Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-28 / 246. szám
Szatmár, 1903. október 28. Szerda. Második évfolyam 246. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Rgész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Érv hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: JSgész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Telefon 106. Szerkesztőség : Kazinezy-uteza 6 szám. Lapvezér: URAY GÉZA Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Kiadóhivatal: Kazinezy-uteza 6. szám. A nagy komédia. (P.) Ámbár nem volt váratlan, mégis élénk forrongást okozott a politikai világban az a hir, hogy a király „nézni módosítással“ elfogadta a kormánypárt úgynevezett kigondoló bizottsága által készített katonai programmot és kinevezte miniszterelnökké Tisza István grófot. Minket valóban nem lepett meg ez a fordulat, mert hiszen tudtuk, hogy az a nagy huza-vona és hosszas alkudozás, amit élethalálharcznak kereszteltek el, s ami egész színpadi elrendezéssel hetek óta folyt a császári királyi belső titkos tanácsosokból alakult kigondoló bizottság és a kamariila között, tulajdonképpen csak ravaszul kieszelt komédia volt, a mely arra irányult, hogy megtévessze, megpuhitsa és becsapja a magyar politikai világot. Azt akarták elhitetni velünk, hogy óriási küzdelembe, emberfölötti erőlködésbe került kivívni azt a semmiséget, amivel a kamariila szeretné kidugni a szemünket. Riasztó rémmeséket röpítettek szét, hogy veszélyben forog a haza, fölfüggesztik az alkotmányt, behozzák a nyílt abszolutizmust, s tönkre teszik Magyarországot, ha be nem adjuk a derekunkat. Jól szinlelt aggodalommal, sáp- padozva és jajveszékelve hirdették, hogy már most jön a katonai uralom, végünk van, nincs többé semmi reménység a kibontakozásra. Aztán ismét szerte röppent a hir, hogy mégis mutatkozik némi halvány reménység, hogy az utolsó órában felénk fordíthatják az ural kodó atyai szivét; csak térjünk eszünkre, csöndesen viselkedjünk, nehogy kiessünk a legmagasabb kegyelemből. Mi, akik beleláttunk a kártyákba, végtelen elkeseredéssel néztük ezt a csúf játékot és el voltunk rá készülve, hogy egy-két hét múlva meg fog jelenni a szemhatáron valami békegalamb, s elhozza számunkra az olajágat és a császári kegynek bőségszaruját. Mindössze is az időben tévedtünk egy kicsit, mert imhol nem egy-két hét múlva, hanem már ma megjelent a honmentő, aki tudtunkra adja a kamariila jószívűségét, amely szerint törvényes jogaink védelmében tanúsított bátorságunkért nem kapunk virgácsot, s marad minden a régiben. Fiaink ezután is kegyelmesen befogadtatnak az osztrák hadseregbe, a pénzünket is szivesek lesznek elfogadni, tartományi kormányzatunkat is meghagyják és a generális urak ezután sem fognak jobban zsarnokoskodni fölöttünk, mint eddig tették. Egyszóval: egy év óta tartó nehéz küzdelmünknek az az eredménye, hogy — semmi sem változik. Semmi kétség, hogy a kor mánypárt, mint nagy vívmányt, diadalmas örömmel fogja ünnepelni ezt az eredménvt és hozsánnával fogadja az uj gazdát, Tisza István grófot, a gondviselésszerü megváltót, aki olyau csodás sikert tudott elérni: megmentette a papiros alkotmányt. Épp oly bizonyos, hogy a nemzet és az országgyűlési ellenzék ezt a rut becsapást fölnáborodásának minden erejével visszautasítja, a tovább folytatja a jogvédelem hősies hafczát. Türelmes birkák voltunk eddig, hagytuk nyírni hátunkról