Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-12 / 157. szám
2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 12. 157 szám. (lasági önállóságnak. Az értekezlet czélja az, hogy a gazdasági önállóság megvalósítására minő módozatokat ajánlanak. A granicsár üdvözlése. A közgyűlés figyelmébe. Szatmár, julius 11. A horvát ur, akit a múlt hetekben a bécsi kamarilla csempészett be Magyarország miniszterelnöki székébe, kormányzása első napjaiban tudvalevőleg szigorú leiratokat küldött az ország összes törvényhatóságaihoz, a maga megszokott statáriális tónusában követelve, hogyr működésében támogassák őt. Nem kérte ezt az önálló törvényhatóságoktól, hanem kurtán - furcsán rájuk irt, hogy a támogatást elvárja, a miből egyszersmind azt is ki lehetett olvasni, hogy a granicsár várja a törvényhatóságok üdvözlését. Akadt is egy-két olyan gyászmagyar törvényhatóság, a melyik kötélnek állott a statáriális Írásnak, de eddigeléa törvényhatóságoknak túlnyomó többsége nem valami lelkesen sietett a maga üdvözlésével hódolni a horvát urnák; sőt egyik-másik egysz ~’"en megtagadta az üdvözlést. S erre n. okuk is van a törvényhatóságoknak, mert ez az ember, aki hosszú húsz esztendőn keresztül zsarnokoskodott Horvátország felett, akinek egyetlen porczikája sem magyar és annyira nem hazafias érzelmű, hogy Horvátországban való zsarnokoskodásának gyászos eredménye az lett, hogy a horvát megutálta, leköpte a magyart, hogy czimereinket letépdeste, zászlónkat sárba taposta, ismételjük: ez az ember ma a bécsi kamarilla jóvoltából Magyarország miniszterelnöke s üdvözléseket vár a magyar törvényhatóságoktól. Két hete lesz holnap, hogy a granicsár Magyarország minisztnrel- nöke, s vájjon ki tudná megmondani, hogy voltaképpen mit akar itt, minek jött ide? Ő maga nem auarja, nem meri megmondani, nyilván azért, mert a kamarillának ígéretet tett, hogy a rebellis magyarokat zágrábi mintára fogja megrendszabályozni. Hiába nógatják nap-nap után a képviselőházban, nem ad nyílt, egyenes program- mot. Alattomos, ravasz szándékkal jött be hozzánk az álarczos horvát, akiről senki sem sejti, hogy az álarcza minő gonosz indulatot rejt. Egyes szavaiban azonban már elárulta magát. Meg akarja semmisíteni az 1899. XXX. paktum alapján létrejött garancziá- lis törvényünket, békóba akarja verni a szólásszabadság jogát a törvényhozásban, törvénytelen választást akar eszközölni és mindezen gyönyörű cselekedeteivel szemben a legarrogan- sabb hangon bizalmat rendel magának a törvény hatóságoktól, mely éktől erélyes támogatást vár. A hazafias magyar törvényhatóságoknak azonban, mint fönnebb is emlitettiik, nem nagyon akarózik kötélnek állani. Nagyvárad, a Tiszák ősi mameluk-fészke, legutóbbi köz gyűlésén kimondotta, hogy nem üdvözli a bán-miniszterelnököt. Deb- reczen a kurucz kálvinista Róma üdvözölte ugyan a graniesárt, de ebben az üdvözlésben nem volt köszönet; minden egyes szara bizalmatlansági nyilatkozat volt a horvát ur kormányzása iránt, a mit bizonyára nem fog — mint mondani szokás — az ablakába kitenni. Holnap, hétfőn délután Szatmár város törvényhatósága tart rendes közgyűlést. Pap Géza polgármester minden valószínűség szerint indítványozni fogja a granicsár üdvözlését, a mit elvégre hivatalból kötelessége megtennie. Reánk kerül tehát a sor, nyilatkoznunk kell. Nincs az iránt semmi kétségünk, y ~>gy Szatmár város hazafiasán érző a jjnsége bizonyára tudni fogja kö- tek1 '* és ama hazafias törvény- háti csatlakozik, a melyek nem * r a horvát urat Maniniszterelnöki szőkéik azonban a granicsár- ral s«. .. ez korántsem elég. Abban a véleményben vagyunk, hogy Szatmár város hazafias törvényhatósága azon esetben cselekednék helyesen, ha Magyarországnak ezidőszerinti miniszterelnöke iránt bizalmatlanságának ad kifejezést. Az ilyen határozatnak kimondása nem pártkérdés, hanem ezredéves alkotmányunkban gyökerező jogoknak — a törvényhatóságok által való erélyes megvédése — a mi minden magyar embernek elengedhetetlen, szent kötelessége. Hadd tudja meg a bán, hogy agyarországon kancsukával, szuronyai és statáriummal kormányozni nem lehet. Hogy Magyarország