Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-01 / 250. szám
242. szám. Szatmár, vasárnap. SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 1. 3 fenyegetés, sem pedig személyünk és becsületes működésűnk ellen ismételten intézett durva támadások nem tántoríthattak el ve- zéreszmeinktől, annál inkább merjük ezt ígérni a jövőben, mivel a közvélemény szabad szót követel, a melynek mi kimondói voltunk vagyunk és leszünk. Előre törünk ezért a most reánk köszöntött nehéz időkben is. Elvünk, szókimondásunk az uj köntösben is a régi marad; küzdelmünk jutalma mindenkor a nagyközönség bizalma, a nagyközönség szeretete. E helyütt kérjük együttal ama tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése november hó 1-sején lejárt, hogy az előfizetést mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében a kiadóhivatal akadályozva legyen. A „Szatmári Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Memento móri!... És élet pezsdiil a holtak zajtalan birodalmában és megelevenül a csendes temetőkert, a borongó emlékezés e szomorú napján. Bus emberek csüggedt léptekkel, sápadt arczczal és könnyező szemekkel járnak-kelnek a néma hantok, nesztelen sírok között, E nap kizárólag a halottaké, akik kedvesek, drágák és szentek előttünk.. Elzarándokolunk sivár országukba, felkeressük hangtalan magányukban s koszorúkkal borítjuk rideg hantjaikat s meggyujt- juk lelki üdveikért a mécsest . . . Ott térdelünk a csupasz rögön, sze- retetteink sirnyoszolyái mellett, bocsánatukért esdekelve, a miért tán életükben megbántottuk őket; ott térdelünk a süppedt sir fölött. Igaz könnyeket ontva, áhi- tatos fohászban könyörögve az Úrhoz, hogy nyújtson er.yhületet, vigaszt, adjon gyógyitó irt, malasztot. Mily beláthatatlanul nagy választó fal áll az örök pihenők nyugalmas világa és az élők lármás birodalma között. Künn az élet forgatagában mily gyarlók, kap- zsiak, hálátlanok és önzők az emberek. Beh más a halottak nesztelen országa ! A néma temető a hamisítatlan egyenlőség, a valódi demokráczia végtelen birodalma. Az egyedüli hely, hol megsemmisül, elenyész megannyi baj, bánat és keserűség, hol az emberi gyengeségek, kicsinyességek, gyűlölködés, kufarkodás, irigység és álszenteskedés a semmiségbe vesznek, hol a leggyámoltalanabb, legszegényebb ember egyenrangú a leggazdagabb, legtekintélyesebb urrai. Az örök pihenők egyszerű birodalmában láthatjuk, érezhetjük, hogy minő kicsiny az ember és minő nagy az Isten. Csupa fájó, tépő, bus gondolat forr az az agyban, merő bánatos facsaró, mar- czangoló érzés dúl a szívben. Szüntelenül, mint egy lidércznyomásként, előttünk lebeg sorsunk vigasztalan jövője, a nagy vég, hol meg kell állanunk ........Érezzük vé gig borzongani testünkön, lelkűnkön az, elmúlás leheletét, suhogó szelét .... és egyre emlékezünk az elmúlásra, életünk méla akkordjára, a halálra......... Bár a boldogságból, örömből nem is egyformán jut ki részünk : a bánat, a fájdalom, a szomorúság összehoz, együvé kapcsol bennünket. A búban, gyászban nincs különbség közöttünk, Jett legyünk bár földhöz ragadt koldusok, avagy fényes paloták hatalmas urai. A halál nem ismer rangot, polczot, osztályt és fokozatot. Egyképen bánik velünk, irgalmatlanul, kérlelhetetlenül. Szeretetteínk hantjai mellett tanuljunk Istent félni és embert becsülni. Az Urba vetett szilárd hit és bizalom, a felebarátok iránti nagy szeretet edzi a szivünket, aczéiozza a lelkünket. Szűnjön meg az örökös ádáz tusa, elkeseredett háborúskodás, a mit egymás ellen folytatunk a betévő falatért. Legyen