Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-02 / 148. szám

Szatmár, 1903. julius 2. Csütörtök. Második évfolyarry 148- szár; Me^telenikoeíponta Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. POLITIKA] NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ' (hétfő kivj0té|Efel.) „,;v. Hirdetéseket /mélíáiifss, szabott árban áü felvesz a kiatWhrvartrtt, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: U R A Y GÉZ Főszerkesztő : BATtTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Szomorú vásár. Szatmár, julius 1. Az országos vásár úgyszólván tengelye a kisiparnak és kereske­delemnek. Ebben összpontosul, eb ben csúcsosodik ki a kereslet és kinálat a legnagyobb mérvben. Az országos vásár a kereskedőnek és iparosnak, körülbelől az, a mi a gazdálkodónak az aratás Az aratás egy jobb, nehezen várt élet reményét jelenti. Ez a re­mény ad kitartást, lankadást nem ismerő íáradliatatian erőt a gazdál­kodónak. Durja a földet keserves verejtékkel, hogy megszerezze az anyagi jólét feltétlenül szükséges eszközeit. Igaz, hogy vármegyénk par excellence földmiveléssel foglalko­zik, de a földmivelésnek mintegy természetes kiegészítő része az ál­latgazdaság; egyik a másikkal úgy­szólván szétszakithatatlan kapcsolat­ban van. Vármegyénknek, de főként Szatmár városának állatgazdaságát nagy veszély fenyegeti. A város te­rülete szigorú zárlat alatt áll. A száj- és körömfájás, ez a ragályos állatbetegség megfertőzte immár a város egész területét. A betegség nem szűnik, sőt egyre terjed. Ennek pedig valósággal megdöbbentő visz- szahatása van egész gazdasági éle­tünkre. Az e heti országos vásár al­kalmával egyetlen egy darab szar­vasmarhát sem hajthattak be. A vá­ros jövedelmét képező hid-, vám- és piaczi helypénzek elvesztek, a mi legkevesebb négyezer koronát tesz ki. Ez a veszteség azonban csak egy kis része annak az általános veszteségnek, a mit a semmivé tör- piilt idegen forgalom miatt a helyi kereskedelem és ipar vesztett. Az iparosok árucsarnokai, a kereskedők üzletei, áruházai való­sággal pangottak, s a legrosszabb hetivásár is több életet hozott vá­rosunkba, mint a mai országos vásár. A pusztító állatbetegség szo­morú visszahatása a vásár külső képén is szembeötlően látható volt. Az idegen forgalom ugyancsak gyér volt. A vételkedv hiányzott. A de- pressió általános volt. A mai viszonyok között való­ságos csapás Szatmár városára és vidékére a fellépett és elharapód­zott ragályos állatbetegség, mely megbénítja, elsorvasztja a különben is ingatag talajon mozgó iparunkat és kereskedelmünket. Szatmár város közönsége a he­lyi ipar és kereskedelem produktióit nem képes elfogyasztani. Ipari és kereskedelmi életünk organizmusába a vidék bele van kapcsolva. Ha a vidéket kikapcsoljuk, avagy az bár­mely oknál fogva szervezetünkből kikapcsolódik, akkor a termelés terén tultengás áll be, melynek súlya alatt az iparos és kereskedő osztály ösz- szeroskad. Létérdeke tehát városunknak, hogy a nyakunkba szakadt veszély mihamarabb elbárittassék. Szigorú, erélyes, kérlelhetetlen hatósági in­tézkedésre van szükség, hogy a ve­szélyes állatbetegség gyökerében ki­irta ssék. Szatmár, julius 1. Kolozsváry