Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-12 / 259. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 12. 259. szám. Akkori álláspontja azonban — a miniszterelnöknek a czimer kérdésről való fejtegetései után — megváltozott s kijelenti, hogy ezzel szemben az ellenzéknek igenis a végsőig küzdeni kell. (Viharos éljenzes és taps.) Majd hosszasan polemizál Hock Jánossal, végül pedig a kormány prog- rammját bírálja s kijelenti, hogy azt nem fogadja el. Hock János személyes kérdésben szólal fel és Polónyinak reá tett megjegyzéseit visszautasítja. Tisza István miniszterelnök egyik félreértett kijelentését igazítja helyre. Nem közős, hanem együttes jelvényt akart mondani — úgymond — s kéri, hogy ezt az egyszerű nyelvbotlást a Ház ne vegye komolyan. Polónyi Géza nem elégszik meg — úgymond — a miniszterelnök helyreigazításával. Ezutáu a holnapi napirendre több mentelmi ügyet tűztek ki, miközben Tisza István kérte a Házat, hogy — tekintettel az elintézésre váró sürgős ügyekre ■— a programmja feletti vitát lehetőleg rövidre szabják. Több interpelláczió után az ülés délután két órakor véget ért. TÁVIRATOK. Tisza erőszakoskodása, Budapest, november 11 .(Saját tudósítónktól,) Politikai körökben, úgy a kormány, mint a függetlenségi párton óriási érdeklődéssel néznek a képviselőház holnapi ülése elé, a mely nagyon viharosnak Ígérkezik. A holnapi ülésnek valószínűleg nagy szenzácziója lesz, mert Tisza István az ülés elején szándékozik megtenni mára várt napirend indítványát, a melyet a függetlenségi képviselők hevesen megobstruálni készülnek. A helyzet további alakulása egyelőre még bizonytalan. Egy anya ráültette. Budapest, novomber 11. (Saját tudósítónktól) Berlinből borzalmas családi dráma hírét jelentik. Egy Winterstein nevű betűszedő felesége három apró gyermekét felakasztotta s aztán önként jelentkezett a rendőrségnél. A szerencsétlen asszony azért követte el teltét, mert férje hosszabb idő óta kórházban fekszik s családja nagy nyomorban volt. Választási mozgalmak. A mai nap eseményei. Szatmár, nov. 11. (Saját tudósitónktól.) Nap-nap után mind élénkebb lesz a választópolgárok érdeklődése a küszöbön lévő alkotmányos küzdelem iránt s az utczákon, nyilvános helyeken ma már egyéb sem képezi a beszéd tárgyát, mint a választás esélyei. A kormánypárt, ugv látszik, teljes tudatában van rettenetes gyöngeségének s — daczára, hogy még nem tudja kivel szemben kell hárezba vinni zászlaját — nagyon erősen akczióba lépett már s Chorin Ferencz drt is lekérette, hogy a maga nagy népszerűségével és tekintélyével igyekezzék hangulatot kelteni a nagyon is nem kedvelt Hieronymi mellett. A párt végrehajtó-bizottsága nap-nap*után reggeltől estig együtt van a pártnak a Pannónia szálloda egyik másodemeleti szobájában levő pártirodájában és serényen bújják, ide-oda forgatják a választók listáját, a honnan kijegyzik ama választópolgárok neveit, akikre számítanak és akikre, akár szép szóval, akár presszióval hatni lehet, hogy Hieronymira szavazzanak. ügy halljuk, hogy ebben a kétes munkában tegnap a K betűig haladtak a fő-főkorte- sek s már nemsokára megindul a hajsza a kijegyzettek kapaczitálására. A függetlenségi-párt végrehajtó-bizottsága is ülést tartott ma este, a melyen ismét a jelölés kérdésével foglalkoztak. Sorra vették a központ által javaslatba hozott jelölteket, de még mindég nem határozhattak, és pedig azért, mert a polgárság széles rétegeiben az az óhajtás nyilvánul meg, hogy helyi jelöltei állítson a párt, akivel könnyebb lesz a győzelem. A helyi jelölt személyére nézve pedig Uray Gézában összpontosul a bizalom s valószínű is, hogy a függetlenségi párt népszerű elnökének nevével megy bele a választási küzdelembe és a szatmári mandátumot Uray Géza fogja legközelebb felvinni a képviselőházba. Kelemen Samu dr.