vége a testvérharcznak, kenyéririgységnek. A határt nem ismerő egoizmus, az egymás ellen való áskálódás helyébe lépjen az irgalom, a könyörületesség, az önbálványozás, kajánkodás nyomába térjen a szánalom, a humanizmus. Legyünk egyenesek, nyiltak és őszinték. Tiszteljük és szeressük egymást és ezt tartsuk be a nap-nap utáni életben s ne csak akkor kezdjen ez nézetünkké lenni, mikor egyazon fájdalom, egyazon bánat, egyazon érzés hoz össze bennünket. Maradjunk mindenha a mellett, hogy felebarátainkat tisztelni, szeretni és becsülni kell, mert a földi életünk nem nyúlik a végtelenségbe, a halál bennünket is megállít utunkban. Féljük Istent és szeressük embertársainkat, akkor majd megnyugszunk az elmúlás szomorú gondolatába, s akkor majd vigaszt találunk az isteni igében, hogy: FOLTAMADUNK! — Ama t. hirdetőinknek, kiknek hirdetését látniuk mai számában közölni kellett volna, szives elnézését kérjük, mert a hirdetések csakis a hirtelen történt nyomda változás miatt nem jelenhettek meg mai számunkban. A következő számokban a hirdetések a szokott pontossággal fognak megjelenni. A KIADÓHIVATAL. * A reformáczió emlékünnepe. Tegnap október 31-én volt 386 esztendeje annak, hogy Luther Márton kifüggesztette a maga 95 tételét a wittenbergi templom ajtajára, melylyel hadat üzent a sötétség fejedelmének. Énnek a magasztos napnak emlékére Szatmáron több helyen reformáczió emlék- ünnepélyt rendeztek. A németi templomban reggel 8 órakor hálaadó istentisztelet volt, melyen a nagyszámban megjelent közönségen kivűl részt vettek a Weselényi- és Kinizsy ulczai állami elemi iskolák növendékei és a tanilótestület. Alkalmi imát Incédy Márton segédlelkész — hitoktató tartott. Ugyancsak 8 órakor volt az ev. ref. főgymnázium ifjúsága és tanérkara által rendezett reformáczió emlékünnepély is a tornacsarnokban a kö- verkező műsorra. : Karének, előadta az ifjúsági énekkar. Emlékbeszéd, tartotta Bagothy Sámuel főgymn. tanár. Az emlékbeszéd elhangzása után Hajdú Árpád VII. o.-t. szavalta el nagy hatással Kiss Endre VIII. o. t. „Emlékezés“ czimü ódáját. Az ünnepélyt az ifjúsági énnekar éneke zárta be. — A szatmári templomban a reformáczió emlékére tartott istenitisztelet 10 órakor vette kezdetét. — Ez alkalomból a templomot szinültig megtöltötte a nagyközönség és az egyes testületek képviselői. Magas szárnyalásu alkalmi imát és predikácziót Biki Károly esperes tartott. A női énnekkar pedig Veress Lajos vezetése mellett egyházi éneket adott elő kiváló preczisitással. — Istentisztelet végeztével az ev. ref. felsőbb leányiskola — és ezzel kapcsolatos tanítónő képző intézetben tartott reform, emlékünnepély a következő sorrenddel : 1. Karének, előadta a növendékek énnekkara ; 2. Ima, tartotta Váry Juliska polg. IV. o. t. 3. Emlékbeszédet tartotta Lovas Aladár s. lelkész — vallástanár; 4. Tóth Gyula „október 31“ ez. ódáját szavalta Katona Margit tan. kép. I o. t. A szépen sikerült emlékünnepélyt az énnekkar zárta be. * A temetők ünnepe. Elköltözött szeretettéiről emlékezik meg ma kegyeletes I érzéssel a szeretet vallásában élő emberiség. A máskor méla szomorúságot és reménytelen sivárságot hirdető temető megelevenedik a mai napon az élők zarándoklatától, a kik a megemlékezés koszorúit helyezve el a sir- halmokon, kigyujtják az örök életet jelképező mécseseket, melyek halovány fénynyel, rezgő lobogással világosságot árasztanak a halottak csendes hirodalmában. És az életet őrlő anyaföld mintha csak érezné, hogy a hit felemelő csodás erejével szemben nem illő dolog az anyagátváltozás