritették volna a voksolókat, akár- [ milyen áron is. Négy óra után megindult az al- ;

kudozás és a szavazatok vásárlása vígan folyt másfél óra hosszáig, úgy hogy fél hat órakor már Hieronyminek volt 35 szótöbbsége, ilyen módon aztán háromnegyed hatig, a záróra leteltéig sikerült a kormánypártnak nagynehe zen 56 szótöbbséget összehozni.

Este hat órakor hirdette ki az elnök a választás eredményét. E szerint Hieronymi 691 Uray 635

szavazatot kapott s igy Hieronymi Károlyt 56 szótöbbséggel képviselővé választották.

(Az eredmény kihirdetése.)

Néhány perczczel alig múlt el 6 óra, midőn a varosháza erkélyén megjelent Korányi János választási elnök és az utczán várakozó óriási néptömeg előtt kihirdette a választás eredményét. A néptömeg még akkor se hitte el, hogy a függetlenség lobogója elbukott. Zugás morajlas hangzott végig a tömegen.

— Ez csalás! hallatszott.

— Üssük le őket — mondták többen.

A lárma nőttön-nőtt, úgy, hogy a rendőrség embereinek csillapító szava elveszett az iszonyatos zajban. Egyszerre valaki elkiáltotta magát :

— Emberek menjünk a Pannoniához ! Verjük agyon a Hieronymistákat.

A népáradat ekkor a Pannónia szálló elé hömpölygött, a hol iszonyúan lármázva abezu- golták a kormánypárti embereket és Hieronymit.

Márkus Márton szállodást még a kora délutáni órákban figyelmeztették, hogy jó lesz a kávéházi üvegablakok redőnyeit lebocsájtani, mert zavargásoktól lehet tartani. A figyelmeztetés folytán úgy 4 óra tájban az összes ablak redőnyöket lebocsájtották, de a kulcsosai nem zárták le.

így történt, mikor a néptömeg a Pannónia elé vonult előbb hatalmas fütykösökkel, dorongokkal, majd kövekkel és tégla dararokkal kezdték döngetni a kávéház redőnyeit.

A kávéházban ez időben igen sokan tartózkodtak. A közönség egy része azonban, mikor az óriási zsivaj zaját meghallotta, az oldalajtókon távozott az épületből. A vendégsereg fe!ug- rált helyéről és a kávéház hátsó részébe vonult.

(Az első kődarab.)

A kávéház baJoidalán lévő sarokasztalnál egy szatmári honvéd-hadnagy ült egy ismerősével, a mikor a leeresztett redőnyön megkoppant az első kődarab. A két vendég még fel se ugrott az asztal mellől, a midőn hirtelen feltolták a rolót és egy hatalmas tégladarab bezúzta a nagy üvegtáblát. Csörömpölve hulltak a földre az üvegdarabok, a melyek a tüntetőknek a rombolás további munkájában eszközül szolgáltak. A kávéházban rekedt vendégek száma mintegy 25—30 volt, a kik a nagy veszélyt Iáivá, egyre hátrább húzódtak. A kávéházból az ule^ára menekülni valósággal isten kísértés lett volna, mert nem lehetett tudni, hogy melyik pillanatban repül egy kő az ember fejéhez.

A Pannóniában ekkor kiadták a jelszót, hogy az ablak redőnyöket le kell zárni. Két szolgalegény megpróbálkozott a veszedelmes munkával, de alig hogy az utczára tették lábukat, a kózápor miatt vissza kellett sietniük, A tüntetők ekkor inár a kávéház előtt lévő két rendőrt is elkergették és mintegy ötvenen neki estek az ablakredőnyöknek, a melyet néhány perez alatt felfeszitve, feltoltak. Így aztán szabadon garázdálkodhattak.

(Kőzápor a kávéházban.)

Nem telt bele két perez, hogy az összes ablakredőnyök fel voltak (olva. 5—-6 kilós kődarabok, dorongok, botok zúzták dirib-darabra