-tól ma a következő nyilatkozatot vettük: Nyilatkozat. Hivatalos elfoglaltságom néhány napig távol tartott a várostól. A mai napon hazatérve értesültem arról, hogy többen szívesek voltak a függetlenségi pártnak vasárnap megtartott értekezletén az én jelöltségemet szóba hozni, ebben az irányban fölhívások is jelentek meg és e jelölés kérdésével a pártnak szükebb értekezletein is komolyan foglalkoztak. Nagy köszönettel veszem a bizalomnak és szeretetnek ilyen megnyilvánulását és hálás is vagyok érte. De amint hetek előtt, amikor ez a kérdés először szóba jött, kétséget kizáró határozottsággal jelentettem ki mindenki előtt, hogy a jelöltséget nem fogadhatom el, úgy ma is változatlanul kell föntartanom ezt az álláspontomat, amely megmásíthatatlan. Én nem félek a harcztól és keresem a küzdelmet. De arra kérem a függetlenségi pártnak minden hívét, hogy velem együtt küzdjön és ne érettem. Szatmár 1903. november 11. Dr. Kelemen Samu. Tömeg s áttérések. A szatmári gör. kath. egyház válsága. Szatmár, november 11. (Saját tudósitónktól.) Idestova három hete, hogy a szatmári gör. kath. egyház kebelében a fennálló rend és béke meg van bolygatva és a hívek minden erejükkel oda akarnak hatni, hogy Papp Lajos lelkészüket, a püspöki áthelyezés daczára, megtartsák az egyház szolgálatában. Ezen idő alatt Szatmár és Szamosujvár között a legélénkebb táviratváltás folyt, de az eredmény meddő maradt, mert Szabó János püspök a múlt hét egyik napján Szatmár városához intézett leiratában fenntartotta áthelyező határozatát és Papp Lajosnak legkésőbb tegnap délelőttig engedte meg, hogy a szatmári paroc- hián maradjon. Az egyház híveinek felvett küzdelmét a püspöki határozat nem akasztotta meg, tovább harczoltak s habár az eredmény még most sem sikeres, úgy halljuk, több mint valószínű, hogy Papp Lajos Szatmáron lesz továbbra is a gör. kath. egyház szolgálatában. A hivek tegnap olyan dologra határozták el magukat, a mi ritkaság az egyházak történetében. Elakarnak szakadni az egyháztól és az ev. ref, vallásra akarnak áttérni. Ezen elhatározásuk a legkomolyabb s csak az esetre állnak el a tervüktől, ha a püspök teljesiti kívánságukat. Tegnap a hivek rendkívüli egyházi közgyűlést tartottak. A közgyűlésen mintegy ezerháromszáz férfi és asszony vett részt. A hatóság részéről Tankóczi Gyula főkapitány jelent meg. A közgyűlésen Páskándy István részletes jelentést tett a híveknek a Papp Lajos érdekében kiküldött bizottság eddigi működéséről. Jelentette, hogy Szabó püspök megmaradt azon elhatározásánál, hogy Papp Lajosnak távoznia kell. Kérdést intézett a közgyűlésen résztvevők- höz, vájjon kivánják-e, hogy tovább is küzdjenek lelkészük megmaradásáért, vagy sem? — Igen, igen, kiáltották, a kik jelen voltak. A gyűlésen egyszerre felhangzott: — Ha nem Papp Lajos lesz a papunk, áttérünk a református vallásra. E közbekiáltást csakhamar visszhangozta száz és száz torok. Elnök ekkor