miniszterelnökének első sorban a magyar nemzeti érdekeket kell képviselnie. Mit tárgyal a város ? A közgyűlés tárgysorozata. Szatmár, julius 11. (Saját tudósitónktól.) Szatmár város törvényhatósági bizottsága e bő 13-án, hétfőn délután 3 órakor tartja meg julius havi rendes közgyűlését a városháza nagy tanácstermében. A júliusi közgyűlés iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik, mert több oly fontos tárgy kerül napirendre, a melyek előreláthatólag nagy és érdekes vitát fognak előidézni. A napirendre kitűzött tárgyak közül kiemeljük a kővetkező fontosabb tárgyakat: Pethö György gazdasági tanácsosnak állásáról való lemondása, a mügyalogjáró készítési szabályrendeletének módosítása, az iskolai játéktér ügye, a Csokonai-utczai nyílt árok megszüntetése, a „Szatmár—Mátészalkaiu vasút építésére vonatkozólag megkötött szerződés jóváhagyása. Ezek mind oly tárgyak, a melyeket a közgyűlés vita nélkül tudomásul venni nem fog. A közgyűlés teljes tárgysorozata a következő: Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének meghatározása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. Kormány rendeletek. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter leirata a szatmár—erdődi h. é. vasúttal kötött szerződés módosítása tárgyában. Ministerolnök leirata az uj kormány megalakulása tárgyában. Belügyminiszter leirata az 1901. évi zárszámadás jóváhagyása tárgyában. Választás. A szatmárhegyi végrehajtói állás választás utján való betöltése. Polgármesteri előterjesztések: Káldor Lajos számtiszt választása elleni felebbezés tárgyában hozott köz- igazg. bírósági Ítélet tudomásul vétele iránt; Soltész Miklós városgazda választása elleni felebbezés tárgyában hozott közig, bírósági ítélet kihirdetése iránt; A városi köz- és gyámpénztár váratlan megvizsgálása trbn. Tanácsi előterjesztések : a folyó évi április és május havi adó elő és leírás tárgyában; a városi vámhivatali pénztár átadására vonatkozólag; a tenyész apaállatok megvizsgálásánál felmerülő dijak szabályozása tárgyában; az erdődi ut rendezése folytán fennmaradt területek értékesítése tárgyában ; az állami népiskolákra felveendő uj kölcsönre vonatkozó kötelezvény és törlesztési terv jóváhagyása iránt; Pethő György gazd. tan. önkéntes lemondása folytán állásától való föl- mentése iránt. Jogügyi szakbizottsági javaslatok: a kéményseprési szabályrendelet módosítása tárgyában; a mügyalogjáró készítési szabály- rendelet módosítása tárgyáb. a gyámpénztári pénzkezelés és számvitel tárgyában; Gazdasági szakbizottsági ja vasiatok: a Rákóczi-emlékre megajánlandó adományra vonatkozólag; az iskolai játék-tér ügyében; a Csokonai-utczai nyílt árok megszüntetése tárgyában; a Pázsit-utcza egy részén kőgyalogjáró készítése ügyében; a város gazdászatánál felhasználandó faanyagok értékének megállapítására vonatkozólag; a közkórházi hetesek bérének felemelése tárgyában. Vasúti bizottság javaslata : a Grégersen G. és fia czéggel kötött szerződés jóváhagyása tárgyában. Hatósági átiratok: Eger város átirata az óvó és tankötelesek összeírására vonatkozó feliratának pártolása iránt; Kolozsvár város átirata az adótörvény revíziója iránti feliratának pártolása iránt. Magán kérelmek : Péchy Antal tb. főkapitány és No- vák Lajos főszámvevő 6—6 heti szabadságidő engedélyezése iránt. SZÍNHÁZ — (Popini Olivia.) Ee a dallamos név még sokszor lesz olvasható e rovat keretében elismerő sorok és hízelgő jelzők által övezve. Viselője — egy gyönyörű szép magyar asszony — a mi Operahízunkná! dívó rendszerénél fogva nem tudja itt a hazában érvényesíteni fenomenális énekmüvésze- tét, hanem külföldi előkelő dalmüszin- házak színpadjain kénytelen tért keresni magának. És hogy ezt mily sikerrel teszi, bizonyítják azok a fölöttébb dicsérő recenziók, amelyek a Popini Olivia szerepléséről a pétervávi most legutóbb pedig a berlini előkelő lapokban voltak olvashatók. A kitűnő énekmüvésznő, a ki egy előkelő magyar gentry családból származik, jelen- lenleg Budapesten tartózkodik rokonainál. Ez alkalommal nemrégiben Ráth Györgynél, az Erzsébet szoborbizottság zsűrijének elnökénél összegyűlt igen előkelő