a gyapjút és engedtük 3zipolyozni testünkből az életerőt. De nem leszünk hitvány pincsi kutyák, amelyek két lábon szolgálnak a hatalom előtt. Tisza gróf számit erre és előre fenyegetőzik, hogy ha meg nem hu- nyászkodunk, majd előveszi az „erős kéz“ politikáját; ami annyit jelent, hogy az országgyűlésen megpróbálja pénzzel, szuronynyal és minden elképzelhető erőszakos eszközzel az uj választásokat. Nos, ezzel a fenyegető helyzettel szemben az ellemzékre és a nemzetre az a nagy kötelesség vár, h- gy szorosan tömörítse erejét a további küzdelemre. A nemzeti ellenállás szent lobogója körül fokozott buzgalommal, elszántsággal és kötelességérzettel kell sorakoznia a nemzeti jogok minden bajnokának. Ha Tisza és mamelukhada erőszakoskodik az országgyűlésen, az egész ellenzéknek egyesült erővel kell fölvennie a harczot. A pártok és árnyalatok között lévő válaszfalaknak le kell omlaniok. Egyetlen nagy hadsereggé alakuljon át az egész ellenzék, amelynek az legyen a jelszava: ,,Egy mindnyájáért és mindnyájan egyért.“ Künn az országban pedig a nép támogassa lelkesedésének egész melegével és hazafiasságának egész odaadásával azokat a férfiakat, akik a nemzeti lobogó alatt küzdenek. Ha igy összetartunk és mindenki híven teljesiti kötelességét, akkor legyőzhetetlenek vagyunk a törvénynek, jognak és igazságnak védelmében, s Tisza István gróf nem sokára viheti vissza császári urának a megbízatást, ezzel a jelentéssel : — Felség, másodszor is megbuktam, mert Magyarországot csak úgy lehet kormányozni, ha a törvénynek elég tétetik. TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, október 27. (Saját tud.) A kilenczes bizottság ma délelőtt 10 órától kezdve délutáni egy óráig ülést tartott, a melynek eredményét lázas izgatottsággal várták politikai körökben. A tanácskozás alatt úgy a szabadelvüpárti, mint az ellenzéki képviselők közül igen sokan várakoztak Apponyi Albert grófra, a ki déli egy TARCZA. Mesék egy szívről. A szobor. Öt hatalmas, távolba nvuló sugár- utja volt, közöttük felaprózva, ezernyi utczával át, meg áthasitva feküdt a város. Az öt utcza a város szivében elterülő nagy térre nyílt, a melyen égbe- nyuló oszlopokon, kékes fényben ragyogó kupolák alatt a szeretet temploma állt. A város vénei már három népgyüléskn üzentek és vezettek hadat egymás ellen, hogy a város öt sugár- utja közül melyiken állítsák fel érczes ruháju és csillogó márványtestü szobrát annak a halovány, betegszivü férfiúnak, kinek örök törvényeit a szeretet templomában őrizték. Most éjszaka volt, a teljes fegyverben álló hadak a városon kivül fekvő hegyek között táboroztak, csak a nagy téren összefutó öt utcza vitatkozott egymással a szobor sorsa fölött. — Én vagyok a város leggazdagabb utczája, mondotta az első. Az egész ország kincsét és aranyát az én palotáim rejtik, a legtöbb fény és ragyogás az én lakásaimban van. Embereim bőségben, pazar bőkezűségben élnek, a pénz egymás iránt elnézővé tette őket, a pénz megtartatja velük a törvényeket. Én kapjam a szobrot ! — Nem úgy — felelte a másik, — én a legszebb utcza, a művészeteknek, a szépnek otthona vagyok. Messze világ költőit, művészeit és tudósait gyűjtöttem össze, a mit a lelkűk sugall, szivük megálmodik, az belőlem árad az országban széjjel. A hivök zarándokolni járnak hozzám, fiaim a szépnek apostolai, én kapjam a szobrot! — Erre a harmadik csendesen közbeszólt: A munkának, az