miniszter nem lehet képviselő. Kolozsváry Dezső honvé­delmi minisztert a verbászi kerületben képviselőjelölt gyanánt emlegetik. Ér­dekes, hogy Kolozsváryt nem is lehet felléptetni, illetve megválasztani, mert az ország egyetlen kerületének vá­lasztói lajstromába sincs fölvéve. Kolozsváryt csak most helyezték ren­delkezési állományba, eddig mint tény­leges katonatiszt szolgált s igy nincs sem aktiv, sem passzív választói joga. Kolozsváry tehát a legjobb esetben csak két év múlva léphet fel, ha t. i. a jövő esztendőben valamelyik vá­lasztói névsorba fölveszik. Goluchovszki gróf bukása. Golu- "bovszki Agenor gróf közös külügymi­niszter legközelebb beadja lemondá­sát. Goluchovszki bukását a szerbiai események okozták. A bécsi diplomá- czia Szerbiában 1889 óta arra szorít­kozott, hogy hibákat kövessen el. De remény van rá, hogy már nem fogja folytatni, mert az udvar megelégelte az eddigi hibákat és Goluchovszki Age­nor gróf külügyminiszterségének napjai meg vannak számlálva. Bajos a politikában fix határidőre jósolgatni, de az bizonyos, hogy ez év őszén már nem Goluchovszki gróf fogja intézni Ausztria és Magyarország külpolitikáját. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Budapest, julius l. (Saját tudósítónk távirata.) A képviselőházban a tegnapi nagy vihar után kissé nyomott volt a hangulat. A tomboló viharnak nyomai, mintha ott maradtak volna a házban s a képvise­lők inkább komoran, mint harczraké- szen foglalták el helyeiket. A tegnapi nap eseményei beigazolták, hogy a vélt béke, nemcsak, hogy tartós lenne, de meg se kezdődött. A bán megszegte szavát, a bán nem méltó arra, hogy Magyarország miniszterelnöki székében foglaljon helyet. A bán a statáriumos Zágrábba való csak, a hol viszont ör­vendenek, hogy megszabadultak tőle. S ebben az örömben valószínűleg ne­künk is mihamar részünk lesz. . . Héderváry ma sem felelelt Ba­rabásnak arra a kérdésére, hogy mi­ként vélekedik a nemzeti vívmányok­ról s mi a ezélja a katonai javaslatok­kal. Helyesebben: a bán mai hallgatá­sával megmaradt a mellett, a mit teg­nap mondott, hogy a katonai javasla­tok tárgyalását csak felfüggesztette, de a javaslatokat vissza nem vonta. TARCZA. A esengeri Halom-utezán. A esengeri Halom - utczán Olyan büszke az a kis lány: Nem fogadja köszönésem, Ezután az öyét én sem. Mit is ér a köszönése Ha másé az ölelése : Ha két karját másra tárja : Köszönésem ne is várja! Kitekinthet az ablakán, Nem fog látni már ezután: Elkerülöm azt a tájat, Ott ért először bubánat ! Járni fogok a T ó t utczán, Ott lesz talán olyan kis lány: Kinek kell a köszönésem, S elfogadja — ölelésem! PIROS RÓZSA. — Mese. — Piros rózsa, nyitó rózsa, Árad szét az illat róla . . . Kaczérkodik a lepkével Terjed hire szerte-szélylyel 1 Terjed híre szerte-szélylyel, Kaczérkodik a lepkével . . . Fehér rózsa úgy intette, Piros rózsa fel se vette 1 Piros rózsa: hervadt rózsa, Illat, kellem elszállt róla . . . Most a lepke rá se nézett, Piros rózsa semmivé lett! Baka Elek. A „JlottVíd“­sörcsarnokot A z e b. F r a ne ziáb ól. üj panama-kalapomat fejemre téve büszkén sétáltam le s fel az ut- czákon s gyönyörködve néztem minden csinos hölgynek az arczába. Egyszerre