Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-21 / 240. szám
Szatmár, 1903. október 21. Szerda. Második évfolyam 240. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: 16 kor. . 8 kor. 4 kor. 2 kor. Egész évre Fél évre N egyedévre E gy hóra . Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Megjelenik naponta ' (hétfő kivételével.) Hirdetéseket * ,.r méltányos, szabotí'-éjhaa és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Telefon 106. Szerkesztőség : Kazinczy-uteza 6 szám. Lapvezér: URAY GÉZA Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Kiadóhivatal: Kazinezy-uteza 6. szám. Szegény ember jogvédelme. Szatmár, okt. 20. Szatmár város közgyűlésének is alkalma lesz közelebb hozzászólni Csanádvármegye indítványához, mely szerint jó volna gondoskodni, hogy a szegény ember jogvédelme érdekében országos intézkedések tétes senek. Szegény ember jogvédelme! Milyen nevetséges abszurdum ez — fából vaskarika. Mintha a szegény embernek volna valamiféle joga? Ki a szegény ember? Akinek egyáltalában semmiféle néven nevezett földi vagyona a munkásságán kívül nincsen. Hát miféle joga van ennek a szegény embernek ? A magyar törvénytár rettentő paragrafus tömegében és a jog egész rendezésében hol van a vagyontalan ember részére letéve valami ? Az egész magánjog, annak minden ágazatában azon alapszik, bogy a kinek valamije van : abban megtartassák, de akinek semmije nincsen, annak joga nincs sem a magánjogok, sem a közjogok szerint. Legfölebb a büntető jog biztosit védelmet az élete és a testi épsége számára, de az is csak az erőszakos támadás ellenében. Szép, békességes formában elnyomoritani és megölni is lehet a szegény embert, mondjuk például tizenhat, vagy akár húsz órai munkaidővel. Szegénység és jogtalanság egyet jelent a mai vagyonjogi rendszeren alapuló társadalomban és ezen még csak enyhíteni se lehet addig, amig osztályparlarnent hozza a törvényeket. Nagylelkű és vegyes szivü emberek mindenütt voltak, vannak és lesznek is, de nagylelkű és érző szivü osztályokat nem ismer a történelem. A birtokban levő osztály siket és vak az alatta levő osztályok nyomorúságával szemben, mert hiszen azon alapul léte, boldogulása és kényelme. Nemhogy segíteni igyekeznék rajtok, de sőt vizsla szemmel kémleli, mikor érlel meg az idő egy-egy jogot azok számára, hogy azt a törvényes formák között tüstént hatalmába kerítse és elkobozza. Szegény ember jogvédelmét követelni igaz lélekkel és gondolkozva másképpen nem lehet, mint az osztályparlarnent eltörlésével egyidejűleg. A szegény ember beleszólást nyervén a törvényhozásba, először jogokat biztosit magának és csak azután lehet arról szó, hogy a jogok védelmében miként támogassa őt az állam természeti gyöngeségében, amely a szegénységgel együtt fog járni akkor is, ha a szegény embernek tényleg lesz joga. Mit használ a szegény embernek, ha perében ingyenes jogvédelem van számára biztosítva, amikor a törvény megengedi, hogy egy szoba bútorát is elvegyék a marasztaló Ítélet alapján? Mit használ az ingyen ügyvéd a földesurat gyermektartás végett perelő szegény cselédleánynak, ha a tartási összeget az anya társadalmi állása szerint határozza meg a törvény, talán havi négy forintokban? Mit használ a szerződési szabadság védelme, ha a szegénység kényszer- helyzete alapján mindég a gazdag ember jogait biztosítja a szerződés, ahol szegény és gazdag állanak egymással szemben ? Mit használ a közigazgatásban kiszolgáltatott jogoknak netalán való kedvezése a szegény ember számára, amikor azt a főszolgabiró szolgáltatja, akit a vármegye választ, amikor a választásba a szegény embernek beleszólása nincsen? Mit használ az a kevés jog, amely a szegény embert támogatja, amikor az állam a szegény embert csak a kötelességei iránt oktatja ki, de a jogait titokban tartja előtte. Hiszen ha ki nem mondottén nem is, de valóságban mindenkor súlyosbító körülménynek veszi minden bíróság, b az előtte álló szegény ember jogainak tudatában van és a törvényt ismeri. Ez nem lehet más, mint rafinált gazember: még a törvényt is tudja! holott: „a törvény nem tudásával senki se védekezhetik.“ Jogvédelem — szép dolog. Magunk is követeljük. De mi a jogokkal együtt követeljük azt, hogy legyen értelme a szónak. Aki nem akként cselekszik, az szemfényvesztő, vagyis: magyar szocziál-politikus. Avagy ha nem az, akkor olyan, akinek a tisztánlátását már elvette a szemfényvesztés, vagyis: a magyar szocziálpolitika. TÁVIRATOK. A konstantinnpolyi zarándok ut. Budapest, október 20. (Saját tud.) Konstantinápolyból jelentik, hogy a Rákóczi sírjához zarándokló küldöttségek ma hajón kirándulást tettek Skutariba, a hol a kurucz kor több nagynevű hőse alussza örök álmát. A zarándokok megkoszorúzták a félistenek sírjait és a koszorúk elhelyezésekor Kelemen Samu dr. tartott nagyhatású beszédet. Letartóztatott kereskedő. Budapest, október 20. (Saját tud.) A trencséni törvényszék vizsgáló- birája ma táviratilag kereste meg az államrendőrséget, hogy