tárgyalás alá vette a református vallásra való áttérés indítványát, egyhangúlag elhatározták, hogy áttérnek a gör. kath. vallásról. Majd egy ivet köröztek a közgyűlésen és azt ezerölvennégy hivő irta alá. Ezután megbeszélték, hogy Szabó János püspököt újból megkérik határozatának megváltoztatására és hogyha záros határidő alatt nem intézkedik, úgy az egyház kebeléből azonnal kilépnek és érvényt szereznek a ref. vallásra való áttérés fölött hozott megállapodásnak. A közgyűlés ezután végett ért s az áttérni szándékozó 1054 hivő egyenesen Rácz István ref. lelkész lakására vonult. A hívők előadták, hogy mi a szándékuk s Rácz István állítólag kijelentette, hogy a ref. egyház szívesen fogadja őket kebelébe, de mindenesetre várják meg Szabó püspök újabb intézkedését. Papp Lajos áthelyezési ügyét különben a legfelsőbb egyházi hatóságához, az érsekséghez felebbezte meg. Beadványában az ellene felhozott vádakra bizonyítást kér, egyben az egyház híveinek mozgalmát is bejelentette és sürgős intézkedést kért. Érdekes különben az egyház többi híveinek az a mozgalma is, hogy a szamosujvári püspökségtől el akarnak szakadni és a nagyváradi gör. kath. püspökség kebelébe akarják magukat felvétetni. ÚJDONSÁGOK. rozsdás feg,37,T7-er. A bíró kalandja. (Saját tudósitónktól.) A szomszédos Batiz község a maga sajátos eseményeivel előkelő helyet vívott ki magának lapunk hasábjain. A rendes, megszokott, egyhangú, falusi méla csendből ki-ki emelkedik egy-egy olyan esemény, melyet a hírre éhes riporter nem a megszokott sablonos egykedvűséggel, hanem a legderüsebb hangulatban, vidám jókedvvel tár az olvasó elé. Az alábbi tragikomikus kis eset igazolja, hogy a batizi ujabbi szenzáczióés magasan kiemelkedik a hé'köznapiság szürke keretéből. Történt pedig a nagy esemény a napokban valamelyik éjjel és pedig magával a község érdemes bírójával, Osváth Elekkel. — A biró ur ugyanis, mint példát szolgáltató, rendszerető elöljáró, korán szokott lefeküdni és korán kelni. Tegnapelőtt este is hamarosan nyugovóra tért és — mint a kinek nyugodt a lelkiismerete — hamarosan el is aludt. Mély álmából azonban egyszer csak valami gyanús nesz ébresztette fel és a mint füleit hegyezve, még jobban figyelni kezdett, észrevette, hogy valaki feszegeti az ablakát. Nem sokat gondolkozott, hanem az ablakhoz ment és ekkor meghökkenve látta, hogy az ablakon kivül három bekormozott arczu ember áll. — Hm ! Ez egy kicsit sok egy embernek— gondolta. Itt tenni kell valamit. És a veszély pillanatában eszébe jutott, hogy van neki fegyvere is. a mivel kettőnek elláthatja a baját, a harmadiknak pedig elég lesz az ökle is. E gondolatra a biró ur, aki egyedül volt a szobában, egészen felvidult és lámpát gyújtott. Aztán magához vette a revolvert és az ablak felé irányítva, a hol az ismeretlen emberek még mindég javában dolgoztak, elsütötte l De bizony csak a kakas csattanása hallattszott, de a lövéssel adós maradt a pisztoly. Újból felhúzta a kakast és újból elsütötte — hiába. Eközben pedig a künnállók tovább dolgoztak és ka- czagták a biró urat, aki látva, hogy nem boldogul a fegyverrel, mert az ősi fegyvert gyönyörűségesen befogta a rozsda, egy hirtelen jött ötlettel eloltotta a lámpát és meggyujtotta a gyertyát. A lámpából aztán petróleummal kezdte ke- negetni a fegyvert, hogy működjék. De biz egyáltalában nem akart engedelmeskedni.