prózai munkáját folytatni, rövid pár órára elpihen a természeti őserő és néma kéjelgéssel tűri, hogy a ragyogó gyertyalángok ezrei közepette földiszitsék vénséges ábrázatát illatos koszorúkkal. A mai nap a temető ünnepe. A halottak csöndes birodalma életet, szint nyer ma este és a csillogó élet díszes köntösében eltünteti az enyészet borzalmait és mintegy mosolyogva hirdeti, hogy a halál az élet folytatása. Feltámadunk I * Papp Lajos ügye. A szatmári gör. kath. egyház lelkészének áthelyezési ügye még egyre vajúdik. Szabó János püspök ma sem döntött véglegesen, hogy fenntartja-e továbbra is az áthelyező határozatot, vagy sem. Az egyház küldöttsége tegnap reggel érkezett vissza Szamosujvárról, de nem valami fényes eredménynyel. A küldöttség mintegy másfél óráig volt kihallgatáson Szabó püspöknél, a ki figyelmesen hallgatta meg Péter György egyházi főgondnok beszédét. A püspök határozott választ nem adott, hogy az áthelyezést megváltoztatja, de megígérte, hogy az ügyet újból megvizsgálja. Az egyház hívei még most is erősen ragaszkodnak Papp Lajos személyéhez. Tegnap délelőtt egy 8 tagból álló küldöttséget menesztettek Demján Tituszhoz, az uj lelkészhez, a kinek bejelentették az egyház nevében, hogy a templomot bezárták s hogy oda nem engednek be senkit. Az asszonyok kérvényét, melyben a református vallásra való áttérést jelzik, már elküldték Szabó püspöknek. * Nyáry József jubileuma. Alig van Szatmáron népszerűbb ember, mint Nyáry József a 12. honvéd gyalogezred zenekarának karmestere. Széltiben-hosszában ismerik a nevét és nem egy kedves dalát éneklik uton-utfelen és bájos zenedarabjait ját- szák el zongorán sok sok szalonban. Talán kevesen tudják, hogy ez a tehetséges zeneszerző és kitűnő karmester immár egy negyedszázad óta szenteli minden idejét a zene istennőjének. A huszonötesztendős évfordulót e hónapnan fogja betölteni. Nyáry József, a kinek barátai és tisztelői fényesen akarják megünnepelni a jubileumot. A jubileumot rendező bizottság ma vasárnap Tankóczi Gyula főkapitány hivatalos helyiségében értekezletet tart, a melyre a szatmári, zene és mübarátok vannak meg- hiva. Az értekezleten a jubiláns ünnepség részleteit fogják megbeszélni. * Bokréta-Ünnep. A Bárdóly-féle palota építkezése olyan előre haladott stádiumba jutott, hogy tegnap már megtarthatták a bokréta-ünnepet, a mi annyit jelent, hogy városunknak ezen díszes uj épülete tető alá került. A bokréta-ünnep tulajdonképen az alkotás dicsőítése, kedves formába öltöztetett jelképes elismerése az ember teremtőképességének. A Bárdóly-palota a modern építészet egyik remeke lesz és igy nagyon is alkalomszerű volt az elengedhetetlen bokrétaünnep méreteinek kiterjesztése. A tető alá került palota valósággal kendődiszt öltött, tarkítva hatalmas nemzeti szinü lobogókkal, melyek között az elhelyezett tábla büszkén hirdeti, hogy a díszes palota kiket dicsérhet alkotóiul. Persze, a szokásos hazafias kívánságok is ott ragyognak rövid jelmondatokban. Szatmár városát azonban mégis csak az érdekli, hogy épületeinek száma egy olyannal szaporodik, melyre a város büszke lehet. * Katonák esküje, A szatmári székesegyház előtt tegnap felépült egy sátor, melynek tetején sárga rézkereszt jelzi, hogy abban valami vallásos szertartást fognak végezni. Katonák állították fel és szent eskü fog elhangzani benne. De ugyan kik esküsznek } Hiszen októbernek első napja régen elmúlt és uj katonák nem igen jöttek a kaszárnyák falai közé. Egynehányan mégis csak jöttek, s azok fognak ma délelőtt ünnepélyesen fel i