Kucsera Mór trencséni kereskedőt tartóztassa le. A kiküldött detektiveknek sikerült Kucse- rát elfogniok. A letartóztatás több rendbeli okirathamisitás miatt történt. TARCZA. Apró történetek. — A ,,Szatmári Hírlap" eredeti tárczája. — Irta: Balassa Sándor. A kriminálista neje. Valahányszor az újságok törvény- széki rovatában megjelent a hir, hogy a „nagy bünperész“ védeni fog, m n- denkinek csak az járt az eszében, vájjon felmentik-e a vádlottat? A nagy tárgyaló terem minden egyes védelem alkalmával megtelt kiváncsi közönséggel. A karzaton rengeteg kalapos nő jelent meg és mohó kíváncsiság ült mindenik arczán, hogy mi a véleménye a kriminálista feleségének. Ez az asz- szony mindig ott volt a tárgyaláson. Nem azért, mintha arra várt volna hogy őt is ünnepeljék akár csak az urát, sem nem azért, mert hiú volt, hanem azért, mert megjósolhatta az asszonyoknak az Ítéletet. A kriminálista feleségének ebben nagy prakszisa volt. Jóslásában alig-alig tévedett, pedig sok perben a jogászoknak is fejtörést okozott, hogy az Ítéletet megközelítsék. A nagy kriminálista egyszer egy gyermekgyilkos anyát védett. Az asszonyok kíváncsian nézték az ügyvéd feleségét, a ki megértette a nők tekintetét. — Felmentik! — mondta. És felmentették. Egyszer egy csirketolvaj. czigányt védett az ura. Az ügy nagyon közönséges volt, úgy, hogy az asszony ásítva jósolja meg a felmentést. A biróság azonban elitélte. A nagy bünperész neje ekkor az ajkát harapdálta és bosszúsan mormogta: — Látszik, hogy nem Gyula referálta az ügyet. Gyula törvényszéki biró volt. A költői igazság, Egyszer egy bozontos hajú és lo bogos nyakkendőt viselő költő arról panaszkodott barátainak, hogy nincsen témája, a melyet felkaphat a tolla hegyére. Az egyik barátja, a kinek titokban a kávéház tündére volt az ideálja azt mondta a költőnek : — Nézd kérlek, ha nincs miről írnod, tégy meg nekem egy szivessó- get. írj a kávéházról egy verset. A költő tudta mit akar a fiú. Papirt és tollat kért és gyorsan megénekelte kávéház gomolygó füstjét, a pohárcsengést, a szőke nőt és végül hozzá tette, hogy őt az ilyesmi már többé nem izgatja, azért rendesen gyorsan issza meg a feketéjét fizet és távozik. Mikor a verssel készen volt felolvasta a barátainak. Minthogy pedig éjfél volt, hát a pinczérek, a vendégek hiányában, szintén hallgatózdtak és szépnek mondták a költeményt. Csak a főpinczér talált kifogásolni valót a versen. — Bocsánat, hogy közbeszólok, de a vers két utolsó sora nem jó, nem pedig azért, mert nincs benne költői igazság. A két utólsó sor igy szólt : „Kifizetern^feketémet Felöltözöm hazamegyek.“ A riport. A szerkesztő és a munkatársa elhatározták egy este, hogy elmennek a színház — pótló esti szórakozóhelyre, a czirkuszba. Szabadjegyük is volt, de nem használták, mert nem akarták, hogy az emberek azt mondják: — Ni ni a potya jegyesek! A ponyva sátor zsúfolva volt emberekkel, úgy, hogy csak az első helyen volt két üres hely, a melyekhez a szomszédok felállítása nélkül is hozzá lehetett férni. A készpénzen váltott jegy azonban a második helyre szolt. A szerkesztő és munkatárs mindennek daczára az első helyre ült, a honnét szerencsére nem zavarták el őket. A czirkusz előadása nagy nehezen kezdődött meg, úgy, hogy a közönség türelmetlenkedni kezdett. A két újságíró azonban mindezekkel nem törődött. — Szerkesztő ur, szólt a munkatárs, micsoda pompás riportot lehetne írni, ha ez a czirkusz most Összedőlne. Persze úgy értem, ha mi nem lennénk itt. — Értünk se kár, mondta keserűen a szerkesztő. — Jó, jó, de hát ki irja meg akkor a riportot ? A gazember. Egy társaságban vegyesen voltak asszonyok és férfiak, ügy folyt a pezsgő, mint a viz s olyiknak már a fejébe is szállt. Mindenki nagyon jól érezte magát és többen megjegyezték, hogy ilyen pompás úri társaságban még nem töltötték el az idejüket. A társaságban volt egy ember, a ki már nagyon be volt rúgva s ez az ember a részegek szokása szerint nagyon sokat beszélt össze-vissza. Szidta a papokat, a hadsereget és a vagyonos osztályt. Nem vette tőle senki rossz néven, mert részeg volt. Egyszerre aztán fogta magát s kiállott a terem közepére és a vidám hangulatot tulkiabálva igy szólt : — Az a hunczut gazember takarodjék ki innét. Siri csönd következett ezután. Néhány pillanat múlva felállt egy másik ember és méltatlankodva felelte : — De hát azt szeretném tudni, miért éppen én ? Az orvosság. Egy ember folyton arról panaszkodott bartátainak, hogy nagy beteg s titokban megjegyezte, hogy érzi a halála napját közeledni. Senkinek se szólt a bajáról, mert tulajdonkópen maga se tudta mi fáj neki. A beteg ember busán járt az utczán és egyszer a sors összehoz! a egy barátjával, a ki orvos volt s a kit régen látott. Mikor a viszontlátás örömein túl «L Rólh Fülöp kárlsbádi ezipő raktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czlpőraktára jfleyérhe&leh!! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek ~czipők és csizmák a legjobb kivitelben. =