csak valami a lábam­hoz ért s ezzel egyidejűleg nedvessé­get éreztem a kezem fején. Odanézek, egy gyönyörű szép kutya volt. Önkény­telenül is megáltam és megsimogattam. Azután tovább mentem, de az állat nyomon követett. — Elég volt a barátságból — szóltam — menj a gazdádhoz ! A kutya rám nézett nagy okos szemeivel, de nem ment tovább, ellen- ‘kezőleg tovább kisért. Megsajnáltam s igy szóltam hozzá : — Te szegény állat! Hát elvesz­tetted a gazdádat? De hát én mit csi­náljak veled ? Haza nem vihetlek . . . Fordulj más valakihez, a kinek a la­kásában a te számodra is van hely. Tovább mentem s meg voltam róla győződve, hogy a kutya megértett. De kis idő múlva újra hátra néztem. — A kutya még mindig követett 1 Egyszerre csak, mintha az isteni Gondviselés hivta volna fel a figyelme­met rá, egy sárga plakátot láttam egy hirdetési oszlopon. Odamentem, hogy elolvassam : _____„Egy kutya, mely a Désiré névre hal lgat, a Haussmann-Boulevardon el­veszett. A becsületes megtaláló illő jutalmat kap, ha visszaviszi a kutyát gazdájához, Ducroeuéhoz. St. Germain- Beulevard 112.“ Megpróbáltam, hallgat-é a kutya a Désiré névre. Alighogy e szót kiej­tettem, vidáman csaholt és ugrálni kezdett. Kétségtelen tehát, hogy ez az eb a hirdetés Désiréje. Elindultam vele a St. Germain-Boulevard felé. Mikor Ducroené lakásán becsen­gettem, az ajtót nyitó szobaleány felsi- koltott: — Désiré! Asszonyom 1 Asszo­nyom ! A kutya megkerült! A szalonba lépve, egy mosolygós, öreg dáma köszöntött : — Mily nagy hálával tartozom önnek, uram 1 . . .-- Óh, szót sem érdemel . . . — Ha tudná, mennyire szeretem ezt az állatot. . . Természetesen meg­kapja az illő jutalmat . . . — Óh, kérem . . . — Én megtartom Ígéretemet . .. — Ne beszéljünk róla ... én nem fogadhatom el . . . — Ön udvarias ember. Nem erő­szakoskodom tehát. De ha megengedi, itt tartom déjeuner-re . . . — Lehetetlen asszonyom ... Én — Hát akkor holnap? — Legyen. Köszönöm.__________ Másnap délelőtt újra beállítottam Ducroenéhoz. Nagyon kellemes meglepetés ért. Az ebédlőasztalnál egy rendkívüli bájos, fiatal leányka ült. — A leányom, — szólt Ducroené, reá mutatva. A reggeli alatt jól mulattunk s később Ducroené kikisért az ajtóig, de a leány ekkor sem mozdult helyéről. Mikor leértem a lépcsőn, a ház- mesterné megszóllitott. — ön Ducronnétéi jön ? Én ingerülten válaszoltam : — Nem látom át, mi köze önnek ehhez ? — Az ön érdekében teszem, a mit teszek. A kutyáját megtaláltatta önnel s most a nyakába akarja varrni a leányát 1 — Nem értem. Az a leány elég szép arra, hogy . . . — Igen ! De sánta ! — Sánta 1 . . . — Betanították a kutyájukat, hogy elkószáljon hazulról ... Ha közönsé­ges ember hozza haza, valami kis ju­talmat kap, ha pedig előkelő fiatalem­ber a becsületes megtaláló, úgy ott marasztják ebédre s a kis hölgyecske hozzálát, hogy meghódítsa . . . Csak­hogy eddig még nem sikerült. Persze, mert falába van! — Falába! Ah, az a kutya egy csalószövet­kezet bűntársa voitl ajánljuk a t. sörkedvelő közönségnek, mint a legolcsóbb forrást, a hol egy pohár nagyon jó ízletes sör 5 krajezár. Kitűnő kőbányai részvény-sör egy pohár 8 krajezár a Schwemben.

Next

/
Thumbnails
Contents