és müértö társaság előtt mutatta be ragyogó énekművészeiét. Az egybegyűltek csodálattal élvezték a ritka szép hanganyagot, a pazar énektechnikát és igen fájdalmasan gondoltak arra, hogy az Operaház vezetőségének figyelme nem terjed ki egy ilyen kiváló hazai tehetségre. A társaság tagjainak rábeszélésére a művésznő elhatározta, hogy énektudásának szélesebb körben leendő megismertetése czéljából egy országos körútra indul. E körút egyik állomása — mint örömmel értesülünk — Szatmár lesz. A hangverseny, a mely valóságos művészi szenzácziót fog képezni részben helybeli jótékonyczélra történik. A hangversenyre a művésznőt lekiséri Krisztinkovich Béla, aki mint zongora virtuóz a főváros előkelő köreiben nagy renomét szerzett magának. Krisztinkovich önálló számokkal fog szerepelni, mert az énekkiséretet Tar- nay Alajos ismert zongoraművész fogja teljesíteni. A rendkívül élvezetes hangverseny e hónap második felében lesz megtartva és pedig minden valószínűség szerint a színházban. UJDONSAGOK Drága a piacz. A szatmári gazdasszonyok panasza. Terjedelmes paksamétát hozott ma a posta szerkesztőségünkbe. A levél a szatmári gazdasszonyok panaszát foglalja magában, a piacz, főleg pedig az élelmi czikkek szédületes drágaságáról tesz említést. Huszonhat úrasszony irta alá a levelet, s kért meg bennünket arra, hogy tegyük szóvá panaszukat a „Szatmári Hírlap“-ban. Készséggel engedünk a felszólításnak s adjuk a levelet szószerint a következőkben : Tekintetes Szerkesztőség! Ismerve a tekintetes Szerkesztőség lelkes érdeklődését, melylyel a közügyeket felkarolja, vettük magunknak a bátorságot, hogy panaszunkkal mi, a gazdasszonyok is fölkeressük. A piacz drágasága ellen vagyunk kénytelenek kifakadni, hogy reátereljük a hatóság figyelmét s a közönség érdekében orvoslást kérjünk. Nem bírunk boldogulni. Férjeink keresetének legnagyobb részét apiaczra hordjuk, családjaink minden más szükségletében teljesen megvagyunk szorítkozva s mégis alig alig tudunk naponként valamire való ételt feltálalni, oly drága a piacz. Ha ez tovább igy megy, ha orvoslás nem történik, számos család anyagi pusztulásának kell bekövetkeznie. Aprómarhát gyümölcsöt alig lehet venni. Egész raja járja piacz unkát az idegen ügynököknek. Nagyban összevásárolnak mindent, pakkolják kosarakba, ketreczekbe s viszik külföldre. A mi marad, legnagyobb részt már a silányabb áru- czikk. Ebből is kevés marad s mert sok reá a vevő, nagy az ára. Olyan nagy, hogy egy 3—4 tagból álló családnak legkevesebb két forintot kell a piaczra adni, ha azt akarja, hogy délben este meleg étel legyen az asztalon és legalább egyszer hús. Ugyan hány család bir, csak a piaczra hatvan forintot költeni havonként ? És ha elkölti, hol marad a házbér, ruházat, adó, fűtés, világítás, cseléd és a mi szintén kikerülhetetlen : doktor és patika ? Ezek mind csak a legszükségesebbek s még sem telik reá. Az élelmi czikkek drágasága miatt a legnagyobb megszorításra van szükség s nincs, aki orvosolja ezt a nyomasztó s nagy anyagi pangást előkészítő helyzetet. A marha vásárt elzárták. Húst alig lehet kapni, mert kitalálták a vészt. A mészárosok, a hentesek mind panaszkodnak, hogy nincs jószág. A miből valami piaczra kerül, sok reá a vevő s e viszonyok közt drága az ára. Sok mindenben részletezhetnök a drágaság bajait, de talán ennyi is elég lesz, hogy meghallgassák a panaszunkat. A hatóság a legáldásosabb munkát akkor végzi, ha az idegen helyről idetóduló ügynököktől megmenti a szatmári pia- ezot. Azokért a piaez-hyénákért kár a szatmári adózó polgárság, a szatmári árusok anyagi boldogulását tönkre tenni. Ezt is, mást is, a piacz és a közönség védelmében orvosolni kell s mi hisszük, hogy meghallgatásra talál szavunk, ha megírjuk, hogy a panaszkodók mi vagyunk: a szatmári gazdasszonyok. így szól a levél. Nehány sort, a melyekben az immármegszünt marhavész konstatálása miatt keserű vádak hangzanak fel, kihagytuk. Megfontolásra igy is elég anyagot szolgáltat ez a levél. Bizonyos, hogy jogos alapon épül fel a panasz, mert jókedvéből senki sem foglalna Írásban ennyi keserűséget. A gazdasszonyok a legilletékesebb faktorok