emberi haladásnak a földje vagyok, gyáraimban, műhelyeimben éjen-napon át szakadatlanul folyik a munka, nélkülem sötétségben meg- állana az ország, én egyengetem útját a világosság és testvériség felé, tehát én kapom a szobrot ! A negyedik utcza erre felkaczagott. Én az öröm, a vigasztaló vigság, but feledtető jókedv utczája vagyok. Hajlékom örömök hajléka, tanyám a gondatlanság tanyája, szépségesen szép leányaim éppen az örök szeretet nevében átdalolják az éjszakákat, csókjuk, dalos kaczagásuk elhesseli a lomha szárnyú gondot. A szobor az enyém! De az ötödik szomo- moruan felelte erre: a szegénység kál- váriautja vagyok, a nyomor lakozik bennem és a szeretet jöjjön el hozzám ! A szeretet szobrát pedig bosszú, dúló testvéri harcz után magára a térre állították fel, szembe a templommal, háttal az öt utcza felé. De a szobor kis idő múlva éledni kezdett. Ökölnyi érczdarab a márványpalástja alatt szívvé olvadt benne és a mikor szive volt, másfelé fordult. Eleinte a gazdagok ut- czáján tekintett végig érczes szemével, azután onnan is hirtelen elfordulva a szépség utczájába nézett, majd a munkának, az örömnek es végül a nyomornak a nyüzsgő embersokaságát szemlélte. És éjszakákig lehunyta könyben izzó szemét. Éjjel pedig magával véve néhány hajléktalan csavargó gyermeket, kiment a mezőre, hogy örökre elhagyja a várost. A parton. ... És mikor a pusztaságban barangolt, egy ezüstös sodru, széles vízhez ért, a melynek partján öreg, összeesett anyóka jött vele szembe. Az asszony maréknyi ibolyát vitt kötőjében, egyre a nagy, ezüstös sodru vizet nézte és néha-néha bedobott egy szálat a vízbe. Az ibolyák csendesen úsztak a hallgató hullámok között, az öreg anyóka pedig aggódó gondossággal számlálgatta a még kötőjében visszamaradt szálakat. Mikor egymáshoz értek, az asz- szony a különös férfiú szomorú szemébe nézett és hangosan előtört belőle csukló zokogása. — Szegény, tehetetlen asszony voltam és szememfénye a leányom volt. Ibolyát árult az utczán, de a szeme szebben ragyogott minden ibolyánál. Vették a virágait, tisztességesen éltünk, a mig azután elhervadtak az ibolyák, szerelmes lett a leányom. A mi gyógyító dalra, imádságra tanítottam, elfeledte, száraz szemmel, néma, vádló ajakkal szenvedések között fuldoklóit éjszakánként És együtt hervadt a hervadó ibolyákkal. De lázas álmai között róluk álmodott mindig. Hogy elárulták, hogy szerelemre csábították, hideg, illatos tüzűkkel vétekbe ejtették. És álmából fölriadva egyszer ennek az ezüstös sodru víznek a partjához szaladt, behunyta két könyót felejtett szemét és csendesen, lassan belefeküdt a hullámok közé. Az égen pedig kialudt egy csillag és a menyekországának trónusánál kihunyt egy parányi gyertyaláng. A hullámok vitték, ringatva sodorták lefelé, de az égen útját jelzi egy kialudt, sötét csillagnak szomorú fénye. A vizen pedig a mélyből felbuborékol), apró ibolyavirágok. És egy-egy ilyen feldobott ibolyavirággal mindig tisztább lesz a lelke, könnyebb a teher, a mely üdvössége útját zárja. Sírva, jajongva követtem a viz közepén elúszó ibolyaszálakat, de azután letörültem a kö- nyeimet és ha a szivem beleszakad, nem sírtam többet. Mert a köny elfutotta volna a szememet, én pedig rejRóth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára ff az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek •• —- azipők és csizmák a legjobb kivitelben. ---—
